Sajnálom a nemtehetekróla helyzetet! Nem tudom, hogyan lesz... (beszélgetős fórum)

Én is olvastam ezt a cikket. :)

Nézd. Az ötlet király, csak ehhez kellett 4 érett gondolkodású nő. Abból meg kevés van.

Ilyen nincs, olvass utána. Nagyon érdekes, laikusok számára is érthető jogesetek vannak a témában.

Ez az a téma, amiben nincs félrebeszélés. Eleve fel sem merül, hogy dönteni kellene, ez nem döntés helyzet.

Muszáj tudnom.

Az ember az élveszületéssel válik jogképessé, a szülő nő jogképes, a magzat még nem.

Nem szeretném a vitát gerjeszteni.

A lényeg, ami miatt szóltam Hozzád, csak az volt, hogy meg vagyok győződve róla, hogy sok minden megoldható, ha van akarat hozzá.

Még maga a nő sem dönthet hogy helyette inkább a gyereket mentsék.

Haldokló nő, tehát az aki tutira biztosra meghal, dönthet arról már előre haladott terhességnél, hogy ha ennek orvosi, élettani feltételei megvannak akkor tartsák fent az életfunkcióit addig míg a magzat önálló életre képes lesz. De ez is nagyon ritka. Korai terhességnél az anya halála automatikusan a magzat halálát is jelenti.

Ilyen helyzet nincs, senki nem dönthet más élete felett csak az orvos, szakmai szabályok alapján, jogszabályba fektett szabály, hogy a terhesség korától függetlenül az anyát mentik.

Apukád nem dönthet és nem is dönthetett ebben.

Igen, vannak ilyen esetek is...

De egy nagyszülővel együtt élni nagy segítség is lehet. Egy jó egészségnek örvendő idős asszony elviszi az egész háztartást.

Igen, ápoltam.

Családi segítséggel.

Enyém már napszámba járt, ami ugye már akkor sem volt nyugdíjat alapozó tétel. Ennek ellenére kapott valamiféle nyugdíjat, hetvenes években alanyi jogon járt. Összegére tippem sincs, mivel családban élt, egy tál ételre elég volt biztosan. Manapság ennél jóval több a szükséglete a legigénytelenebb embernek is. A van mit enni tudata még nem

tesz nyugodttá bennünket 🙃

Most úgy néz ki, hogy szembesülünk azzal, eddigi siránkozásunk mennyire alaptalan volt.

"Igen, de..."

Hát persze, ez az "igende" kb. ugyanaz, mint a "nemtehetekróla".

Szerintem feltételes módot múlt időben használni teljesen felesleges. Általában a romantikus pozitív a sztori kicsengése. Lehet, hogy pont az ellenkezője történt volna. Minden esetre azt hiszem, olyan évek jönnek, hogy nagyon át kell gondolni kapcsolatokat, igényeket, lehetőségeket.

Múltkor olvastam egy cikket négy nőről, akik egyedül maradtak a gyerekeikkel és négyen vásároltak vagy béreltek egy ingatlant. Szerintem a világ ötlete. De olvastad volna el, hogy milyen kommentek születtek alatta 🙄

Ha ez a helyzet nem változtat emberek gondolat/érzelemvilágán, ha nem változik megy az egymáshoz, de először a magunkhoz való viszonyunk, ez az ország tényleg, és örökre elveszett.

Nem ördögtől való, hogy emberek ne lakást béreljenek, hanem a lakásban egy-két szobát. De erős kétségeim vannak, hogy a bérbeadó tud-e alkalmazkodni ahhoz, hogy pénzért meg kell osztoznia a konyháján, az életterén. Pedig sokak számára nem lesz más lehetőség.

Akkor az a szüleim vállalása lenne, az ő döntésük.

(Apám állt ilyen döntés előtt, mikor a koraszülött iker nővéreimről mondott le az anyám életéért. Nem tudták volna megmenteni a gyermekeket és anyámat is.)

Az előbb még a túlnépesedés volt a bajod. Ha a szüleid csak egy gyereket vállalnak és ne adj Isten az betegen születik akkor? Erről a helyzetről ki tehetne?

Szerinted csak ti működtök úgy hogy lehetőséghez mérten segítitek egymást? Ez nem kuriózum.

"Szerintem nem minden ok nélkül betegszik meg senki sem."

Ez igaz, engem csak beoltottak, persze az orvosok szerint is az én hibám.

Az előbb még túlnépesedésről írtál, most meg tágabb család. Nem igazán következetes a véleményed.