Szingliség háttere és oka (beszélgetés)

Igen? Nem volt jó még sem?

Mi volt a gond?

Nem, nem zárkózottságról beszélek.

Sosem ismerkedtem virtuálisan, és nem is hiszem, hogy fogok, de pl. egy vad idegen embernek nem fogok elmondani semmit magamról, azaz csak nagyon keveset.

Egyébként el nem tudom képzelni, hogy egy ilyen randin miről beszélnek egymással.

Nem tudom nektek mi számít nyíltságnak...Az, hogy kiteregeti addigi életét? Vagy mi?

Ez mindenképp igaz, mármint az, hogy inkább egyedül, mint egy olyannal akivel nem illünk össze, de tudod, hány diplomás nem olvas? Nem néz mást a TV-ben csak Győzike és Mónikasót? Tudod, hogy alkoholista van a diplomások között? És azt tudod e, hogy a legnagyobb alkoholisták, drogosok a bankszférából kerülnek ki? És ezek nem ám kultúráltak, max. az öltöny miatt úgy tűnnek, de olyan közönségesek, hogy inkább el kell őket kerülni. És hány nem diplomás dolgozik bankban és mennyire jó fejek.

Na, nem akarok senki mellett kampányolni, de az itelligencia, kultúra, alkoholizmus, stb. nem a diplomától függ.

Igazad van,mert ên sem úgy ismerkedem,h van-e diploma,de egy olyan ffit,akinek a kikapcsolódás a kocsma és a haverok,a könyv gyújtòsnak jò,a kultûra,művelődés pedig az,h megnézze a tv-ben Győzike épen megint milyen hülyeséget csinál,na azzal btos nem akarnék közelebbi kapcsolatba kerülni.És igen,sokkal jobb,ha az ember vmennyire ismeri magát és leszek elvárásai,mert bár nekem a szex nagyon fontos,ha vkivel csak az ágyban volt jò,akkor nem is lêptünk tovább,maradt a szex,ameddig szabadok voltunk.

Egyébként nem hiszem,h a szingliség vmi természetellenes âllapot,csak manapság már lehet úgy is élni,mert igaz,h a fajfenntartás,szaporodás a génjeinkben vannak,de most már mindenki szabadabb,ha nincs megfelelő társ,akkor jobb egyedül,mint egy össze nem illővel szenvedni.

Igen,én is hasonlóan gondolkozom.

Engem is pl volt,aki teljesen beképzeltnek tartott,mert nem tudtam beszélgetni vele.Fel volt háborodva (ezt mástól tudom),hogy én biztos sokat gondolok magamról és őt lenézem.

Pedig csak annyi a "bűnöm",hogy rettentő nehezen nyílok meg.Sok-sok alkalom kell nekem,hogy el tudjak beszélgetni valakivel rendesen és ne üljek szinte némán mellette.Egyáltalán nem vagyok közvetlen.Viszont ha valakit jól megismerek,akkor be nem áll a szám. :)

Ebben ne legyél biztos.

És az biztos, hogy te megfelelsz egy diplomásnak? Van annyi benned, amit elvár egy diplomás egy másik diplomástól? Vagy annyira intelligens, van humorod, stb.?

Ismerek egy nőt, akinek hasonló elvárásai voltak, annak ellenére, hogy a diplomájához egy hatalmas paraszt jellem tartozik, illetve a beszéde nem ízes volt, hanem parasztos és közönséges. Csoda, hogy nem talált ilyet?

38 éves korába összeakadt egy izomagyú, talán 8 általánost elvégzett szerinte jó pasival, akitől lett egy gyereke is, de ő tartja el férjét is. Na, ezért aztán érdemes volt válogatni:)

Na igen, de biztos vagy te abban, hogy az a lány lesz jó, akivel rögtön meg van a kémia? Lehet, hogy épp a csendes ismerkedős lesz az igazi vagy épp az undok, lekezelő.

Rólam sem tudják sokan az első találkozás alapján megállapítani, hogy milyen vagyok, mert csak azt érzékelik, hogy egy kuka vagyok (pedig csak figyelek, próbálom megismerni a másikat), azt, hogy flegma és lekezelő vagyok (pedig csak fanyar a humorom, amit ha nem értékelnek, akkor nem kell az illető), de a néhányadik találkozásnál már egyre inkább megmutatom magam, mert kezdem megismerni a másikat, ahhoz, hogy tudjam mi szórakoztatja, mivel tudom "levenni a lábáról", eddigre tudom eldönteni, hogy tetszik e minden benne (a külső, a mozdulatai, a humora, a "jelleme", stb.)

Egyet értek .

:)

Szerintem ez rengeteg mindentől függ,az okok személyiség függőek inkább.

Pl a környezetemben a szinglik nagy azért szingli,mert egyszerűen katasztrófa a természetük és nagyok az elvárásaik.Mindenkinek vannak hibáik,mindenkinek van rossz tulajdonsága,de nem mindegy melyikből mennyi van.

Persze ez privát vélemény és lehet,hogy sok egyedülállóra nem igaz,de az én ismerőseimre igen.Amúgy mindegyik majdnem 30 éves.

Az elvárások is mindenkiben megvannak a másik fél iránt,csak az sem mindegy,hogy milyenek.Pl én úgymond hagytam,hogy jöjjön a szerelem,nem voltak elvárásaim.Megismertem a páromat,kiderült milyen és nekem minden jó így. :) De az ismerősöm már alapból nehezen talál,mert neki konkrét elképzelése van (mindenképpen csak diplomás,jól kereső,magas rangú (főnök,igazgató) férfit akar maga mellé.

Szóval sok mindentől függ. :)

Én másfél éve vagyok egyedülálló, és állandóan megkapom ezt a kérdést...

Az okok:

- Olyan körökben mozgok (munka és kikapcsolódás), ahol jelentős férfitöbbség van. Ezekben a körökben nincs olyan nő, aki érdekelne.

- ...ezért többnyire online ismerkedek. Ami nagyon lassú, sok energiát igényel, és csak élőben derül ki hogy tényleg összepasszolunk-e. 8 teljesen különböző személyiségű lánnyal randiztam az elmúlt 2 hónapban, és egyetlen egy akadt akivel igazán jól éreztem magam.

- A korombelieknél jobban vonzanak a 30-as nők. Egyszerűen érettebbek, kifinomultabbak, lehet velük értelmesen beszélgetni, hülyülni, kikapcsolódni, romantikázni, érzéki éjszakákat eltölteni. Nem a diszkózás a legfontosabb már nekik.

- A nekem igazán tetsző (harmincas) nők többségének már van gyereke. Nem tudok más gyerekével egy háztartásban élni, ezt már megtapasztaltam.

- Azon kevés nők, akik minden szempontból megfelelnének, hozzám hasonlóan eléggé elfoglaltak, és megvan az önálló életük. Így kevés a lehetőség a találkozásra.

- Volt már nagyon jó kapcsolatom, és megtanultam, mi a jó nekem. Ha úgy érzem, hogy az a lány akivel épp randim van, hosszú távon ezt nem tudná megadni, akkor nem hívom többet.

Nagyjából ezért tart ilyen sokáig társat találni. A másfél év alatt senkinél nem éreztem úgy, hogy többet akarnék barátság + szex kapcsolatnál... Az elvárásaim nem túl magasak, viszont ha nem stimmel a kémia, vagy 1-2 fontos dolog, akkor nem akarok folytatást.

Mindezek ellenére én optimista vagyok. A társkeresőn kapott heti 20-30 levél biztató, előbb-utóbb csak akad olyan akit én keresek...

Ott a pont!

És sokan meg igenis tisztában vannak vele, hogy mit akarnak, és mit tudnak nyújtani, de mondjuk a másik meg nem. Kell egy kis szerencse, hogy összefusson az ember egy olyannal, aki szintén olyan mint ő. Szerintem addig lehet és kell szinglinek lenni:)

Amúgy mindenkinek van egy-egy ilyen pillanat az életében, amikor ez megtörténhet. És nem jelenti azt, hogy azon a kapcsolaton nem kell dolgozni semmit, csak azt, hogy jobban összeillenek mint mással és ez már jó kezdet.