Te mit tennél ha egy bizonyos családtag tönkre tenné az életed? De ő a családfenntartó, neked viszont semmi pénzed hogy elköltözz? (tudásbázis kérdés)
Még azért annyit hozzátennék,hogy a mai világban aki akar,az tud dolgozni,legfeljebb nem megválogatva a munkát,főleg ha valakinek van még egy tini gyereke is.
Igen,nem kötelező elviseni senki dühkitöréseit...
Teljesen félreértjük egymást... Felesleges is a további vita. Szerintem olvassátok el a 14-es hsz. utolsó sorait...
Végre valaki!Igen, felháborító,és arcpiritó!Mert akkor azt jelentené,hogy jótett helyébe jót ne várj!Még te kussolj,mert eltartod őket.
A kérdésre válaszolva!
Befognám a számat és örülnék,hogy a nagyi befogadott,eltart édesanyámmal együtt!
Külömben felháborító a nemtetszésed,inkább nem írok semmit!
De nem te voltál ott,nem tudhatod,hogy valóban szemétkedik-e a mama,szerintem a szülő,a nagyszülő jogán is igényt tarthatna egy KIS tiszteletre,még ha a befogadás tényét nem nézzük is.Mert pl.ha szemét lenne,ki tehetné őket az utcára is,joga van hozzá,nem köteles senkit eltartani öregségére.
Azt hiszem, nem találkoztál még zsarnok szülővel... Tudod, a hajléktalanpéldával élve, ha befogadnék valakit, azért tenném, mert segíteni akarnék rajta és olyan helyzetben lennék, hogy megengedhetem magamnak.
Ebben az esetben nem hánytorgatnám fel neki naponta, hogy a nyakamon "élősködik", mert ha így tennék, miért fogadtam be? Valószínűleg az anyuka is mondhatott volna nemet, de ha nem mondott, legalább ne szekálja folyton őket. Azért, mert rászorulok valakire, még nem vagyok köteles minden szemétkedést eltűrni - bár mondjuk ez azt minősíti, aki előbb befogad, majd felhánytorgat.
És szerintem más irányítani akarni és más zokon venni az állandó macerálást...
Hát sajnos én is voltam munkanélküli,de akkor sem az anyám nyakán élősködtem családostól.Szerintem egy kicsit jobb belátással lehetnének a mamára,mert ők vannak rászorulva,és nem fordítva.Ez olyan,mintha az utcáról befogadnál egy hajléktalant,és hála helyett ő akarna téged irányítani.Igen,aki kényszerhelyzetben van,az ne ugráljon.Bocsánat,senkit nem akartam megsérteni,de nekem ez a véleményem.
Kedves Mumu, az "ellene" kifejezés azt takarta, hogy élhetőbb, kevesebb lelki terrorral járó életkörülményeket teremteni. Tudod, az hogy "ingyenélő", azt hiszem, ebben az esetben erős kicsit: egy munkanélküli anya (szerencséd, ha te még nem találkoztál a sikertelen munkakeresés rémével), valamint egy 16 éves diáklány...
Az állandó kudarcok épp elég terhet jelentenek egy embernek anélkül is, hogy valaki puszta "jóakaratból" állandóan az illető orra alá dörgölné őket.
Kívánom, hogy neked soha ne kelljen megélned azt, hogy milyen érzés "ingyenélőnek" lenni, bár azt hiszem, szép magyar körülményeink között manapság ez ellen senki nincs bebiztosítva...
Ma még van bebetonozott állásod, holnap már nem biztos, hogy lesz.
Ellene?csak nem azt akarod mondani,hogy ki kell üldözni a saját házából,mert gondolom a mamánál lakik két ingyenélő.
Ha már mondunk neki valamit azt mondja ott az ajtó nyugodtan ellehet költözni ha nem tetszik.Szóval nem nagyon lehet vele beszélni. Olyan mint egy hárpia. Aki nem ismeri el sem tudja képzelni mien egy nő... Az igaz hogy nem mindíg tökéletes az összhang anyuval. Nagyon jó lenne elköltözni mert már szó szerint tönkre tesz.
Ja, és segít, hogy van egy cicám, akit imádok:-))
Hát azért ketten már tudnátok szerintem egyfajta leki ráhatást alkalmazni, nem? Rosszul érzem, hogy közted és anyukád között sem mindig tökéletes az összhang? Mert ha az lenne, összefoghatnátok ellene. Ebben az esetben nem kell nyelni, inkább felvenni a kesztyűt és küzdeni. Amúgy szerintem teljesen normális, csak megszokta, hogy mindenkit terrorizál. Ezt tapasztalatból mondom...
Azért elég kemény dolog szerintem 1 embernek fenntartani egy családot, ezt te is meg fogod érteni, ha majd saját magadat kell eltartanod!
Mindenesetre az a módszer, hogy gondolkodj, tanulj, keress munkát, alapozd a jövődet, nagyon hasznos tanács! Tegyél azért, hogy neked jobb legyen, és hidd el, meglesz a gyümölcse!
Jelen pillanatban sajnos egyetlen dolog amit tehetsz, hogy elviseled!
Nyelek. Asztmás vagyok, ehhez képest együtt kell élnem egy láncdohányossal. 37 éves vagyok, mindenbe beleszól, beleavatkozik. Ő irányít. Én kompenzálok: sokat vagyok távolt otthonról napközben, ha otthon vagyok, mindig elfoglalom magam. Alkotok. Kiírom magamból. Ha nem megy, akkor sírógörcsöm van. Mondjuk az egész hozadékaként középsúlyos-súlyos között váltakozik a depresszióm...
Azért a körülményeket nem ismerjük!
17 évesen sokan gondolják azt, hogy a szülők tönkreteszik az életüket, csak mert tőlük függenek, és bizonyos szabályok vannak felállítva.
Köszi hogy megírtátok a véleményeiteket, személyes tapasztalataitokat! Sajnos nálunk már az a helyzet hogy másodpercre pontos beszámolót kell tartani hogy hol voltál, kivel, mikor stb.. És nem csak nálam hanem anyunak is. Már úgy néz ki a helyzet hogy ha valami nem tetszik a mamámnak, ( mert nálunk ő róla van szó) üvölt mint a sakál, ami a kezébe kerül odacsapja a földhöz stb.. stb.. És utánna a szemünkbe vágja hogy ő tart el minket mert hogy anyu nem dolgozik, viszont a nagy házat kertet ő intézi. De ezt a fajta munkát nem ismeri el... Aztán alszik egyet- kettőt és már tök kedves meg minden. Na itt lehet már mondani hogy nem normális...
Mindenképpen megpróbálnék saját lábra állni, munkát keresni és a megszerzett pénzzel megtanulnék gazdálkodni. Néhány hónap után már körülnézhet az ember, hogy milyen albérlet-lehetőségek vannak. Próbálj meg összeállni baráttal/barátnővel, úgy még kevesebbek a költségek.
Feladni sosem szabad. Gondolom az illető nem tudja elképzelni, hogy megállj a saját lábadon és mekkorát fog csodálkozni amikor eléred a célodat.
Én mit tennék? Szépen csendben nekilátnék a jövőmet megalapozni, addig is elviselném, s mindig azzal vígasztalnám magam, hogy már nem sokáig kell kibírni. Soha, semmiben nem kell bennemaradnunk örökre. A kérdés csak az, hogy mennyi idő kell az újjászületéshez.
Van, aki keres egy másik kapcsolatot, de annak lehet az az ára, hogy cseberből vederbe kerül. Akkor már sokkal jobb, hogy addig, amíg együtt vagyunk, megalapozom azt az életet, amit nélküle fogok élni. A lényeg, hogy nem szabad a sebeimet nyalogatva bebújni egy sarokba, mert múlik az idő, s életem csak egy van....
élném a saját életem,és jól kihasználnám,hülyének nlzném,átverném....ez a legkevesebb,ha már tönkreteszi az életem...nem?de hálisten nem igy van
Majd válaszol ha lesz kedve.
Dorcsika, gondolom, hogy nem erre szamitottal, de azert nem szep toled, hogy nem reagalsz!
Sajnos én pont ebbe a cipőbe járok, de semmit nem lehet tenni!Megkell tanulni tűrni és ha végképp nem megy akkor jól kell dönteni!De mindenképp megkell probálni alkalmazkodni!Igaz néha megalázó!!!
Sajnos addig semmit, amíg ő tart el! És még azután se sokat, ha már magadat tartod el, de még ott laksz! Tűrni kell sajnos, és megpróbálni kompromisszumokat kötni, alkalmazkodni! Mindkét félnek!
légysz,írj nekünk,hogyan váltál művésszé,hátha eltanuljuk!!!
MI is tűrűnk 10 éve...nálunk az após a gond,ő a haszonélvező...aki éli a boldog alkoholisták életét...mi meg fizetünk mindent...nem gondolnátok hogyan élünk...és mi sem tehetünk semmit,a törvény igazságtalan...gyűlölöm...és gyötrődöm...gyötrődünk...
Semmit... Ebben vagyok 17 éve. Alkalmazkodom, más lehetőség nincs. Mára művésszé váltam. Még mindig jobb mint menekülés címén valami még rosszabba belefutni. Szerintem...
Hát sok választásod nincs! Vagy próbálsz vele beszélni a problémádról, vagy kerülöd a konfliktust! Ha jól látom pont abban a korban vagy amikor úgy érzed , te már önálló vagy, nincs szükséged pátyolgatásra. A felnőtté válás nem egyszerű dolog! Ja , amúgy én is elköltöztem otthonró 17 évesen, azóta nincsenek családi zűrök! :-)
En nem jottem ki az apammal, 16 evesen elkoltoztem.
További ajánlott fórumok: