Pszichopata 6 éves? (beszélgetős fórum)

Sok szülő házon belül ordítozik a gyerekével meg üti veri de amikor közösségben vannak, akkor ugye ezt nem meri megtenni, viszont csak azt a nevelési módszert ismeri, hogy üti, ezért nem tudja hogy hogy kell pl rászólni normàlis hangnemben.

A gyerek agresszív és keresi a figyelmet, pkusz tudja, hogy házon kívül úgysem kap se ordìtást, se verést, ezt ki is használja. De valahol ki fogja élni, hogy ha őt verik otthon,akkor ő is ver valakit.

Érted, nem a gyerek a pszicho, hanema szülők idióták. Te pedig ne is várd idióta apukától, hogy râ fog szólni a gyerekre, hogy miért rúgta hasba a tiedet. Legyél karnyújtásnyi közelben és mikor megütné a gyerekedet, időben fogd le a kezét,lábát. Közben beszélhetsz te nyugodtan is a te stîlusodban de lényeg a lényeg, hogy testileg is meg kell akadályoznod.

És amúgy meg fogja érteni, hogy te nem ütöd meg és nem ordibálsz, de erősebb vagy mint ő, úgyhogy egy idő után abba fogja hagyni

Nem csak jogod, de kötelességed is szólni apukának!

Sőt: megelőlegezem: kifejezetten jó néven fogja venni, ha szólsz neki , mert ezt a viselkedést otthon is tapasztalják, ez biztos. És nyilván ők is szenvednek miatta. Nyilván az oviban is ilyen, tahát az óvónők is jelezték már a problkémát, nem fogja hidegzuhanyként érni, sőt: kapni fog az alkalmon, hogy Te, mint kívülálló, de jóindulatú ember tanácsot adhatsz majd neki, vagy legalább a szívét kiöntheti Neked.

Hidd el, ha ilyen a gyerek, ők is pokolian szenvednek.

Félrenevelték, bár az anyukájáról nem írtál semmit, de biztosan azért tudsz ezt-azt a családi életükről.

És lehet, hogy valami baj is van a kisfiú fejében. Igen, vannak pszichopata 6 évesek, én ismerek 10 éves kora óta egy kissrácot, akit már évekkel ezelőtt skizofréniával diagnosztizáltak, szóval ritkán ugyan, de ssajnos előfordulhat, hogy tényleg beteg az elméje.

Persze legvalószínűbb, hogy következetlenül nevelik és hatalmas feszültségek vannak benne. Esetleg a szülők közt lehetnek ellentétek, válófélben vannak, vagy csak rosszul élnek.

Én javaslom, hogy beszélj apukával.

A hasbarúgásról tud? Vagy elmismásoltad? Ha ez utóbbi, akkor a kissrác még jobban nyeregben érzi magát, mert tudja, hogy sakkban tartott téged is, hiszen nem merted őt bemószerolni az apjának.

Sajnálom a családot.

Nevelési tanácsadót javaslok, de kötve hiszem, hogy az óvoda nem utalt volna már erre ....

Szívesen. Beszélni persze meglehetősen nehéz ilyesmiről bárki szülővel, hiszen a saját gyerekével mindenki elfogult. Úgyhogy nem irigyellek.

De a gyerek érdekében fontos, hogy szakemberhez kerüljön, ha valóban ilyen gondok vannak vele, meg akkor is, ha szimplán csak a rossz nevelés (vagy semmilyen) a probléma.

Szerintem felhívhatod a figyelmét, egy kívülálló előbb meglátja sokszor a problémát, mint aki benne van.

Onnantól pedig az ő dolga, hogy mit kezd a kapott információval. De talán segít a gyereken is, ha szólsz.

Kedves Bözsi néni!

Köszönöm a válaszodat! Nem vagyok szakember, csak abból feltételezem, hogy többről van szó, mint rossz nevelésről, hogy egy 6 éves gyerek maximum rossz,szófogadatlan vagy szemtelen de semmi képpen nem gonosz. Könnyen lehet, hogy a tekintetében én ezt látom, de azért sokat elárul, hogy a húgomnak nem beszéltem erről a kisfiúról, mégis, amikor véletlenül összefutottunk, akkor mondta, hogy "olyan furcsa a gyerek tekintete".

Abban is valami, hogy a szülők ráhagyhatják. Ezt nem tudom, mert az anyjával soha nem töltöttem annyi időt, hogy ezt meg lehessen mondani, az apja viszont próbálja kezelni, csak már Ő is úgy szól rá, hogy hallatszik a hangján, hogy eleve feladta, csak szól a rend kedvéért. :)

Na és pont ez a kérdés, hogy vajon van-e jogom szólni az apukájának, hogy szerintem nem úgy viselkedik a gyerek, ahogy az egy 6 évestől elfogadható lenne. Van-e jogom ahhoz, hogy beleszóljak ebbe vagy egyáltalán felhívjam a figyelmét, hogy valami nincs rendben?

Szia!

Lehet, hogy a gyerek egyszerűen nincs nevelve, sosem foglalkoztak vele a szülők és ezért ilyen.

Nem kellene mindjárt pszichopatázni. Vagy netán szakember vagy ilyen téren?

Lehet, hogy simán csak figyelmet szeretne kiharcolni, és mivel kicsi, nem tud más módot, illetve úgy tűnik abból, amit írtál, hogy a szülők mindent ráhagynak.

Hogy mit látsz bele a tekintetébe, az meg nagyban függ attól, mennyire nem kedveled.

Finoman szólni kellene apukának, hogy mi a probléma és hogy foglalkozzon már a sráccal, vigyék el pl. nevelési tanácsadóba.

Sziasztok!

Elég kellemetlen téma számomra, de van egy 6 éves tündéri, aranyos, okos kisfiam. Pont olyan, amilyen gyerekről minden szülő álmodik.

Adott a férjemnek egy nagyon jó barátja, akinek szintén van egy 6 éves kisfia. A gyerek olyan, mint akibe a sátán bújt bele. Nem rossz, hanem egyenesen gonosz.

Felmerült bennem a kérdés, hogy ez a gyerek nem egyszerűen csak "el lett rontva", hanem komoly gondok vannak vele. Pár dolog, amit csinált:

1. A kisfiam imád legozni és nagyon vigyáz a már összerakott játékokra. A férjem barátjának a kisfia bement a szobájába, majd egy lego rendőr helikoptert a magasba tartott azzal a szándékkal, hogy eldobja. Ekkor a kisfiam kérte, hogy "Ne dobd el!". A kisfiú arcán öröm látszott. Az Én kisfiam minél jobban kérlelte, a másik kisfiú annál boldogabb volt és egyre szélesebb volt a vigyora. Majd végül eldobta. Bevallom, megdöbbentem néztem végig a jelenetet, majd kénytelen voltam közbe lépni, ugyanis egy lego hajót is a magasba emelt.....

2. A kisfiam játszani akart vele, a másik kisfiú szimplán elhitette vele, ha egy papuccsal erőteljesen dobálja, az jó játék. Itt nyilván újra közbe kellett lépnem.

Több ilyen és hasonló eset is volt (rengeteg), de miután látszólag a szülők nem veszik észre, hogy a gyerekkel gond van, ezért most ha átjönnek, akkor Én végig a gyerekek mellett maradok, mint ha 2 évesek lennének. (szabályosan védelmeznem kell az egyébként talpraesett kisfiamat)

Igazából a kisfiú anyja nem nagyon érdekel, nem vagyok vele barátnői viszonyba, elég sokban különbözünk egymástól. A férje viszont a férjem jó barátja és mint embert, Én is kedvelem. Valószínűleg a nő sincs oda értem, mert többségében csak a férje jön a férjemhez, ami nem is lenne baj, ha a gyereket nem hozná.

Azért írok, mert most kiakadtam. Egy ideje már nem volt itt a kisfiú, de tegnap előtt újra elhozta hozzánk az apja. Figyelte, hogy Én figyelem-e őt. Majd amikor feladta, mert látta, hogy nem veszem le róla a szemem, akkor gyomorba rúgta a kisfiamat, majd mosolyogva rám nézett. Én mondtam neki, hogy ez nem volt jó semmire, és ez most fájt a kisfiamnak, mire az volt a válasz, hogy "Kit izgat?". Az a helyzet, hogy Én imádom a gyerekeket, ezt a korosztályt pedig különösen. Három gyerekem van (ketten már majdnem felnőttek) de nem hogy fizikai fenyítést nem alkalmaztam soha, még a hangomat sem emeltem meg velül szemben. Én a szeretetet és a türelmet használom nevelésképpen, semmilyen fenyítésnek nem vagyok a híve.

Viszont most nagyon szégyenlem magam, mert nem sok választott el attól, hogy pofán ne vágjam a barátunk 6 éves fiát. Rosszul érzem magam miatta, hogy ki nem állhatok egy gyereket és hogy megfordult a fejemben, hogy "most pofán verlek". Ráadásul nagyon kellemetlen ez a barátunkkal szemben is, aki látta rajtam, hogy a gyerekére szikrákat szór a szemem. Persze próbáltam az idegességemet leplezni, de egyszerűen nem vagyok annyira jó színész, hogy ne lehetett volna észrevenni. Egyszerűen nem tudom kezelni a helyzetet. Szeretném fenntartani a barátságot, de ettől a gyerektől szabályosan remeg a gyomrom. Ráadásul a tekintete olyan zavaros, sötét. Nem olyan, mint egy ártatlan 6 éves óvodásnak. Inkább olyan felnőttes és nagyon gonosz.

Valaki volt már hasonlóan kellemtlen helyzetben?