Rázd meg magad és haladj tovább... (beszélgetős fórum)
:) mindkettõnknek jól jön mindig ^^
Nekem tényleg csak az út vége számít. Hogy közben mi történik, min kell keresztülmennem, vagyis a kanyarok, ösvények, mellékutak, buktatók vajmi kevéssé rendítenek meg. Hiszen minden útnak vannak buktatói, a kérdés csupán az, milyen gyorsan tudunk felállni, ha elbuktunk menet közben.
Szalai Vivien
Köszönöm a hozzászólásokat, mind nagyon kedvesek vagytok és minden sorban bíztatást találtam. Igazatok van, el is kezdek pár dolgot, amit ajánlottatok, pl. a mozgást, az úgyis mindig jól jön. Talán a nyelvtanulást is...sose lehet tudni, kellhet még.
A jeleket, priviket is köszönöm, nagyon jól esik a törõdés.
Ígérem válaszolok mindenkinek és ide is fogok bõvebben írni, csak legyen elég idõm. Most rohanok kurzusra, de este még benézek.
Én gyalogolni és tornázni szoktam..a testem mozgásából érzem olyankor,hogy még élek.
A mozgás endorfint termel,ez MINDIG működik,tehát jobb utána,mint előtte volt,sőt,már közben is jobb.
Nem egyszer a legnagyobb bajaim közepette is tornáztam,és bőgtem közben.A mozgással a feszültség is oldódik,könnyebb sírni,és utána jobb lesz.
... néhány napos magamba fordulás után átcsoportosítom az energiáimat, és ezerrel valami egészen másba kezdek... olyan szinten, hogy gondolkoznom se nagyon lehessen másról... általában beválik, már így, felnőttkorban, és határozottan előre is visz, éppen ezért olyankor halad legjobban az életem általában, ha valami miatt szomorkás, "depis" vagyok. :).
Lánykakorban sírtam meg sírtam meg sírtam is... hetekig... :)))
Ezzel egyet ertek.Vagyis a te hszedben az a nagy igazsag,hogy az ember ne gondolkozzon egesz eletben,csak napokban.Es itt a megoldas!
Sokszor tul gondoljuk a dolgokat,es egy egesz eletre elore meg szeretnenk bizonyosodni arrol,hogy minden rendben lesz.Nem lesz!Mert ilyen az elet,es nincs ra recept.Kinek mit hoz a sors,akar joban,akar rosszban.Mindig az adott helyzetben kell helyt allni,es abbol a legjobbat kihozni.
A remeny mindig ott van,es a megoldas kulcsa bennunk rejtozik,de ezt a legnehezebb elhinni.Hisz mennyivel egyszerubb lenne,ha masok oldanak meg a gondjainkat.De ez nem igy van!Sajnos-szerencsere.
Van erre egy oriasi kozhelyem,elore is bocsanat erte:"most elsz" Mate Peter.De igy van,most elunk,most lehet helyre hozni a dolgokat,es most kell megtenni azt amire kepesek vagyunk,es nem utolso sorban hinni magunkban!Nem masban,es nem a sorsban vagy a csodaban.Az ember onmagaban is oriasi csoda,es sokkal tobbre vagyunk kepesek,mint gondolnank.
Persze nem minden rozsaszin,de en ezt nem is banom.Neha jo harcolni,onmagamal,a vilaggal,feszegetni a hatarokat...legalabb meg elek,es meg van itt dolgom.
Tisztas,olvastam a forumodat.Nem egyszeru!Sot,ku. nehez...Azota hogy latod a dolgokat?Bar ez lehet nem ide illo kerdes,ha valakit zavar,akkor atmegyek oda:)es ott kerdezem meg.Nem akarok offolni.
Velem ilyenkor mindig az tortent, hogy a nagy vilagvege-erzes utan elkezdtem agyalni, hogy hogyan lehetne megoldani azt a dolgot. Gyakran atvirrasztottam az ejszakat, es addig keresgeltem, amig kompromisszumot tudtam kotni magammal, mert nem voltam hajlando elfogadni, hogy nem tehetek semmit.
Ha szerelmi kudarc ert, akkor bebeszeltem magamnak, hogy most nem megy, de kesobb ki tudja mit hoz a jovo. Ez nekem mindig mukodott, meg akkor is, ha a szivem melyen tudtam, hogy - pl. hiaba vagyok titkon szerelmes abba a jokepu dokiba, aki nos - lehet ez meg maskepp is, csak rajtam mulik. Eldontottem, hogy amig a sors osszehoz minket, miutan elvalt, addig is jol erzem magam a boromben. Es amint elhitettem magammal, hogy csakis rajtam mulik, es barmi lehet a jovoben, maris megnyugodtam. Persze miutan felretoltam az erzest lassan el is mult, igy kesobb mar csak mosolyogtam rajta. Ugyanez bevalt egyeb teruleten is.
Nem mondom, hogy ez jo, hogy az ember 'hulyiti' sajat magat, de atmenetileg kirant a godorbol, aztan meg mar nem faj annyira. De lehet, hogy en vagyok nagyon zaccos... :)
Legutobbi padlot fogasnal inditottam egy forumot, es a sok segito szandeku ember annyi erot adott, hogy maris konnyebb. :)
Szivbol remelem, hogy Nalad sem tart majd sokaig az a helyzet! Kuldok egy barati olelest! Probalj meg elorebb nezni odaig, amikor mar nem all fenn ez a helyzet. Tuzz ki addig egy celt, pl. keszits egy karacsonyi ajandekot, vagy tanulj meg egy hastancot, kezdj el tanulni egy nyelvet, hatha szukseg lesz ra. :) Vagy keszits egy naptarat, es szamold visszafele a heteket.
Jo kerdes.
Gondolkoztam,hogy mit is irjak.Igazabol semmi,es minden.Neha nincsenek miertek,csak ugy megtortennek a dolgok.
Ha konkretabban akarok valaszolni akkor az eletoszton,es a remeny,hogy lesz ez meg jobb is.Az elet nem csak jo dolgokbol all.Egy tanulasi,tapasztalasi folyamat,es sokszor a rossz dolgoknak is megvan az ertelmuk,de ezt csak kesobb latjuk be,vagy ismerjuk fel.
En az evek soran arra jottem ra,hogy kellenek a rossz dolgok is,kulonben nem tudnank ugy ertekelni a jot.Legyen az baratsag,parkapcsolat,csalad,munkahely...barmi.Vagy csak ugy siman orulni egy hetkoznapnak,amikor nem jonnek szamlak,egeszsegesek vagyuk,nem halt meg senki,es sut a nap.Tudom ez kozhelyesnek tunik,de igy van.
En sokszor mar annak is orulok,ha egy nap senki nem szol be,vagy nem talalkozok hulyekkel.Neha eleg nehez onuralmat gyakorolni.
Amikor meg depis vagyok,akkor depis vagyok.Ennyi.Akkor szep zeneket hallgatok,ha sirni van kedvem sirok,es tojok bele mindenbe.De szerencsere ilyen ritkan van.
Rendet kell tenni az embernek a sajat fejeben,es akkor nem lehet nagy baj.Tudni kell,hogy mi a fontos,kell egy ertekrend,es aszerint elni.Aki,vagy ami meg nem fer bele ebbe az ertekrendbe(elvek)azzal meg nem kell torodni.Meg kell tanulni szelektalni,es megvedeni magat az embernek hulyen szolva a kulvilagtol.
Engem erdekelnenek azok a sztorik.Kivancsi lennek,hogy egy 21 eves fejeben mi jar.:)
Amikor úgy éreztétek, hogy padlót fogtatok, elveszettnek éreztétek magatokat a világban, akkor mi adott erõt a továbblépéshez? Mi alapján kaptatok új erõre, lendületre?
Olyasmiket is íhattok, amikor pl. nagyon szomorúak voltatok, sírós, depressziós hangulat vett körül és 1x csak azt mondtátok, hogy állj,, csak azért is boldog leszek!
Sok gondolat kavarog a fejemben, eddig mindig simán, lazán vettem az akadályokat, most elbizonytalanodtam. Nem sztorizok, mert nem lenne senkinek türelme végigolvasni...csak a kérdés a lényeg, mert tudom, hogy minden ember más, mindenkinek voltak/vannak gondjai, holtpontjai, kilátástalan helyzetei. Tudom, hogy mindenkinek más-más jelent semmiséget vagy akár mindent. Éppen ezért vagyok kíváncsi tapasztalatokra, véleményekre, hogy lássam kit mi inspirált az újrakezdésben vagy az optimistább szemléletben.
Köszönöm szépen a válaszokat :) mindig elolvasok majd mindent amint számítógép közelben leszek és amint tudok, válaszolok is, hogyha kell.