Tényleg annyira csodálatos a terhesség? (beszélgetős fórum)

ne azon veszekedjünk szerintem hogy most a terhesség csodás e vagy sem!van akinek minden napja, perce az volt és van aki pedig nem élvezte az egészet és voltak rosszabb napjai, időszakai!Van ilyen is és olyan is!mindannyian mások vagyunk!!!

A cikk írójának pedig segítségre van szüksége, neki segítsünk!

az felkeresése lehet jó ötlet, sokan javasolták is!jól tették!

de egy két hozzászólás minősíthetetlen!Egy törékeny, érzékeny kismama lelkébe nem szabad így belegázolni!reméljük hogy a sok hsz miatt beszél az orvosával mindenképpen vagy legalábbis először a családtagokkal DE ezt nem így kell egy várandós kismama tudtára hozni!!!!A gyermekének az életét minősíteni pedig.....szégyenletes!

Én elmondtam a véleményemet, nem hordtam le senkit. Azt hittem a fórum arra van hogy véleményt nyilvánítsunk, beszélgessünk... Tévedek?

Egyátalán nem vagyok elkeseredett vagy keserű (sőt ezen jót mosolyogtam!) nem tudom, miből gondolod ezt! Ismersz talán? Vannak gondjaim, igen, többek között ez is, de szerintem mindenkinek van gondja (ennél súlyosabb is van, sajnos) és az élet arról szól, hogy ezeket megoldjuk!

Biztos nem volt még semmi "igazi" gondod az életben....ez látszik is rajtad.

Menj orvoshoz, kérj segítséget, mert ez nem normális.

Én meg innen megyek, mert hányok ettől az egésztől...

Azért ez se teljesen így van. Én a legelső hozzászólásomban is többször leírta, hogy irigykedve gondolok azokra, akik csodaként élik meg a terhességet és annak minden percét. Minden vágyam volt, hogy én is úgy éljem meg, láttam sok kismamát, akik ódákat zengtek az egészről, én meg csak pislogtam.

Lehet, hogy velem is baj van, de azért nem érzem ezt olyan drasztikusnak, hiszen a terhesség egy állapot, aminek legkésőbb 9 hónap után vége szakad. Az igazi élet és megpróbáltatás, aggódás, féltés, készenlét csak utána kezdődik :)

És igenis helyt álltam és most is helyt állok, attól függetlenül, hogy akaratlanul is, de másképp reagáltam a terhességeimre, mint a "normális".

Szörnyen sajnálom, hogy így éled meg. Én sem vagyok vékony. Mielőtt terhes lettem hormonkezelést kaptam, az sem tett jót a kilóimnak. Mindig attól féltem, hogy nem leszek majd szép kismama, sosem lesz pocakom, csak nagy darab leszek és kész.

De szerencsére nem így lett. 25 kilónál is többet szedtem fel a terhességem alatt, mégis csodaszép nagy pocakom volt.

Most 15 hónapos a kisfiam és 3 kilóval vagyok kevesebb annál, mint mikor teherbe estem. Nem fogyóztam, magától ment le. És a szoptatástól.

Ne aggódj! Táplálkozz egészségesen, sétálj nagyokat. Ha egyszer le tudtál fogyni, a babád születése után újra meg tudod csinálni majd!

Kedves Kata!

Mint láttam,te egy nagyon elkeseredett nő lehetsz, hogy már a harmadik babád sem jött.És ezt végtelenül sajnálom.De az viszont felháborít, hogy azért mert te keserű vagy,úgy találod, hogy jogodban áll másokat lehordani,azért amit éreznek.Én nem bántalak mondjuk avval,hogy vajon neked miért nem sikerül?

Ezek is normális emberi érzések,és tényleg nem vagyunk egyformák.Ezt tapasztaltam a kórházba is,amikor én mi valós életveszélybe voltunk,és eszembe sem volt nyavalyogni,aki meg banális dolgokkal volt benn,az meg majd megveszett.

Szóval igen,de vannak határok amik még normálisnak mondhatóak,és vannak amikkel már kellene segítség.

Pl a cikkírónak ha ekkora problémát jelent a súlya,meg.hgy a régi élete nem ilyen volt,akkor szerintem itt az ideje a segítség kérésnek.-Nézd meg a képeit,szép csinos kismama.

A cikkíró egójával tényleg van némi probléma. Nem szabadna rögtön kétségbeesni és megkérdőjelezni mindent, csak mert némi nehézség adódott. Azt kéne tudatosítani, hogy ez egy állapot, méghozzá "másállapot", így eleve változásokkal jár. De nem jelenti azt, hogy örök időre kövérnek kéne maradnia. Azt viszont tudomásul kell vennie, hogy egy gyerekvállalás rengeteg változással, és bizony nehézséggel is jár, akár fizikailag, akár más téren. Nincs többé "régi élet". De ezzel egy reálisan gondolkodó felnőtt embernek tisztában kell lennie már a gyerekvállalás előtt.

Minden ami szép és jó az életben - siker, szerelem, család - áldozatokkal, munkával jár.

Ezek szerint én is beteg vagyok :)

Igen, én is alig vártam hogy vége legyen a TERHESSÉGNEK! És végre elkezdhessem hús-vér, fizikai éltünket a gyermekeimmel. Szeretek anya lenni, imádom a lányaimat, de a terhesség, nekem tényleg terhes volt....

Te miről beszélsz?Oké,lehet,hogy valaki rosszindulatú,de attól miért lenne az bárki mert orvost javasol?Mondd már meg miért nem akarod elfogadni,hogy valószínű szüksége lenne rá?

Bulimiás volt,meg leír még pár dolgot,vagy szerinted ezek csak hóbortok?Hát nem,hanem komoly betegségek,és orvost igényelnek.Talán most is konzultálnia kellene vele,hogy így érez.

Sajnálom Kata,kívánom,hogy anyuka lehessél mielőbb,és csupa öröm és boldogság legyen a várandósságod minden napja.MERT IGENIS VAN ILYEN!!!!

Sőt,szerintem főleg rajtunk múlik az-e.

jó neked:-)

szerintem mindannyian mások vagyunk, más a természetünk!Ezen nem veszünk össze!

Én néha borúlátó és pesszimista szoktam lenni!Az élet minden területére igaz ez rám legyen szó munkáról vagy bármiről is!a terhességem alatt is voltak ilyen kicsit rosszkedvűbb napjaim(no nem sok, de azért akadt).ilyenkor én bevallom volt hogy csúnyának éreztem magamat mikor tükörbe néztem!igy utólag én sem ezekre emlékszem vissza és nem ezeket sorolom fel ha kérdezik, hanem a sok boldog percet!

Nem leszek tapintatosabb, mert ez abnormális!!!!

Legyenek kételyei, aggályai, de ne akkor, mikor félidős terhes baszki!

Hú, meghíztam, lehet nem is kellett volna gyerek! Ilyennek tényleg nem.... Visszasírja a régi életét???? KÉSŐ!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

Szegény picike...

Persze! Simán ment minden... 3 babát vesztettem el.

Én igenis azt VÁROM, lassan 3 éve, hogy átélhessem ezt a "baromi nagy szenvedést", hogy otthon lehessek végre a gyerekemmel...

Hát nem is tudom mit írjak,olvastam 1-2 hozzászólást.Én a szülés után voltam magam alatt már nem is tudom miért,a hormonok.De én a terhességem alatt sosem jutott az eszembe hogy én hízok akkor mi lesz,én sem voltam sosem vékony és most még a tavalyi göncökbe sem férek bele,de a gyermekem miatt nem bánom,hülyeség hogy utána lemegy a plusz kiló,tenni kell érte és akkor lemegy.

Én úgy imádtam ahogy mozgott és nézték én egy babát hordok a szívem alatt!!!!És még át is akarom ezt élni legalább egyszer.Merülhetnek fel persze olyan kérdések,hogy jó anya leszek-e vagy ilyesmi,de hogy ezen rágódjon hogy mi lesz a súlyával,itt tényleg pszichés probléma lehet!

Nem tudom mért lenne rózsaszín köd az ha valaki örömmel és semmi aggállyal vár egy gyermeket!!!Apa nekem sokat segített nem érdekelte most hány kg vagyok!

Nem értek egyet!Én nem utólag mondom,hanem akkor is azt mondtam.Sőt,még amikor tüdőembóliával remegtem a szív uh-ban,hogy vajon milyen következménye lett,megmaradunk-e,még azután is azt mondtam!Mert így éreztem,és érzem ma is.Én csak azt sajnálom,hogy nem élhetem át többször ezt a csodát,mert nem szeretnénk több babát.

Szóval nem azt állítom,hogy nem voltam kétségbe esve néha,vagy nem voltak kellemetlen nyavalyáim,nem híztam volna meg,de ezek nagy része mind mellékes volt.Ami nem veszélyeztette az életünket az egészségünket,az csak átmeneti kellemetlen velejáró volt,és annak is tudtam be,tehát nem okozott valós problémát.Így vissza emlékezve hányszor jöttem ki röhögve a wc-ből,hogy már megint hányok,már ma 5x,és a 6-7 hónapban is a harmadikkal.De akkor is azt mondom,öröm és boldogság volt akkor is és utólag is.Azt meg,hogy legyen már vége,csakis amiatt vártam,hogy végre a karjaimban tarthassam az én Drága édes gyönyörű babáimat.