Szellemek a házban? (beszélgetés)
Ez a fórum a következő íráshoz nyílt: Szellemek a házban?
Mégegyszer köszönöm. Sajnálom, hogy tegnap nem jöttem, mert akkor hamarabb tudtam volna közölni, hogy a látogatás a lakásomon nem kivitelezhető családtagjaim várható heves ellenállása miatt.
Most, ha kötözködni akarnék akkor mondhatnám, hogy 6-8 óra alatt lényegében egy ügyes kérdező sok mindent megtud az emberről. Valószínűleg akkor a betegségeimről is kérdezne is igen nagy illetlenség lenne azt elhallgatni, amit lényegében próbattételnek szántam volna, hogy vajon kitalálja-e.
Kérlek, ne haragudj, de elállok a dologtól.
Röviden elmesélem, hogyan történik ez.
A kapcsolatfelvételkor, amikor telefonon vagy mailben felkéred a horoszkópod elkészítésére, fel fogja tenni a következő kérdéseket:
-pontosan mikor (óra, perc!) születtél, és hol
-van-e testvéred
-néhány információ, amit fontosnak tartasz közölni
ezt követően kb 3-4 hétig dolgozik a képleteden. amikor elkészül, következik a személyes elemzés. ez nálam úgy zajlott le, hogy a lakásomon 6-8 órán keresztül beszélt. ennek a személyes jellege igen fontos, mert számos kérdést vethet fel, így sok-sok dolog ott és akkor vár válaszra, maileken keresztül ez problémás
hamarosan jelentkezem, most nincs nálam a noteszem, és megadom az élérhetőségeit. biztosan tud ajánlani is valakit
a díja ennek kerek 15 000, és igen, egy életben egyszer csináltat ilyet az ember
Mostani, friss élmény? Nagyon sajnálom! Nyugodjon békében!
---
Mielőtt a géphez ültem, a nácivadászokat néztem a History Channel-en és azon gondolkodtam, hogy a sok megölt ember szelleme vajon miért nem próbál a maga eszközeivel valami módon bosszút állni.
Nyilván a túlvilágban más a gondolkodásmód mint nekünk, élő embereknek. A kérdés azért merült fel bennem, mert ugye milliókra jut az áldozatok száma, legalább néhány vállalkozó akadhatna köztük.
2011.12.08-n délelőtt az öcsém autójára rázuhant egy faág és éleveszélyes koponyasérülést szenvedett. Kórházba került, tudatát már nem nyerte vissza. 10-én hajnal 2 órakor meghalt.
A lakásunk előtti kertben 8-án délelőtt leszállt egy galamb és 1 napig haldoklott, majd a bokrokig vánszorogva kimúlt. Ilyen sohase fordult elő korábban.
10-én hajnalban 3 óra körül szokatlan zajokra riadtam fel, kopogás, tárgyak ütödése volt. Rövid észlelés után az öcsém végleges eltávozására gondoltam.
A nővérem egyedül él, gyakran nyugtatót vesz be, hogy aludni tudjon. 74 éves és kiegyensúlyozott életet él. 10-én reggel 7 órakor lakáscsengő riasztotta, igen szokatlanul. Felriadt kinézett és senki sem állt ott. Gondolta, az öccse búcsuzott el tőle ily szokatlan módon. Elengedtük az öcsénket és ő jelezte jól van tart az övéihez. Isten nyugosztalja!
Erről jut eszembe, hogy amikor anyukám meghalt 2002-ben, elintéztem a kórházban az elintézendőket és mentem le a barátomhoz vidékre. Egyszer csak azt vettem észre, hogy valaki a jobb vállamat 3x megkopogtatja, de jó erősen. Erre hátrafordultam és azt kérdeztem: Mami te vagy? Mamikám?
Erre lelassítottam 100-ról 80-ra és így mentem tovább.
Senki nem ült az autóban rajtam kívül. Stoppost soha nem veszek fel.
Hát, most vagy anyukám volt, vagy a védőangyalom, hogy menjek lassabban. Nem tudom. De megrázó élmény volt, azt mondhatom.
Milyen történésekről maradtál le? :)
Mondom, nem akarok a továbbiakban szemétkedni!
Egyáltalán nem mondom azt, hogy pálfordulásom van és szellemhívő lettem, de valahogy szeretek róla beszélni. Saját tapasztalat híján mások élményét tudom csak idézni.
Tényleg nem hitetlenkedni akarok, de kocsivezetés közben néha én is látok sziluetteket, de ezt inkább fény-árnyék illetve szemkáprázós jelenségnek tartom. Láttál már macskát éjszaka? Hogy világít a szeme! Persze ha tényleg vannak szellemek, akkor egy arra érzékeny ember tényleg megláthatja.
A torokfogást illetve mellkasi nyomást egy szakértőnek kellene elmondani. Bár alapvetően újat ő sem tudna mondani. Biztosan "betenné" az "elkövetőt" valamelyik kategóriába. Ők elvileg - gondolom - sok esetet ismernek, meg tudná mondani, hogy a torokfogásos eset mennyire gyakori.
Egy nem élő "valami" hogyan tud mégis csinálni valamit?
Nem szellemtéma, de hadd írjam le: Zuhogó esőben mentem autóval kb 1 m-re az út szélétől. (Néptelen úton közrefogom a felezővonalat, biztos ami biztos.) Egy ezredmásodpercre feltünt egy gyalogos, szembe jött velem az út szélén, ahogyan a kresz is előírja. Na akkor majd' a szívbaj jött rám! Nem az alaktól ijedtem meg, hanem az jutott eszembe, hogyha gondolok egyet és valami miatt meg akarok állni és lehúzódom, úgy elütöm, mint a huzat! Jó, hogy csak ennyi volt, mert biztos, hogy MINDIG a maximális körültekintéssel és elővigyázattal fogok élni, ha le akarok húzódni esetleg megállni.
Bocs, nem raktam be kedvencnek ezt a topikot, nem figyeltem a történéseket. Nem állítom, hogy szellem volt. Nem tudom, mi volt. Nem láttam semmit. Csak éreztem. Egészen konkrétan a nyakamon. A párom látta, hogy rosszul vagyok, kapkodom a levegőt. Átölelt. Aztán ő is érzett valamit. Ő azt mondta, olyan volt, mintha valami ráült volna a mellkasára, valami nehéz. Nem tartott sokáig az egész.
Szénmonoxid mérgezés nem lehet. :) És mielőtt megkérded, nem szedünk semmiféle természetes vagy mesterséges tudatmódosító szereket.
Van egy "barátnőm" (akkor annak hittem, mindegy), ott is lakott egy darabig. Ő valamiféle látó-szerűség. Sosem érdekeltek különösképpen a dolgai. Úgy véltem, van valamiféle tehetsége, és hozzá rohadt nagy önbizalma, de annyira nem győzött meg. Szóval ő többször megnézte azt a valamit, azt mondta, nem élő. (Tehát nem egy ittmaradt lélek, ha úgy tetszik.) Sok mindent nem tudott vele kezdeni.
Ami segített, egy nagyon profán megoldás volt. Semmi hókuszpókusz, semmi szertartás. Semmi démonűzés, áldozás, egyéb rémségek. Átrendeztük a szobát. Egy helyes kis kályha került "oda". A tűz. :) Azóta senkinek, semmilyen tapasztalása nem volt ott.
Az út szélén levő szellemekről... már nem nagyon látom őket. Bizonyos fényviszonyok mellett láttam. Éjjel csak. Szerencsére nem vezetek. De egyszer-kétszer rákiáltottam a páromra, hogy "elütöd". Annyira tiszta volt a képe, vagyis a sziluettje. Volt, hogy megkérdeztem, hogy az ott tényleg egy ember, vagy már megint hülye vagyok? Teljesen emberformájú árnyaknak láttam őket. Már nagyon ritkán. De nem is hiányoznak. A párom sosem látta őket.
A nyakszorítós sztorit nem azért írtam le, hogy az szellem volt... csupán azért, mert az VALAMI volt, nagyon tiszta az emlék ma is, nagyon konkrétan éreztem azt a kezet. Nem tudom mi volt, de volt ott valami, amit nem láttam.
Volt egy korszakom amikor én sem voltam jó hangulatban. Nagyon-nagyon rossz hangulatban voltam! Akkor az egyszer éreztem olyat, hogy nem ott van a testem, ahol kellene, hogy legyen. Kb 30 cm-rel arrébb. Nem sok, de ezt testen kívüli élménynek éreztem. Egyszerűen érzékcsalódásnak véltem, de most sem akarok mást mondani. Mindenesetre nagyon furcsa volt.
Volt egy munkatársnőm, már nyugdíjas. Az ő kedvenc érdeklődéseinek egyike az asztrológia. Egyszer elkezdte mondani, hogy milyen érzés amikor szellem van a szobában. Mintha elektromossággal lenne telített a levegő. (Emlékezetből írom, ha nem jól írom, akkor elnézést kérek.) Na erre rákontrázott egy jelenlévő másik nő is és egy pillanat alatt jó 10 perces beszélgetés alakult ki a szellemekről veszert nagy egyetértésben! Csak néztem, mint Ferike a moziban! Azt mondja, erélyes, hangos szóval kell őket elzavarni.
Ha már csak az én kérdésem, hogy miért ilyednek meg a szellemek, amikor láthatatlanok és nagyjából tapinthatatlanok. Póriasabban fogalmazva, nem lehet seggberúgni őket.
Ahogyan én is olvasom, kisebb erőt ki tudnak fejteni, tehát apróbb tárgyakat el tudnak mozdítani. Itt említette egyik kedves fórumtársunk (ha szabad mondanom...), hogy fojtogatni is tudnak. Érdekes. (És persze vacak érzés lehet.) Vajon annyi ereje lenne, hogy le tudna egy szöveget gépelni a billentyűzeten? Ahogy olvastam, nem szabályosan írnak, hanem szinte olvashatatlanul, betűkihagyásokkal. Olyat olvastam, hogy írógépen ütött le néhány billentyűt amikor senki élő ember nem volt a közelében.
A szellemeket sokszor áttetsző emberalakban ábrázolják a képeken, filmekben.
Ebben nem hiszek.
Abban már inkább, hogy valami alaktalan "isteni szikra" van bennünk, amit nevezhetünk léleknek is, és ez nem múlik el a halálkor.
Lehet, hogy egyesül egy magasabb rendű energiával (Isten?) a halálmután.
A nagy számok törvénye alapján pedig egy-kettő talán "elkószál", vagy dolga van még itt.
Laikusan írtam le, de hát mindnyájan laikusak vagyunk nagyjából az utolsú pillanatig.
Én már sajnos láttam magam kívülről, sőt, hallottam is, hogy mit kiabálok! Rettenetesen ki voltam borulva, talán azért történt.
Nem véletlenül van az a mondás, hogy: Magamon kívül voltam.
Természetesen tudtam, hogy Te küldted a jelet, csak engedélyed nélkül nem akartam nyilvánosságra hozni. Nem kell elnézést kérjél, nem haragudtam addig sem, természetes reakciónak tartottam. Miért említettem meg mégis? Mondjuk, hogy "csak".
Fogalmam sincs arról, hogy vannak-e szellemek vagy nincsenek, de tény, hogy foglalkoztat a téma. Olvastam már erről egy-két könyvet meg vettem már egy-két Harmadik szem című újságot. Tényleg szeretnék szellemekkel találkozni, de nem tudom, hogyan reagálnék arra, ha pl. azt látnám, hogy a szoba sarkában megmozdul egy tárgy aztán egy közelebbi tárgy mozdulna meg, majd egészen közel. Lehet, hogy összetojnám magam. Hihetetlennek tűnik a dolog, de ki tudja... Jó lenne abban a hitben élni, hogy halálom után sem szűnik meg az életem, csak a testem, mint valami ruha, tűnik el a sűlyesztőben. Nagyon szeretek élni, nagyon szomorúsággal tölt el a halál gondolata, persze muszáj elfogadni. Bár tudnám mi az igazság!
Eredeti szándékom az volt, hogy egy kicsit ugratom a lányokat. Túl jól sikerült. Valamikor ezért bocsánatot is kértem, persze vagy nem vették észre vagy annyira erős a haragjuk, hogy csak azért se! Joguk van örökre haragot tartani, nem szólhatok egy szót sem.
Mit tegyek? Hagyjam el a topikot, pedig érdekel a téma így tapasztalatok nélkül is, vagy igérjem meg, hogy ha nyitnak egy másik topikot erről a témáról, abba nem szólok bele?
Itt a jövőben kulturemberként kíváok viselkedni. Nem lesz könnyű, de hátha sikerül.
Hogyan ha a lélekre a fizika, kémia? Árt neki a hideg vagy a meleg? Ha műtét céljából elaltatnak, a lélek is elalszik? Mindenesetre én nem láttam magam kívülről mint ahogyan azt már olvastam mástól.
Egy bibliábal vagy füstölővel el lehet riasztani? De miért? Vagy ha eloszlik a füst, akkor nem jön vissza? Aki lát szellemet az miért szabályos alakot lát? Egy szellem már akármilyen alakú is lehetne, nincs szüksége lábakra.
Néhány földhözragadt kérdés felmerült bennem amit ezennel le is írtam.
Ne tessék szívre venni szerény személyem megnyilvánulásait! Nem érek én annyit!
Egyébként elnézésed kérem, nem kellett volna hirtelen érzelemkitörésemet ilyen formában kifejezni.
Egyedüli mentségem, hogy "első felindulásban elkövetett cselekmény" volt.
Meggyőződésem, hogy nagyon sok ez iránt a téma iránt érdeklődő embernek elvetted a kedvét, hogy érdemben írjon ide.
Én küldtem, egyébként pedig kimutatja a gép, hogy honnan, kitől származik.
A fórumba bele-beleolvastam, mert engem is érdekel, nekem is voltak-vannak (alkoholtól, elmegyógyintézettől, skizofréniától függetlenül) ilyenféle élményeim, és egy nem régi családban történt haláleset kapcsán foglalkoztat a "kifüstölés" kérdése.
Ahogy a fórumba beleolvastam, azon töprengtem, hogy ha téged ez a téma ennyire nem érdekel illetve irritál, miért veszed a fáradságot és az időt, hogy ezt olvassad, illetve ide írjál is.
Miért nem hagyod azokat, akiket ez a téma tényleg komolyan érdekel, és nem pusztán (bántóan)provokálni akarják a többieket, erről eszmát cserélni?
Nem várok választ.
Valaki küldött nekem egy hüvelyk-lefelé jelet.
Sehol sem vagyok senkivel konfliktusban itt a Hoxán kivéve ezt a topikot. Ezért arra gyanakszom, hogy itt útált meg az illető engemet.
Jobb ötlet híján tudomásul veszem.
Lehet, hogy régebben tényleg leült a kanapéra valaki és ez eszébe jutott a gyereknek.
Gondolkozom, hogy mintha egyszer nálunk is lett volna ilyen. Kérdeztem a feleségem, hogy miért mondta ezt a gyerek. Válasz: mert a kicsiknek jó a fantáziájuk. Meg kell mondjam, ez annyira halovány emlék, hogy nem is merem állítani, hogy igaz volt.
Ezt nem tudhatom. Egy embernek sok elődje van. Két szüleje, négy nagyszüleje, nyolc dédszülője, 16-32-64-128-256 stb. (érthető?) Mi következik ebből? Sok felől jöhet az emlék. Keveredhetnek is.
(Valamint az, hogy fogy a Föld lakossága.)
Kertész Kitty
(Látom a helyesbítést is.)
Köszönöm szépen! Szeretnék nagyon-nagyon ledöbbenni! :)
Hát igen. Mondják, hogy attól még létezhet valami amit nem lát az ember. Ez persze igaz. Nade szellemek? Elég hihetetlen.
A barátság és szerelem témája lehetne más topik tárgya. Biztosan vannak ilyenek és valóban becsapódhat az ember. Más a benyomás és aztán vagy kellemesen vagy kellemetlenül csalódik az ember. Bár visszamehetnék 35 évet! Megpróbálkoznék életem legnagyobb plátói szerelmével! Lehet, hogy rosszul mértem fel a helyzetet, ügyetlen voltam és kihagytam a lehetőséget. Na, majd a következő életemben. Persze ha nincs szerencsém, lehet, hogy pont egy rossz életet fogok ki, hiszen a végső nyugalomig mindent meg kell tapasztalni. Nem így van?
egyébként meg van az a közhely, hogy a fontos dolgok a szemnek láthatatlanok...
és igen, az 1 éves gyerek valószínű kitalál a kanapéra egy mások számára nem látható nénit.. a gyerek még csak szavakat ismer, alig beszél, ekkorra valószínű pszichiátriai eset, vagy pedig kényszeres hazudozó
A HÖLGY NEVE KERSZÉSZ KITTY :)
nem, nem hisztizek.
Igen, amit nem látunk, az nincs
továbbmegyek, a barátságot látod? a szerelmet látod? nem, csak a jeleit, nemde
nyilván neked ez is kicsinyes
Nem akarom újra meg újra leírni, hogy messziről jött ember azt mond amit akar. Csak azért írok, hogy közöljem, az arckifejezésem nem döbbent, mert ugye az lenne az elégtétel. Mivel ez nem vicc és ha tényleg igaz a leírás, akkor pánikrohamot feltételezek ami - minden gyúnyolódás nélkül mondom - valóban orvosi eset. Hát, hogy miért két ember szenvedett ettől egyszerre... bár tudnám! Vagy esetleg szénmonoxidmérgezés? Széntüzeléses kályhátok van?
Hogyan oldottátok meg? Valami szertartással? Lehet, hogy a szertartás úgy hat a pszichére, hogy valóban meggyógyul tőle az ember. Az agyműködés még óriási rejtély a tudomány számára. Olvastam olyat, hogy régi emlékek több generáción keresztül is öröklődhetnek. Ez magyarázat lehetne a regressziós hipnózisos eredményes múltfeltárásra. Amivel a lélekvándorlást próbálják bizonygatni.
Nagyon érdekelnének az út szélén lévő szellemek.
Írnál róluk?
Hehe.
Természetesen szellemek nem léteznek.
Kár, hogy egy időben láttam őket. Az utak szélén rengeteg van belőlük.
De nyilván nem láthattam, kattant vagyok. Belefér a rólam kialakítható képbe, nem zaklat fel.
Ami felzaklatott, az az volt, mikor egyik este konkrétan éreztem egy kezet a torkomon, és egész konkrétan fuldokoltam. De nyilván ez is pszichés volt, irány a dilidoki.(Az élettársam hasonlót tapasztalt aznap este, át is vonultunk a másik szobába aludni. De ő is nyilván elmeorvosi eset.)
Megoldottam máshogy. Azóta jól alszom, köszönöm.
Tök vicces ezt most visszaolvasni. Főként mert elképzelem azoknak az arcát, akik kategorikusan kijelentik, hogy efféle lények nem létezhetnek. Mert hiszen, amit nem látok, az nincs. (Levegő sincs.)
Na szóval én ez utóbbi emlék miatt tartok tőlük... én ezt sosem akartam tapasztalni. Szeretnék nem hinni. Szeretnék rá legyinteni.
Filmhiba, fényjelenség, a lencse csillogása...
A többieknek főképpen:
Azért csak nem állom meg, hogy meg ne jegyezzem, hogy azért mert kételkedem ebben a dologban még nem kell megsértődni! A többire meg lehet legyinteni.
Ezek a leírások valóban meggyőzőek lennének, ha látnék rá bizonyítékot. Azt szokták mondani, messziről jött ember azt mond amit akar.
Nagyon szivesen venném, ha PONTOSAN azt az embert neveznéd meg akitől Te is kaptad a leírást. Felvenném vele a kapcsolatot. Mibe fogadunk, hogy nem fogod megírni egyszerűen azért mert ilyen nincs! Persze bizonyos földrajzi távolságokat és bizonyos pénzösszegeket nem vagyok hajlandó meghaladni!
Gyulán élek.