Tényleg annyira csodálatos a terhesség? (beszélgetős fórum)

Hát sajna nekem sem a legcsodálatosabb dolog volt. Ikreket vártam, toxémiás lettem, 27 hetesen szültem két babát, akik egy kismacskánál is kisebbek voltak. Küzdöttem, hogy túléljem, velük együtt! Majdnem meghaltam császár közben. Alig tudtam felépülni. A férjem etetett, látott el. Nem tudtam pisilni hetekig normálisan, volt olyan hogy 3 liter pisit csapoltak le. Menni alig birtam. A toxémia miatt megmaradt örökre a magas vérnyomás.

Jah és meghaltak a babáim. Szörnyű volt látni szenvedni, ahogy küzdenek a kis életükért és látni a szemükben, hogy FÁJ. Engem az sem érdekelt volna, ha 100 kg-ra hizok, csak lettek volna egészségesek. Ez lett volna a legkisebb problémám! Nem kivánom, hogy legyél toxémiás, de akkor megtudnád mi a magyarok istene, és marhára nem érdekelne, hogy mennyit hiztál.

Inkább örülj annak, hogy egészséges vagy és a babád is és nem kell átélned azt a szőrnyűséget mikor elvszted az életet ami benned van.

Én szülés után lefogytam 10 kg-ot, elötte már sikerült 10-et. Én szó szerint undorodtam magamtól amikor itthon megláttam magam fürdés közben. Pedig nem vagyok most sem 20 kg. 70-ről indultam és most vagyok 54 kg. Sikerült pár kg-ot hiznom.

Mintha én írtam volna..Súlyprobléma,hosszas küzdelem,életmódváltás és sportfüggés után beállt az álomsúlyom:60kg.100kg voltam,mikor megszültem,pedighát nem tettem érte különöset, csak:nem dohányoztam,félidőtöl nem dolgoztam,nem sportoltam,az evés meg maradt-nahát ezért híztam,mert hajlamos vagyok.

Nem aludtam a terhesség alatt,mert mindíg be volt dugulva az orrom..De!Imádtam a babámat és tudtam,nem ő tehet arról hogy kövér vagyok!Ha odafigyeltem volna,akkor ez nem történik meg.Megszültem a kicsikémet és már két éves,még mindíg van rajtam15-20kg plusz,de attól jó anyukája vagyok és IMÁDOM!A hiba bennünk van,nem a babába!Szeresd és nevlgesd a pocakodba,és mostantól mozogj és diétázz!Magadért teszed,nem a terhességed a hibás!Menni fog!

Szia!

Én teljes mértékben meg tudlak érteni. NEkem sem volt a terhesség eleje egy leányálom.

4 hónapig éjjel-nappal hánytam. Semmit nem tudtam enni, inni, minden kijött és még undorodtam is. Nem volt erőm, infúzióztak és megfogadtam, hogy soha többé nem leszek terhes...

Aztán Karácsony Szenteste még a lázam is felment, elkaptam valami inflúenzát, kórházban töltöttem az ünnepet...

8 kg-t fogytam, igaz volt miből.

Aztán minden probléma elmúlt egyik pillanatról a másikra, kezdtem jól érezni magam, ami azzal járt, hogy a tökéletes súlyomhoz (a - 8 kg-val szuperjól néztem ki) felugrott hirtelen 13 kg.

És jöttek a kilók szépen... Most kb 15 kg-nál tartok és még van 3 hét...

Utálom a combom, a fenekem, a karjaim, a buci fejem...

De hát ez van, pár hét és vége. :)

ALig várom, hogy újra mozoghassak, hogy menjenek lefelé a kilók.

És alig várom a kisfiam. :)

Szóval fel a fejjel! Ahogy megszületik a kicsikéd már mennek is le a kilók. :)

Kedves cikkíró!

Nagyon sajnállak, hogy terhességedet nem tudod élvezni, mert csak saját magaddal vagy elfoglalva. Nem szeretnélek megbántani, de neked nem a terhesség okozza a lelki problémádat a súlyod miatt, hanem magaddal nem vagy kibékülve, hiszen írtad, hogy voltál bulimiás is.

Jogod van így érezni, de nem tetszik, hogy megkérdőjelezed, hogy másnak valóban boldog-e a bab-várása?!

Én és még nagyon sok nő valóban csodaként éljük meg a terhességet és azt, hogy kisbabánk születik!! Pedig sokunknak nem a súlytöbblet a legnagyobb baja a pocakossága alatt, hanem ettől sokkal komolyabb problémák is adódhatnak.

Ne sértődj meg, de szerintem menj el egy pszihológushoz, mert ha már most így érzel, szülés után is hajlamos leszel depresszióra!!!

Kívánom neked, hogy te is átéld a csodát!!

Szerintem természetes, hogy félsz, aggódsz, bár szerintem nem a súlyodnak kellene most a legfontosabb szerepet játszania az életedben...

A naplódon viszont jókat kacagtam! Be is jelöltem!

Nyugi, gyönyörű kismama vagy, nem vagy kövér, a terhesség alatt nem ritka a 20-30 kilós hízás sem! Próbálj meg pozitívan gondolkodni és örömmel várd a picit különben elkerülhetetlen lesz a depresszió...

boldog babavárást!

Még valamit a rosszakról.

lehet, hogy utólag mindenki csak a szépet emlegeti, mert ugye miért akarna elrémiszteni bárkit is.

De ne felejtsük el, hogy mindenki más és más, és ami nekem rossz volt, az lehet a TE esetedben egyszer sem fog előfordulni.

Én az elején 2x ha rosszul voltam, ez még talán a jó oldala.

De mikor már a munkában úgy szedtek össze a földről mert összeestem, az nem volt valami túl kellemes.

Vagy hogy a gyomorsavammal meg tudtam volna őrülni, de egy gyógyszer azon is segített (azóta is csak az hat rá, és terhesek is szedhetik).

Világ életemben csak hason tudtam elaludni, és mivel pocakosan ez elég bajos, így jóformán alig aludtam.

Ráadásul a háziorvos egy rutinvizsgálat során szívzörejt hallott, mely kapcsán még szív uh-ra is szükség volt, 7 hónapos terhesen.

Ráadásul a 29. hétben még egy bevérzés is volt, de nem lett belőle probléma.

Azóta itt a fiam, aki lassacskán 2.5 éves lesz, és bár nem minden pillanatra emlékszem szívesen, attól még ő a legdrágább nekem.

ha igény szerint szoptatsz majd leszalad hidd el! nrkrm sem hamar ment le utána, de a szoptatással könnyedén lement, amikor már nem féltem, hogy elmegy a tejem és nem zabáltam annyit!

Érthető, hogy bánt, de még fiatal vagy ahhoz, hogy ez a végleges helyzet maradjon. Tudod mennyit kell majd rohangálnod utána? :D

Kedves cikkíró!

Csak nyugi, nem vagy egyedül ezzel. Én mondjuk világ életemben soványka voltam, csak a terhességem előtti 1 évben híztam meg a fogamzásgtlótól, de én is rosszul éreztem magam, mikor akkora voltam, mint egy bálna. Sokszor nézegettem, hogy jesszus, hová lett a derekam, mi lett a melleimmel, hol van a bokám... Pedig én összesen csak 10 kilót híztam, ami aztán szüléskor ki is jött a gyerek, méhlepény, és magzatvíz fomájában, de még így is hatalmasnak éreztem magam. Miután a gyerek megszületett akkor meg 3 hónapig nem aludtam szinte, a mai napig nem tudom hogy bírtam. Bennem is volt rengeteg kétely az anyasággal kapcsolatban, pláne, hogy mi nem is terveztük a gyereket, és amíg meg nem született, addig nekem igencsak alien fílingem volt vele kapcsolatban. De azóta is élünk, a kislányom már 2,5 éves múlt, nemsokára oviba megy, okos, ügyes, jó néha olyan, mint a tűz, de az nem baj:)

Nem tudom mit csináltam jól, vagy rosszul, de ezt szerintem senki nem tudja.

Mostanra a súlyom kevesebb 6-7 kilóval, mint mielőtt teherbe estem, de még ez is sok a versenysúlyomhoz képest, de annyira már nem izgat, próbálok mozogni, aztán majd alakul. Hidd el, ha te ilyen jól be tudtad állítani a súlyodat, akkor a terhesség után is menni fog. Nem az első pár hónapban, de utána igen, és különben is, mire a gyerek egy éves lesz, annyit futkoshatsz utána, hogy ha akarsz, ha nem le fogsz fogyni;)

Ne izgulj, vannak akik megértik az érzéseidet, és tudom, hogy el fognak múlni. A szüléstől meg ne félj, igaz, hogy annyira fáj, amit el sem bírsz képzelni, de eddig már nagyon sokan túlélték, te is túl fogod, max 1 nap. :)

Szia!

Miután elolvastam a cikket, megnéztem a képeidet. Tudod mit láttam? Egy szép kismamát! Pontosan ilyen egy kismama! Én is ilyen voltam. Bizony, hogy gyerekünk szülessen sok mindenről le kell mondanunk. Én 20 kiló súlytöbblettel mentem szülni szinte 100%- ban elvizesedve, magas vérnyomással úgy, hogy a lábam csak egy nike papucsba fért bele és őszintén szólva nem repestem az örömtől, mégsem hagytam, hogy beárnyékolja az életemet, mert ettől sokkal borzalmasabb dolgok is vannak. A hasadban egy egészséges kisbaba fejlődik... gondolj arra hány embernek nem adatik ez meg. Hány embernek egyáltalán nem adatik meg ez az édes teher...

Bizonyára te ezt sokkal nehezebben éled meg, mert mint írtad anorexiával és bulimiával is küzdöttél. A terhességed előtt elégedett voltál önmagaddal és boldog voltál. A szülés után is az leszel, mert akinek sikerül éveken át megőrizni a súlyát, az majd idővel vissza is tud fogyni. Hogy láttál néhány piszkafát babakocsit tolni, benne 1-2 hónapos kisbabával? Valószínű egyéb gondjuk sincs, mint fitness terembe járni vagy azzal a ritka adottsággal rendelkeznek, hogy szülés után azonnal visszanyerik a súlyukat. Mert egy frissen szült anyuka minden, de nem vékony és izmos. De lehet, ha akar. Te is az leszel ismét, de ne légy türelmetlen és ne siettesd az időt. Eltelik az majd magától.

Kitartás, te is csinos anyuka leszel majd idővel, aki a babakocsiban egy egészséges szép kisbabát tologat majd.

szia

bevallom még várandós sem vagyok

most érik és reped 5 tüszőcském

és majd bele pusztulok annyira fáj

és gondolom ez csak a kezdet

de mindezek ellenére nagyon szeretnénk már szülők lenni

mindent megteszünk azért

nem értelek! a képeid alapján egy nagyon csinos, szép arcú, és györnyörűen formás kismama vagy!

a kilók nem változtatnak meg téged, mint embert, az csak felszín.

és nem a kilóktól függ, milyen ANYA leszel!!!

amely kilókból pedig minimum 90% le fog menni a szülés után, szoptatással, és megfelelő étrenddel!

NINCS MIN PÁNIKOLNI!

üdv

egy kétgyerekes anyuka, plusz és mínusz 15 kilóval

+ még egy gondolta.

,ikor a korházba voltam az alig 2 napos babámmal olyan félelem lett úrrá rajtam hogy hogy fogom tudni életben tartani ezt at örékeny pici kincset???Féltem attól hogy nem tudo ellátni,etetni,fűrdetni.....stb.

Erről a szobatársaim is megkérdeztem hogy csak nekem vannak e ilyen gondolataim,és ők is ugyan így éreztek,gondoltak mint én........aztán a korházba meggyősztem magam aaról hogy év milliók óta ment a többi nőnek is akkor nekem miért is ne menne,ugyn így voltam a szüléssel is nem féltem mert tudtam hogy kint az utcán nem csak férfiak vannak hnaem sok sok nő aki még él és virúl:)))

Hat Zsivanyka,

igazat kell adjak neked, hogy csak a jo oldalat irtak le a terhessegnek, gondosan hallgatva a kellemetlen, esetenkent rossz dolgokrol. Mai napig, ha talalkozok valakivel akinek mar a pocaklakoja szaladgal a szabadban, azt fogja mondani, hogy a terhesseg a legcsodalasabb dolog ami csak tortent vele. Felhaborit, hogy ilyeneket hallok, mert en sem erzem at azt a nagy egetvero oromot. De sajnos en amugy is lelkem melyen borulato vagyok,, es altalaban igy elem meg a dolgokat. Nem mondom, hogy ez jo, nem mondom, hogy nem probaltam valtoztatni, de sajnos nagyon nehez es kudarcot vallottam a nagy probalkozasommal. Barcsak en is azt a nagy atfogo ereju boldogsagot erezhetnem, mindig mindenben erre vagyakozom, de ugylatszik valamit nem csinalhatok jol, mert semmiben sincs oromom. Ezert hat egy kicsit egyutt erzek veled. A masik dolog amit emlitettel az elozo eleted, hat nekem meg nincs 2 ev hazzasagom, igyhat az elozo eletem sem nagyon alakult ki, magyaran meg nem valositottam meg a hazassaghoz fuzott almaimat, a boldogsagtol kikovezve. A gyerekkel meg tobb lemondasra kell felkeszulnom, csak attol felek, hogy akaratlanul is de kesobb a tudatallatim a gyereken fogja megbosszulni. Isten ments!, de ha valakinek az elete csak lemondasokkal jar, valahol felkell, hogy szbaduljon. Ezt tapasztalatbol mondom, anyam sajnos sokmindenrol lemondott miertunk, meg is szivta szegeny, csodalom, hogy nem dobott arvahazba, ahogy mindig felemlegette nekunk. Remelem, hogy en nem leszek ilyen, gyerekkoromban sokat mondogattam ezt magamnak, de arra nem szamoltam, ha majd felnovok, semmi sem fog ugy alakulni, ahogy az szerettem volna. De ezzel ellentetben, mindig nagy izgalommal varom, hogy ujra es ujra talalkozhassan az UH kepernyoen keresztul a kis pocaklakommal. Izgatottan varom, hogy vegre megtudjam, hogy fiu e vagy lany. MIlyen lesz mast is szeretni , jobban mint a ferjemet. Ha keves penzbol, es nem tul nagy helyre is de babadolgokat beszereni a szobaba, hogy legyen meg szinte mindene. Varom a nagy talakozast fuggetlenu, hogy utana mi lesz. Ja a sulyfelesleg az tenyleg kinos es rossz, mintha bennem lenne egy kenyszer, hogy csinosnak oltozzek 74 kg. felett is, es van amikor meg is bamulnak az utcan, ugy mint mikor csak 64 voltam, orommel tolt el, de tudom, hogy nem sokaig tart ez az allapot. Ezutan jon a neheze, es ez mostmar igaz, nekem elhiheted, kikovetkeztettem!

Szia!

Először is gratulálok a babádhoz és nagyon jó egészséget kívánok mindkettőtöknek.

NEm a terhesség nem csak gyönyörökkel teli. Vannak árnyoldalai is, de mindemellett maga a tény egy csodálatos dolog, ahogyan 2 sejtből kifejlődik bennünk egy élet.

Nekem épp 1 hete kezdett el mozogni - vagyis azóta érzem és bár rettentően fura, mégis nagy boldogság önt el amikor megérzek egy pici kis rezdülést.

És mindemellett rettentő sok fegyelemmel jár a váarndósság. Gondolom ez az a mi neked is a nehezedre esik.

A súlyoddal kapcsolatban annyit tudok mondani, hogy a barátnőm és az uncsim is 20 kg, fölött szedtek magukra - ami egyébként már meg sem látszik.

Szerintem e maitt ne stresszeld magad - őket is be akarták felktetni a súlyuk miatt - végül minden jól alakult.

Tehát a dokik és a vádőnő had mondja a magáét - amit meg tudsz tenni a nevezett diéta miatt azt próbáld meg, de ne idegeld magad miatta ha nem megy. A lényeg, hogy jól érezd magad és akkor a babád is jól fogja magát érezni.

És mi lesz születés után? - Megint a barátnőmet hozom fel, aki nem volt soha egy babázó, anyáskodó típus és most vagyis miután megszületett a babája szinte rá sem ismertem - mikor gyerekdalokat, mondókákat énekel - ő aki soha nem sezretett énekelni!

Megkérdeztem, hogy hogy hogy és azt mondta - ez jön, ő sem gondolta, hogy ilyen lesz - de ez valahogy ösztönösen jön.

Neki sem volt a terhessége egyszerű egyrészt a súlya miatt, másrészt cukros is lett, és a családi helyzete sem volt rózsás - jött a baba, gyors esküvő, a férjet a család alig ismerte - és még most sem fogadták el - pegid már több mint 2 éves a gyerek. Tehát volt probléma bőven - ja és nagyon hányós volt nagyon sokáig!

Tehát fel a fejjel! Sikerülni fog, próbáld meg élvezni az életet és ne légy hiú - a mérleget felejsd el!

Remélem tudtam segíteni.

Tényleg sok hormonális változás zajlika szervezetben és van olyan,hogy kívülről is teljesen átalakul.

Én most vagyok 22 hetes,kb.i tt járok mint te, plusz 5 kilóval(mert az elő 16. hetet végig hánytam,émelyegtem),de én nagyon örülök neki,hisz már minden nap érzem,hogy mozog bennem és ez az élet nagy csodája.

Légy egy kicsit türelemmel magaddal,és gondold át,hogy ez egy természetes folyamat,amit örömként is át kell élni.

Sok sikert,kitartást.

Biztos vannak tényleg csodálatos terhességek, de az enyém sem az volt. Én 6 hónapig hánytam minden nap 3x, emiatt fogytam is, de a maradék 3 hónapban meg 20 kilót szedtem fel!!!

Engem is bosszantott ez a súly dolog mint Téged, de ilyenkor még ne foglalkozz ezzel. Ráérsz szülés után! Nem szabad magad ezzel stresszelni! És legfőképp ne a babát okold érte! Köss kompromisszumot magaddal! Megszületik, és 3 hónapos korától szépen finoman elkezdesz mozogni! Meglátod lemennek azok a kilók! Most 11 hós a kisfiam, és már én is visszanyertem magam! És ő sem szenved hiányt belőlem, mert tornázom néha.

Sikerülni fog, ne aggódj! És grautálok a picihez!

És tudod mikor lesz a legcsodálatosabb??? Mikor a kórházban először melletted lehet az ágyban, és csak nézed ahogy alszik, és levegőt vesz! :D

Én úgy gondolom,hogy nagyon is várod ezt a csöppséget,csak aznap rossz passzban voltál mikor írtad a cikket.

Figyelj azok a kilók úgyis le mennek rólad a szülés után,ezért kár annyira aggódnod.Tudod én 15 évet vártam a gyermekemre és nem volt probléma mentes a várandósági időm.Én 25 kg-ot híztam,de nem érdekelt csak a kincsem.

Föl a fejjel.Jó egészséget nektek.

Szia!

Nos őszintem voltál.És én sem fogok hazudni,mikor kiderűlt hogy baba van a pocakomba akkor olyan szintű félelem lett úrrá rajtam hogy áááááá el sem hittem hogy ilyen létezik,száz millió kérdés hogy én erre egyáltalán alkalmas vagyok e vagy mit is fogok velel kezdeni,mert ő nem egy kiskutya akit ha megunok csak úgy lepasszolok,Ő ott lesz az életembe míg világ a világ........és még ennél is több gondolat,mi lesz majd kamaszkorában vagy tiniként ha a saját neméhez vonzódik..........stb.egy csomó csomó barom kérdés.Volt ilyen is hogy jajj előtte még leakartam fogyni mert 100kilóval estem teherbe.....kb ez a kataton állapot 2-3 napig tartott.Valahol boldog voltam de ezektől a kérdésektől csak szép lassan szabadultam.aztán eljött az a nap mikor megláttam Őt......és utána átkattantam,nem volt más csak Ő.Nem érdekelt hogy mennyit is fogok hízni(és engem is diétára fogtak meg közölték nyáron a 35-40fokos melegbe hogy csak 1 liter fogyladékot vehetek magamhoz) 18hetes várandós voltam mikor életmentő vakbélműtétem volt........szóval nem volt fenékig tejfel.De én áttudtam magam adni a jó részének is és ez kárpótolt mindenért.......pl.hogy a legelején 3 hónapig többet űltam a wc-n ,mert annyit kellett pisilni,majd az utolsó 2-3 hónapba szintén,a gyomorsavaról nem is beszélve ami éjszaka az orromon folgyt vissza és úgy szétmarta hogy a fájdalomtól sírtam........aztán ott a szülés amit inkább nem is részletezem......nehéz,kemény az tuti.De ha nem tudsz a jó részelire ráhangolódni akkor maga lesz a rémálom.......és ha nem változnak ezek az érzések akkor szülés után meg jön a depresszió,és hid el még most beszélj erről szakemberrel,mert te is a kapcsoltaod is és legfőképp a Babád is megsínyli :(

Szia!

Bennem is az kérdés merült fel, hogy hol van az apuka? Ő nem ért meg? Nem tudja elmagyarázni, hogy neki te vagy a számára lehető legdögösebb nő az egész világ kerekségen? :)

Én is küzdök ilyen test-kép zavar problémákkal, ezért nálunk nincs is tükör ;) Csak a férjem szemével látom magam, aki minden nap megdícsér, én meg persze hiszek neki, amíg nem találkozok egy kirakattal pl. ;)

De azért én egy percig sem bántam meg, hogy most ilyen változásokon megyek keresztül (másodszorra is). Ezért szerintem te "súlyosabb esett" vagy nálam (ez most nem pejoratív akart lenni..), nem próbáltál meg segítséget kérni egy szakembertől? Szerintem sokat tudna neked segíteni...

Mellesleg megnéztem a képeidet: te tényleg nagyon csini kismami vagy ;)

A másik kérdésedre a válasz: De, minden leendő anyukában felmerül a kérdés, hogy vajon jó anyuka lesz-e?

ÉS ez így természetes!

Csatlakozom a nádszál dologban, én sem voltam az sose, bár nálam terhesség alatt nem voltak ilyen gondok, mármint a súlyom úgy isten igazából nem foglalkoztatott, az volt a fő, hogy a baba szépen fejlődjön, az pedig evidens, hogy a 9 hónap alatt feljöjjenek a kilók.

Igazság szerint én a terhesség 4 hónapjában nem hogy nem híztam, de még fogytam, a végére viszont azt hiszem olyan 16kiló jött össze, melyből csak a gyerek volt 3,8.

és jó, hogy még mindig van rajtam (no meg azóta gondok is voltak jócskán), de a terhesség úgyis formál a testeden, olyan tehát úgysem leszel, mint előtte voltál.

Ez nem azt jelenti, hogy rossz anya lennél, és nem kell itt arra kiélezni a dolgot, hogy nem várod örömmel a babát.

Örülsz Te neki, csak most túl nagy trauma még az, hogy gyarapszik a súlyod.

Ha a doki diétára fog, akkor gondold át jobban, vajon mit csinálhattál rosszul, mert lehet csak neked tűnik úgy, hogy nem eszel többet (vezesd egy hétig, hogy mikor mit és mennyit eszel, hátha ebből okosabb leszel).

Kitartás, hidd el, ez a depresszió elmúlik..