Távkapcsolatban élők fóruma (beszélgetős fórum)
A barátnőd nem érti, mit nem értesz! Én nem akarnék így lenni senkivel. Ilyen pasi nem kellene!
Lefoglalom én magam amúgy, csak néha az sem érdekel, hogy semmi sem érdekel. (Jól megmondtam, mi?) Na, holnap jobb lesz! Remélem!
Nem, nincs ilyen ülök és nézek... mindig elfoglalom magam valamivel, az általában gyógyír :).
Többnyire belevetem valamilyen grafikába (hisz grafikus volnék vagymi - bár munka nélkül :(( - ez is alapbaj ám...), vagy nekiveselek gyöngyből, drótból, vagy bármiből ékszert csinálni a hugomnak. Ezek lefoglalnak teljes mértékben, olyan szinten, hogy észre sem veszem, hogy eltelt a nap. Ezért mondtam valahol valamelyik fórumban, hogy olyat kell csinálni, ami leköt és nem gondolsz a másikra. Így átvészelhetőek a napok...
Nahát igen :(, ahogy Kata mondja, aki nincs benne nem érti.
Erre itt a barátnőm a példa, van egy kapcsolata... vagymi, mert kapcsolatnak nem mondanám. 6 éve vannak együtt a pasijával, de csak hét végén jön fel Pestre a fickó, a csaj álítása szerint ez így jól is van. 6 ÉVE... de még fel sem vetődött, hogy összeköltözzenek vagy valami. Én már gyanút fogtam volna, hogy gáz van vagy valami. Amúgy ha fel is jön a srác, akkor kibírhatatlan... láttatok már hiszis pasit? Aki földhözvágja magát, akár egy gyerek? Nos van ilyen... eh... a lényeg, ha feljön a srác, akkor fél napot van itt, vagy egy éjszakát, persze rendre bepróbálkozik a csajnál, és megmondom őszintén egy ilyen fickóval fix, hogy mégcsak beszélgetni sem akarnék, nemhogy mást.
Nos a történet azért érdekes, mert a kérdésemre, hogy mi köt ehhez a pasihoz, annyi válasz jött a lányzótól, hogy hát nem tudom...
Viszont! Mivel én valami másmilyen távkapcsolatban senyvedek így néha én vagyok a célpont a lánynak, nem is tudom miért. Álítása szerint ez nem lehet szerelem, mert ilyen távolságból ez nem lehet az. Nos édes mindegy, hogy 200 km-re van tőlem valaki, vagy 2000-re (nem tudom pontosan, csak az arányok kedvéért). Viszont a másik én napi szinten BESZÉLGETEK a párommal, meg látom is úgy 5-6 órát, a lány kb kétnaponta felhívja a pasit!!!!, hogy mi van vele. Nos ez is érdekes, mert én meg ezt nem csinálnám.
És végül a kegyelemdöfés, már nem is vagyok magyar a szemében, mert meg akarok pattanni innen. Hát, végül is nem is tudom melyiknőnk van jobb helyzetben :))).
áh, ilyenkor mégcsak meg sem próbálok mosolyogni... :O.
de ma még az úton is felbosszantottak, pedig nem mentem nagy forgalomban, csak itt ide-oda, elvittem anyumat dolgozni meg stb... utálom a türelmetlen autósokat, vagy azokat, akik azon háborognak, hogy nem hajtok át, mint a meszes sárga lámpán... mert még ő át akart hajtani mögöttem a piroson... eh :O... szóval ma is voltam minden ott a pirosban ácsorogva és hallgatva a karikás kocsival furikázó f@szkalap szövegelését, csak normális ember nem... :O.
Engem is kérdez anyám... miért vagy szomorú.. mi bajod...
HÁT AZ ÉLET A BAJOM. Erre megsértődik. (ez tegnap volt) Meg nem érti miért nem teljes az életem, mert szeret a férjem, van egy szép gyerekem stb... Én meg ki vagyok bukva...
Jah, nem elég, hogy "egyedül vagyok" ugye ez az alap gond, bár nem eszem magam rajta, de ilyenkor, amikor minden más is tornyosul rá, akkor már előjön a "jaj, de szerencsétlen vagyok" érzés :SSSS...
pusztán ma olyanokat műveltem, hogy mosogattam - ebben nincs semmi extra, ugye? Vagy háromszor belenyúltam három különböző késbe, három helyen szétmetéltem a kezem :OOO, mert hiába ugatok, hogy valami pohárba állítsák bele (hugom meg apám természetesen, akik sosem mosogatnak) a késeket, NEEEEEEm, dehogy! Beledobja úgy, ahogy van a fazékba, vagy lábasba, ami benne volt a mosogatóba, én meg ahogy horgásztam úgy belenyúltam, az elsőnél még nem volt semmi, ok jóvan, béna vagyok, másodiknál azt gondoltam több már úgy sincs... hát volt...
aztán affér a macskával, hiába újítottuk fel anyámék ágyát, belepisilt ismét :(((((((((, majd nyakonöntöttem vízzel, erre letámadott és szétmarta az egyik lábam, sikerült neki, így majd besz@rtam, mikor cipőt kellett felvennem, mert ugye mennem kellett bankba, meg elvinni a szemetet a szelektívbe (mer menősek má' csak így csináják... kocsival a szemetet a szelektíve... :O eh... na mindegy).
majd ismét a dög fregoli, és ismét kinek a fejére esett rá, ahogy húztam fel... természetesen az enyémre, majd hogy teljes legyen a boldogságom, rávágtam az egyik elmetélt ujjamra a mosógép tetejét. ilyenkor mindig arra gondolok, hogy biztos én vagyok ilyen szerencsétlen, és még csak 14 óra van...
az egyebeket meg már nem is említem... számítógép... lassan sikítok, ha a közelébe jövök, hogy vajon ma mi újat talál ki, amivel felbosszanthat...
nem sorolom tovább, nekem már ez is megfeküdte a gyomrom. ilyenkor aztán már annak sem tudok örülni, aminek lehetne :(((.
ja kezdek visszaszokni a régi kerékvágásba...
Mikor elmegy, nagyon mélyen magamba zuhanok.
Mi is próbáljuk kitalálni a megoldást, de még nem jöttünk rá. Én nem beszélek németül, csak angolul, meg kicsi is a gyerkőc hogy dolgozzak kint, (kire bíznám??) Mondjuk takaríthatnék, vagy kutyit sétáltathatnék... De kössem magamhoz a gyerkőcöt??? Ú.h szar ügy. Haza még nem tud jönni, itthon nem talált még munkát. Most én is keresek ezerrel, mert még mindig jobb egy bölcsi, mint hogy 5 hétig nem látja az apját.. sztem.
Szia!
Most ment el a férjem:-(((
De azért pár napot együtt tudtunk tölteni.:-)
Most Milánoba megy....biztos szép lehet!!!
Már most hiányzik....:-(((((((