Szakítás vagy sem? (beszélgetős fórum)

Te szegény!

Én azért drukkolok Neked, hogyha nem is vele hát majd az Igazival boldog legyél! Lehet hogy ő az és még fordul a kocka, de az is lehet hogy nem de akkor ezt már úgyse bánod! :)

Hát igen. Valószínűleg később (ami ki tudja mennyi idő) ő is így fogja látni, hogy nem érte meg. Ebben biztos vagyok.

Nem fogok rá várni, ezt eldöntöttem ma. Bár nagyon nehéz lesz, mert úgy érzem, hogy ő az a leányzó, akire egész életemben vártam. Még szerencse, hogy nemigen volt köztünk semmi és nem vagyok bele szerelmes, mert akkor megőrülnék.

Üdvölet a Hölgyeknek. :)

Most találtam erre a fórumra, és olvasgattam az itt lévő hozzászólásokat férfi szemmel.

Mivel a női nem erőssen képviselteti itt magát rögtön lenne is egy kérdésem, mert férfi aggyal nehezen tudok felfogni néhány dolgot.

Röviden egy történet: adott egy hölgyemény, aki összejött egy pasival, a leányzó fülig szerelmes, a pasival néhány hónapig együtt voltak, ebből 2-3 hónapig volt "mennyország", majd a pasi megalázza, a csaj hónapokig vizesre sírja a párnáját, a pasi közli, hogy nem szereti, de nem hagyja ott a csaj a pasit. A leányzóval kb. ebben az időpontban ismerkedtem jobban össze, elsírta bánatát. Minden nap dumcsiztunk , aztán egyik nap összeszedte magát, elköltözött a pasitól, majd néhány nap múlva szakított vele. Ezután sokat találkoztunk, együtt lógtunk mindenhol. Eleinte csak, mint barát, de később, mint nő tekintettem rá, miután megismetem jobban. Ezt ki is mutattam neki, nem volt ellenére, de mivel elég törékeny volt a kis lelke, nem akartam "lerohanni". Nagyon egymásra hangolódtunk, majd egyszer csak közölte, mikor megkérdeztem, hogy délután találkozunk-e, hogy én ne osszam be az ő idejét, különben sem ér rá az elkövetkező időben. Aztán néhány nap múlva kibújt a szög a zsákból, a csaj elkezdett megint találkozgatni azzal a pasival, aki elküldte a francba néhány hónappal azelőtt. Mondtam a csajszinak, hogy a pasi csak kihasználja, mert a csaj még mindig érez iránta valamit, de a csajt nem érdekli, azt mondja, hogy nem szerelmes belé, csak nagyon kedveli őt, és különben sem tervez a pasival hosszabb távra.

Én most teljesen kivagyok, azt hiszem minden kapcsolatot meg fogok vele szakítani, bár azt mondta, hogy nem akar elveszíteni, mert nagyon kedvel, mint barát, de nem tudott mit kezdeni a közeledésemmel, mert a régi pasit imádja.

A kérdés, hogy ti nők (sorry a tegezésért :) ) miért imádjátok, ha a pasik megaláznak, miért ugrik egy csaj a régi pasijának egyetlen füttyentésére, akitől nem kap semmilyen szeretetet, aki csak kihasználja önző módon?

Ez számomra rejtély. Értem én, ogy szerelmes (bár a lenyzó 2 kézzel tiltakozik, hogy nem, csak berátok, persze, ezért alszik a pasinál), de az a tény, hogy csak kihasználják, stb. nem mozgat meg odabent semmit? Persze most nem nagyon áll velem szóba, bár ebben a formában ez sem igaz, de legalábbis néha látom, ogy idegesítem, bármit mondok neki. Ez meg nyilván azért van, mert én ezeket a dolgokat finoman megmondtam neki. Nyilván úgy érzi, hogy bele akarok szólni a boldogságába, amihez semmi közöm (ez sajnos így van). Én tudom, hogy boldoggá tudnám tenni és minden megadnék neki (ezt ő is tudja), de neki a másik kell.

Hát hosszú lett. Na mindegy, mos kiírtam magamból. Eddig vele beszéltem meg sok mindent a csajokról, de hát ezt mégse beszélhetem meg vele. Az biztos, hogy nem fogok rá várni, mert van egy olyan érzésem, hogy elég hosszú idő lesz, még a csajnak a szeme elől eloszlik a rózsaszín felhő.

Hátha valamelyik ittlakó hölgyeménynek valami észrevétele van, az ne tarsa magában. :)

Szia CooBy!

Nem tudom milyen nagy vétket követtél el, lehet, hogy idő kell, hogy visszanyerje a beléd vetett bizalmát. Ha nagyon kell neked, szerintem küzdj érte. Ha most magányra vágyik, ne nyomulj nagyon, csak érezze, hogy szereted, mindig számíthatsz rá.

Tényleg, mit vétettél?

Sziasztok!

Férfiként kérnék tőletek segítséget/tanácsot. A történetem a következő:

Barátnőmmel két évig voltunk együtt, most szakított velem egy pár hete. Azóta is egy lakásban lakunk, egy ágyban alszunk, mivel külföldön dolgozunk mind a ketten és nem olyan egyszerű költözni.

Az eset oka az, hogy nem fordítottam rá elég figyelmet és a végén sikerült is a lelkébe gázolnom, pedig mindennél és mindenkinél jobban szeretett. De nem azért mert nem szerettem, hisz akkor nem érdekelne és nem írnám ezeket a sorokat. Csak egy ilyen későérő hülye kisgyerek vagyok még mindig.

De a lényeg az az, hogy a szakításunk után még 1-2 hétig úgy tűnt, hogy lehet belőle még valami újra. Eljárkáltunk együtt ide-oda, próbáltam olyan lenni, mint amilyennek lennem kellett volna. És úgy éreztem, hogy jól érzi magát velem és mondta is előtte hogy még nem biztos hogy vége (és hallottam mástól is, akinek mondta). De az elmúlt 2 hétben teljesen szertefoszlottak ezek az álmok. Már nem érzi jól magát velem, és valamitől olyan érzésem van, hogy ha még nincs is, de valakivel kezd összemelegedni. Az elmúlt napokban minden nap akár éjfélig SMS-ezik valakivel, és tudom hogy "jó barátok" egy sráccal, aki már régen (mikor kijött utánam még barátnőként) "furcsán" nézett rá.

Ez még nem is lenne baj, ilyen az élet, ezt el kellene fogadnom, csak még mindig azzal etet, hogy lehet hogy lesz belőle valami. Én meg iszonyatosan szenvedek ez miatt, hisz nagyon-nagyon SZERETEM! Előtte is vele terveztem az életem, hogy nekem nem kell más, de amikor vége lett, akkor jöttem rá igazán. És így nem tudom túltenni magam rajta. Mondtam már neki 1000szer, hogy mondja meg a szemembe (vagy ha az nem megy, akkor írja le) hogy már teljesen vége. De nem! Mert ő nem mondja ezt mert még lehet belőle valami, csak most egyedül akar lenni, és élni egy kicsit az életét.

A hosszú story után a kérdésem az lenne, hogy szerintetek érdemes még várnom és küzdenem érte, vagy végleg elfelejthetem és túl kell tennem magam rajta?

Amúgy ő is Hoxa tag, de nem árulom el hogy ki!!! :)

Hat ilyenkor van az, hogy okos nonek kell lenni. Meddig mesz el, amig a lekiismereted engedi. Hideg fejjel azt mondanam, ismerd meg az uj embert amennyire tudod, es aztan donts, amikor mar tudod, erre vagysz pontosan. Ezzel be van csapva ugyanakkor a masik fel. Viszont ha ezek a problemak mint porblemak mar megfogalmazodtak benned, elobb utobb ugy is jonnie kell egy intelligensebb uriembernek. Nem bun, ha keressuk a magunkhoz illo tarsat, akivel boldogok, vagy boldogabbak vagyunk. Talan a parodban is megfordulnak ezek a gondolatok, hogy nem vagytok teljesen osszeilloek.

Termeszetes dologra vagysz. Hosszu tavon neked kell tudnod, meddig birna ez a kapcsolat. Ha egy megismerkedes mar betett neki, akkor az valamiert nem biztos, hogy mukodokepes.

Es ha jol veszem ki a szavaidbol, attol tartasz, hogyha a lo elszalad, a szamar sem marad. Ha nem is mindig, de neha onzonek kell lenni.

Segítsetek, mert zsákutcába jutottam!

Már hosszú ideje van egy párkapcsolatom és annyira boldognak és teljesnek éreztem ami köztünk van 2 héttel ezelőttig. Minden tökéletes volt! És itt a baki, van közösen kis boltunk, ahol esténként szoktam zárni és még 1-2 órára maradok, két héttel ezelőtt egyik este bejött oda egy srác és szóhoz sem jutottunk amikor találkozott a tekintetünk, csak álltunk és bámultuk egymást, majd én megtörtem a csendet, elkezdtem beszélni, nem is tudom miről, ő pedig meghívott egy kávéra.

Azóta nem tudom, mit tegyek. A barátom egy tündér,és nagyon szeretem, de nagyon messze áll tőlem értelmiségi szinten, én már rendelkezem egy diplomával és még kettő készülőben van, neki alig lett meg az érettségije, ami nem is lenne baj, de néha nem jutunk messze a beszélgetésekben, én dolgozom, ő otthon ül és főz nekem, na meg a családom is furán tekint erre a kapcsolatra. Az "új" fiú pedig minden, amit valaha is megálmodtam a leendő férjemről. Jó iskola, jó állás, igazi úriember és van benne vmi, amit eddig nem láttam senkiben...

És nem tudom, nem tudom eldönteni, hogy csak fellángolás, vagy szerelem? Hogy ezért megéri-e kilépnem a mostani kapcsolatból és megbántani azt, aki mindennél jobban szeret, vagy ha úgy érzem nem róla álmodtam, igazságtalan lenne továbbhülyitenem? Annyira tanácstalan vagyok...

Csajok lépjetek...ha gyerek van ha nincs...nics rosszabb mint boldogtalan kapcsolatban élni...

Képesek lennétek igy élni egész életetekben???

Én tudom, hogy mennyire nehez...amint irtam pontosan ugyan ebben vagyok...de én 2 év alatt annyi erőt tudtam gyűlyteni, hogy most teszem meg ami meg kell....

Legyetek erősek csajok, a saját boldogságotok többet és a megszokásnál...

Sulen te is megtudod csinálni, ne a 3 gyermek legyen az indok:(( Pláne ha neked ott van a szerelmed is...és ne félj attól, hogy ott is ki fog hallni a szerelem idővel. Ez nem törvényszerű...szerintem!!! A boldogságra törekedjetek...igy sose lesztek azok:(((

Drukkolok!

Szia!

Szerintem 3 gyerek nem akadály. Ha boldog akarsz lenni, muszály megtenned...egyszer élünk. Az anyukám is 3 gyerekkel lépett ki 46 évesen. Azóta eltelt két év, sajna még nem talált senkit, de szerintem sokkal boldogabb még így is.

De másnak sokkal könnyebb tanácsot adni mint magadnak. Mint tegnap is írtam sajna én is két tűz között vagyok. Az egyik a jelenlegi párom, akivel 11 éve vagyok együtt, a másik pedig az új szerelem. Tudom hogy a mostani párommal ez csak megszokás és a szerelem elmúlt, de mégis félek lépni. Mi van ha az új szerelemmel is így járok. Bár tudom hogy örök szerelem nincs.

Valószínűleg ez már csak megszokás. Mosok főzök, takarítok rá, segíteni nem segít, már nincs közös programunk, nem tudunk beszélgetni, régóta nem volt szexsem. A másik férfi viszont a tenyerén hordoz. 26 évesen még lépnem kéne nem ?

Köszönöm:)

Mindenképpen megirom ha elmentem és utána pedig folyamatosan leszek a fórumon is...szal majd láthatjátok hogy élem meg ezt az egészet:DD

Amúgy itt vagyon sok kedves barátom van már akikkel még sose találkoztam,de mégis napi szintem bombáznak a biztató,kedves levelekkel..hiszem,hogy ő nélkülök nem lennék most ilyen erős lelkileg mint amilyen vagyok:))

Elképzelhető, hogy neked is jön majd a támogatás,segitség innen a fórumról:)

Vigyázz magadra :)

Puszi

Sziasztok!

Az en 5 eves kapcsolatom is hasolo cipoben jar mint amit most Erika is leirt...

kb 2 eve probalom magam raszanni, hogy elhagyjam, mert nem vagyok boldok nagyon regota...hazudozik, sunyul, a haverjaival log allandoan, mi eggyutt mar nagyon regota nem csinaltuknk semmit...

De eddig valahogy feltem lepni, plane nalunk meg az is kozrejatszik, hogy egyutt jottunk ki, ide Floridaba 4 eve.

Senkim nincs itt csak a barataim, de a csaladomat, miota kinnt vagyunk nem lattam...

A lenyeg,hogy nalam most telt be a pohar, februar 15.en koltozom el tole, es uj eletet fogok kezdeni...tudom nehez lesz az elejen....de meg kell tennem..

Hiszem ,hogy ennel en tobbet erdemlek es kapok is majd...

Majd jelentkezem ,ha mindenen tulestem...

Nektek is meg kell tenni,tudni kell kilepni ha nem vagytok boldogok...

Mindenkinek sok sok erot es kitartast kivanok a boldogsagahoz vezeto uthoz.

Moki

Na akkor elmesélem az én kis történetemet... A jelenlegi párommal másféléve vagyun kegyütt de igaziból csak februárban lesz 1 éve. Az egész úgy kezdődött, hogy tavaly előtt augusztusban ismerkedtem meg vele, de nekem volt barátom (tudom mocskos dolgo, a megcsalás) összejöttem vele és két barátom volt egyszerre, de akkor a jelenlegi barátomnak is volt barátnője, tehát úgy nézett ki az egész mire én nagy nehezen fél év után rászántam magam a szakításra, hogy a barátomnak is megvolt a régi (mostmár) exnek számíto) barátnője és nekem is meg volt még a régi barátom. Nem tudtam kilépni a kapcsolatomból, hogy elkezdjek egy újat azért húzódott ez fél éven keresztül, a jelenlegi barátom már mondta, hogy ő szívesen otthagyja a csaját miattam, vár rám ameddig türelme van hozzá.. aztán nagy nehezen rászántam magam! Szakítottam az akkora barátommal tavaly január végén és azóta együtt vagyunk rendesen is! Szóval féltem belecsöppeni egy új életbe, féltem, hogy mi lesz ha kilépek a barátom baráti köréből, féltem, hogy elveszítem a családját mert nagyon szerettem őket.. Azthittem nemlesz ennél az egésznél jobb, csak az akkori barátomnál a jelenlegim!

De tévedtem, sokkal jobb a mostani helyzetem, szeretem a barátom barátait, a családját, sokkal jobb velük! Sokkal több családi buliba részt veszek, és nagyon szeretem a jövendőbeli anyósomat is!!

Szóval nálam ez az első lépés volt a nehéz! Szerettem a volt barátomat, csak nem tudtam már elviselni, hogy egyszer sem tudta azt tenni amire szépen megkértem, egy link alak volt.. sajnáltam felrúgni a kapcsolatomat akkor mert a linkségén kívül minden tökéletes volt, csak nekem ez nem fért bele a kapcsolatba!

Szóval újra szerelmes lettem és az így erőt adott arra, hogy ott hagyjam az akkorimat, néha kell az, hogy önzők legyünk egy kicsit, hogy gondoljunk egy kicsit arra is, hogy mi is boldogok legyünk ne csak a pasik! Ezért IS kell lépni!

Sajnáltam én is a régi barátomat, de most mit csináljak? Nem szerettem már úgy, mivel állandóan linkeskedett...

A mostani kapcsolatom sokkal jobb mint az előző, bár vannak itt is dolgok melyik kapcsolatban nincsenek, de én jól érzem magam szerelmes vagyok és amit tudok megoldok benne! Na jó azért néha ide beírok egy két tanácsért :):):):)

Szia!

Nehéz lesz, de hallgass a szívedre.- Én is ezt bróbálom. Nekem egy 11 éves kapcsolatom van, 26 éves vagyok és sajna elmúlt a szerelem. Szeretem és sajnálok ennyi évet felrúgni, de újra szerelmes lettem. Én sem tudom mit tegyek :(