Főoldal » Fórumok » Diéta & Fitness fórumok » Súlyprobléma fórum

Súlyprobléma (beszélgetős fórum)


1 2 3
22. ONE YEAR (válaszként erre: 11. - Ittmost)
2013. márc. 12. 08:51
Jó sok ötletet adtál, köszönöm. Mindenképp igaz, hogy le kell foglalnom magam, nem mintha unatkoznék bármikor is, de át kell értékelnem dolgokat mindenképpen. Egyelőre a pszichológussal várnék, de nem zárkózom el tőle.
21. ONE YEAR (válaszként erre: 4. - 6b006fc769)
2013. márc. 12. 08:46
Van félelmem, persze, nem is annyira titkos, félek, hogy beteg leszek, és nem tudom felnevelni a gyerekeimet, és emiatt is építettem le a házi és UHT tejet, a kenyeret, azaz nem eszek fehér péktermékeket általában, cukrot se. Csak sajnos eszek joghurtot, tejcsokit és egyéb nassit. De nem érzem jól így magam, biztonságban semmiképp nem érzem magam így túlsúlyosként.
20. ONE YEAR (válaszként erre: 3. - 61a4b0dc10)
2013. márc. 12. 08:42
Nekem a reggelivel nincs gondom, eszek egy kis barnakenyeret feltéttel, kávé és délig csend van, esetleg 1-2 alma vagy banán, ha hozok. Ha nem hozol, akkor nem eszek. Délben ebéd. Ha light-osat eszek, azért maradok éhes, és kell még ennem, ha nehezebbet eszek, akkor szinte beájulok az álmosságtól és csokiért éhezek, vagy süti, keksz, rétes, akármi. Este vacsi, majd joghurt, és csoki és éjjel meg fetrengés. Lehet az a vacsi paleó, ami után elvileg nem kellene megéhezni újra, én képes vagyok erre. És aztán nyögök, kínlódok, szenvedek. :((
2013. márc. 12. 08:39

Sziasztok!


Köszönöm a hozzászólásokat, nem zavar, sőt számítottam rá, hogy kapok hideget, meleget. Teljesen igazatok van abban, hogy ésszel kell étkezni, és talán a legjobb a fogyókúrát valóban társaságban csinálni. Elfogadom a klubba való meghívást, élni fogok vele. A férjem elfogad így, ahogy vagyok, és a gyerekeket sem akarom belerángatni ebbe, hogy szóljanak rám. Ezt magamnak csináltam, és magamnak kell helyretennem.

18. 7a23ed9179 (válaszként erre: 15. - Kacsa118)
2013. márc. 12. 08:34
Nem én indítottam a topikot, de köszi))))
17. 7a23ed9179 (válaszként erre: 14. - Ittmost)
2013. márc. 12. 08:33
Jó, magamból indultam ki. Mifelénk nem ilyen egyszerű ilyen rendelésekre eljutni.
2013. márc. 12. 08:22

Én több ponton is bebiztosítottam magam a motivációt illetően:)

Először is a legnagyobb motivációm a fiam. nem szeretném ha úgy nőne fel, hogy az anyja kövér és nem tesz érte semmit.

Vezetek magamnak nyílvános naplót és valamiért minden nap arra ösztönöz, hogy helyesen étkezzem.

Az utolsó pedig a klubok, fórumon, sorstársak. Mindig segítenek, jóban rosszban. Ha sikert érek el akkor velem örülnek, ha elgyengülök akkor fenékbe billentenek:)

Kitartást kívánok Neked. Szerintem ez csak úgy fog menni ha életmódot váltasz.

Én nem diétázom, hanem életmódot váltottam.

15. kacsa118 (válaszként erre: 13. - 7a23ed9179)
2013. márc. 12. 08:12

Mert nem értik! Akinek nem volt ilyen gondja soha, az nem érti...


Én értelek. Rajtam még ennél is sokkal sokkal több van. Kb. 2 hónapja váltottam életmódot, -12kg-nál járok. Nem rohanunk sehova ez fontos! Nem fogod, és nem is szabad ezt hetek alatt leadni, csak szép lassan!


Eszem mindent. Tényleg. Csak ésszel. Számolom szépen a kalóriákat, 1200-1400 közt eszem. :) Nem koplalok, és ez fontos!!!! :)

Köretként inkább saláta, bár szoktam enni barna rizst és néha krumplit is! :)

Csokit is. Csak nem egy táblával, csak pár kockát, vagy egy túró rudit.

Tudom, hogy ezt milyen nehéz leküzdeni. Ételfüggők vagyunk, ez tény. Ezt tényleg fejben tudod eldönteni, hogy mi a fontosabb. :) Kitartást kívánok Neked!!!

14. ittmost (válaszként erre: 13. - 7a23ed9179)
2013. márc. 12. 08:11

Nem tudom,mért érzed problémának a pszichológust.Én annak köszönhetem a mostani -dicsekszem:szerintem irigylésre méltó -testi és lelki épségemet,hogy megtaláltuk azt,hogy mi rombolta le ezeket.Vagyis mivel romboltam magamban.

((PL:Úgy "gyógyultam ki" a parlagfű-allergiából,hogy kineziológussal beszélgettünk az allergia okairól általában,és főleg a lelki okokról. Megtaláltuk a gyökeret,attól kezdve átkatttant az agyam,és évek óta szinte tünetmentes vagyok.))

2013. márc. 12. 08:06

Megáll az eszem, tudtam, mikor megjelent a fórumcím, hogy most aztán le lesz oltva a zabálós tehén és zargatják pszichológushoz! Uramisten, mert pszichológushoz aztán könnyű csak úgy eljutni! Ááááá nem igaz!


Miért nem lehet vele BESZÉLGETNI, miért kell osztani azonnal????

12. 7a23ed9179 (válaszként erre: 8. - A0c1361e44)
2013. márc. 12. 08:02
Pont erre volt szüksége!
11. ittmost (válaszként erre: 1. - ONE YEAR)
2013. márc. 12. 07:59

Én pszichológust javasolnék,akivel őszintén elbeszélgethetnél az életedről,mert valószínű valami mégsem jó benne,ha az evés ennyire kitölti.

Annyi más örömforrás van,érdemes lenne átszokni.Legegyszerűbb:sétálj a gyerekekkel,vagy ha már nem aprók,akkor bicajozzatok-addig sem eszel.Tornázz otthon,a gyerekek elhülyéskednek közben körülötted.Ha van szabad időd,kézműveskedj,foglald le a kezeid.

Ha indulnál enni,helyette menj oda a párodhoz,és masszírozd meg a nyakát,hátát,ölelgesd meg.És kérd meg,hogy ő is masszírozzon téged,ha elkap az evésroham.Ez is ad rengeteg endorfint,ha szeretitek egymást.

De én főleg a pszichológust javasolnám,mert ha megtaláljátok az alapokot,hogy miért csinálod ezt,sokkal könnyebb leállni róla,vagyis átlépni egy normális evésrendbe.

2013. márc. 12. 07:55

Akinek falási rohamai vannak, szerintem legjobb, ha egyáltalán nem eszik édességet, mert sanszos, hogy miután beleharapott, már nem tud leállni. Le kéne nyomni a szénhidrátot, és a fehérjét, zöldséget előtérbe helyezni.

A másik pedig... rajtam mindig segít fogyós időszakomban, ha nem eszek jó kajákat. Nem azt mondom, hogy legyen rossz, de ne legyen zamatos, isteni, stb. Ha se íze, se bűze, akkor nem is akarsz annyit enni.

9. 52e9416b15 (válaszként erre: 8. - A0c1361e44)
2013. márc. 12. 07:52
Én se mondtam le a csokiról csak már nem eszek meg egy táblával,hanem csak 3-4 kocka.Semmit nem vonok meg magamtól csak odafigyelek a mértékre.
2013. márc. 12. 07:49

Csak én vagyok aki nem érti meg?

Érdekes...

Tessék összekapni magadat! Ne zabálj, hanem egyél. Nem kell lemondani a csokiról, csak ne zabálj fel egy táblával, főleg azért ne, mert tudod, hogy attól is hízol.

Tessék korlátokat szabni magadnak. Reggeli, ebéd és vacsora. Nem kell neked konyhamalac szerepet betöltened. Sétálj sokat, illetve tornázz és azért nem ártana egy vérvétel sem, ahol megnézik a pajzsmirigy működésedet TSH-t!

7. 52e9416b15 (válaszként erre: 1. - ONE YEAR)
2013. márc. 12. 07:47

Szia!

Hasonló cipöbe járunk.Én két hete mondtam azt,hogy elég le fogok fogyni.És már minusz 2 kilónál járok.

Nehéz,mert én is van,hogy ennék,és ilyenkor sirok,de a párom tartja bennem a lelket,mert ő is tudja,hogy most kell lefogynom amig még ilyen fiatal vagyok.Rajtam a szülések után marad a súly,és nem foglalkoztam vele.Nagy hiba volt.Tényleg igaz,hogy minden fejben dől el.Én úgy fogyok,hogy sokkal kevesebbet eszek,és este nem vacsizok.Eddig bevált ez a fogyom.Igy fogytam már 20 kilót.És eddig tartottam,de most tovább akarok fogyni.Szurkolok,hogy te is meg tudd csinálni.Nem lesz könnyű,de én tudom,hogy meg tudod csinálni.Kitartás.Ha bármi kérdésed van nyugodtan irj privit.

6. patapucs (válaszként erre: 1. - ONE YEAR)
2013. márc. 12. 07:24

Megértelek, egészen karácsonyig hasonlóan étkeztem, mint te.

Az a helyzet, hogy kizárólag Te vagy az, aki tenni tzd azért, hogy lemenjenek a kg-k. Nem csak magad miatt kellene " átmenned" dacos és harcos anyatigris üzemmódba, hanem a gyerekek miatt is. Rajram 30 kg felesleg volt és már akkor is fújtattam, ha csak siettem valahova. Nálam az evés pótcselekvés volt, a stressz levezetésére.

Az orvos tud étvágycsökkentőt írni, a gyerekek feladata lehet, hogy figyeljenek arra, hogy mit eszel és ált. lelkesen vállalják, mert végre ők is lecseszhetnek téged. :-)

Az én fiam is nagyon lelkes volt az ilyen dolgokban.


Igen, minden fejben dől el. Sajnos bele kell törődni, el kell fogadni, hogy csak Te tudsz igazán segíteni magadon.

Biztos vagyok benne, hogy a gyerekeidért tudnál harcolni. Magad miatt nem??

5. 388b941089 (válaszként erre: 1. - ONE YEAR)
2013. márc. 12. 07:02
miért jársz ilyen ruhákban...? ez szörnyű.. miért hiszik azt a teltkarcsú nõk azt h õk nem lehetnek csinosak...? nem szoktad nézni az átváltoztatós műsorokat? hozzád hasonló méretekkel rendelkezem, de soha nem jutott volna eszembe zsákba bújni, pedig tényleg nem vagyok kis darab.. :D épp életmódot kezdtem váltani,gyere a klubunkba, meg a naplómba :)
2013. márc. 12. 06:20

Szia!

Értem, hogy rendben van az életed, de nincs a mélyben valami, amitől biztonságban érzed magad túlsúlyosként? Valami titkos félelem?

3. 61a4b0dc10 (válaszként erre: 1. - ONE YEAR)
2013. márc. 12. 06:20

Szia!


Teljes mértékben megértem és ismerem a problémádat. Hasonló cipőben járunk. Jelenleg is ilyen gondokkal küzdök, mint amiket leírtál. Mindig is szerettem enni, sőt imádtam, de szépen lassan eljutottam addig, hogy akkor is eszek, ha egyáltalán nem vagyok éhes. Nem unalmamba, hanem azért, mert "jó a kaja", meg mert a párom olyan jókat vacsorázik mellettem... Képes vagyok megenni az ő adagját úgy, hogy még csak éhes sem vagyok. :( Tömöm magam szó szerint.

Ez a 4. napom, hogy elkezdtem ismét naplót vezetni itt a Hoxán és, hogy megpróbálom magam visszafogni. Igen, szenvedek. Nagyon is. :( Nehéz az út, de abban biztos vagyok, hogy nekem nem jönnek be az ilyen-olyan diéták stb., mert semmit nem vagyok képes betartani. Ezért úgy döntöttem, hogy mindenből igyekszem max. jóllakásig enni, és figyelni valamennyire arra is, hogy mit eszek.

A másik gondom a mozgás. 1 hétnél tovább még nem tartott semmilyen mozgásforma a sportos múltam óta. Gyerekkoromtól egészen 11.-es koromig kéziztem, fociztam stb., rendszeresen és aránylag sokat mozogtam, ez akkor meg is látszott, de azóta már 17 kilóval is voltam nehezebb. :( Jelenleg 14 kg plusz van rajtam és tudom, hogy ha most nem állok meg, akkor később még nehezebb lesz...

Mivel semmilyen sport nem vált be azóta hosszú távon, ezért igyekszem kerti- és házimunkával behozni az "elmaradásokat" napi szinten. :)

A hullahopp karikával azért nem vagyok olyan rosszban és arról tudom is, hogy beválik, has-derék-csípő tájon szuper, tehát ezt tudom ajánlani. :) Erre még én is ráveszem magam többször egy héten. :)

Sajnos én is csak azt tudom írni, mint amit már sok helyen biztosan olvastál is, hogy: "Minden fejben dől el!"

Nagy és kemény elhatározás kérdése. Nem szabad túlzásokba esni semmilyen irányban, mert egyik sem jó. Valahol meg kell találni az arany középutat. Nehéz lesz, de szurkolok Neked, hogy sikerüljön!

2013. márc. 12. 05:37

Egy biztos, tényleg még most kezdjél lefogyni, amíg nem szabadulnak el veled a kilók.

Egyébként tökéletesen tisztában vagy a problémákkal, már csak kezelni kell őket. És egy megoldás van, a mértékletesség - szerintem. Ebben pedig kérjed a környezeted segítségét. Biztosan van, akire nem sértődsz meg, ha figyelmeztet, hogy elég.

Sok sikert.

(Én is életmód váltással és szénhidrátszegény diétával fogytam 25 kg-ot. És tartom is már jó ideje:)

2013. márc. 12. 03:51

Sziasztok!


Még soha nem nyitottam topikot, de most segítségre lenne szükségem. A lényeg: évek óta próbálok lefogyni, de kudarc hátán kudarc csak minden egyes próbálkozásom. Olyannyira nem megy, hogy egy nap nem telik el, hogy ne zabálnám magam degeszre. Elsősorban csoki gondjaim vannak, de nem ismerek mértéket másban sem, ami a fogamhoz való, azaz képes vagyok pukkadásig zabálni töltött káposztából is.

Orvoshoz még nem fordultam, sokféle diétát, életmódot próbáltam, de mindbe belebuktam. Sok könyvet olvastam a témában, de nem találom az utam. Az evészavar szó rám illene, de ez a témakör az anorexia és a bulimia problémákkal foglalkozik. Én nem titokban eszek, csak eszek. Egészségügyi problémám nincsen, jelenleg. De érzem, hogy nem jó irányba haladnak a dolgok az életemben.

Szeretném a segítségetek kérni, itt a fórumon sokaknak sikerült. Ha kell, orvoshoz is megyek, egyszerűen kell A kattanás, bármi is hozza elő. Ijesztő, hogy felnőtt létemre nem tudok ésszel enni, tudom, hogy ennek az életmódnak így rossz vége lesz, mégis mindig elbukok. Fogyni akarok, de csak hízok napról napra. Magamról pár szó: 36 év, két gyerkőc, boldog párkapcsolat, jó munkahely. Talán mondhatom, hogy jól mennek a dolgaim, jelenleg. De belül félek, valami azt súgja, hogy változtatnom kell nagyon. Nem alszok túl jól éjszakánként, gondolom az állandó telítettség, feszülő gyomor miatt, és a sötétben megfogadom, hogy reggeltől másképp lesz. Délig se tart ez sokszor. Ülő munkát végzek, testmozgás nincs jellemzően az életemben. Tömegközlekedéstől elzárt helyen lakunk, autózunk minden nap. 83 kg körül vagyok, 165 cm körül. Tudom, hogy nem vagyok egyedül, mert sok nőt látok minden nap, a munkahelyemen, a gyerekeim iskolája, ovija környékén, akik nálam is nagyobb súlyfelesleget cipelnek. Tudom, hogy nem érzik jól magukat. Nem öltözik, nem alszik, nem mozog könnyen, felszabadultan egy elhízott ember, a hasfeszülés, a gyomortelítettség nem ad felszabadultságot. A testnek nem könnyű cipelni a nagy súlyt. Élni akarok, sokáig és egészségesen. Segítséget kérek most tőletek, minden jól jönne, ami előrébb visz. Itt a tavasz, szebbnél szebb pasztel színek jelentek meg a ruhaboltokban, én fekete XL-es garbóban járok és bő kardigánokban.

Előre is köszönöm!!!

1 2 3

Minden jog fenntartva © 2005-2024, www.hoxa.hu
Kapcsolat, impresszum | Felhasználói szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | Facebook