Szeresd magad! (beszélgetős fórum)
Zolcsika!
Szerinted minden ember felébredhet?
Minden ember megvilágosodhat?
Minden ember elérheti "a" Nirvánát?
Szerinted akkor 2012.12.21-e után világmegváltó energiák fognak "segíteni" hogy minden ember üdvözüljön?
A tiszta tudat szempontjából az ember olyan mint egy drágakő, egy gyémánt, vagy egy ékszerdoboz.
A szennyezett tudat szempontjából egy mihaszna, értéktelen, szégyellni való senki!
Azért nem szabad ilyen keményen elvárni tőle hogy rögtön szeresse és tisztelje saját magát.
Hiszen pont az a baj hogy nem elég tiszta, és így nem fogja látni hogy ő miért is csodálatos.
A lelkigyakorlatok is pont azért vannak hogy a lélek megtisztuljon és felismerje a magasabbrendűt.
Amíg nem elég tiszta, addig nem fogja tudni hogy mi van...
Terápia kell neki, egy személyre szabott gyakorlat, amit nap mint nap csinál a tisztulása érdekében.
Amíg nem tisztul meg, addig képtelen lesz a felismerésekre.
Sziasztok!
Teljesen egyetértek Csipkerózsika soraival...
Mindent figyelembe véve az én álláspontom az, hogy nem kell és nem lehet mindenkinek segíteni. Teljesen felesleges energiát befektetni olyan ember segítésébe, aki nem gondolkozik el mélyebben arról, hogy ki is ő valójában...
(bocsi rose)
De sajnos ez teljesen így működik, amíg nem érsz el oda, hogy saját magad megpróbáld saját magadat megkeresni, vagy legalábbis törekedni rá, akkor még ha Jézus Krisztus is jön ide eléd, akkor sem tud Neked segíteni...
Ha olvasol itt a fórumon olyan "dolgot", amiről úgy érzed, hogy ebben azért lehet valami, akkor azon el kellene gondolkozni, de nem csak úgy... hanem alaposan, mélyen, őszintén...
Sajnsos az emberek nem őszinték saját magukkal szemben...persze ennek is meg van a miértje...
Ha problémánk van, akkor mástól várunk segítséget, de Bennünk van a megoldás...
Kedves rose, alaposan és mélyen gondold át Csipkerózsika sorait... ha ezen valóban változtatni akarsz, akkor kérj segítséget, hogy még többet tudj olvasni és tapasztalni, meg gondolkozni...
Biztos vagyok benne, hogy itt a fórumon mindenki tudna Neked olyan olvasnivalót javasolni, amiből sokat tanulhatnál... ha akarsz... ha nem, akkor nincs miről beszélni...
Mért vágysz mindig tökéletesre? Sőt, egyáltalán mi a Tökéletes? Megmondjam? Egy illúzió, semmi más. Nincs ilyen, egyszerűen nem létezik, egy álomkép. Az élet az, ami van. Méghozzá most, ebben a pillanatban.
A siker, a tökéletes teljesítmény, amiről álmodozol, vagy a bukás, amitől rettegsz minden pillanatban jelenleg NINCS! Azt csak folyton elképzeled, és a fantáziálásoddal teszed tönkre a mindennapjaidat, mert nem éled át a jelen pillanat adta szépségeket, lehetőségeket.
És mégis mi a jó fenét akarsz állandóan bizonyítani???
Hogy jó vagy, hogy utolérthetetlenül fantasztikus vagy, hogy értékes ember vagy, hogy szükség van rád? Ehhez nem kell semmit bizonyítanod senkinek, mert ez mind így van, csak vedd már észre! Amíg a teljesítményedtől teszed függővé a saját megítélésedet, értékedet, addig sosem leszel boldog.
Nem kell semmit bizonyítanod senkinek ahhoz, hogy értékes legyél, mert az vagy.
Van egy ismerősöm, aki lélekmunkával foglalkozik és önbizalomhiányos, önértékelési problémával küzdő embereknek a következőket szokta mondani (nagyjából idézem):
"Vedd észre, milyen csodálatos vagy! Milyen gyönyörű, fantasztikus vagy, a lelked teli van fénnyel! Nem kell semmit tenned, sem bizonyítanod ezért, mert ez így van. Most ebben a pillanatban, te vagy a világon a legtökéletesebb teremtmény. Gyönyörű vagy, különleges vagy, vedd észre! NINCS MÉG EGY OLYAN, MINT TE!!!"
Az utolsó mondat a lényeg. Nem számít, hogy elbuksz-e, vagy szárnyalsz a sikerrel, hogy hibázol-e vagy nem, hogyan teljesítesz, vagy ki mit gondol és mond rólad, akkor is értékes vagy!!! Ez nem függ semmitől, éppen ezért nincs is miért szorongani.
:)
igen, tudom...a "csak" meg "de" mindig kifogás és magyarázkodás. :)
nagy erőfeszítés de igyekeznem kell jó útra térni!
köszönöm a bíztatást!!! :)
... folyamatosan szugerálod magadba, hogy "egyáltalán nem találom a boldogságot", "állandóan szorongást érzek" ... stb.
Próbáld meg a másik oldalt... hogy felkelsz, és kinyitod a szemed reggel, és rácsodálkozol a napra... pl. hogy még megteheted... mert látsz, és érzel, és gyönyörű hangod van... tudatosan szoktasd rá magad arra, hogy a szépet, a pozitívat emeled ki, akár hangosan kimondod... egy idő után majd állandósulni fog... talán... ;)
"addig míg saját magad nem tiszteled, nem értékeled magadat addig hiába mondogatja bárki a világon, hogy Te jó vagy..."
hát ezaz :)
csak...olyan mintha ezt nem tudnám felfogni. nem tudom magamat szeretni és elfogadni!
ilyenkor mondják, hogy nagyok az elvárásaim?? nem, nem nagyok! már megelégednék azzal amit épp jelenleg tudok, de mégsem megy...
Sziasztok!
Igen, ez tényleg baj, hogy magamban egyáltalán nem találom a boldogságot. Állandóan szorongást érzek, a mindennapokban is...mindig, folyamatosan.
Mindig külsőségekre megyek, tökéletes gyönyört szeretnék mindenben, ezt nehéz elérnem...ezért csalódok és mindig a mélybe zuhanok.
Nagyon fontos nekem a szakmai siker, bár még egyáltalán nem volt hatalmas sikerem, és pont ezért vágyom rá, hogy mindenkinek, családnak, magamnak és az egész világnak bizonyítsak.
Most lesz énekverseny kevesebb mint 1 hónap múlva.
Tudom, hogyha nem blokkolok le, ha nem leszek lámpalázas és ha teljesen lazán, szinte 100% énekelnék a színpadon, mint amikor jó formában vagyok, képes lennék döntős énekes lenni!
EZ minden vágyam jelenleg, de ott van a félelmem és rémképeim a kudarctól...és a lámpaláz, minden egyes nap kűzdenem kell magammal azért, hogy legyen már önbizalmam és higgyek a képességemben és tehetségemben amit a Jó Isten adott. Képes teljesen elszállni pillanatok alatt a magamba vetett hit, akár egy társasággal vagyok, vagy akár meghallok egy jó énekest.
szia..
ezzel egyet értek , nem a személyes ént értettem ego alatt..azért írtam neked ott,hogy az ego isteni ÉN.
nem az önzőséget ,gátlástalanságot értem az egoizmus alatt,nem az olyan embert ,aki mindenkin átgázol,mert akkor valóban a személyiség által irányított emberről beszélünk.
Igen mert itt a kettőségek erősen kibontakoznak.
önzőség - Önzetlenség
szabadosság - Szabadság
szenvedély - Szeretet
tompaság - Éberség
ítélkezés - Elfogadás
harc - Béke
bosszú - Megbocsátás
irányítás - Önátadás
elégedetlenség - Hála
szegénységtudat - Bőségtudat
tudás - Bölcsesség
önállóság - Egyetemesség
személyiség-Egyéniség
egó-Szelf
....
Ebben az esetben azt lenne helyes tisztázni, hogy Te mit értesz ÉN-en.
Szerintem az egó-én, (tehát ebben az esetben én a személyiség egójáról, énjéről beszélek) soha, semmikor nem tudja, hogy "számára" mi a legjobb. Illetve tudja: az, hogy mindig az önös érdekek domináljanak, amelyek csak az "ő" érdekeit képviselik.
Ha az én-t nagy Én-nel írjuk, abban az esetben lehet megkülönböztetni a személyes ént az isteni Éntől és hát a kettő között bizony (mint ahogy írtam) óriási, sőt végtelen a különbség...
Szia angyalérintés!
Valószínűleg nem ilyen egyszerű ennek a szónak a jelentése és tartalma között párhuzamot húzni, mert egó-nak nevezzük azt a personale-t, vagy induviduum-ot, tehát egy ember inkarnációja által elfoglalt, betöltött szeméyliségét és ugyanígy lehet Egó-nak nevezni az isteni Én-séget, isteni Önmmagamságot, de gondolom látjátok, hogy a kettő jelentés között óriási különbség tátong...
"Az ego legyőzésének legkönnyebb módja, ha naponta öt percig hálát adsz Istennek. Akkor érezni fogod, hogy egy édes, illatos és szépséges virág növekszik benned. Ez az alázatosság virága."
/Sri Chinmoy/
Bocsi hogy kijavítalak, de az egoizmus egyáltalán nem valami jó szempont. Manapság a legtöbb ember egoista és ez számtalan baj forrása.
Az egó rossz király, de jó szolga.
Tehát ez azt jelenti, hogy az egónak meg kell maradnia a mankó szerepben, az élet segítőtársává kell hogy válljon, mert csak így tudunk normálisan helytállni a világban.
Mondhathatnánk csakraszinten hogy földelés, gyökércsakra, mert ez az egó igazi csakrája.
Csakhogy sok embernél ez az egó átveszi a királyi, központi szerepet az isteni Én rovására és akkor nagyon csúnya dolgokat tud művelni tudat alatt önmagának és a környezetének.
az ember mindig egyedül van,senkire se szabad hagyatkoztatni.
döntést mindíg egyedül hozol..tanácsokat meghallgatsz,esetleg elfogadod,,de azt is te döntöd el,miután mérlegeltél.
az a gyermek,aki fiatalon egymagára marad az azért történik,mert egyedül képes arra,hogy megállja a helyét.
szakmai siker?mi a siker?mások általi megbecsülés?tisztelet?
mi az amire vágysz?
addig míg saját magad nem tiszteled,nem értékeled magadat addig hiába mondogatja bárki a világon,hogy Te jó vagy...kapod a virágokat..ha Te nem vagy tisztában az értékeiddel.
magabiztosság és kiegyensúlyozottság kell.
a magabiztos ember ,akkor is tudja,hogy értékes ember,ha környezete ezt nem hozza a tudomására.
elsősorban saját magadnak kell megfelelned.
kell az embernek egy egészséges EGO,EGOIZMUS!
a szó olyan értelmében,amit valójában jelent.
aki egoista azt negatív tulajdonságokkal jellemezzük,pedig ki tudja képviselni önmagát az embert ,ha nem ÉN?
ki tudja mi a jó nekem ha nem ÉN?
a boldogság a lelki harmónia,a lélek békéje,ha ez megvan nem kell semmi nagy dologra gondolni és mégis boldogság van.
Igen, szerintem jól látod a "dolgokat"!
A fény valóban Én vagyok, de szerintem a sötétség is...
Ahogy megteremtem magamban a fényteli létet, úgy megteremtem magamnak a sötétséget is... és az teljesen mindegy, hogy a vonzás "törvénye" által történik e vagy bármilyen más energia "bevonzása" által.
Minden Bennem gyökeredzik, Belőlem ered, minden Értem van...hiszen a Világot úgy alakítottam ki, hogy a lehető legtöbbet "tanuljam", tapasztaljam belőle...
Persze itt természetesen nem Gaál Istvánról, mint személyről és egóról beszélek, hanem isteni, isten feletti eredetemről.
Azt nagyon jól látod, hogy a szenvedéssel való azonosulás okozza a szenvedést és az elengedés és az elfogadás pedig a felszabadulást(azért írtam le még egyszer, mert szerintem kellene, hogy minél többen olvassák) :-)
...sajnos itt lép be az, hogy elhisszük azt, hogy csak emberek vagyunk...
A fény valóban mi vagyunk. A sötétség kevésbé, az csak a fény hiánya.
Az árnyak valahol valóban a mi "teremtményeink", de inkább csak a vonzás által.
Viszont abszolút nem vagyunk azonosak velük, szerintem. Pont az azonosulás okozza a szenvedést. Az elengedés, elfogadás pedig a felszabadulást.
A belső energiára nem hiszem, hogy lehetne azt mondani, hogy alacsony, vagy magas, így nem jellemezhető szerintem. Egyszerűen van. Vagy nincs. De ha nincs, akkor is van, csak gátolva van valami által.
Én a saját tapasztalatomból már tudom, hogy mikor vagyok "leblokkolva" belsőleg. Már akkor észreveszem, mikor a gondolat, vagy az érzés még nem nyilvánult meg, nem vált tudatossá. Csak feltűnik, hogy a kedvem, az energiám, a nyitottságom nagyban lecsökken.
Na, ilyenkor kell befelé figyelnem nagyon, hogy akkor most mi van...