Szerelmes vagyok... (beszélgetős fórum)

Azt hiszem a happy end-re még várni kell, rengeteg a megoldatlan dolog, pl. a 130 km távolság, ingázás, a gyerekek.

Sajnos a cég legközelebbi telephelye is 80 km az ő munkahelyétől, igy valószínű félúton kell majd otthont találnom :)

De majd... meglátjuk hogy alakulunk :)

Talán jövőre elszánom magam egy házvásárlásra,addig jó itt.

A cikk majdnem 2 hónapja íródott, azóta voltak rajta kisebb változtatások.

2 másik hasonló sorsú Hoxás bíztatott, hogy lépjek, és léptem.

A férjemnek is 3 éve van viszonya a "másikkal"

Szívesen írok cikket a gyermekeimről is,de ez most nem róluk szólt, és sem törődésben, sem szeretetben nem szenvedtek hiányt.

Keveset voltam velük a főiskola miatt,de azt hiszem, ha nem tanultam volna, ma semmim nem lenne, és esélyem sem lenne arra, hogy most velem lehessenek.

Az élet miket ki nem tud hozni két emberből. :) Nekem nagyon tetszett ahogy leírtad a történetet, ha könyv lenne végigolvasnám.

Sajnálatos viszont ami veled történt, túl korai volt még a házasság és főleg a gyerekek érkezése. De ne törődj semmivel, szeresd a gyerekeid, és válj el a férjedtől kezdj új életet vele, vagy nélküle. Piszok nehéz de nem várhatsz rá sem örökké, én bár fiatal vagyok, de amikor égett a ház ilyen szinten, ( az ex barátom legjobb barátjával sikerült igencsak szerelembe esni ) én több száz kilométerre elmenekültem. Muszáj volt, új életet kezdtem és bár eszembe jut az a fiú, de mostmár nem beszélünk, és tudom hogy nem is találkozunk többé. Én megtaláltam azt a férfit akit igazán szeretek, aki megbecsül. Nem tudom mit hoz a sors, hogy látom e még valaha, hogy mi történik az életemben, csak azt, hogy muszáj volt új életet kezdenem messze.

ha regenynek olvasom, nekem is tetszik... lehetne jo befejezest irni hozza...

csakhogy a regenynek ezuttal hus-ver szerploi vannak, es eleg keves szo esik a gyerekekrol...

szomoru ez. bar ha regenyben olvasnam megszakadna a szivem a nagyerzesektol.

es h kinek miert es mit es mikor dob a sors.

egyutt tudok erezni en is, de sajnos az osszes tobbi szereplovel is.

hat az eletnek,-mivel szabad akaratot kaptunk, amivel ronthatjuk sajat es masok sorsat, vagy eppen adhatunk barmi mast hozza, -vannak keseredes, szepszomoru dolgai.

de ha a konzrvativ enem jon eloterbe, akkor azt kell mondjam, h azert kaptunk az osztonok melle eszt is, h donteni tudjunk.

persze a mindig illedelmes dontesekbol meg nem szuletnek szivszorito dobbanasos regenyek...

Férjemnek nem kellett hasonlót átélnie mellettem, viszont, nekem, kijutott a könnyekből ...

Nincs egyforma életút.

Semmire sincs garancia mi fog történni a jövőben. Mennyi de mennyi, szerelemből köttetett házasság megy tönkre :(

Minden egy kockázat.... még a szerelem is !

Nem tudjátok, miken mentem keresztül a házasságomban.

Nem is házasság volt ez, csak kölcsönös megállapodás.

Egyébként hetek kérdése és már elvált leszek és független.

A férjem is félre lépett, csak ezért ment bele válásba is.

Mi nem élhettünk hétköznapi életet,mert a férjem és a családja ismertek :(

Nem csinálhatjuk mindig azt,amit a józan ész diktál...

Nem irigyled, mert (gondolom) boldog vagy a családoddal.

Én sem irigylem, mert én is boldog vagyok a saját családommal.

De Ő nem az!

Ha bűnhődni is fog a későbbiekben, legalább lesz olyan emléke, amire boldogan tekint vissza!

18 évesen, terhesen, szülői nyomásra belemenni egy házasságba szerelem nélkül...

Itt az ideje, hogy magára gondoljon és éljen, mégpedig bpldogan!!

Mindenkinek 1 élete van, élje úgy, ahogy Neki a legjobb.

Az én édesanyámnak sem akaszt senki érdemérmet a nyakába, mert kitartott a férje mellett 40 évig megalázva, megcsalva és semmibe véve!

...

Ismeretlenül is szívből örülök a boldogságodnak!

Az imént olvastam a történeted, még nem tisztult le bennem teljesen, így véleményt nem írok.

Véleményektől függetlenül azt kívánom: légy boldog!!

Sajna vagy nem sajna már aktualitását vesztette a cikk :)

Azta... elcsodálkoztam, mennyien elolvastátok, hozzászóltatok :)

Köszönöm szépen.

Köszönök minden hozzászólást, akár negatív, akár pozitív.

Aki volt hasonló helyzetben , biztos érti, amit megírtam, aki pedig nem, csak egy hétre kerüljön(akár akar,akár nem) hasonlóba.

Akit érdekel, jelenleg hol tart az ügy, a naplómban olvashatja!

Annyit elárulhatok: 10 év után boldog vagyok :)

Ez nem szerelem, ez horror. Két gyáva, döntésképtelen ember felemás kapcsolata. :(

A doki jól ért a nők hülyítéséhez. Te meg vágyódsz valami után, amit nem kaphatsz meg, miközben elmész a férjed mellett, akitől megkaphatnád, amire vágysz.

Arról nem is beszélve: éppen elég a gyerekeidnek, hogy a karriered miatt nyilván kevesebbet tudsz velük foglalkozni. Még rá is lapátolsz egy álom kergetése közben egy rakás energiapocsékolással. Miért nem fordítod az érzelmeidet a családod felé?