Szerintetek elhamarkodottan szakítottam? (beszélgetés)

Nem. Nem opció.

Ha valakit szeretünk, főleg 5 hónapon át és még friss a kapcsolat, akkor nagyon szeretünk még, alig várjuk hogy együtt lehessünk, hogy halljuk a másik hangját, hogy tudjunk róla. Ha már egy ilyen friss kapcsolatnál a munka előrébb való, akkor...

Viszont az nem is opció hogy esetleg tenyleg tul elfoglalt a lany?

Bár egy kapcsolatra is időt kellene fordítani

Köszönöm a válaszokat.

Tulajdonképp Ti már csak megerősítetek abban, amely gondolattal Én keltem és fekudtem.

Sajnálom. Teljes mértékben igazad van.

Elnézést. Kissé feldúlt vagyok, és persze mélységesen letört.

Nem figyeltem.

27 vagyok, Ő 26.

Tulajdonképp nem vagyok már olyan iszonyú fiatalok.

A kérdésem is azért lett megfogalmazva, mert nem szimplán kijelentette,hogy legyen vége, hanem én jutottam el idáig lelkileg, hogy én mondjam ki.

"A lánynak volt igaza?"

Milyen lánynak?

Oksi.

Mert vannak emberek, akikről lesüt, hogy lehet játszani, szórakozni....S szegény áldozat hiába az orra előtt van, nem veszi észre a nyilvánvaló jeleket.

Hogy miért írta? Mert játszadozott, mert azt írta/ mondta amit te olvasni hallani akartál.

Nem nem. Minden gondolatra,minden tanácsra és észrevételre kíváncsi vagyok, legyenek azok bármilyenek is.

Viszont akkor miért írta minden lefekvés előtt, hogy : jó éjt, szeretlek. ?

Nem kell szaladni olyan szekér után, ami nem vesz fel.

Ülj le és egyél!

Szerintem nem elhamarkodottan, hanem későn tetted meg. A többi véleményem megtartom, mert besértődnél.

Sok sikert!

De akkor miért mondta a végén újra és újra ,hogy szeret?

Miért nem szállt ki, mikor felvetettem,hogy ennek így vége lesz, ha így marad ?

Elnézést, ha hosszú terjedelmű lesz a történet. Igyekszem minden részletet megemlîteni, megkönnyítve ezzel a válaszokat.

A történet eleje egy tökéletesen induló, minden téren harmónikus, virágzó kapcsolatkezdés, mely a tegnapi nappal ért véget, és egyszerűen annyira össze vagyok törve, hogy nem tudok egy helyben még ülni sem. Az alvásról és evésről nem is beszélve.

Egy hat hónapos kapcsolatról beszélünk, melynek az utolsó hónapja okozta a döntést,hogy legyen vége,ugyanis én mondtam ki.

A kapcsolatunk tökéletes volt. Nem telt el nap, hogy ne az ő üzenete legyett volna az első, és az övé legyen az utolsó. Minden nap találkoztunk.

Ha egy kimaradt, már hisztizett,hogy miért?

Tartalmas, minőségi programokkal, számos családlátogatással, közös távlati célok megálmodásával telt 5 hónap.

Róla tudni kell, hogy fodrász, és a barátnőivel megnyitottak egy szalont.

Onnastól teljesen háttérbeszorultam.

A naponta találkozásokat felváltotta a három naponta. Ezt felváltotta az öt naponta. Majd jött a heti egy, az is este 9-kor, 11-ig.

Ezután jött az, hogy már nem is írt.

Azt mondta, most egy olyan időszakot él, mely nagyon betáblázott, és sok a teher.

Én megértettem. Türelmes voltam.

Nagyon fájt,és percenként azt néztem,hogy mikor ír.

Ekkor már három óránként volt egy pár szó.Ekkor már zavartak a dolgok, de mindig megnyugtatott,hogy szeret, és legyek türelmes.

de mikor a reggeli üzenetemre sem válaszolva eltelt egy nap, és este,a kérdésemre,hogy mit csinál ,az volt a válasz, hogy : semmit, sorozatot nézem, betelt a pohár.

Így telt el az utolsó hónap.

Találkozásokat mindig lemondta.

Azt mondta fodraszattal kapcsolatos dolga van.

Csütörtökön kijelentettem,hogy vége. Megkérdeztem beleférek-e az életébe? Ha nem, akkor vége.

Az volt a válasz , hogy : szerintem bele, de legyek türelmes.

Az ezt követő két nap lett volna egy mozi, azt is lemondta, és ismét hallgatásba fulladtak a napok.

Üzeneteimre a : rendben, oke, jól van ,válaszok váltották egymást.

Tegnap megírtam, hogy vége. Nekem ez így nem megy. A szikráját se láttam rajta, hogy küzdene a megtartásomért. A kapcsolat megmentéséért.

Az utolsó üzenete, hogy sajnálja, hogy nem tudott időt fordítani rám, de Ő szeret.

A kérdésem: túlreagáltam? Vagy mindenki ezt tette volna?

A lánynak volt igaza?

Nagyon hianyzik, es nem tudom elérnék-e bármit is ha írnék neki.

Ő nem teszi.