Skizofrénia (beszélgetős fórum)

Egy skizofrén zaklat...?A skizofrének általában nyugodt,viosszahúzódó emberek,és nem bántanak senkit.

Nem ártana többet olvasni a témában,bár kétlem,hogy okosabb lennél az olvasottaktól.Nem azért,mert hülye lennél...Nagyon összetett betegség.Annyit olvastam róla,mégse tudok semmit.

A baj az előítéleteinkkel van."ezek az emberek"...Melyikek...?Úgy beszélsz róluk,mintha valami külön faj lennének.Van(volt) egy üldöződ,és Te dobálod a szavakat,holott ahogy veszem észre,kb. annyit tudsz a skizofréniáról,mint én.

Remélem május 27. óta tudtad rendezni a problémád,vagyis,szóltál az illetékeseknek,és nem zaklat már az illető.

Hogy miért védem "ezeket az embereket"?Mert volt szerencsém megismerni olyan embert,akinek ez a fránya betegség átvágta az életét.Volt szerencsém,mert magam is a pszichiátrián kötöttem ki,igaz,nem mint skizofrén,"csak" mint félig hülye depressziós pánikbeteg.

Rövid idő volt az,amit vele töltöttem,mégis tanultam.Nagyon együtt kell rezdülni,hogy követni tudjuk ebben az undok betegségben szenvedő társainkat.

Nem akarom rádzuhantani a keserűségem,hogy mennyire igazságtalan az Élet,hogy mi,akik nem "ezek az emberek" vagyunk,mennyire nehezebbé tudjuk tenni,elviselni a betegséget,ami nem gyógyítható,max. szinten tartható.

Talán jobb lett volna,ha nem a hozzászólásodra válaszolok,mert így csak Téged szapullak több millió ember hozáállása miatt.

szia!

Kíváncsian várom az új fórumot :)

Én nem vagyok érintett, csak érdeklődő, talán általad is sikerül jobban megismernem ezt a betegséget.

Én!megtanultam így élni!uralom az egész betegséget!megvárom hogy nyithassak egy új fórum oldalt majd ott bővebben!!

úgy gondolom hogy sokat tudok segíteni a hozzám hasonló betegeken!!!!HA egyáltalán betegség!!!

Sziasztok, én Cila vagyok, és valami miatt nagyon vonz engem az a skizofrénia téma.

Én társfüggő vagyok, és a családomban több alkoholbeteg is van, némelyik gyógyulófélben.

Járok önsegítő csoportba a társfüggő problémáimmal... Arra gondoltam, utánanézek, van-e skizofréniás önsegítő csoport... Vannak nyomok, hogy van, de konkrétan semmi.

Én sokféle gyógymódot találtam a problémáimra (terápia, önsegítő), és ismerek gyógyuló alkoholbetegeket is, akiket a környezetük menthetetlennek titulált. az önsegítőben megtalálják azt az erőt, amiről azt hitték, hogy nekik nincs olyan.

És ez rám is igaz, soha nem gondoltam volna, hogy milyen sok lehetőség van bennem, amíg nem találtam meg a csoportot, ahol úhy elmondhatom a legbensőbb (szégyellt) gondolataimat, hogy sneki nem vet rám követ, hanem szeretettel meghallgat...

Tud valaki közületek skizofréniás önsegítő csoportról? engem érdekelne, ki hogyan gyógyul. Kérdésekre én is szívesen válaszolok.

Üdv: Cila

Igen, én is arra gondoltam, hogy megkeresem a kezelőorvosát, valamit változtasson a jelen helyzeten. Együtt nem lehet, bátyám nem érzi ennek szükségét. Úgy látom, kapcsolata a külvilággal, emberekkel teljesen beszűkült, már nem reális a valósággal a viszonya, saját kis világában él a téveseszméivel együtt. Nekem is az a véleményem, hogy hasonszőrűekkel kellene találkoznia, hátha jobban megnyílna és legalább valamilyen közösségben lehetne. Magunkhoz nem igazán szeretnénk venni, édesanyám szívelégtelenségével maga is inkább segítségre szorulna, nincs ereje ebben az ügyben sokat tenni.

Jómagam is elfoglalt vagyok, saját nagy gyerekem mellé kapnék egy másikat is, plusz gondot jelent még a lakás kis mérete is(panel 35nm).

Szóval, orvos, orvos, orvos, én így gondolom.

Szerintem megfelelő orvossággal, kezeléssel, esetleges leszázalékolással még tudna önállóan élni, de ezt egy szakorvos dönthetné el igazán.

Budapesten milyen elhelyezés lehetséges, léteznek-e nappali foglalkoztatások. Egyet olvastam, a Soteri Alapítványt, mást nem találtam.

Szia Ritus!

Mi újság? Hogy van a kisfiad? Volt otthon Húsvétkor? Ha van kedved, van egy közösség, ahol szívesen látnának téged, bár nem tudom, elmennél e.

Bocs, de elhavaztak engem, anyósom lába gipszben, úgyhogy két háztartásom és még mindig :D két gyerkőcöm van.

Puszi.

Szia. Bocs, de mostanában el vagyok havazva, így tegnap be sem néztem ide... :(

Először is orvos, orvos, orvos... A leírásod alapján a betegsége aktív, nagymértékben befolyásolja az életvitelét. Mindenképpen fel kell keresni a helyi pszichiátriai szakrendelést, ahol aztán tanácsot kérhettek. Vele vagy nélküle.

Ami nekem most nem világos:

-20 éves kora óta beteg és kezelésekre is jár, orvos látja rendszeresen? Mert említetted egy gyógyszer nevét, abból gondolom, hogy van pszichiátere.

- saját családja?

Szóval, első az orvos. A második az állandó felügyelet. Én el tudom képzelni, hogy most esetleg alávetnék egy kórházi kezelésnek is (ha elfogadja). A többi utána következik, következne. Én mindenképpen javasolnám a gondnokság alá helyezését. Az állapotától függően állapítanák meg a mértéket, ami lehet korlátozó vagy kizáró gondnokság. Ha az állapota engedi, élhetne továbbra is önállóan, erre való a pszichiátriai közösségi gondozás, utána kell nézni, elérhető e nálatok.

Ha pedig nagyon rossz az állapota - ami így nem ítélhető meg a hozzászólás alapján- akkor intézményi elhelyezést is lehet kérni. Én, aki pszichiátriai betegek között dolgozom, azt tanácsolom, hogy ne vegyétek magatokhoz. Az igazából nem segítség. A betegek általában sokkal közvetlenebbek a hozzátartozókkal, a kapcsolatuk közeli és abszolút nem hallgatnak rájuk... velük szemben mindent megengednek maguknak. Nem veszik be a gyógyszert, ha a hozzátartozó kéri, mértéktelenül kávéznak, cigarettáznak, szemtelenek, stb. Előfordult, hogy a műszakomban visszahoztak szabadságról egy gondozottat, csupa panaszáradat volt a családja: nem szedte a gyógyszerét, nem akart tisztálkodni, stb. Ott előttük adtam oda a gyógyszerét, kértem, menjen fürödni, vigye magával a szennyesét, szó nélkül tette a dolgát... Ez nem a személyemnek, hanem a helyzetnek, a kapcsolatunknak szólt...

A pszichiátriai betegeknél halmozottan igaz az a mondás, hogy okosan kell szeretni őket. Én egy elég laza, közvetlen nővér vagyok, sokat viccelődünk a betegekkel, szeretem őket és kötődöm hozzájuk. Nagyon meglepődtem, amikor azt mondták rólam egy alkalommal, hogy nagyon szeretnek, de szigorú vagyok, meg kell hagyni... nem is éreztem. Szóval, okosan kell szeretni, felelősséggel, szigorúan.

Első a gyógyszer rendszeres szedése, abba belenyúlni csak szakorvosnak lehet. A második az életvitel normális szinter terelése (tisztálkodás, takarítás, stb.) Talán így most neked hihetetlenül hangzik, de muszáj... Intézményi, súlyos állapotú gondozottak maguk után takarítanak, mosnak felügyelettel, teregetnek, udvart takarítanak, dolgoznak... Ez van. Engem sok támadás ért emiatt a véleményem miatt, de tapasztalatból tartom magam hozzá, hogy a munka igenis terápia. Közösségben van az illető, szabályokhoz igazodik, dolgozik, közben kapcsolatok alakulnak ki, érzések jönnek létre, stb. stb. A munka pedig nem feltétlenül árokásást jelent.

Lehet, hogy hosszúra nyúltam, de most rohannom kell tovább, babázok :)

Majd írj, hogy mit gondolsz, mi jutott még eszedbe, ha lesz időm, benézek. Minden jót Nektek, gondolkozz, hogyan tovább.

Vagy olyat, hogy ha Nálatok van a Bátyjád, megpróbálni felhívni egy psychiátert, mint egy Barátot, Barátnőt, talán sikerül valamit elérni vele...

De ha Valaki hosszú távon nem fogadja el, hogy beteg, és nem akarja kezeltetni magát, akkor könnyen odajutnhat, ahová a BB.Évi, hogy kényszerkezelést írnak elő Számára...

Még a nyugdíjat sem tudják úgy megállapítani, ha nem megy szakorvoshoz, mert nincs betegségérzete, betegség-tudata.

Viszont mindenképpen meg kell keresni egy psychiátert, és ha nem Ő, akkor Ti, a CSaládja, és megbeszélni, segítséget kérni, hogy mi lenne a jó megoldás, hogyan lehetne megoldani, hogy elkezdjék a kezelését...

Hááát sok szerencsét hozzá!!

Valamelyik csaladtagnak magahoz kellene venni a testveredet , szerintem.

Esetleg van ra mod hogy , a betegsegeböl kifolyolag leszazalekoljak es nyugdijjat kapjon.

Kedves Lindus, Hozzászólók!

Tanácsot szeretnék kérni:

A bátyámon szeretnék segíteni, akinél tudomásom szerint mániás-depressziót diagnosztizáltak még évekkel ezelőtt, nagyjából húszéves kora körül. Jelenleg 48 éves, sajnos kb. hét évvel ezelőtt elveszítette egyetlen biztos állását, azóta különböző munkahelyeken dolgozott egy-egy hónapot, félévet, leghosszabb munkaviszonya egy évig tartott, többnyire munkanélküli, ill. szociális segélyből éldegél. Lakását kisebbre kellett cserélni a felhamozódott tartozások miatt.

Állapota mostanra súlyosbodott (bekamerázták, követik, olykor hangosan válaszol a magában folytatott párbeszédre, bennünk családtagokban is ellenséget lát).Véleményem szerint orvosi beavatkozást igényelne, mert betegsége miatt eljutott odáig, hogy csúszik egyre lejjebb, álláskeresési segélyből él, újból teljesen eladósodott, a segítségünk nélkül utcára kerülhetne. Édesanyánk a tartozást kifizeti, de innen hogyan tovább.

Javaslatunkra sem keresi fel "kezelőorvosát" (a kezelés a Stazepin felírásával egyenlő), hogy segítsen, másik gyógyszert, vagy terápiát alkalmazzon. Napjait magányosan üldögélve, semmittevéssel tölti, nincsenek ismerősei, barátai, velünk szemben is gyanakvó, hónapokra eltűnik, kellemetlen és kezelhetetlen magatartása miatt mi sem keressük.

Röviden ennyit, szívesen elolvasok bármilyen hozzászólást, tanácsot. Üdv.

Szívesen. Majd írj, hogy mi történt. Biztosan jót tenne Neked, ha kibeszélnéd magad és megosztanád mással a kétségeidet. Kiváncsi vagyok, hogyan sikerült testvéreddel az orvoshoz menni.

Minden jót Nektek!

A segítséget gyakran nem fogadják el a betegek, mert nincsen belátásuk rá. Megpróbálhatjátok békésen, főként, ha van olyan, akiben megbízik, akire hallgat. Lehet ez a párja, vagy barátja, esetleg Te is. Orvoshoz mostmár mindenképpen el kell jutnia, mert a tünetei komolyak, a paranoid jellemzők erősek. Neki biztosan szüksége van már gyógyszeres terápiára és az is előfordulhat, hogy kórházi kezelésre is. A külföldre költözés nagyon komoly elhatározás, biztosan akarta? Mert ha kiváltotta nála a tüneteket, vagy azok felerősödését, akkor ez nem biztos.... Lehet, hogy bizonytalan. Most pedig se biztos munkahely.... Én azt mondom, hogy kérjetek segítséget, ha önként nem megy orvoshoz. Ha elmentek a háziorvoshoz vagy a legközelebbi pszichiátriai szakrendelésre, biztosan segítenek.

Minden jót.