Szerinted halálunk után mi lesz a lelkünkkel? (beszélgetős fórum)

Csak egyet? És mit lát?

Kár hogy nem többet, akkor össze lehetne hasonlítani, hogy ugyanazt látják-e. :)

"Mint ahogy két arany madár bensőséges összetartozásban egyazon fán fészkel, úgy lakik egyazon testben az én és az Önvaló. Az előbbi eszi az élet fájának édes és fanyar gyümölcseit, miközben az utóbbi elkülönülve szemlélődik."

:)

ez nagyon jó tegnap este a látokról mehetet volna a téma csak mivel kevesen értették.. igy sokan lemaradtak róla.. :)

nálam is félre ment..:DDD azért szolhatatok volna elöbb is..;))

Ha minden helyzetet elfogadunk,az annyit jelent hogy sosem lépünk előre,és sosem valósítjuk meg önmagunkat.

Tehát elfogadod...de nem nyugszol bele,mert akkor megállsz.

Az elfogadást úgy értem,mint megértést,megérteni azt a helyzetet,amiben épp vagyok.Elfogadni azt,hogy minden úgy alakult ahogy én akartam,irányítottam.

Innen lehet csupán tovább lépni ,ebből a tudatosságból.

De ha lépsz, akkor nem fogadod el. Azért lépsz, mert nem oké a számodra.

Ver a férjem. Elfogadom és ezt nem meghunyászkodásnak veszem. Akkor minek? És ha elfogadom, akkor benne is maradok.

Ha már lépek, az nem elfogadás. Az már változtatás valamin, ami nem jó a számomra.

A kettő csak akkor fér össze, ha azt fogadom el, hogy eddig ez így alakult, de nem fogadom el, hogy így is folytatódjon.

"Elfogadni önmagunkat, a helyzetet amiben vagyunk, mindent magunk körül . . stb. . . szerintem nem megalázkodás, nem meghunyászkodás, inkább egy szilárd kiindulópont ."

Innen lehet lépni!:))

Ez a rész rendben is van. De mi van azzal a példával, amit írtam. A nő, akinek az apukája gyerekkorában verte és emiatt nőként ugyanilyen pasival fog leállni. Akkor ha ezt elfogadja, akkor nem lesz boldog.

Ez a gondom.

Csak gondolj bele Doki.

Mennyire értelmetlen és felesleges küzdeni valami ellen,amin épp nem tudunk változtatni?:)

Mennyire értelmetlen önmagunkat ostorozni,vagy másokat olyan dolgok miatt,amik nem úgy alakultak ahogy szerettük volna?....

Elfogadni önmagunkat,a helyzetet amiben vagyunk,mindent magunk körül ..stb...szerintem nem megalázkodás,nem meghunyászkodás,inkább egy szilárd kiindulópont .

Néha már én is próbálgatom a minden elfogadást. Amikor sikerül, az jó érzés. De még simán kizökkentenek bizonyos dolgok. :))

Az a baj, ha egy sima betegséget csak elfogad az ember és teszi a beépült programot, amit észre sem vesz, akkor ez nem fog változni.

A megvilágosodás az, ha már nem ítélkezünk, tehát ez jó irány, csak nem hiszem, hogy ki lehetne hagyni a lépcsőket.

Gondolkozom rajta:)

Abszolút,ez így van:))

Viszont minden húsdarab ,ami megrághatatlan volt számomra,ami örökösen beragadt a fogam közé,újra és újra,fontos volt,még akkor ,amikor nem tudtam lenyelni.Most már ezt is tudom.:))

Nálam ez pont fordítottan működik.:)

Számomra inkább folyton halványodnak azok a dolgok,amik eddig jelentőséggel bírtak.

Rendben,vettem hogy elnézést kértél.

Mondtam,hogy lezártam.

Felőlem arra írsz,amire csak akarsz.Én ezzel nem foglalkozom tovább.

Alvási paralízisről volt szó.

Én így értettem.

Akik csupán az elmjükel élnek, számukra ezek valóban láthatatlanok, max a következményeket érzékelhetik és értetlenkedhetnek.

És az jó, ha elképzelhetőnek tartod, mert léteznek, sokminden, amit írtál. Én sem látom az aurát, de voltam embernél, aki látja és olyanokat mondott el az alapján, amiből már tudom, hogy létezik. Aura fényképésznél is voltam és ott is ez történt.

Úgyhogy, aki ezeket elveti, egyszerűen még nincs képben.

De valóban minden ilyesmit képesek lennénk érzékelni.

De nem csak ezek a fontos dolgok. Hiszen, akkor valószínűleg mindautomatikusan látnánk ezeket. De nekünk ezek csak segítségek és nem alapvetően fontos meghatározó dolgok.

Tehát, amit felszíneztünk, valójában azok az igazán fontos dolgok, hiszen abból fejlődünk.

A mélyebb dolgok, csak segldszeközök.

Szerintem. De érdemes minden ilyesmirl tudni és megismerni, mert akkor könyebben megértjük az egész életünk jelentőségét.

Doki.

Szerintem az a baj,hogy én teljesen más "érzékelésről",történésekről beszélek,olyanokról,amik megmagyarázhatatlanok ,amik egy másik világ részei,egy olyané,ami láthatatlan,ami érzékelhetetlen azok számára ,akik csupán az elméjükkel élnek,gondolkodnak,léteznek.

Furcsa,mert sajnos én sem látok aurát,vagy fénycsóvákat az emberek körül,nem érzékeltem még szellemeket,sem angyalokat,nem hallottam meg mit üzen egy hirtelen jött szélfuvallat,de mégis érzem,sőt,tudni vélem,hogy amit látok,az nem minden,sőt....

Én erről beszélek,nem a hétköznapi életünk baklövéseiről...