Tényleg pszichopata az exem? Az én történetem (beszélgetős fórum)

[link]

Ugyanez jutott eszembe! Szó szerint az!

mindegy, h mi a kórkép, lapátra vele végleg...

:D :D

Nem, csak egy egoista fasz.

már az gyanús mikor 1 hónap után tervezget,nyilván meg van az oka h miért ragaszkodó ennyire,jobb meg szabadulni tőle mert 1 perc nyugtod nem lenne,habár nem vág össze a két dolog ha az a fajta ember ahogy le írtad akk azoknál általában szakítás után nem hordják le a párjukat hanem másként viselkednek.

Szia! Nagyon sok hasonló eset van. Örülj, hogy kiszálltál belőle még időben, s következőben figyelj az aggasztó jelekre!

Arra nem gondoltál, hogy ez a nagy szerelem, amit a kezdetekben mutatott feléd, hazugság, és ezzel is csak ki akart sajátítani? Már nem azért, de aki szeret, az nem csinál ilyet. Nem aláz meg mások előtt és nem veszi el a szabadságod. És nem bánt. Igaza van a barátnődnek, tényleg nem normális a pasi. És nem biztos, hogy pszichopata, csak szimplán egy önbizalomhiányos, beteg ember, aki ahelyett, hogy szembenézne az érzelmi problémáival és próbálná önállóan, vagy segítséggel megoldani, másokra testálja ezt a feladatot. Most éppen te voltál az áldozat. De hidd el, ha talál egy jobb alanyt, aki hisz neki és magára veszi ezeket a degradáló megjegyzéseket, olyan gyorsan elfelejt, hogy nagyot fogsz nézni. Kár szerelemről beszélni, a szerelem nem ilyen, a virágok, meg minden csak álca. Ha tényleg szerelmesek lettetek volna, nem ment volna ilyen hamar tönkre a kapcsolat. Ez csak függés, semmi több. Inkább örülj neki, hogy megszabadultál tőle és keress egy olyan pasit, amilyet megérdemelsz, ne egy ilyet. Az ilyen embereket messzire el kell kerülni, mert csak a baj van velük. Csak lehúzni tudnak. Hiába beteg, nem tudom az ilyeneket sajnálni.

Páarommal (már ex) egy éve isüerkedtünk meg. Szuper helyes volt, kedves, mindenhez hozzá tudott szólni. Én voltam a világ közepe, olyan gyorsan belém szeretett, hogy kb. egy hónap után már a közös életünkről és a majdani gyerekeinkről beszélt. Elhalmozott virággal, mindig együtt akart lenni. Volt egy exem, akiről tudta, hogy egy munkahelyen dolgozunk, így gyakran jött értem a munkahelyemre. Kb. fél év elég hullámzó kapcsolat után összeköltöztünk. Nem tudom megmagyarázni, hogy miért, de beleszerettem. Nagyon ragaszkodott hozzám, már a gyerekek nevei is megvoltak fejben. Rengeteget dolgoztunk, építgettük a jövőnket. Mindent megadott nekem, kivéve a bizalmat, és a szabadidőt.Soha nem voltam nagy bulizós, de ha el akartam menni a barátnőimmel bulizni, akkor jött a "normális nők nem csinálnak ilyet, hogy a párjuk nélkül mennek bulizgatni" szöveggel.( és egyébként is a barátnőm egy kur.a, aki rossz hatással van rám) Én szembe akartam menni vele, hogy ne nyomjon el teljesen, és ha reggel mentem haza, már csikorgó gumikkal jött elém. Nagyon sokszor éreztem, hogy megaláz mások előtt, de mindig visszaanyalta magát, mondva, hogy ezentúl megváltozik.. Amikor elment az exemhez, mert engem keresett nála, végleg betelt a pohár. Elköltöztem tőle. Már eételt egy hónap, megírta, hogy megismerkedett valakivel, de nem akar elköteleződni, mert még mindig csak én vagyok neki. A másik exem új nőjének írogat, hogy figyeljen rám, mert vissza akarom szerezni a pasit. Amikor meg kérdőre vonom, azt mondja, hogy neki már tele van a hócipője ezekkel az emberekkel, és hogy ő már nem akar a múltról beszélni, csak a jövőre koncentráljunk. Nagyon nehéz eltaszítani magamtól, mert szerettem, talán még szeretem is, de semmiféle megbánást nem képes mutatni, sem bocsánatot kérni, holott tudja, hogy hülyeséget csinál, de mindenre kitalál valamit, amiért ő lesz mindennek az áldozata. Mindenkinek lehordott szakítás után, én nem takarítottam, nem főztem stb. Barátnőm szerint pszichopata, de én nem tzdom, mert mostaanában szinte mindenkire ezt mondják. Köszönöm, ha végigolvastátok, hasonló "élményekre" lennék kíváncsi.