Szörnyű családi élet, amiből nem látok kiutat (beszélgetés)

Szia.

Mivel senki akiről ezentúl gondoskodnod kellene, így van lehetőséged a váltásra. Könnyebben, mint gondolnád, mivel sem pár, sem gyermek. Számtalan lehetőség van Győr környékén, szállással munkát találni, mert országosan keresnek munkavállalókat ott lakással.

Meg is kezdheted az új életet még az ünnepek előtt.

Ha pedig minden másra hivatkozol, akkor sok sikert a továbbiakhoz!

(Semmi nincsen elég távol ahhoz, hogy az ember változtatni akarjon)

Átgondoltam.

Ebben a helyzetben talán nem az a legszerencsésebb, hogy útnak eredsz, pláne nem a híd alá.

Több generációs család vagytok, egymást ápolgatva szépen ...

Itt a karácsony, biztos összeültök egy ebédre vagy vacsorára, a szívek is jobban megenyhülnek talán ilyenkor.

Beszélhetnél a családnak a problémáidról, őszintén, közös megoldást keresve.

Hát ez őrület! Míg anyám mellett voltam kénytelen élni, nekem is sorra jöttek a súlyosabbnál súlyosabb betegségek. Egy megváltás volt mikor megszabadultam.

Tartsál ki, és próbáld könnyebben felfogni a szörnyű helyzetedet. Sajnos én is nagyon a szívemre vettem mindent, lelkileg megviseltek a mindennapok. Tudom hogy rendkívül nehéz most neked, de én már utána vagyok, azért írom hogy a saját érdekedben ne törődj velük nagyon ha lehet.

Balatonvilágoshoz közel laksz?

Nem vették észre. Miután megcsinálom a dolgom egyedül szoktam ülni a szobámban amíg nincs szükség rám. Családi házban élünk vidéken. Együt élünk mindannyian. A bátyám innen soha nem költözne el hisz ő a kedvenc...

Dolgozik anyu, a bátyám, apukám rokkant nyugdíjas vele ápolásin van a nővérem, én pedig mamával voltam.

Mi itt vagyunk. Legalább meghalhatunk. Elég kevés az infó amit leírtál, de a zsarnok anya szerepe elég jól kirajzolódik.

Nem vették észre hogy elterültél? Jelenleg miben laktok? Családi ház vagy lakás? Videk vagy főváros? Ne dobd el az életed! Ne mások szemében tükrében értékeld magát, hanem a saját magadéban. Bátyád is veletek él? Ő az egyetlen kereső? Leírnád a korodat és a többiekét is?

😱 talán ezért is vagy érzékenyebb.

A betegségekben kapsz lelki támogatást otthon?

Vár rám egy térdműtét, sajnos alig birok menni.

Volt már egy műtétem daganatokat távolítottak el várom a szövettant.

Nyaki nyirokcsomó műtétre is várok.

Mindig mindenből van kiút!

Akkor is, ha most borúsan látsz mindent.

Mi a probléma az egészségeddel?

Ideje lenne párkapcsolatban is gondolkodnod és saját családot alapítani, róluk gondoskodni.

Addig kell elindulnod, míg van tartásod és nincs teljesen megtépázva az önbecsülésed. Igyekezz minél előbb!

Sok szerencsét kívánok!

Sok évvel ezelőtt itt dolgoztam: [link]

Akkor még fogyatékos gyerekek voltak itt, most idősek. A lényeg, segéd gondozónőként alkalmaztak és biztosítottak nagyon jó szállást ebéddel. Megnézni, érdeklődni nem kerül semmibe.

Ő próbál inkább velük lenni őt jobban el is fogadják...

Én hiába próbálkozom...

Annyira sajnálom! Így élni borzasztó!

Próbálj meg messze keresni munkát ahol van munkásszálló is.

De ahogy írták az idősgondozás is megoldás lenne.

Mindenképp el kell jönnöd onnan.

Fogadd együttérzésemet! Áttudom érezni a helyzetedet, hasonlóképpen éltem 40 éven át. Miközben lettek is súlyos betegségeim. na mindegy, ennek régen vége. Bár egyedül élek, de nyugalomban és egészségesen végre.

csak egy ötlet, amit esetleg meg tudnál valósítani, ha egyedül vagy én nincs gyereked:

keresnék a helyedben egy egyedül élő idős beteg embert, és ott lakással vállalnám a gondozását. nagyon sokat fizetnek ezért. van olyan fórum is, ahol érdemes lenne szétnézni. Hát nem tudom hogyan hat ez rád, de innen nézve menekülési útnak jó lehet. Bocs ha nem. :)

Amit én tettem nem javasolhatom mert túl hosszadalmas, én is alig bírtam ki. Nekem gyerekem is volt, nem pattanhattam le akárhogy akárhová.

Sajnos olyan szinten rossz a viszonyom a családommal, hogy mindennap úgy kelek fel bár ne élnék...

Ez mostanság csak rosszabb ha megtehetném elmennék de nem tudok...

Nemrég sajnos elhunyt a nagymamám akit én ápoltam így megtakarításom nincs amiből albérletbe mehetnék mivel jelenleg nincs munkám. (Már jelentkeztem pár helyre).

Mindent én és a nővérem csinálunk itthon főzés,mosás, takarítás, ügyintézés apukám ápolása stb... de semmi sem felel meg a családomnak bármit teszek. Állandóan egyedül vagyok mert nem beszélgethetek velük... Ma is elsötétült minden aztán a földön fekve ébredtem lehorzsolt arcal, kézzel de annyira nem érdekli őket mi van velem

hogy észre sem vették... Biztos a stressz miatt szédültem el...

Csak és kizárólag a bátyám létezik számukra...

Nagyon fáj a mama halála de még gyászolni sem engednek. Azt mondják nem fájhat mert nem az én anyám volt, de nekem akkor is borzasztóan fáj!

Minden nap valami miatt megaláznak ordítanak velem. Anyám van, hogy addig hazudik a bátyámnak és az apámnak míg nekem nem jön szinte a bátyám. Volt már rá példa meg is ütött...

Felnőtt ember vagyok de egy hülye gyerekként kezelnek. Tudom, hogy lépnem kell valamit mert ez így nem mehet továb... De mit tehetnék? Gondolkodtam már azon véget vetek mindennek...

Vagy inkább az utcán élek tovább...

Nagyon sok gond van amit le sem írok... Nem panaszkodni akarok csak nem látom a kiútat...

Nekem sem a legjobb az egészségem és nem tudom meddig bírom tovább, hogy emberszámba sem vesz a családom...