Skizofrénia (beszélgetős fórum)

Kedves 22-es!

Válaszoltam a leveledre. Köszönöm a bizalmadat.

Lassan fejből tudom a hozzászólásodat,annyiszor elolvastam.Az este is,most is...

Amit Te mesélsz,azt tegnap "élesben" hallottam.

A többit privátban...Lenne néhány kérdésem.

Sziasztok! Én is skizofrén vagyok (paranoid). Nem akarom az észt osztani, vagy az eddigi hozzászólásokra reagálni, csupán be szeretnék nektek mutatkozni. Rendkívül csendes, visszahúzódó típus vagyok. Soha nem támadtam még másokra, de rengeteg bántáson és megaláztatáson mentem keresztül. Egy számomra feldolgozhatatlan világban élek, ahol keverem az álmokat a valósággal. Ez valószínűleg azért van, mert az álmaim szépek, a valóság elviselhetetlen.

Nemrég elveszítettem a családomat is, nem azért, mert erőszakos lettem volna, csak a feleségem úgy gondolja, boldogabb lenne egy egészséges ember mellett. Tudjátok ő nem az a megértő, segíteni akaró fajta. Nem tud szeretni, csak a mások szeretetéből táplálkozik. Ő szégyelli, hogy a párját elmegyógyintézetbe kell hordani kezelésekre. Most másnál keres boldogságot, és én magamra maradtam. Minden problémámmal, minden fájdalmammal, egy olyan világban, aminek minden rezdülésétől félek. 10 év házasságot dobott el magától, 3 gyönyörű gyermekünk van. Ezek után azt kérdezem, vajon tényleg én vagyok bolond?

Mivel a házból kimozdulni nem nagyon merek, egy egyszerű bevásárlás is gondot jelent. Sokszor inkább éhezek, mint hogy elmenjek a tőlünk néhány házzal arrébb levő boltba. Félek a szomszédjaimtól, a gyerekektől is.

Mostanában sokat segít, hogy egy másik fórumon megismerkedtem nem skizofrén, de hasonló tünetű betegekkel, és a fórumon, e-mailben, messengeren tartjuk egymással a kapcsolatot. Jól esik olyan emberekkel beszélgetni, akik hasonló dolgokon mennek át, és megértik az embert. És nem szívjuk el egymás szeretetét, hanem adunk is, kapunk is.

Nem akartam megzavarni a beszélgetéseteket, csupán bemutatkozni szerettem volna.

Nem biztos,hogy szerencsés az én barátságommal...Olyankor igen,ha viszonylag okés vagyok,mert akkor nem fogom Őt megterhelni a magam lelki mizériájával,jót tudunk beszélgetni,nevetni,de ha zuhanok,akkor Őt is magammal tudom rántani anélkül,hogy azt szándékosan tenném.Ha rám azt mondják,hogy fokozottan érzékeny vagyok,akkor Ő fokozottan érzékeny a köbön.Úgy észleli,hogy mi zajlik bennem,mint valami radar.Azt nem értem,miért nem érzi azt,hogy tőlem inkább menekülnie kellene.Nagy bajt tudok neki okozni,ha nem tudom leplezni,hogy éppen Padló,és csak negatív dolgok uralják minden gondolatomat.Nagyon úgy tűnik,hogy ha bajban vagyok,olyankor a közelébe sem szabad menni.Meséltem valamit,minden érzelem nélkül,és az kibillentette.Mondhattam én akkor már,hogy az a valami régen történt,hogy most már nem számít,csak meséltem,mik is történtek,ami elinította a a nyavalyát,már késő volt.Gyógyszer be,nem múlt a baj,majd valami hirtelen ötlet,mutassa már meg a hangszerét.Ahogy zene,ahogy hangszer,úgy lassan elmúlt az a rohamnak vagy minek nevezhető valami,és megnyugodott.Nagyon hasonlított arra,mikor nekem a pánikroham jött.

A zene...Az van a fejében.Kül,tehetség(Még a tanítói állapították meg,ezt mondja az áternője is.),tanulta is,szépen el is indult a pályán,majd 21 évvel ezelőtt átvágott mindent ez az általad ezer arcú betegségnek nevezett betegség.Mert ezer arca van,az tuti...Amit mesél,hogy miken ment keresztül,mennyire kikészíti...És mindezt önsajnálat nélkül.Sőt!Azon meg nagyon jót virultam,hogy az egyik szomszéd belekeveredett a depresszióba,önsajnálat,és a kérdések özöne,hogy barátunk szedte-e már azokat a gyógyszereket:)Nem a depresszió a mulatságos,hanem a mód,ahogyan ezt elmesélte,és tudott annyi öngúnyt vinni az eset elmesélésébe...21 év alatt kész kísérleti nyúl lett,és akkor megkérdi a szomszéd,használt-e már olyan bogyókat,amit éppen Ő szed:).Jó,ha így lehet beszélni a betegségről,nyíltan,őszíntén,kinevetni magunkat(Ha már úgyis hülyének nézik az embert...),elmesélni olyat,ami így utólag már vicces,de amikor történt,akkor eléggé kellemetlen volt.Pl. ki akart szedni egy fát,ami szerinte nem jó,hogy ott van az udvarban,mert levél mindenfele,még a házba is behordják a cipőjükkel a leveleket,pedig rendszeresen söpörnek.Az anyja félreértette,azt hitte baj van vele,bevitette a kórházba.Na,akkor lett a baj,mert ok nélkül került kórházba,és ezen akadt ki.Naná,hogy én is kiakadtam volna(Bárki más is,szerintem.),ha nincs semmi bajom,és kényszerpihenőn vagyok,pedig otthon egy tucat dolgom lenne.Sajnos,írásban nem tudom ezt úgy átadni,ahogy,amilyen formában ezt hallottam.Így nem olyan érdekes,de ahogy mesélte...:).És most,ősz lévén,bizony potyognak ám annak a fának levelei!Nem baj,az anyja had' seperje,ha már nem hallgatta meg a fiát...

Hát igen...a szeretet az, amiből ha több lenne világban, és kevesebb gonoszság, akkor jó lenne...

A szeretet az, ami kómás betegeket is visszahozott már az életbe, csak abból kevés van a rohanó világban...

Meglátogattam Sorstársad-Barátomat.Órákig beszélgettünk.

Még mindíg nem értem ezt a betegséget,de mindjobban megerősít a hitemben,a gyógyszer mellé a nem beteg embertársaknak csak a megértése kellene,csak egy picit figyelni a másikra...Megérteni.Nem kell az életét élni helyette.

Bekukkolok ide,és szoktam azt is látni,hogy Te vagy sokáig ébren vagy...Vagy túl korán kelsz.

Szerencse,hogy kitalálták ezt a szerkentyűt,így tud az ember mivel foglakozni,ha nem tud aludni.Viszont...Jó kis függőséget okoz:)Csak még nem vittem be az ágyamba ezt a Dobozt...

Apámtól kaptam egy gépet,két és fél éve annak már,vagy több is kicsivel.Azóta nem vagyok egyedül a harcban ezzel a nyavalyákkal.Van kinek elmondani az érzéseimet,és van aki meghallgasson.Azt állítják többen is,le lehet húzni a másikat,amiben lehet van is valami,de nekem eddig ilyen tapasztalatom nincs.Inkább voltak a segítségemre többen is,de közülük egy valakivel napi szinten levelezem:)

Senki nem válaszol...Annyit tudok,hogy pszichiáter kezeli ezt a betegséget.Legalábbis a kórházban áterek voltak,akik kezelték a skizofrén betegeket.

Az irományok szerint-amiket olvastam-,jön a depresszió is,és ajánlott a beszélgetős terápia.Hogy azt az áter vagy a pszichológus csinálja,azt nem tudom.

Én pánikos-depressziós(Inkább depressziós-pánikos.A pánik később jött.) vagyok,velem pszichológus,majd áter beszélgetett,és jártam csoportos terápiára is.

Az irományok szerint a skizofrénia,a tudomány mai állása szerint,gyógyíthatatlan betegség,de rendszeres gyógyszerezéssel szinten tartható.Kül,biztosan olvastad a lenti hozzászólásokat is,ahol épp sorstársak állítják ugyanezt.

Eddig két választ írtam,mindkettő eltűnt a semmibe.Vacakol a net...

Hasznos információt kaptam ebből a pár mondatodból.Sorstársad-Barátom nyilván azért tud velem társalogni,nekem megnyílni,mert el tudom fogadni a "betegséggel" együtt,nem nézem hülyének(Ez így durva,de sajna,úgy viselkednek sokan vele,mint ha nem lenne beszámítható.),és tudok együtt rezdülni vele.Ez kissé nagyképűségnek hangzik,de...Én voltam az egyetlen abban a 15 napban a kórházban,aki tudott vele beszélgetni,akinek megnyílt.Próbálkozott más is,de csak bizonyos határig jutottak el,nem tovább.

Viszont...A részéről is jött valami.Belátott a Páncélom alá,ami már jó vastag,hogy védjem magam az újabb sérelmektől,legyen az vélt vagy valós.A Páncél nem szándékosan lett,de ha már van,magam is dolgoztam rajta,védjen elég rendesen.Sajnos,olyanokat is "kivédek",akiket épp közel kellene engedni.Valahol hasonlítanak ezek a nyavalyák.Abban biztos,hogy ha az ember áterhez kerül,bogyón él,akkor az már hülyének számít sokak szemében.Ma én,holnap más...Mindenkit elérhet ez a vacak nyavalya,legyen az tudathasadás,pánikbetegség,depresszió.

És a beszéd...Vele sms-ben kommunikálok.Az sms-be nem sok fér bele,de azt már észrevettem,hogy Ő is könnyebben fejezi ki érzéseit írásban.Ő is,mert úgy látom,hogy Te is.

Nagyon úgy tűnik,nem kellene félned attól,hogy értelmileg nem felelsz meg.Igen,a félelem nem kívánság kérdése.Akarom vagy sem,jön és marad.Pláne,mikor sokan előítélettel vannak.

Azt hiszem,ujdonsült barátom is ilyen.Szerintem a légynek sem tudna ártani.

21 éve kezelik,és még most sem tudja elfogadni,hogy Ő "ilyen".Nemrég töltötte a 48-at...A volt áternőm az orvosa,és nagyon szereti M-t.Nem félreértendő!:)Mint Embert.Ha olyan nagyon félnem kellene,ismerjük a doktornővel annyira egymást,hogy figyelmeztet.

Nagyon nem értem ezt a betegséget.Amikor keresgéltem,olvastam,hogy nálam mitől van a pánikbetegség,egyáltalán mi az,és miért ez a kicsi-kicsi,és megzuhanok(visszatérő depresszió),akkor találkoztam a betegség leírásával először.Azóta többször olvastam róla,most megint foglakoztat,épp M. miatt.Nem értem pontosan,mi zajlik le benne.Azt láttam rajta,hogy nem tud nyugodni egy helyben,fél másoktól...Nyilván ezért tudtunk mi beszélgetni,én nem félek tőle,és hülyének sem nézem.

Amikor kérdeztem a doktornőt,miért kell annyira leszedálni,így nem tudok vele beszélgetni,azt mondta,még így is túl sokat mozog.A fokozott mozgás...Ezt mondta M. is,nem tud egy helyben maradni.Nálad is van ilyen tünet...?És miért,mitől fél...?