Pszichopata 6 éves? (beszélgetős fórum)

Én sem találtam erre utaló szabályt, de itt leírják, hogy helytelen és miből fakad a hiedelem.

[link]

Eszembe jutott, hogy még az irigység motiválhatja a gyereket rossz szocializálódása esetén. Úgy érzi, hogy elégtételt kell vennie azért, mert a másik jobb körülmények között él, meg van mindene.

Persze, ez is lehet, de azért minden második srác törte már szét más legóját, és ütött meg mást.. És még lazább nevelés mellett se lett belőle bűnöző.

Egy kis segítség a legtöbbünkre ettől még nyilván ráférne, ha így van, remélem, meg fogják kapni.

Azért itt szerintem egy szélsőségesen elfogult szülői véleménnyel van dolgunk, az "én tökéletes gyerekem", kontra a sátán.. Egy 1 gyermekes szülő, akinek kevés összehasonlítási alapja van, hiába mondja az ellenkezőjét.

(Nem egy pszichológusban merülne fel, hogy a "tökéletes anya tökéletes gyereke" meglehet, hosszú távon nagyobb pszichés veszélynek, kényszereknek van kitéve, mint a másik...)

Ennyiből semmit sem tudunk arról, hogy a család mit tud, mit tesz. Ha a férjem elviszi valamelyik fiút egy ismerőséhez, (ami nincs sokszor, de mondjuk), és ott esetleg előad valamit a kissrác, az az adott alkalmi ismerős se fog semmit tudni arról, hogy mi évek óta mit dolgozunk a témán. A férjem tuti nem fog erről mesélgetni.

A mai világban egy óvodába járó kisgyerekkel nemigen fordulhat elő, hogy akár magatartási, akár más testi probléma ne derüljön ki, ne kerüljön szakember elé. Ma már sokkal inkább az van, hogy szólnak, feljelentenek még olyan dolgoknál is, ami még simán beleférne. Ma már minden második gyerek nevtanos. De ezt Te is tudod. A szülő egy darabig tiltakozhat, de egy idő után nem lesz hova, ha felhívják az iskolából délelőtt 10-kor, hogy vigye el a gyerekét. Max kitolni tudja botrány időpontját kicsit.

Súlyos esetben hatóságot lehet értesíteni, ha nem együttműködő a szülő.

De ez valóban nem egy ismerős dolga.

A vendégségben való viselkedés amúgy is egy tök neuralgikus pont szerintem, itt Mo.-on tök természetellenes kényszert csinálunk ebből, nem tudjuk kezelni, szerintem társadalmilag sem. Én ugyan nem ütöttem meg senkit (már kicsit bánom így utólag), de magamban gondoltam kisgyerekként sokmindent, amikor verset kellett szavalni, meg ilyenek.. Ultragáz..

Igen, mert te megtanultad (jól) kezelni a helyzetet. De vannak szülők, akik mindenáron ragaszkodnak - legalábbis a külvilág felé - a minden rendben van elvhez. Mert még mindig tabunak számítanak a gyermeknevelési problémák, mert ahhoz elvileg mindenki ért. Ha meg sajátos nevelést igényelne a gyermek, akkor azt is a saját kudarcuknak élik meg a szülők és inkább eltúsolják, minthogy szakemberhez forduljanak. Mert az szégyen, megbélyegzés, stb.

Én egy síket kisfiúval jártam így még kamaszkoromban. Összeszedtem minden bátorságomat és megmondtam a szomszéd kisfiú anyukájának, hogy a fiúcska nem hall a bal fülére. Megsértődött, sokáig nem is fogadta a köszönésem, csak évek múlva vitte orvoshoz a gyermeket. A síketsége miatt értelmi fogyatékosként nevelték, s súlyosbodott az állapota. Élhetett volna teljesen normális életet. Ezt nem csak én mondom, az orvosok is megmondták a szülőknek. Ezzel a teherrel kell együtt élniük.

Azért ha három felnőtt ezzel nem tud mit kezdeni, ott gond van. Ráadásul úgy, hogy az egyik a gyerek apja.

Igen, én is hangsúlyozottan azt írtam, hogy ez a gyerek családjának a dolga, de akkor is furcsának tartom, hogy ahol ez történik, ott vagy nem szóltak apukának, vagy ő ezt hagyta.

Ahol ilyen magatartású gyerek van, eleve olyan beszélgetős helyzetet teremtünk, mi felnőttek, hogy ahányan vagyunk, őket skubizzuk, és már a számára nehéz helyzet elején megkíséreljük a dolgot megakadályozni.

Sőt, olyat is tettünk már, hogy nem engedtük össze a gyerekeket. Egyik egyik szoba, másik a másikban.

Ja, hogy ez a felnőtteknek lemondással jár? Hát ez van.

Arról nem beszélve, hogy ma a legtöbb gyereknél - nem kell hozzá problémásnak lenni - előre meg kell tervezni, mit fognak csinálni, és le kell velük legalább egy felnőttnek ülni játszani. Pláne két egykénél. Máskülönben jó eséllyel akkor is egymásnak gerjednek, ha nincs semmi bajuk. A mai gyerekeket általában tanítani kell a közösségi létre, pláne, ha új helyzet van, nem a megszokott ovistársak.

Akkor a balhénál frissen melegében az apukának is meg lehetett volna mondani, hogy ne haragudj, de ezt mi itt nem szeretnénk, ha többet előfordulna.. Nektek is jobb lenne, ha máshol találkoznátok. Ennyi.

Velünk is fordult elő hasonló helyzet, mármint hogy nem úgy viselkedett valamelyik, mint kellett volna, szerencsére nem sűrűn, de én ilyenkor határozottan megfogom a gyereket, elnézést kérve határozottan elköszönök, és hazamegyünk. Aztán utána nyilván meg van beszélve, kezelve van a helyzet. Viszont ezt fizikailag is sokkal könnyebb megtenni, ha apuka is ott van, hát bizony behívnám, hogy segítsen megfogni, és az ő mennydörgősebb hangja bizony nem árt.

Sokat írtam már arról, hogy én a saját gyerekem hibáját bizony nem tusolom el, és nem akadok annyira ki, ha éppen más bántja őket. Viszont egy dolgot nem szeretek hagyni: ha csinál is valami nagyon rosszat, akkor se más szidja le. Tőlem meg fogja kapni ami szükséges, de sajnos más anyuka rossz szava le tud több éves fejlesztőmunkát rombolni. Ilyenkor jön a "köszönöm, igazad van, kezelni fogom a helyzetet - mosolygás - és elmenés.."

Ha már nem akadályozták meg a dolgot, akkor valahogy akkor is kezelni kellett volna, ha mást nem így, (hazamenéssel) de ha jól értettem, itt minden ment tovább, anyuka tovább csőszködött, apuka tovább beszélgetett...

És akkor a Bélák meg a szende anyuka hármasban karöltve mint karhatalom, azt mondják a gyereknek, hogy ejnye bejnye, ezt nem szabad?

Nem hiszem, hogy onnantól máshogy lenne, csak agressziót érezne ebből is a gyerek, amit újra tovább adna a maga szintjén.

Ezt az ő családjukon belül kell megoldani szerintem.

Közben gondolkoztam még, ha csak annyit tennétek, hogy ezentúl a férjed valami kocsma, vagy vendéglátóhelyre hívná a barátját, ahova gyerek nem mehet, még ennyire sem kellene megbántanotok.

Mert ezek szerint ők ketten jól elvannak, Te meg szugerálod a gyerekeket. Azért amikor a gond volt, nem szóltál nekik, hogy "hé Béláim", gyertek már, mert van egy kis gond??

De mindegy is, mert szerintem a férjed menjen el máshova vele, és akkor ki van húzva a dolog méregfoga..

Kedves Fórumindító!

Azt megteheted, hogy azt mondod, nem jöhet többet. Az apja ezek után vagy jön, vagy nem.

De ennyi. Ez az egész több szót se itt, se "a valóságban" több szót nem érdemel.

Minden, amit ezen felül mondasz, vagy teszel, az az amúgy is nehézségekkel küzdők plusz megbántása, utánarúgás. Ha neked tényleg olyan tökéletes az életed, meg a gyereked, tedd össze a kezed, és ne abban leld örömödet, hogy ezt mások szemébe vágod.

Ez a gyerek koránál fogva jár közösségbe, ha ott problémák vannak, akkor majd jelzik a megfelelő helyeken, jelzik a szülőnek. Ez az ő meccsük, akik napi szinten vele foglalkoznak, akik jogviszonyban állnak vele. Ehhez semmi köze egy teljesen kívülállónak.

Barátok nem vagytok, mert a barát pont a nagyon nehéz helyzetben és a pokol fenekén is barát. És a barát nem megmond, hanem tesz. Teljesen ok, hogy itt ebbe Te nem állsz bele, az írásaid alapján nem neked való ez a szerep, de kérlek, ne rúgj utánuk, ha tényleg gond van a gyerekkel, akkor bízd a szakemberekre, hogy észre vegyék, meg fogják tenni, legyél nyugodt. A szülőkkel is az ő dolguk küzdeni, az ő dolguk megmagyarázni, ha maguktól nem vették volna észre.

Amiket meg leírsz egy 3-4 családban (nem, nem csak nálunk) simán megesnek testvérek között is, azért ezeknek az "ördögi" volta meglehet, csak abból adódik számodra, hogy nem vagy ehhez szokva.

Na igen. És amúgy meg szegény kölyök, ha ez tényleg így van. :(

De ezt a 3 fő jellemvonást (nem érez, nem szorong, nem tanúsít megbánást) emlékszem, suliban is tanultuk, és mondott rá tanárnő - voltaképpen egészen hétköznapi - példákat, és komolyan hátborzongató volt.

Horrorfilmekben, pszichotrillerekben is ezeket a tulajdonságokat szokták kiemelni, de ez már néha megfelel az antikrisztus ábrázolásának is.

Ez a kisgyermek nem pszichopata, és nem szociopata!!! Inkább a kisebbségi komplexusát kompenzáló szorongó, bántalmazott, szeretethiányos kisgyermek!!! A szociopaták már gyermekkorban kedvesek megnyerőek nem agresszívek de kitűnő manipulátorok, hazudozók,csalók, kiváló szónokok, mindenkit megtévesztenek, magas IQ-val rendelkező okos, profi színészek. Azok az emberek akik mindenkit be tudnak csapni , felnőtt korukra sikeres emberek, vezetők lesznek, vagy színészek, üzletemberek, politikusok, kiváló katonai parancsnokok, profi mesterlövészek- bérgyilkosok, profi bűnözők akiket soha nem kapnak el. Imádják a nőket a szexet ,és minden jót ami az életüket szebbé jobbá teszi. Magas egoval rendelkeznek , a forró szerelmet csak eljátsszák élvezik a színészi alakítást . Nem ismerhetők fel, sokszor profi szakembereket is megtévesztenek, a hazugságvizsgáló profi számítógépet is átverik. Természetesen köztük is vannak jók , és jobbak . Csak azok nevezhetők pszichopatának akik érzelemmentesen , profi módon gyilkolnak is! A kisgyermekkel el kell szakembernek beszélgetni

, és megállapítani a diagnózist, és a terápia módját!

Az anyuka állítólag boszorkánynak hiszi magát.

Nekem ennyi elég...

Ki tudja, hogy a gyerekét hogyan neveli, vagy mire tanítja :O

ne írd már az én-t nagybetűvel, olyan öntelt dolog.

a tanácsom: a gyerek ne menjen hozzátok. védd a sajátodat.

De épp ez az, időben pontosan ugyanannyi, hogy 3 méterről nézed őket, vagy 50 centiről.

Pont ugyanakkora erőfeszítés.

Ne haragudj, de azt gondolom,hogy ha egy félrenevelt 6 éves gyerekkel szemben nem tudsz erélyesen fellépni, akkor kétlem, hogy a szülőknek meg mered ezt mondani, hogy ne jöjjön többet.

Ott volt apuka is és neki sem mondtad ki igazán, hogy bakker, szólj már rá a gyerekedre, hogy ne rugdossa a Petikét/Csabikát.

Köszönöm mindenkinek a hozzászólásást, minden hozzászólás hasznos volt számomra ahhoz, hogy mérlegeljem a dolgot és döntést hozzak.

A kisfiú többet nem jöhet hozzánk és nem találkozhatnak máshol sem. Édesapja vagy megérti, vagy nem. Megpróbálok vele beszélni erről szeretettel és barátsággal, de ha ennek ellenére megsértődik, akkor a férjem és Én is készek vagyunk arra, hogy feláldozzuk ezt a barátságot.