Tényleg ezt érdemli egy idős ember? (beszélgetés)

Kedves AniMama! A történet hitelessége miatt kérdezem csak, honnan, hány személytől származnak az információid, vagy mennyi az, amennyit te tapasztaltál meg ezek közül?

Félre ne érts, nem kötekedni szeretnék. Közelről ismertem hasonló történeteket a munkám során. Az első feladat ilyenkor, hogy hallgattassék meg mindenki az ügyben, mielőtt ítélkezünk. Általában a hivatal ezt teszi, végül dönt úgy, hogy az idős embernek a biztonsága, egészségi állapota, életvezetése, ellátása a körülményeket figyelembe véve a legmegnyugtatóbban rendezve legyen. Azért egy 90 éves bácsi, ha elveszíti annyi év után a feleségét, valljuk be, nem nagyon alkalmas teljes önellátásra egyedül. Na meg hallottunk már olyasmiről is, sajnos elég gyakran, hogy vádaskodik a kisemmizésről is és nem igaz. Emellett szól a bankkártyás történet is... Én még nem igen láttam 90 éves idős embert bankautomataúából pénzt felvenni! Sőt, igencsak ódzkodnak a kártyától, a PIN kódról azt sem tudják, mi az. A betétkönyvben bíznak, csak nagyon kevés idős embernek van bankkártyája, főleg vidéken. Másik dolog. Nem írtad milyen fizikai, ill. szellemi állapotban van a bácsi. Bár, ahogy a történet szólt, nem igen alkalmas egyedüllétre. Akkor viszont tényleg a legjobb hely a szociális otthon, hiszen teljes ellátást kap, mosnak, takarítanak rá, orvosi felügyelet alatt van. Vele egykorúakkal él együtt, van társasága, programogat szerveznek neki. Arról nem is beszélve, hogy az ilyen otthonok havi díja sem 2 fillér, legtöbbször a hozzátartozóknak kell a nyugdíjat kipótolni.

Az az igazság, az alaptörténet nem egészen világos minden szempontból, azért vázoltam fel ezt a lehetőséget is. Nem szabad a történet hiteles ismerete nélkül pálcát törni emberek cselekedete felett. Ha történetesen a bácsit az oothonában hagyták volna felügyelet nélkül és heti rendszerességgel látogatnák, támogatnák csak, akkor meg azért szólnák meg őket. Arról meg ne is beszéljünk, hogy nagyon is valós veszély a mai világban, hogy az egyedül élő idős emberek a legfőbb céltáblái a bűnözőknek. Kirabolják, becspják bántalmazzák őket. Szinte naponta hallani hasonló esetekről.

Ezt akkor sem értem hogy teheti meg!!!Elvégre az öröksége csak és kizárólag a fél ház tulajdonjoga.A másik fele a bácsié.El sem adhatná a beleegyezése nélkül,ill a bácsinak is meg kell jelenni az ügyvédnél.Nem igazán tehet addig semmit míg a bácsi él!

Én biztos elmennék egy ügyvédhez és ha más nem polgári úton bíróságra mennék!

A lánya azért árulhatja a házat, mert az Édesanyja halála után neki öröksége van a fél házból.

A két unoka ( a bácsi fiának( aki meghalt sok éve)a gyerekei, szintén örökösök, de Ők nem támogatták azt, hogy Nagyapjuk elköltözzön!

A lánya azért árulhatja a házat, mert az Édesanyja halála után neki öröksége van a fél házból.

A két unoka ( a bácsi fiának( aki meghalt sok éve)a gyerekei, szintén örökösök, de Ők nem támogatták azt, hogy Nagyapjuk elköltözzön!

Elég ahhoz egy ATM és a pin kód...

Ezért kellene tudni hogy mi a helyzet.

Csak akkor intézkedhet az apja helyett ha a gyámügynél be lett nyújtva a gondnokság.Ha a bácsi nincs gondokság alatt akkor senki nem intézkedtek,így meglopták és kisemmizték,amit bíróság elé lehet vinni.

Azt kellene tudni hogy van-e gondnokság!!

A történetben leírtak valósak, de nevek és helyiség feltüntetése nélkül szeretném megosztani Veletek!

Él egy idős (90 év feletti) bácsi, akinek felesége 60 év házasság után, két éve elhunyt. Egyedül maradt a családi házban, de helyben élő unokái gyakran látogatták. A bácsi lánya más (közelben lévő) településen él a családjával.

A lényeg: A lánya a bácsi tudta nélkül a bankszámláról levette a hosszú évek alatt megtakarított pénzt! Amikor az öreg ezt szóvá tette, csúnyán összevesztek!" intézze az életét ezután, ahogy akarja"- mondták! Egy idő után visszaédesgették magukhoz az idős embert, és rábeszélték, hogy menjen el hozzájuk lakni, ne legyen egyedül, stb. Nehezen, de beleegyezett!

Nem volt Neki könnyű megszokni a más környezetet, életvitelt, de megpróbált alkalmazkodni. Mégis, egy idő után hiányzott Neki a régi, megszokott ház, ahol olyan sok szép évet megélt drága feleségével.Haza akart menni, de nem engedték.

Nem találkozhatott már unokáival sem, esetleg telefonon beszélhettek néha, mert a lánya és családja nem akarták, hogy fennmaradjon az unokákkal a kapcsolat.Teltek a hónapok és kezdett teherré válni az öreg. Lehet, hogy hangosabban szólt nála a Tv, lehet, hogy ragaszkodott néhány megszokott dologhoz! A lányáék közben elkezdték árulni az öreg házát, hiszen minek az már, úgyis űresen áll! Eltűnt a házból több ingóság, pl. tálalószekrény, hűtő, mosógép, stb.

Van az a mondás, hogy "öreg fát már ne ültess át, mert nem éli túl" !

Egészségi állapot megromlására hivatkozva és arra, hogy" felforgatta az életünket" az öreg, úgy döntött a lánya, hogy idősek otthonába adja!

Megjegyzem, a lányáéknak kétszintes, összkomfortos házuk van, csili-vili konyhával,minden kényelemmel felszerelve!

Most ott tart a dolog, hogy az idős bácsi ott űl az ágyán egy háromfős szobában az idősek otthonában, ahol mindenki és minden idegen számára! Sír! Haza szeretne menni a régi házba, ahol mindig is élt!

Viszont a ház már félig széthordva,viszont szerencsére még nincs eladva!

Kíváncsi vagyok, kinek mi jut eszébe erről a történetről, igaz, nagyon dióhéjban írtam le!