Pszichopata 6 éves? (beszélgetős fórum)

Azért a primitívséget nem ebben a topikban kell keresni, bőven van kínálat a többiben. :D

Az igaz, hogy nehéz olvasni és kívánnivalót hagy maga után, de a tartalma világos és érthető.

Csikil4ny jól leírta a 92.hsz-ben.

A magyar nyelv csodálatos: bűn-tudat. Ez azt jelenti, hogy tisztába jövünk azzal, hogy valamilyen helytelen dolgot cselekedtünk.

Bűn-tudat nélkül nincs felismerés. Az egészséges fejlődésünk velejárója. Ez nem jelenti azt, hogy cipeljük magunkkal, hiszen amikor megöleltem és megsimogattam a tesómat, - ez volt a bocsánatkérés - ő sem haragudott. Na, akkor olyan tiszta lett a lelkem, mint a patyolat.

A te eseted a pszichológussal – gondolom nem pszichiáterrel - egészen más. Keresned kellett volna másikat.

A legártatlanabb gyerekkori csínytevésekből is következhet tragédia és ha a gyerek már megérti, akkor elkerülhetetlen, hogy „bűn tudata” legyen. A szülőnek az a feladata, hogy ezt oldja, mérsékelje és ne beledöngölje a gyerekbe.

Ez valóban nem egészen mindegy..

Ha annyi pszichiáter lenne Mo.-on, mint pszichológus, nem kellene egy évet várjak a gyerekkel, amire orvos elé jutunk.. Sürgősségi listán..

Murajának ez tanult nyelv. Ő egy atipikus életet élt, többnyire tényleg nem Mo.-on egy rakás atipikus gyerekkel. Nyilván nem mindig kell egy az egyben azt csinálni, amit ő mond, de nagyon sok érdekes elgondolkodtató dolgot ír, ki mer mondani olyanokat, amiket mi ma itt a gyereknevelési PC beszélgetésekben álmunkban sem mernénk. Egyébként már rég nagymama, felnőttek az ő gyerekei is szépen..

Amit fejteget, hogy megengedte, hogy ne menjenek a gyerekek iskolába, mert börtönnek tartották.. Nyilván mindannyian nem tudjuk, és akarjuk ezt megtenni holnaptól, de ha jól tudom akkor évek óta ezért áll a bál a politikai porondon, országos tüntetések, tanársztrájk volt, stb.. És pont ezért.. Tehát olyan nagyon nagy hüleséget nem ír. Az én gyerekeim sincsenek benne a normál oktatási rendszerben, és mindent megteszek, hogy ne is legyenek még egy darabig.

A bűntudat annak felismerése, hogy valamit nem helyesen tettünk.

Márpedig ha ebből 6-8 évesen semmi sincs, akkor az nagy baj.

Ez egy más kérdés, ha valakinek ez felnőtt korában gondot okoz, akkor ott más gond van, azzal kicsit foglalkozni kell.

De ezek természetes állomások, adok is, kapok is gyerekkorban.. Ettől ma kicsit túlféltjük a gyerekeket, ezt nem tartom jónak.. De a két végét, a határokat, amiken belül lehet, azt viszont a felnőtt jelöli ki, és ahhoz kell a felnőtt..

Szerintem túlzott jelentőséget tulajdonítasz magának a szónak. Persze abból, amit a pszichiáteres történetedről írtál, teljesen érthető! Ha neki rossz érzése volt a csínytevés után, csak annyit jelent, hogy tudta rosszat tett, nem akarta a másik sérülését, s megijedt. Ez is teljesen érthető és megérthető. Érzéseket kár megkérdőjelezni, mert azok csak vannak.

Az utolsó mondatodat megmosolyogtam, pont hogy azoknak nem szokott bűntudatuk lenni. :)

Magdalénia, ha te 10 évesen kihúztad a bátyád alól a széket, akkor nem tettél semmi mást, mint amit egy rosszalkodó gyerek tesz.

Milyen bűntudatról beszélsz? Hogy egy lehet egy gyermekkori csínytevés kapcsán bűntudatról beszélni?? Minek a francnak beszéled ezt be magadnak???

Nem elég, hogy ha elmennél egy pszichológushoz, az biztos beléd beszélné, ahogy velem is megtette egy pszichiáter. Azt mondta, hogy csupa bűntudat vagyok, pedig soha nem volt bűntudatom. Amilyen hülye és szemét volt, még ezt is megtette. Szerencsére, hogy egészséges vagyok, különben lehet, hogy belebolondultam volna.

Vigyázz nagyon mit csinálsz. Csínytevés, gyermekkori, na és? Túl vagy rajta és kész. Bűntudat?? Ezt a szót is felejtsd el, nem vagy te rabló, gyilkos vagy politikus.

ILYET le se írjatok, hogy egy 6 éves vagy 7 éves pszichopata.

Gyermek, aki játszik, vagy csinál valamit. Nem a gyerek a pszichopata, hanem Te, ha ezt rá mered fogni egy pici gyerekre.

A gyerekeket védeni kell és nem ráfogni ilyesmit. Ezt az amerikai pszichiáterek csinálják és teletömik pszichiátriai gyógyszerekkel a gyerekeket, hogy betegek legyenek és meghaljanak vagy tönkre menjen az életük.

SENKINEK ne jusson soha ilyen eszébe, nincs pszichopata gyerek, legfeljebb néha rosszalkodik, azért gyerek.

Amit az erkölcsi érzék kifejlődéséről írtál, arról eszembe jutott saját gyerekkorom.

Valóban felismerjük, ha olyat teszünk, amit nem szabadna. Egyik évben, - lehettem talán 8-9 éves eleven rosszcsont - minden alkalomra egy összehajtott papírlapon szívet rajzoltam, ablakot vágtam rá, virágokat rajzoltam és alá nagybetűkkel írtam: Sok szeretettel Édesanyámnak, és ígérem, hogy soha többet nem leszek rossz. :D Aztán kinőttem belőle.

Akkor még nem értettem, miért mondja az anyukám, ha megdorgál, az neki jobban fáj. Csak jóval később értettem meg.

Jó volt visszaidézni.

Elfelejtjük, hogy hogyan járt az eszünk X évesen és felnőtt fejjel már képtelenek vagyunk felidézni, hacsak nem tanulunk pedagógiát, pszichológiát, gyermeklélektant.

Kb.10 évesen a bátyám alól kihúztam a széket, amikor le akart ülni. Azt hittem, sőt, meg voltam róla győződve, hogy vicces vagyok és mindenki nagyot fog nevetni.

Bizony senki nem nevetett és a bátyám percekig kapkodott a levegő után, mert megütötte a hátát. Akkor nagyon elszégyelltem magam, pedig nem ért retorzió a nagy ijedtség miatt. Csak egy erélyes „ejnye, ilyet nem szabad csinálni!”, de ez elég volt egy életre, mert akkor megértettem valamit. Soha nem ismétlődött meg, sem hasonló eset.

Azt hiszem bűntudatot éreztem, hogy a bátyám miattam került bajba és ez a bűntudat hasznos volt.

Tehát a gyerek, az gyerek, de nem hülye. Mindent nem lehet elnézni a gyereknek sem.

Ha meg tudjuk érteni, hogy mit, miért csinál, az félsiker a nevelésben.

Jól elgondolkodtattál. :)

Szia , azert nekem is kijutot a " kisistenatkabol " de , vegyuk pl. kicis volt ugy 7 eves es regel betobja a manifesztet nem akarok menni iskolaba , magyaraza , kikiabalja es megegyszer magyaraza ! en meg elgondolkdtam de hat megis mit akar e kis mano ? es miert ne ? mi az isten ami ebben rettenetes lenne ? nem akar menni oda hol öt idomicsak es terelik ? mi ebbe a rossz ? semi ! szerencse volt, privat iskolaba jartak igy megtudtam egyezni tehat amit tudtam en vettem at vele . Akro meg nem is sejtettem menyi jo eri emiatt a fiam - lanyom . Sztresz noll , harmonikus mindent erdeklö kis srac menyire boldog volt . Olvasasal is igy volt vele , nem - nem en voltam a tulbuzgo hogy raultem most fiam tanulunk olvasni ö volt aki alig 5 evesen rakezdett a szakojzasra mi az a betu ott meg ott meg itt gondoltam bele farad de nem megtanult olvasni . Erdekes modon maga kezdet irni ( menyei urnak hala itt nincs a a zöldseg hogy helyes iras - szep iras ) itt nyomtatokal irjak es ez nagyon jo .

Tehat nem vagyuk egyformak es nem minden gyereknek jön be iskolai modszer igy kezdödött el inkab az othoni tanitas vette at ami ma mar felnöt gyerekimböl ma mar tovab adjak az unokakon .Most mar rajtuk al a sor mennyire valoljak be azt a faktumot hogy " kilognak " en bevaloltam ! itt van nalam sokat a kis unokam 3 eves mult de en ugy erzem mind egy öreg bölcs lenne inkab en tanulok töle . Ujra csak öröm hogy itt mas egy kicsit minden mivel ö kesön de nagyon kesön kezdet beszelni , mashol mar futkostak volna vele ide oda . Lanyom csak azt mondta hogy hogy ö detto igy volt es meg hozza harmadik szemejbe beszelt . Es mi ? az ö volt ilyen volt a szemelyisege anno ma egy fiatal hölgy ami több nyelven beszel es soha senki semire nem kenyszerietete . Most itt kis fia aki mi nap azt mondta egy hasonlo koru manonak ( egyutt epitettek Kapla epitö kockabol ) idezem " vedd be mar cumid , en jatszani akarok " neki is meg vidaman megvan a cumi ez is baromsag hogy a mai vilagban meg ezt a fajta sztimulaciot is elvegyuk töluk.

Az én aspi fiam, ha egyedül van, akkor egy úriember, az étteremtől a koncertig lehet vele menni, előreenged, odafigyel rám.. Sőt, társalog másokkal, stb..

Abban a pillanatban, ahogy a tesója is ott van, akkor rögtön képes úgy kinézni, mint egy "pszichopata", sőt idióta pszchihopata, mert grimaszol, hülyeségeket beszél, és addig piszkálja a testvérét, amíg az behisztizik, és akkor már egy perc alatt jön az egymás építményének tönkretevése, stb..

Az iskolájában már jól kezelik egymást, ott már megint jobb, bár régebben ott is volt gyomronrúgós időszak.. Adott is, kapott is..

Csak azt akarom ezzel mondani, hogy nagyon nagy szerepe van a gyerekeknél az "egymásra gerjedésnek". Bőven meglehet, hogy egy többé-kevésbé normális gyerek is meg tud bolondulni, ha valamiért olyan gyerekkel, vagy emberekkel van, aki rá nincs jó hatással, valamiért nincs vele egy hullámhosszon..

Persze valószínű, hogy az ismerősödéknél van gond, nem is akarom én ezt vitatni..

Csak azért ennek az egyenletnek több megoldása is lehet, nem csak a "pszichopataság".

De amint harmadszor írom, tök jól tetted, hogy elengeded a dolgot.

Kicsit sértőnek tűnhet, pedig nem annak szánta, és lehetne igazságalapja is. Számtalanszor igaz, hogy ha annyira vigyázunk és nem hagyunk nekik szabad teret, akkor ettől is agresszívvá válnak..

Ezzel nem azt akarom mondani, hogy a te esetedben nem kellett volna figyeljél, vagy bármi..

Csak van más megoldás is sokmindenre, mint amit elsőre gondolunk..

Ez egy elég nehezen összehasonlítható dolog, más volt még 15 éve is a helyzet, meg a világ, bármennyire nem volt olyan régen.

Nekem csak 13 éves a nagylányom, de még az ő picibaba korában is más volt sokmindenhez a hozzáállás.

Meg mást látsz most rendben lévőnek, mást láttál akkor. Meg ahogy írod, jó helyen élsz, jó pedagógusaitok vannak.. Azért egy kicsit védett környezetben vagy a nagy többséghez képest. (Ez nagyon nem baj, örülök, hogy így van, legyen így mindig, csak azért ilyen helyen más a valóság kicsit)

Én megmondom neked őszintén, az én gyerekeim simán ilyen gonoszak egymással. Persze kezeljük, meg fejlesztjük őket, meg speciálisba járnak, alig szól másról az életünk, de szerintem 13-14 éves koruk előtt ez nemigen fog változni, nagyon nagyok az elvárások, és náluk egyszerre van a 4 gyerek. A két nagy már, ha csak ketten vannak, tök normálisak, már a nagyihoz is elmennek egyedül (mármint ketten), és meg lehet bennük bízni. De ha együtt van a négy, akkor olyan indulatok vannak, hogy volt már, hogy kést kellett kivennem az egyik kezéből.. Akkor a nagyok is "visszahülyülnek"... És nem a kaján, vagy a meleg ágyon vesznek össze, hanem azon, hogy a legófigurán nem jól állta sapka, "mert te, te idióta szándékosan nem jól tetted vissza.."

Viszont messze nem "pszichopaták", a legdurvább szakmai megállapítás is általában arról szól, hogy kis magatartászavarral rendelkező, nagyon magas intellektusú, jó családi hátterű gyerekek... Mindamellett, hogy a nagyfiamnak van aspergeres diagnózisa.

Én egyszer egy gyermekpszichiátriai intézetben egy hetet feküdve (amikor a fiam az aspi diagnózist kapta) láttam egyszer egy olyan 6 éves gyereket, akit három 20 éves ápolónak kellett lefogni. Neki az agylebenyével volt valami probléma..

Valószínűleg az ő papírján nem áll az "együtt nevelhető" kitétel...

Az alapgondolattal nagyon egyetértek, és nagyon bírom a kicsit más szemszögedet, éppen gondoltam, hogy régen olvastalak. :-)

Ezzel együtt azért a gyereknek már 2-3-4 éves kortól elkezd fejlődni a saját erkölcsi érzéke, ami 18, egyes vizsgálatok szerint 21-22 éves korra fejlődik ki teljesen. Tehát egy 6 évesnek is van már valamennyi. Ergo bármi van is, valamennyire a gyerek is hibás.

A kisfiam, aki most éppen a legcarabbul van, egyik balhés nap után azt mondja - várjuk a pszichiátrián az időpontot - hogy anya, már várom a kórházat, és inkább szúrják meg a kezem és műtsenek meg, mert én nem akarok ilyen rossz lenni..

Szóval igen, kell a külső segítség, meg a környezet, de a gyerek is tudja azért, hogy ami rossz, az rossz. Nem hibátlan az egyén sem 100%-ig soha..

Ezt a "környezet" dolgot is lehet erőltetni, meg szidni mindenkit, de azért az amikor benne vagyunk nem olyan könnyű, mert nem sémák szerint működnek a felnőttek sem, hanem mi is emberek vagyunk, és nekünk is jogunk van a gyengeséghez. Sok helyzet adott, nem mindenen lehet változtatni csak úgy.

Ettől még persze meg lehet próbálni, és meg is kell.

Ez jó hír, de ebben az is benne van, hogy bár tök különbözőek a gyerekek, és igen, vannak problémásabbak, mint a "másik", de mégiscsak a jó pedagógusok hiányoznak nagy részben az oktatásból. Ez a magatartásbeli különbség régen is megvolt, de ezt kezelték, és nem kiakadtak rajta. (Legen az óvónő, vagy tanító, vagy tanár.)

Ma egyre inkább kiéleződik ez, és sokszor pont a magas intellektusú, de nehezen leköthető gyerekek a problémásak. Ez meg nem egy olyan dolog, ami egy az egyben a szülő hibája, vagy pár hét alatt megszüntethető, ez egy új kihívás a pedagógiai rendszernek, csak semmi rámozdulás erre sajnos.

Nem értek egyet az álláspontoddal.

Nem a gyerek a hibás, hanem az őt alakító környezet.

Csak azt ne mondd, hogy minden vendégségben megüti-megrúgja a vendéggyerek a másikat, ahol a szülő is a szobában van.

Szerintem az utolsó mondatod hiányos. Addig jó, hogy soha nem a gyerek a hibás. Folytatva... hanem az őt nevelő szülő, környezet.

Itt ki lett tárgyalva, hogy a gyerek családjával lehet a gond. Senki nem ül ölbe tett kézzel, amíg a saját gyermeke üti, rúgja a másét. Teljesen nyilvánvaló az eset és kóros.

Sajnos az a baj, hogy az iskolákban (tisztelet a kivételnek) már nem is akarnak tenni semmit a problémás gyerekekkel. Max. szólnak a szülőnek, hogy vigye nevelési tanácsadóba a gyereket (ahol egyébként szintén nem történik semmi) és ennyi. Ezzel részükről le lett rendezve a pedagógus kötelezettsége. A kötelezettsége igen, de azért a hivatása más hozzáállást kívánna meg. Mondom, tisztelet a kivételnek.

A kisfiam még óvodába jár és nagyon szerencsésnek érzem magunkat, mert két olyan óvónénije van, akik 100%-osak. Imádják a gyerekeket de azért következetesek. A csoportban soha nincs semmilyen probléma, mert annyira jól kezelik a gyerekeket. Ténylegesen fejlesztik őket, nagyon lekiismeretesen foglalkoznak velük. Egy olyan kisfiú van, aki hajlamos egyébként az agresszióra (ha valami nem úgy történt ahogy Ő akarjta, akkor ütött vagy rúgott), de olyan jól kezelték az óvónénik, hogy gyakorlatilag már az első fél év alatt megkoptak az esetek, mára már szinte nincs is (max. foci közben, de hát az mégis csak foci, ahol vérre megy a gól.) :) :)