Szerinted mi az élet értelme? (beszélgetés)

Ez igaz!

Apu 57 évvel ezelőtt fiatalon balesetben elveszítette az egyik karját, vállban van csonkolva, akkor még nem létezett ilyen sebészeti tudás, és annyira roncsolódott neki, hogy nem lehetett vissza varrni, és azóta is érzi a fantom fájdalmat, és a fantom viszketést is..

Ezen már én is gondolkoztam, hogy lehet, hogy azért viszket, mert az ideget visszavarták. Tehát ami érzékelte a viszketést, az megvan, csak máshol.

De ez csak egy ötlet. Lehet, hogy nem így van.

...Olyan mintákat keresünk, amik már léteznek bennünk a korábbi tapasztalatokból...-írtam.

Egy másik pl... vajon miért érezzük azt, hogy az amputált lábunk viszket? Vajon aki láb nélkül születik, neki is viszkethet?

..és...(egy kis humor)

"Mindig félreértjük magunkat és ritkán értünk meg másokat. A tapasztalat nem erkölcsi érték. Pusztán név, melyet az emberek tévedéseiknek adnak." Oscar Wilde

:)

Ami szerintem még nagyon érdekes, hogy a változáshoz való hozzáállásunkat, és az elfogadáshoz és elengedéshez való viszonyunkat, a fogantatástól a születésig terjedő időszak mintázza.

Később a korai anya gyermek kapcsolattól az óvodás korig terjedőszakasz, ugyanez.

És stb. Születés után már minden újabb szakasz az előzőnek a mintája alapját játszódik le.

Ha tehát a korai prenatális időszakban sérülés történt, akkor a következő szakaszokban ugyanott keletkezik a defekt.

Ami a lényeg, hogy minden változás úgy végződik, hogy elkezdődik valami más, de az a más az olyan lesz, amit az előző szakaszban megtanultunka helyzetből.

Ha semmit akkor ugyanolyan, ha van amit igen, akkor jobb.

Igen kaptunk pár perce :)

át is ültem :))))

A másik fotelbe :))

Sziasztok, ti is kaptatok sms-t? Mi kaptunk párommal egy óra különbséggel a Belügyminisztériumtól,hogy Segítenek,maradjunk az autóban, és ha elfogy az üzemanyagunk üljön át másik gépjárműbe. Azóta lent ülünk a garázsban a kocsiban,és egyre jobban tetszik a szomszéd terepjárója. Abba fogunk átülni.

:D

-ez csak egy kis poén lett volna,hátha jobb kedvetek lesz ebben a mocsok időben! Amúgy nagyon,szívből sajnálom a bentrekedt embereket,és együttérzek velük:( -

Ezt, írtam én is.:)

És ami még szempont szerintem ebben a témában, hogy ha elinditunk egy változtatási folyamatot, akkor ott vannak bizonyos szakaszok, amikkel jó ha tisztában vagyunk.

De egyébként az ami van, az egy biztonság tehát ebből ki merni lépni mindig erő.

Kinek könnyebben megy ez , kinek nehezebben. De senkinek sem egyszerű feladni egy biztonság érzetet, akkor sem ha totál rossz már ott.Akkor is fel kell adni egy időszakot és nem látjuk és nem merjük elhinni hogy sokkal jobb jön utána.

Persze a jobb is rajtunk múlik.

Bizonyos mértékben igen, de a valóság az, hogy ez az elképzelés nagyon eltúlzott. Sokan hiszik manapság, hogy azt látjuk, amit hiszünk.

Valójában nem így van. Mert akkor nem lennének csalódásaink. A csalódás az, amikor az elképzelt és a valóság összecsap és a valóság nyer természetesen.

Ilyenkor az ember könnyen megborulhat, hiszen kiszámíthatatlanná válik az élet számára, hiszen teljesen más történt, mint amire számított.

A valóság nem az lesz, amit mi képzelünk. Értelmezhetjük egy ideig másképp a valóságot, mint ahogyan van, mert egy ideig akár hihetőnek is fog tünni, ami nem az, de az élet hamarosan megmutatja magát és akkor vagy változtatunk a felfogásunkon a valóságnak megfelelően, vagy makacskodva tovább erőltetjük a saját elképzelésünket és töredezünk tovább, mert az élet addig fogja mutatni a valóságot, amíg észre nem vesszük.

Persze sokszor sok embernek egy élet is kevés, hogy ezt felismerje bizonyos területein.

Példa:

A fejemben hihetem, hogy madár vagyok és tudok repülni. Amikor repülni akarok, akkor kiderül, hogy tévedtem. Vagy megváltoztatom a gondolkodásomat, vagy potyogok még egy párat, amikor elrugaszkodok és repülni akarok.

A beépült fékek miatt ellenkezünk azzal a folyamattal amit az előbb leírtam, tehát egyet értek, ezt kipróbálni tényleg nem könnyű, elhinni sem, mert azt hisszük hogy az elengedéssel elveszítünk valamit, pedig közben meg megkaunk egy dolgot:)

Egy jobb dolgot:)

Ez így van, csak ezt el is kell hinni ahhoz, hogy valaki kipróbálja :)

Az élet az intuíciónk keresztül mutatja, hogy merre van az arra. Sok defektünk és beépült fékünk miatt nem engedjük magunkat abba az irányba, amerre az élet vinne.

Valójában a jó képlet az, hogy engedjük magunkat arra, amerre az élet vinne és beletesszük azt az energiát, amit megkíván hozzá. Se többet, de kevesebbet.

Erre lehetne hinni, hogy ez sodródás, de valójában a megérzéseink mutatják, hogy jobbra vagy balra menjünk. Sodródás az, ha arra megyünk, amerre könnyebb és nem arra, amerre a jobbat érezzük.

Lehet, hogy a jobb nehezebb, a következménye mégis jobb.

Mindig az elméletek tükrében észlelünk dolgokat. A valóság mindig az agyban történik. Az fogadja az információkat és még nem vette őket figyelembe. Az agy határozza meg, hogy mi az, amit észlelni tudunk. Ahogy az agy fel van építve, csak azt láthatjuk amiről elhisszük, -tudjuk, hogy lehetséges. Olyan mintákat keresünk, amik már léteznek bennünk korábbi tapasztalatokból.

Valóságcsináló gépek vagyunk. Mindig az emlékek tükrében észlelünk dolgokat. Szóval, ami az agyba érkezik kényszerít minket arra, hogy észleljük és láthassuk a dolgokat.

Saját képzetem az illúzióval kapcsolatban még a buboréknál tart, a Mátrix majd ez után kövezik talán.

Bármilyen picike részecske ütközése történik a jelenben, az elmozdíthatja a jövőmet is...

DDDD

Azért nem változtatunk mert félünk attól ami jönne. Tehát nem tudjuk hogy jobb lehet, így gátoljuk a dolgok folyamatát az el nem fogadással.

Ellenkezünk az élettel.

Ha elfogadjuk a változást, akkor beengedjük a jobb dolgokat, ugyanis az elfogadás az elengedés folyamata,az elengedés pedig az elfogadás folyamata.

Bizonság.

Igazából ha engedjük a dolgot, akkor csak jobb jöhet, mert elfogadjuk ami rossz, de azzal el is engedtük és már és van helye a jobbnak.

Ha az egész világ egy nagy illúzió lenne, akkor ez lenne a teljes igazság :)

Kérdés, mit nevezünk ebben a témában illúziónak? Hogy nincs is semmi, csak mi hisszük és a fejünkben látunk csak képeket, hasonlóan, mint a Mátrix filmben ? Vagy hogy érted, hogy illúzió?

A világok, amikben tanulunk energia sűrítésből jönnek létre. Tehát ilyenformán akár hívhatjuk illúziónak is. Minden energiából áll. Egy fakocka is. Ha lemegyünk a legkisebb alkotóeleméig, akkor ott ugye protonok és elektronok forgolódnak illetve a protonok és elektronok legkisebb egységei a végén nem szilárd halmazállapotú anyag, hanem energia.

Tehát a világokat energiából állítják létre a lelkek számára, hogy legyen hol tanulniuk. Mint ahogy mi homokból házakat építünk és iskolákat.

És hogy kik? A tervező lelkek. Mert vannak ám olyanok is :)

Lehet, hogy mi is egyszer tervező lelkek leszünk, bár én magam nem hiszem, mert nem ez az irány érdekel, így gondolom a léleknek is van ilyen irányultsága és képessége.

'Szóval elképzelhető, hogy az egész világ egy nagy illúzió, amin nem tudunk kívülre kerülni, hogy lássuk a teljes igazságot.

Az agy nem tesz különbséget a valóság (külső világ), és a gondolatok (belső világ) közt.

Nincs olyan külső világ, ami független lenne a belsőtől.'

Különben már előre leírok mindent papírra, mielőtt begépelném a mondandómat. Tanulok...:))

:)))))

'Amit eleinte valótlannak hittem, számomra most már valóságosabbnak, látszik, mint amit eleinte valóságosnak gondoltam.

Amit eleinte valóságosnak hittem, az most már valótlannak látszik.'

DDD

Én ezt másképp látom. Azt gondolom, hogy hiába választunk a végtelen lehetőségekből, mivel valójában egy olyan van, ami a miénk. Ha bármi mást választunk, akkor azzal azt tapasztaljuk meg, hogy az miért nem a miénk. Ha megtaláljuk a sajátunkat, akkor pedig megértjük a hatalmas különbséget a mi utunk és nem a mi utunk között.

Ameddig nem találjuk, addig ide oda verődünk, mind fizikailag, mind érzelmileg.

Ha megtaláljuk, akkor pedig eljön a nyugalom érzése, mert a helyünkre kerültünk.

De az igaz, hogy sokszor nagyon nehezen, vagy egyáltalán nem lépünk ki abból, amit eddig tettünk, hiába látjuk, hogy nem jó. És ahogy látom, ennek legtöbbször az az oka, hogy nem hisszük, hogy ha mást csinálnánk, akkor az jobb lenne. Túl nagynak érezzük a rizikót.

És mivel azt gondoljuk, hogy egy életünk van, így még nagyobbnak érezzük a tétet, hogy a meglévőt kockáztassuk egy másik lehetőségért, ami lehet, hogy semmit sem hoz.

Persze én már nem így gondolkozom, mert rájöttem, hogy a teljes kiegyensúlyozottság mindenki életében adott, ha elmegy érte és megkeresi a hozzávalókat. Nem kell megalkudni, mert csak akkor lesz rossz, ha nem merjük megkeresni, ami számunkra a jó lenne.

Máska!!!! Minden szavadat értem!!!!

Mit történt? :)

Látod, te sem választod mindig ugyanazt. :)

Hát hogy mindig ugyanazt az állást választanánk, ezt már saját életemben tudom cáfolni, mert nem kicsit váltottam. Bár lehet, hogy másra gondoltál.