Szerelmes versek, idézetek (beszélgetés)

Könnyen pengeti a húrt mert nem az övé

Mosolyt csal a másik arcára és ez neki pont elég

Megvan a fonal csak követni kell eltéveszteni nem lehet bár néha megeshet

Nyúl érte mint gyermek a csoki után ,

de nem éri el soha mert távol van mit kíván Csendben fogja magát és odébb áll

Nem marad más csak a sötét hideg este mi bebújik bőröd alá

és ott állsz árván egy kedves szó sem talál rád.

Messziről még látod amint egy kedves tekintet kacsint rád szólnál

de túl késő már beleveszik az éjszakába mint könnycsepped a tenyeredbe egy

nyári hűs éjszakán.

Sziasztok!

Szeretnék tőletek segítséget kérni :)

A barátom sajnos börtönben van, és minden levél mellé írok neki egy verset. Szeretném ha írna nekem vki olyat amit azt jelenti h nagyon szeretem, várok rá és kitartok mellette....

Előre is köszönöm!

Mes:Várj még

2009 mikor újjászülettem,

Nem történt semmi, csak rád néztem,

És az, amit eddig ezüstnek véltem,

Most aranyként csillogott a szemedben,

Egyetlen mondat: köszönöm, hogy vagy nekem,

Nélküled már nem tudom élni az életem,

Remélem ez is elég lesz neked,

Hogy, egyszer elhagysz, én ettől félek,

Bár százszor mondtad, nem történhet meg,

Én bízok benned,

Mégis arra kérlek: maradj velem végleg!

Tudod mindenkit elveszítettem,

Hogy miért? Azt még most sem értem,

Csak azt tudom, hogy erről nem én tehettem,

Miért van, hogy magamat is bűnösnek érzem?

Pedig, én csak egy kis szeretetet kértem,

Most már mindegy, beteg lett a lelkem,

És egyszer egy nap, azt vettem észre,

Hogy a semmiből kerültél képbe,

Úgy éreztem, mindennek vége,

De szavaid szívedből szálltak szívembe,

Szemeid szeretetet szórtak szerte,

Meggyógyítottál köszönet érte!

(refr.)(2x)

Álmomban mostmár téged látlak,

Üres szavak, mik érzelmekké váltak,

Tudom nem jössz, de én mindig várlak,

Félek, hogy a szívedet előttem bezártad,

Ártatlan gondolatok gyengeséget szőttek,

A problémák melletted egyszerűen megszűntek,

Nem tudom leírni, mit a lelkemben érzek,

A tiédben magamnak helyet kérek...

Ha nem vagy velem, utánnad nyúlok,

Ha itt állsz előttem, álarcot húzok,

Felemészt a bánat, kirekeszt a fájdalom,

Az utam sajnos tilosban járom,

És várom, hogy valós legyen az álom,

A szívemet előtted végleg kitárom,

Egyetlen kérdés: hol az irgalom?

Hogy mit teszek ezután, magam sem tudom,

Akárhogy nézlek, egyre jobbnak látlak,

Ha megölsz egyszer, akkor is ölelni foglak,

Halálom látom, majd megváltásnak,

A szívedet ha akarod, add hát másnak,

Csak nehogy könnyes szemmel ébredj másnap,

Ne tekintsd ezt kérlek megrovásnak,

Hallgasd végig, hogy jobbnak lássad,

Tekintsd ezt egy vallomásnak,

Tudom, hogy a megoldást tőlem várod,

De látod kiutat már nem találok,

Érzed te is, beteljesedett az átok,

Egész életemben rád vágyok,

Gondolatban hozzád szállok,

Megértést kérek, és azt is adok,

Ne mondd rám, hogy siralmas vagyok,

Csak azért, mert én még szeretni tudok!

(refr.)(3x)

Álmomban mostmár téged látlak,

Üres szavak, mik érzelmekké váltak,

Tudom nem jössz, de én mindig várlak,

Félek, hogy a szívedet előttem bezártad,

Ártatlan gondolatok gyengeséget szőttek,

A problémák melletted egyszerűen megszűntek,

Nem tudom leírni, mit a lelkemben érzek,

A tiédben magamnak helyet kérek...

Ahogy továbbra is elfogadod a dolgokat,

Melyeken nem tudsz változtatni,

És változtatsz azokon, amelyeken tudsz,

Te magad is csodálatos módon változol, csodákat viszel végbe....

"Ennyi csak, mi tudható: szeretni kell, és szeretve lenni jó."

Moulin Rouge c. film

"Ha megkérdeznéd, vajon miért is szeretlek,

Válaszolni nem tudnék neked

Ha megkérdeznéd, vajon miért is jó veled,

Azt mondanám, mert szeretlek

Szeretem, ahogy vigyázol rám,

Szeretem, mikor beszélsz hozzám

Szeretem, hogy itt vagy, kedvesem

Szeretem, mikor megsimogatsz,

A haragot és a mosolyokat

Szeretek mindent, mindent, ami te vagy."

Légy boldog!

Eddigi életem utolsó órája

Eddigi életem legfájdalmasabbika.

Elviselhetetlen fájdalom egyre csak gyötör,

Emiatt rájöttem, hogy létem egy nagy tükör.

Amit érzek és szeretnék,

Egy sem valósult meg még.

Ez utóbbi egy órában

Észleltem, rajtam átok van!

Megtörtént, mitől rettegtem,

Mást szeret, kit én szerettem!

Fájdalmas, s nagy sebet hagyott

Szívemen, mely érte dobogott.

Ezért hát elhatároztam,

Bezárom a nagy kapukat.

Kinyitottam, s ez tönkretett,

Nekem fájó a szeretet!

Szerettem egy angyalt,

Ki eloltotta lángomat,

Mely miatta éledt csak fel,

De végül fájón vette el.

Oly fájón, hogy többé

Nem éled már fel,

S szívemnek kapuit

Egy életre zártam el.

Elzártam mindenki elől,

Ki érkezik a Nap felől,

Honnan eljő a szerelem,

Mert Őt még mindig szeretem!

Nehéz lesz, de elfelejtem,

Szívemet végleg elrejtem.

Mindenki elől, ki él,

Mert szívem rettentőn fél!

Fél egy újabb csalódástól,

S egy újabb szívrombolástól.

Fáj a szívem érted kincsem,

Boldogságom többé nincsen!

Életem itt, s most tönkrement,

Mindenem sajog idebent.

Szeretnélek nem szeretni,

Érzéseim elfeledni!

Mosolyodnak színével

Festettem meg mindent,

De ez a szín a számomra

Soha többé nincsen!

Szeretném, ha nem lenne,

S ha a feledés menne!

Végleg összetört a szívem,

Boldogságom többé nincsen!

A világ számomra Te voltál,

De szívemen átgázoltál!

Nem így képzeltem a dolgot,

Légy hát mással nagyon boldog!

halacska87 Ez nagyon szép :)

Te írtad?? Mert ha igen akkor nagyon ügyes vagy :)

*A szerelemben gyöngédség is van,a szerelem vágyik arra,hogy oltalmazzon,hogy jót tegyen,hogy gyönyörűséget adjon-ha ez nem is önzetlenség,mindenesetre az önzésnek csodálatosan leplezett fajtája.

Maugham

*A szerelem az élet sejtése,álom az életről.Könnyedén ölel,mint ahogy a felhő öleli a megdicsőültet,lágyan,mint a szellő,szelíden,mint ahogy egy virágot fogunk meg,oly bizonytalanul csókol meg,mint ahogy az ég csókolja a tengert,lágyan és csendesen,mint ahogy a harmat csókolja a virágot,ünnepélyesen,mint ahogy a tenger csókolja a hold képmását.

Kierkegaard

*A szerelem mégiscsak kegyes úr,s a végzet sohasem okozhat annyi fájdalmat nekünk,mint amennyi örömmel ő ízleltetett meg bennünket.

Prevost

Szállnak az évek és egyre csak rosszabb,

ami elmúlt, már nem sok jót hozhat...

Semmi sem biztos, csak az ami történt:

össze törted az álmom egy estén.

Csábít az emlék a csókjaid íze;

illúzió volt, de annak is vége!

Az idő majd eldönti: rossz-e vagy jó,

hogy te voltál az aki hozzámvaló?

Akkor is érzem, meg nem tilthatod!

Úgy dobog a szívem ha rád gondolok.

Ha szeretsz, ha csókolsz, vagy titokban bújsz hozzám

eléget a vágy.

Kinevetsz engem, de nem számít,

mert érzem az ajkad és elkábít.

Véget nem ér ez a történet soha már!

Majd egyszer talán...

Elrontott búcsú... feledni kéne...

Jobb ötlet nincsen: lezárni végre,

elvállni úgy, mintha nem is lett volna,

utolsó könnyeket mind visszafolytva.

Hol az a kéz, ami átölelt régen?

Hiányát megszokom csendben és szépen...

Hol volt vagy hol nem, a mesének vége,

kialudt csillag, nem kell az égre.

"Vannak olyan pillanatok, amikor az ember úgy érzi, egész biztosan összeomlik a világ, mert az lehetetlen, hogy csak úgy álljon közömbösen, és hagyja megtörténni azt, aminek nem lenne szabad megtörténnie, mert annyira igazságtalan, megalázó, vagy kegyetlen. Persze hiába várjuk szorosra zárt szemmel, behúzott nyakkal a robajt, a csörömpölést, a föld remegését, mert amikor felnézünk, minden változatlan: a környező házak nem dőltek össze, az utak, hidak nem omlottak be, az autók színes-fényes áradata szakadatlanul zubog tovább, és az emberek, mint a hangyák, tovább rohangálnak, életük kis csapásait követve. Mintha mi sem történt volna. Néha az ilyen világvég-érzéshez nem is kell, hogy valami szörnyű tragédia történjen. Néha elég egy mondat."

(Sam Revell)

Hazugság volt minden,mit magammal elhitettem,

Hazugság az egész kibaszott létezésem.

Hazugság az élet,

S a veled töltött percek.

Hazugság volt minden,mit mondtál vagy tettél,

Hazugság most minden,mit irántam éreznél.

Mikor ajkad ajkamhoz ért,akkor boldog voltam,

Nem számított,hogy mit hoz a holnap.

Akkor rájöttem,igazán szeretlek,

S arra,hogy TÉGED sohasem feledlek.

Tudom másra vágyik a te szíved,

De akkor miért tetted?Nem értelek!

Ha utad most el ish választ tőlem,

Remélni fogom,hogy egyszer visszajösz értem!

Nem tudhatom vigaszt mikor találsz nálam,

Legyen az bármikor,tudd, én megvárlak!

S ha majd nyugtalan lennék vagy ideges,

Megnyugszom én csak mond,hogy SZERETSZ!

Nem kell az élet,

Csak várom a véget.

Nem kell a csalódás,

A magány az örök társ.

Nem kell a fájdalom,

Az egész csak szánalom.

Nem kell az éltető szerelem,

Életben tart a gyűlöletem.

A gyűlöletem,melyet e világ iránt érzek,

A sok kín,szenvedés,melyekkel célomhoz érek.

Vágyom megint gyengéd testedre,

S hogy végre ne szakítsuk félbe.

Ne legyen vége sohasem,

Egész életemben élvezhessem,

Minden veled töltött percemet,

S gyűlöljek élni nélküled...

'Annyira fáj, hogy nem törődsz velem, amennyire én szeretném, annyira fáj, hogy szeretlek, és ezt nem érzem már kölcsönösnek.

Tudom, hogy csak akkor látlak újra, ha én elmegyek hozzád, és téged ez cseppet sem zavar, mint ahogy azt sem veszed észre, mennyi fájdalmat okozol közönyöddel nekem.

De nem tudok túllépni rajtad, míg meg nem kaplak a tested és lelked teljes egészében, hogy te is azt érezd, amit én, hogy neked is fájjon minden egyes pillanat, amit nem velem töltesz, hogy fájjon minden egyes szívverésed, amikor rám gondolsz, hogy érezd, milyen, amikor szeretünk valakit.

Nem vagy kőből, csupán kell valaki, aki megszelídít. Én vállalom ezt a szerepet, és ha sikeres leszek, akkor vagy örökké együtt élünk, vagy eldoblak, mert ezt is megérdemelnéd.

De most még az a szerepem, hogy megszerezzelek, úgy, ahogy te tetted velem.'

Hittem abban a szebb világban

Melyet éjjelente álmomban láttam.

Hittem benne akár nyitott szemmel,

Hittem benne feltétel nélkül csukott szemmel.

Megbíztam,még a legtitkosabb dolgokban is megnyiltam.

Hittem a szépet,a jót, minden-minden egyes szót.

Hittem azt amit szemem látott,

Hittem a szavakban hol ott sokszor bántott.

Csalódtam,sokszor magával ragadva repitett

egy gyönyörű bámulatos gond nélküli vidékre.

Hittem a véksőkig!

Én hittem benned,

Te ezt nem értheted nekem mit jelentett.

Egy nap azon kapom magam,

Véget ért az álom.

Állok szótlanul,s a valóságot látom.

Csalódottan omlok össze,

szivemben egy világ tört össze.

Ezért mást nem okolhatok,

Naiv lelkem most pofonokat kapott.

Azóta a világot más szemmel látom

s rájöttem a valóság a legborzalmasabb álom.

Jeges esti ég ez a mai.

Hideg és nyirkos köd boritotta.

Reggel talán kisüt majd a nap,

De szivem gyászban marad.

Itt az este s a fájdalom.

Újra eszembe jut a sok gond...

Szemem megtelik könnyel,

S várom hogy végre elszenderüljek.

Akit szeretek nincs itt velem,

S nem látja könnyes szemem.

Nem érzi amit érzek

Nem éli amit én most élek.

Halkan kopog az eső az ablakon,

Bár lenne minden cseppje csókod az ajkamon.

Dörög és villámlik az ég,

Nem tudom meddig bírom ki nélküled még.

Erős a sodrás és elvisz az ár,

Más csókol,más szeret és más karja zár.

De emléked őrzöm,szívembe temetem,

Bárhova bujsz,én sosem feledem.

Nem tudom,volt-e már:

"Úgy szeretnék könnycsepp lenni,

Legördülni arcodon,

S meghalni az ajkadon."

akkor tegyük ide ujra

Legyél!

Legyél az égnek,

Fodros felhője,

Legyél a szívemnek,

Ha ázik, ernyője!

Legyél az éjnek,

Szikrázó csillaga,

Legyél szívemnek,

Ha sötét, lámpása!

Legyél a földnek,

Frissítő eső,

Legyél a szívemnek,

Ha forró, hűsítő!

Legyél a virágnak,

Csábító illata,

Legyél a szívemnek,

Ha dalol, dallama!

Legyél a Holdnak,

Világos oldala,

Legyél a szívemnek,

Ha éj van, nappala!

Legyél a Napnak,

Fénylő sugara,

Legyél a szívemnek,

Ha alszik, hajnala!

Legyél a szívemnek,

Éltető forrása,

Ragadja magával,

A te szíved sodrása!

Tündérmese

Egy 60-as éveinek elején járó házaspár, 35-ik házassági évfordulóját ünnepelte, egy csendes, meghitt kis étteremben... Egyszer csak egy gyönyörű tündér jelent meg az asztaluk mellett és azt mondta "Mivel ennyire különleges házaspár vagytok és hűek voltatok egy máshoz ez alatt a hosszú idő alatt, kívánhattok tőlem egyet-egyet, én teljesítem kívánságotokat!" "Ó! Én szeretném körbeutazni a Földet az én nagyszerű férjemmel!" - kérte a feleség. A tündér meglengette a varázspálcáját és - abrakadabra - két első osztályú jegy termett az asztalon a Luxus utazási iroda világkörüli útjára. Most a férjen volt a sor. Gondolkodott egy percet és így szólt: "Nos, ez az egész nagyon romantikus, de egy ilyen alkalom csak egyszer adatik meg az életben, szóval ne haragudj kedvesem,de az én kívánságom egy nálam 30 évvel fiatalabb feleség!" A tündér és a feleség nagyon csalódott volt, de hát a kívánság az kívánság... Így hát a tündér körözött egyet a varázspálcájával és - abrakadabra - a férj 92 éves lett! Mi a mese tanulsága? A férfiak hálátlanok, a tündérek pedig nők...

Malacka Micimackó mögött lépkedett.

- No mi az, Malacka?

- Semmi.

Malacka megfogta Micimackó mancsát.

- Csak nem akarlak elveszíteni...