Segítség! Nő vagyok és nőt szeretek! (beszélgetős fórum)

Mi nem akarjuk átnevelni őket, ezt csupán az ő téves gondolatuk.

Sőt mint írtam foglalkozni sem foglalkoznánk velük, ha nem akarnának közülük egyesek állandóan a reflektorfényben lenni.

Világos!

Aki el akarja magát ismertetni és fogadtatni,annak viszont kell tenni érte.

És ők miért nem fogadják el, hogy nem természetes mindenkinek az az állapot amit ők képviselnek?

Ők miért nem toleránsak?

Persze hogy hallottam!

Te hallottál már arról hogy annak is van határa?Hm..? Nekem az sem ismeretlen fogalom. :)

Esetleg hallottál már a toleranciáról?

Nekem nem ismeretlen fogalom.

Egyetertek! :)

Sokan itt nem ertik es azt lihegik hogy aki nem fogadja el amit ok,az intolerans,fejletlen,hulye.:D

Amit csak lehetett! Amit nem lehet, meg kell válni tőle, bárhogy is fáj!

Az emlékeinkben akkor is megmarad. Nem mindegy, hogy képesek vagyunk a gyerek érdekében normálisan beszélgetni, a gyerekkel kapcsolatban közösen döntést hozni, külön utakon, másik társsal, vagy együtt maradunk, és a szerencsétlen kölyök naponta láthat repülő csészealjakat!

Mindenkinek olyan elete van amilyet csinal maganak.

Mi ebben a nem ertheto?

Nem a vilag fog hozzad igazodni,de neked sem kotelezo a vilaghoz. :)

A valtozast magadban kell eloidezni nem masokban.

Nem is a meggondolatlanság mellett döngettem a mellem!

Most komolyan, az idő még gondolkozik, mérlegel, aztán dönt.

Aztán meg legfeljebb megtudod, kinek mennyit érsz. Aki szeret, elfogadja a döntésed, ha nem is ért veled egyet, tiszteletben tartja.

Ha meg ez nem szerelem, lehet barátság, de ezt már írtam.

A magánéleted a tied, csak a tied!

Soha nem lennek ennyire bekepzelt!

En csak annyira tudok gondolkozni amennyit kepes vagyok felfogni es ezzel mindenki igy van.

Mindannyian emberek vagyunk es nem vagyunk egyformak

ez igy van!Ne is akarjon senki uniformizalni semmiben,meg abban sem hogy mit fogadjak el es mit tegyek a magameva.Az eletben nem biztos hogy minden

esetben az a jo nekunk amirol azt hisszuk hogy jo.

A veszekedésekhez is két ember kell. De a "laposság "helyreállításához is.

Sajna ma divat mindent eldobni és újat venni.Aztán meg síránkozni az adósság miatt.

Régen inkább kijavítottuk amit csak lehetett.

Persze!

Ez így van!

Remélem lejön! És szerintem az óvónőnek is ez jön le, hisz a legnagyobb tükör a gyerek.

Ő pedig egy jóképességű kiegyensúlyozott gyerek. Engem pedig egy normális, rendezett életet élő szülőnek lát.

Ezért is meggondolandó minden lépés.

"milyen életem lenne..."

Néhányan nem értik, hogy a melegeknek nem 'lenne', hanem ilyen van.

Te is azt hiszed, hogy az az egyetlen helyes ahogy te gondolkodsz.

Nem tudod elfogadni, hogy mások vagyunk, nem mindenkinek ugyanaz jó. Nem kell mindenkinek a te utadat követni, neked sem kell másokét. Élni és élni hagyni, ennyi a lényeg.

Most már tényleg mennem kell, ebéd aztán kimegyünk a játszira, megyek elmélkedni a szabadba!

Szép délutánt!