Pszichés problémákkal élni (beszélgetés)

Igazából nem hiszem, hogy van itt általánosságban jó tanács.

Jó lenne, ha az emberek igényesebben kommunikálnának, szóban, írásban, ha úgy általában mindenki türelmesebb, toleránsabb, megértőbb, elfogadóbb lenne. Ha-ha :D

Nekem volt 1 reakció, ami nagyon tetszett, mert őszinte volt és hiteles. Az illető azt mondta, hogy elképzelni sem tudja, hogy mit érzek, mindezt tök higgadtan, mindenféle dráma nélkül, és kíváncsiskodott 1-2 hétköznapi dologgal kapcsolatban, hogy szedek-e gyógyszert, érzem-e a hatását. Olyan-e mint a drog? :D

Természetes volt, és erre a legtöbb ember képtelen. Sokszor azt érzem, hogy annyira próbálják elrejteni a természetes reakciójukat, hogy ebből vannak a legnagyobb problémák. MEg abból, hogy nagyon sok buta ember van, aki valóban csak sajnáltatja magát, mártírkodik... és emiatt a legtöbb ember fejében tök hamis kép él a depresszióról.

Haragszom az ilyen emberekre, mert a butaságuk miatt (is) ér minket hátrányos megkülönböztetés.

De attól még csak visszakerdezek, milyen színre, ha az eget kell mazolni.

...es tudom, a legnagyobb Kína..szád, ha dlszo szerint követek mindent.

Megadod magad, és másnap felkesz, teszed a dolgod. Nincs más megoldás.

En nem voltam katona, és nem nevelt katonsan az apám

Nehéz lehet az iskola a sok ingerrel.

Nekem szorongásom van még, de az már kb. csak az alap, vagy ha rosszabbul vagyok, akkor a pánikroham a "mellékhatás".

Nektek a környezet, hogy tolerálja, mennyire beszéltek erről, mik a tapasztalatok?

Szeretnék ismerkedni, de nem tudom hogyan, hogy nekem se és a másiknak se legyen rossz.

Igen, ezt csinálom.

Eddig már eljutottam, hogy napirend nélkül nekem nem fog menni az élet, ez tuti.

Es nincs "elbuktam", azt nem csinaltam ma meg. De holnapra a duplaja marad, amit nem lehet halogatni.

jobb segitseget kerni, mint elveszni a buszkesegben. Es en gyakorlo vagyok az utobbiban.

Csak kezd el csinalni a dologod, minden nap, mint terapias feladat:

-reggeli, elmosogatok

-munka

-kimosom a szennyesem, kiteszem a szemetem, ha tele van.

Eloszor ennyi.

Nagyon nehez kimaszni a depressziobol, de a szokasokkal lehet. Akkor is megcsinalom, ha nincs kedvem.

Sziasztok!

Egy ideje depresszióval küzdöm.

Szerencsére mióta gyógyszert szedek, orvoshoz és pszichológushoz járok jobban vagyok. A fizikai tünetek legtöbb része elmúlt/rengeteg javult. Eszem, alszom, nőtt az aktivitásom is. Már 1 jó ideje nem gondolkozom az öngyilkosságon. Már nyugtatókat sem szedek a pánikrohamok is elmúltak.

Igyekszem összeszedni magam, de nem tudok segítséget kérni, a mai napig. Most is próbálom egyedül megoldani a dolgokat, miközben már rég nem megy.

Közben meg nem akarok ezzel foglalkozni, utálom ezt az egész szar betegséget, és nem gondolom magamról, hogy bármi bajom lenne. Miközben van.

Hogy lehet ezt elfogadni, hogy lehet ezzel megbékélni? Hogy lehet így élni, emberek között lenni, dolgozni, viselkedni?

Volt, hogy felvállaltam, nem volt jó a legtöbb ember ítélkezik. Rólam általában el sem hiszik. Fogalmuk sincs, hogy mekkora erőfeszítés élni a mindennapokat.

Van, aki pedig visszajelzést sem ad, mert nem tudja, hogy mit kezdjen ezzel.

Ki hogyan kezeli a depressziósokat, van vmi bevált módszer?

Mit tegyek én, hogy 1 picit jobban figyeljen rám a környezetem, de ne nézzenek hülyének?

Köszönöm, hogy kiírhattam magamból.