Szexualis vágy csökkenése egy párkapcsolatban (beszélgetős fórum)
A cikk, amelyhez ez a fórum nyílt, már nem aktív.
Sziasztok!
Képzeljétek! Tegnap nem bírtam tovább, szokásos esti tv-zés, fekszünk az ágyban, eszembe jutottatok, mondom magamban felteszem a kérdést ami érdekel: Hogy érzed magad? Hogy hat a ginseng?- kérdem én, erre ő elmosolyodik, megfogja a kezem, és óvatosan lefelé irányítja.... háááát volt eredmény, dagadt a nadrág rendesen, mire én: Naugye! Hat a ginseng!!!! Mire ő: ÁÁÁÁ, ez nem az...
Persze ismerem, sose látná be, hogy egy NÖVÉNY kisegíti ŐT! De én tudom, és már alig vártam, h megosszam veletek.
Hajrá csajok, tényleg lehet benne vmi!!! ;)
Egy próbát megér!!! Egy ismerősömtől hallottam, a feledékenységemre (25 vagyok :P) ajánlotta, aztán viccesen hozzátette: három nap és úgy áll a zászló tőle, hogy menekülhet az asszony! :)
Sok sikert! Hátha segít neked is, vágyfokozó, vágykeltő hatása van......
Nem teaként, hanem kapható ampulla és kapszula is. Mindkettőnél azt írja, hogy reggel és este 1-1 db-ot. Én próbálok biztosra menni :) úgyhogy vettem mindkettőből, és egy ampulla reggel, egy kapszula este csucsu előtt.... Biztos ami biztos. Még csak pár napja szedjük, még semmi különös, bár a fáradékonyság (ami ránk nagyon jellemző) az már kezd megszünni, könnybben kelek, és nem vagyok olyan álmos esténként....
Tegnap már bújt a párom, ami igen ritka :)
Meglátjuk! Tájékoztatlak. Amúgy nagyon sokmindenre jó a ginseng, olvass utána neten, ajánlom figyelmedbe. Aránylag nem is drága, az ampullát 800.-ért vettem (10db) a kapszula is kb ennyibe kerül (30 db-os)
Először is nagyon szépen köszönöm a véleményeket!
(Múzó) Lehet benne vmi, már én is gondolkodtam ezen... Most volt, hogy elment egy hétre síelni, és egyedül maradtam otthon. Azt hittem, hogy ezt ki sem fogom bírni, ezzel szemben kb 3 nap után rájöttem, hogy megvagyok azért... Nem volt jó, hiányzott nagyon, de kibírtam. SMS-eztünk, írtam h hiányzik, ő is h én is neki nagyon... Vártam hogy hazajön és "ömlik majd belőle a szó", hiszen soha nem voltunk még 1-2 napnál több időt külön...
Aztán hazajött, ömlött a szó aznap este, de mára már megint minden ugyanolyan "szótlan" mint eddig volt....
Munkahelyről nem mesél, meg egyáltalán semmiről. Aztán tegnap (amúgy sem voltam túl jó fomában) kiborult a bili... Leordítottam, hogy még annyit sem kérdez tőlem hogy mi ujság, v vmi....
Aztán este mikor már az egyik szememmel aludtam, akkor elkezdett mesélni, én meg szóra sem méltattam, mint aki már alszik. Hát nem lehet ezt napközben mikor hazaérünk???? Vagy mi?
Másrészről pedig tapasztalatból tudom, hogy másban is van elég hiba... Az előző barátaimnak is mindnek volt vmi olyan gázos dolga, amit nem tudtam tolerálni. Ezt még vhogy bírom, bár nem tudom, hogy érdemes-e. Hogyaan kereshetném a tökéleteset, mikor senki nem az? Haggyak veszni egy "majdnemjó" kapcsolatot? Nem tudom tanácstalan vagyok...
A másik gondom a ritka szex volt, most ezt lehet hogy orvosolom, bár nem tudom még az eredményt. Ginsenget itatok vele, állítólag jó, bár még csak két napja adagolom belé, meg magamba is. Meglátjuk, majd beszámolok róla! :)
Nem jó ha nincs kommunikáció köztetek.
Te megtaláltad azt akivel,lehet eggyüt élni,de nem ezt kell keresni!
Azt találd meg akinélkül nem tudsz élni.
Vízcsepp!
Szerintem próbálj meg közeledni Te. Én azzal rontottam el, hogy mindig a férjemre vártam, amit megunt, ez odáig fajult hogy 2-3 hetente szexelünk. Hiányzik a beszélgetés az vmire utal vmelyikötöket bántja vmi, amit nem akar mondani, nehogy megbántsa a másikat. Nincs beszélgetés, akkor vmi bibi van a kapcsoltaban.
Minden jót!
Sziasztok!
Olvasgattam a hsz-okat...Hát nekem is van egy "kis" gondom. A barátommal másfél éve vagyunk együtt (azóta együtt is lakunk) Előtte is ismertem, barátok voltunk. Azaz még mindig azok is vagyunk. Minden rendben van köztünk, imádjuk egymást, veszekedés 0, vita kevés... Viszont nekem lenne mibe belekötnöm :( Állandóan a számítógép előtt ül, onnantól hogy hazaér, addig míg én el nem alszom, aztán mikor már látja, hogy kész vagyok (1-1,5 hetente) akkor esetleg szexelünk. Nekem ez ÍGY NEM JÓÓ!
Hozzá kell tennem, hogy túl van egy tragédián, elvesztette az anyukáját tavaly tavasszal.
Most már sokkal jobban van (akkor nagyon nehéz volt mindkettőnknek, főleg azt azt megelőző fél év), viszont a "kedve" nem jött meg...Ő azt mondja, hogy imád engem, sosem kéne neki más (nekem se), nem vágyik többre, szebbre, jobbra.
Próbáltuk megbeszélni, de eredménytelenül. Neki ennyi elég :(
Még nagyobb problémám, hogy nem kommunikálunk! Lehet így élni? :)
Viszont tényleg egy nagyszerű társra találtam, nagyon jó a szex is, csak KEVÉS!
Szia!
Érdemes lenne nem tétováznék egy percig sem!
Ó, ha csak hivatkozni kellene!
Baromi fárasztó reggel 5.30-23.00-ig helyt állni!
El kellene hinni, hogy FÁRADT egy nő. S amikor vízszintes helyzetbe kerül, már alszik is.
Szió! Mi 11 éve vagyunk együtt. Ez a 8. évünk a házasságunkban. 6 éves lesz a gyermekünk, akit mindketten nagyon vártunk, hogy megszülessen...
A gondok a születése után kezdődtek...
Kezdve ott, hogy a párom szülei messze laknak tőlünk (300km), azon át, hogy anyáméknál laktunk, meg egyéb kisebb-nagyobb gondok...
Eltelt így 4 év, nekiálltunk épülni, hogy külön lakjunk, smajd úgy Ő újra "olyan lesz mint régen".
Most már második éve saját lakásunkban élünk, de nem változott semmi. Ő megvan a heti 1-2 alkalommal... Már átvettem a mosást, a hétvégi főzést, hogy többet tudjon aludni, pihenni, de így sem változott semmi. "fáradt vagyok, nincs hangulatom, stb...
Próbáltam már többször is elbeszélgetni vele, mi is a gond? Hümmögésen kívül nem kaptam érdemleges választ...
Majd egy évvel ezelőtt beszélt egy régi barátnőjéről, akivel az ideköltözése óta csak nagyritkán találkozthattak, s akit Ő nagyon szeret, s nem csak mint egyszerű barátnőt. Majd elvoltunk egy hetet a szüleinél, és elment meglátogatni a barátnőjét... "Össze is jöttek" Ha lehet ezt így fogalmazni... Be is vallotta, láttam rajta, hogy boldog, s én is ezt éreztem. Szeretem ha boldog, ha örülni tud valaminek. De miért nem velem? Mármint mi a baja velem? Mindent megtettem, s megteszek, hogy neki jó legyen, vagy jól érezze magát. De már eljutottunk addig is az utóbbi időben, hogy abszolút nem csókol vissza, hozzá búlyok, de ő mozdulatlan marad végig, se egy ölelés, se egy puszi, semmi...
Ezekután is leültem vele... Hümmögés, meg hogy ő még mindig szereret. De akkor mi a baj?
Majd a beszélgetésünk utáni napon bevetette magát. Hazaértem a munkából, ő rámvetette magát...
De azóta megint semmi.
Minden nap üljek le vele megbeszélni mi a baja?
Van még ennek így értelme? Már lassan ott tartok, hogy minden mindeggy, már én sem kívánom a dolgot vele... (Ja, azelőtt volt, hogy napi 2 alkalom is, de ha ki is hagytunk akkor is max 1-1 napot abban az 5 évben...)
Nálunk a szexuális elhidegülés sajnos már végleges. Én 26, Ő 33 éves volt amikor összeházasodtunk, mindketten túlvoltunk már egy váláson, 19 éve vagyunk együtt. Mellette lettem újra nő, az ágyban remekül kijöttünk, 12-13 évig nem is volt semmi probléma. Ahogy a 45. évét betöltötte, elkezdett hízni, ez eleinte nem okozott gondot, de amikor 1q fölé került, már valahogy nem kívántam annyira. Egészséges ételekről, fogyókúráról hallani sem akart, a túlsúllyal nála is jócskán lecsökkent a kedv (most 63 kg vagyok, Ő 130). Én menetközben beteg lettem, csípő és térdizületeim tönkrementek, az egymáshozférés is külön logisztikai problémát okozott.:-(((
Az együttlétek szép lassan heti 2-3 alkalomról évi 1-2 re csökkentek, majd két éve abba is maradtak.
Az hogy én betegen, 45 évesen belenyugszom a helyzetbe, talán érthető, de nagyon elszomorít amikor huszonéves, egészséges fiatalok gondolkoznak azon, hogy lemondanak a szexről. El lehet fojtani a vágyat, de egy idő után súlyos lelki, és akár testi problémákat is okozhat. Nálam is belejátszik a depresszióba és a gyomorfekélybe a doki szerint.