Pénz, pénz, pénz - tippek, tapasztalatok pénzszerzésre (beszélgetős fórum)

"Vannak érdekes témák, az interneten sokmindennek utána lehet járni, pl. tudtatd, hogy van olya város, ahil az emberek a föld alá menekültek aszélsőséges természeti körülmények miatt, ott élnek? Iyenekről bárki szíveen beszélget, még csak tettetni sem kell, hogy érdekel."

Na, beletrafáltál. Életem során kettő azaz kettő ilyen emberrel hozott össze a sors. A barátom, és egy srác felesége a csapatból... Szóval az élet eddig nekem leosztotta a környezetet rendesen, most kezd alakulni, egy éve körül.

Azért a beszélgetést is lehet tanulni. Volt egy ismerősöm, egy időben vicceket tanul, úgy gondolta, ő vicces pasi akar lenni. Igaz, hogy egyfajta "szerep" de bejött neki. Vannak érdekes témák, az interneten sokmindennek utána lehet járni, pl. tudtatd, hogy van olya város, ahil az emberek a föld alá menekültek aszélsőséges természeti körülmények miatt, ott élnek? Iyenekről bárki szíveen beszélget, még csak tettetni sem kell, hogy érdekel.

Attól még nem változik meg az alkati tulajdonságod, de nem is erőszakolod meg magad olyanszinten, ami már tönkre tesz. Szerintem se kategorizáld be magad. É nem olvastam a pozitív hozzáállásról írott hozzászólásaid, de ha nekiállsz valaminek hittel, az élet majd osztja a lapokat. A baj az, amikor az ember nem tudja, mindek is álljon neki...

Mostanában elég csendben vagyok odaát... Ha nem tudok valamit megcsinálni, nem is hirdetem akkor, mekkora ász vagyok. Mostanában kicsit nagyon leültem hangulatilag, de ki fogok mászni. És nem hiszem minden műkörmösről meg fodrászról, hogy idióta és sekélyes - spec az én fodrászom imád hallgatni, én meg ezért imádom őt. Olyan áldott csend van, amíg dolgozik a hajamon (vágatni szoktam, ezt muszáj). De tapasztalat, hogy az emberek nagy többsége nem fogékony a filozófiai, teoretikus, megvitatható témákra. Lehet, másnak más a környezet, az én kényszerem ilyen. A magam választotta hála istennek nem. Ma másfél órát hülyültünk, én másfél óráig nem szóltam, csak játszottam meg vigyorogtam, és mivel a többiek is ezt csinálták, senkinek sem tűnt fel, viszont úgy tele volt a levegő pozitív energiával, hogy meg lehetett volna rágni.

A nyelvtanulás nem érdekel. Őszintén. Míg fiatalabb voltam, volt értelme. A körülményeim nem olyanok, hogy valaha is külföldre menjek dolgozni, amúgy meg jól elboldogulok a konyha-angolommal a neten. :-D Na, ebben jó vagyok :-D

Köszönöm a szidást, jogos :-)

Szia!

Olvastam a hsz-odat a Pénz, pénz, pénz c. fórumban.

Írnál a mellékjövedelmi lehetőségről, amiben dolgozol?

Köszi

Kriszti

Megint ezt csinálod. "nem vagyok alkalmas". Ilyen nincsen, főleg nem értelmes embereknél. Én is mondhatnám, hogy nem vagyok alkalmas a gödörásásra, mert ha csak belegondolok, hogy egész nap gödröt kéne ássak, lever a víz, és tudom, hogy gyűlölném az egészet. De ha nem tudnám kifizetni a lakbért, bizony, hogy elmennék gödröt ásni, sőt, megtanulnám munkának, feladatnak tekinteni, és szépen, rendesen elvégezni, mert át kell tudni állítani az agyat arra, hogy most "ez a dolgom", nem pedig hisztizni, hogy én erre nem vagyok képes.

De michelle már megmondta a frankót, nem ismétlem. Teljesen egyetértek vele.

Helyes. Indulj el, ha jön legalább egy kis pénz, bizakodóbb leszel, és jön a bátorság is remélhetőleg.

Ha jól írsz és gyakorlatilag ez tűnik az egyetlen lehetőségednek, kezd megbarátkozni hogy akár kommunikációs anyagokat is írhatnál. A kommunikáció, a marketing nem feltétlenül hazugság. Neted van, tied a világ :)

Te, tényleg hagyd már ezt abba. Egyfolytában azt magyarázod, hogy mi miért nem fog működni.

Ne gondold azt, hogy minden fodrász, kozmetikus és műkörmös sekélyes idióta, aki csak a blikkből informálódik.

Miért nem kezdesz el nyelvet tanulni? Tele a net ingyenes és egészen jó oktatóprogramokkal. Ha jó a nyelvérzéked, nem lesz gond.

A másik topicban folyamatosan arról beszélsz, hogy a szavaknak, gondolatoknak teremtő erejük van. Hallod most a gondolataidat, a leírt szavaidat? Szerinted most éppen mit teremtesz magadnak??

A kutyafádat!!!!!!!!

;))

Értelek, de sajnos te engem nem. Én nem azt mondtam, hogy nem tudok kommunikálni, hanem azt, hogy sehova sem vivő kommunikációra nem vagyok alkalmas. Pl.: egy műkörmös, fodrász, akinek beszélgetnie kell a klienssel. Tudod, negyven éve próbálok megtanulni beszélgetni, de nem tudok. Valamiért a világ komolyabb dolgai, az olyasmik, amiken gondolkodni szoktak, nem népszerű beszédtéma, én meg pletykálni, panaszkodni, szidni másokat stb. ami mostanában olyan menő, nem vagyok hajlandó, a saját egészségem érdekében. Mennék én szerzetesnek vagy remetének, de ahhoz is pénz kellene.

A jó pincér, a jó szolgáltató maga választotta azt, amit csinál, tudta, mit vállal, mire alkalmas. Én soha életemben nem voltam szolgáltató alkat, az egész mentalitásom más, és ne haragudj, kérdezz meg pszichiátert, egy melankolikus emberből a büdös életben nem csinál senki szangvinikust, még ha éhen hal, akkor sem. Amúgy meg, sajnos én akkor megmondtam, amikor rendszert váltottunk, hogy a magyar nem alkalmas a kapitalizmusra, a magyar ember mentalitása egészen más. Nem lett igazam? Kevesek baromi jól jártak, a nagy többség meg szív, mint a torkos borz. Közben meg a szocialista országok fénysebességgel húznak el mellettünk. Tudod, 24 éve a forint a rubelnek a sokszorosát érte. Mára a kínai yüan és a rubel is négy-ötszörösét éri a magyar forintnak - és a két-háromszorosát az istenített eurónak meg dollárnak. Kösz, kapitalizmus. Amúgy meg, sajnos itt még csak nem is normális kapitalizmus van, hanem rablókapitalizmus, ezt már évekkel korábban elismerték a gazdasági elemzők és a politikusok. Ennek ellenére Magyarország biztosan nagyon jó hely, ezért menekül aki még mozogni tud, külföldre dolgozni és élni...

Ami az alkalmazkodást illeti, nagyon igazad van. Az ember nem mondhatja azt, hogy sem erre sem arra sem amarra nem vagyok képes, nincs érzékem stb. Az életben a dolgok - kevés kivételtől eltekintve - megtanulhatók, bele lehet jönni, mint kiskutya az ugatásba. DE azért az alkalmazkodásnak is van hatéra, az ember próbálgatja, hogy mennyire hajlékony a gerince és hol törik. És attól is függ, hogy mennyire vagyunk kiszolgáltatva vagy rossz helyzetben, ha pl. a gyerekeim éheznének, valószínűleg nagyon hajlékony lenne a gerincem...

Az én másodállásom sem tetszik mindenkinek, sok embernek ajánlottam, volt, aki reflexből hátrahőkölt, jönnek a kifogások, mert dolgozni azt kell... pedig legalább nem kell előképzettség, nem kell a fővárosban lakni, nem kell hozzá vállalkozói... mert azt se feledjétek, hogy sok mellékesnek ez a feltétele...

Meg másként látja az, akinek otthon kicsi gyereke van, mint az, aki azt csinál az idejével amit akar. Vagy az sem mindegy, kell-e kezdő tőke és mennyi. Nagy igazság, a pénz oda megy leginkább, ahol már van...

Szerintem nem érted, hogy működik a 21. századi kapitalizmus. Bármihez értesz, nyelvhez, felszolgáláshoz, íráshoz, SZOLGÁLTATÁST adsz el. A szolgáltatások kisebb-nagyobb mértékben emberi interakciós felületen történnek. Szolgáltatni pedig tudni kell.

A pincér is odavághatná a brassóit az asztalra egy szó nélkül, hiszen az a feladata, hogy az étel a vendég elé kerüljön az étel. Ennek ellenére egy jó pincér - és én is megtanultam, képzeld! - beszélget, viccelődik, ha igény van rá, felveszi a vendégnek azt a kisugárzását, hogy szeretne-e tőle több vagy kevesebb kommunikációt, ha nem, akkor csöndben dolgozik, ha igen, akkor bizony beszélgetni is kell vele.

Én informatikus vagyok, és bár korántsem kedvelem a jópofizást, a munka során igenis kell az ügyfelekkel beszélgetni, egyezkedni, olykor feszültséget oldani. Én se vágom oda a melót, hogy de basszus én a gombokat szeretem nyomogatni, és nem akarok beszélgetni. Ilyet csak egy gyerek csinál. Igenis ki kell szolgálni azokat így vagy úgy, akik az általad "árult", szolgáltatott dolgokért pénzt adnak. Felnőtt ember tudja, hogy minden munkának van nemszeretem része, sőt, intelligens ember meg tudja tanulni azt is szeretni, érzéssel és megértéssel csinálni.

Szóval nekem kicsit hisztis, ahogy hozzáállsz a dolgokhoz, mert ebben a világban, amiben élünk, cserekereskedelem van, mindenki árul magából egy darabot cserébe azért, hogy tető legyen a feje felett, vagy legyen mit ennie. Aki ezt nem tudja elfogadni, az menjen el Tibetbe szerzetesnek, vagy legyen szárazkenyéren élő művész, hajléktalna punk, vagy heroinista.

Engedj él egy kicsit ebből a "de én csak erre meg arra vagyok képes" kijelentéseidből, és ki fog nyílni a világ. Az ember nem azért sokkal intelligensebb az állatoknál, mert tud zongorázni, hanem mert kiválóan alkalmazkodik az őt körülvevő világhoz.

Jól van, hajrá :) Érdemes még a feminaponthu-t is megkeresni, pár hónapja tudom, hogy ők is kerestek.

Ami a könyvedet illeti, miért nem indulsz az e-book felé? Az a töredékébe kerül és rengetegen olvasnak ma már elektronikusan.

Coelhotól nekem is hideg futkos a hátamon, de eléggé egyedül vagyok a véleményemmel.

Nem biztos, hogy ő lesz az, aki ráérez a közízlésre, vagy akiről a kiadó úgy érzi. És máris egy csomó energia elment azzal, hogy megteremtsen egy olyan dolgot, amiből egy zsemlét nem tud megvenni. De ha még az első ilyen irományt meg is jelentetné valaki, marha nagy szerencse kell, hogy meg is vegyék. Ma Magyarországon a könyv kb. az utolsó, amire költenek. A környezetemben (értelmiségifélék) ketten veszünk rendszeresen könyvet egy kolléganőmmel, és azokat is állandóan cserélgetjük, kölcsönadjuk, és eléggé megnézzük, mit veszünk meg.

Ha meg az első írása nem futna be, ki lenne az, aki hajlandó lenne pénzt fektetni a továbbiakba?