Pedagógusok 32 órás munkaideje (beszélgetős fórum)

a legtöbb fanyalgónak a nyári szünet b*ssza a csőrét, ezt nyugodtan be lehet ismerni, hiába is mondják, hogy ilyen szar pedagógusok meg olyan szar pedagógusok vannak, akkor is a nyári szünet az, ami tulajdonképpen mindenkinél kiveri a biztosítékot. A többi csak szöveg....

Postai dolgozóban, bankárban, ügyvédben, orvosban, utcaseprőben is van kutyaütő, ugyanúgy, ahogy pedagógusban.

A nyári szünet a szálka mindenki szemében, ha jobban magukba néznek.

Főleg tanító néninek lenni, amikor ilyen levelet kap: "Egészhéten lyóleszek denaggyon? Szeretlek katitanárnéni'

Azért ez olyan jó, még ha az a gyerek nem is szép, nem is jó, meg nem is okos, de rajtunk kívül szép szót és szeretetet nem kap senkitől, a szüleitől pláne nem:(

Hát ez a mai világ. Én mégis úgy fogom fel, hogy akár mennyire nehéz is örülök, hogy van munkám, mert így van kenyér is az asztalon (meg hozzá való is), be vannak fizetve a számláim stb. Sajnos vannak sokan, akiknek nincs munkájuk, meg kenyerük se. Jobb mindig lehet, de rosszabb is.

Persze öntsük ki a szívünket néha, hogy könnyebb legyen folytatni.

AZ ELHIVATOTT TANÁROKAT MA IS ELISMERIK SOKAN.

Le a kalappal!

Te vagy az aki a kivétel. Az ilyen tanároknak tényleg kellene a fizetésemelés, de ha az tesz a fizetésedhez, akkor a tisztán látó szülő megbecsüli és példaképként kezeli az ilyen pedagógust.

Nekünk is ilyenek a tanítóink, és látszik is rajtuk, mennyire kimerülnek a tanév végére. Nem sajnálom tőlük a szünetet. Szerintem ezt szülőként is átérezhető, mert mi is dolgozunk a saját területünkön, és mi is átéljük azt, hogy még az álmaink is a munkánkról szólnak.

Így igaz. Egyébként az iskolában munkával simán el lehet tölteni a 32 órát, az a nem mindegy, hogy a letanítandó kötelező óraszám mennyi. Mert a gyerekeknek összesen nincs annyi órájuk, amennyit a tanároknak tanítaniuk kellene :((( Ez vezet majd elbocsátásokhoz, óraadók alkalmazásához, az oktatás színvonalának további csökkenéséhez.

Mert akárhonnan nézzük, az óraadó megtartja az óráit, némelyik még azt is érezteti, hogy vegyük szívességnek, amit tesz. Hazamegy, felveszi a díját, nincs felelőssége, nem kirándul, nem értekezletezik, nem csinál műsort, nem része az iskola életének, a megmaradt, csonka tanári kar nyakába szakad minden, akik köszönet helyett azt kapják, hogy örüljenek, hogy még van állásuk :(((

Teljesen igazad van!

Ez az, amit a kívülálló nem lát.

Van egy tanítványom, tanév közben költöztek haza Angliából. Eleinte minden feladatlapra, színezőre rácsodálkozott, hogy ezt szabad? El lehet venni? Ingyen van?

Ez egy kis alföldi város, amelyiknek nincs pénze fenntartani az iskolát, ezért minden létező pályázaton részt veszünk. A táblákat, az épületek felújítását is ilyen pályázaton nyertük.

Ára van: továbbképzések, és igen, tanulmányi időben építik át az épületeket, úgy, hogy ott oktató-nevelő munka folyik.

Feltételezem, hogy a bukásokért a szülőt meg a gyereket okolják... ha pedig a tanár azt mondja, ő mindent megtett, akkor nagyon szegényes az eszköztára. Nálam presztízskérdés, hogy ne bukjon meg senki, de ezért nekem is keményen meg kell dolgoznom.

És még valami, amit a kollégák jó része nem lát, mert nem ezt tanítják: nem a tudáshoz kell mérni a gyereket, hanem a gyerekhez a tudást - és ebből következően már lehet hozzáadott értéket, fejlődést mérni, és nem lesz szükség buktatásra.

Én pedagógus vagyok, de pár éve dolgoztam gyári munkásként is, napi 12 órákat, nehéz, fizikai munkát, éjjel-nappal. Minden nap piszkos voltam, büdös, elfáradtam, hogy másra már alig maradt energiám. 10-25 kilós zsákokat kellett emelgetni, cipelni, húzni-vonni, öntözgetni, csomagolni. Persze semmibe se vettek minket, a fizetésünk kb. 160 euró volt havonta.

Én mindig többre vágytam, kreatívabb munkára, úgy éreztem, hogy ez a mókuskerék nem nekem való. Alig vártam, hogy munkát kapjak az iskolában, hogy végre azt csináljam, amit szeretek.

Tévedtem. Ott sem volt jobb, sőt. Ha a gyárban végeztem, hazamentem, és kikapcsoltam az agyamat, többé nem gondoltam rá másnap reggelig. Az iskola egy olyan mechanizmus, amely egész nap, éjjel,nappal ott zakatol az ember agyában: hogy is készülök fel holnapra, mikor lesz időm fénymásolni, ki kell kölcsönöznöm pár könyvet, el kell olvasnom egy-két cikket, ki kell javítani vagy 100 dolgozatot, de lelkiismeretesen, mert ha hibát találnak benne, csorbul a becsületem, akkor meg kell tartani a szakkört azoknak a gyerekeknek, akik ígérték, hogy jönnek, csak közben mégsem jöttek, így két-három órával később tudtam csak hazamenni, mert nem volt buszom, ott az emelt szintű, a versenyek, a rendezvények, a gyerekfesztivál. Közben legyek kreatív, készüljek fel minden órámra, vigyek, és saját pénzemből vegyek szemléltetőeszközöket, mert az iskolának olyan nincs, haladjak az óraterveimmel, fogadjam a szülőket, és mindig legyek kedves, toleráns, segítőkész, emberséges, neveljek és tanítsak, miközben a gyerek szemtelenkedik órán és pár perc alatt tönkreteszi egész délutános munkám termését azzal, hogy épp utálja a csoportmunkát, amire órákig készültem, nem érdekli a zene, amit miatta töltöttem le, hogy ennek tudásával is jobb és több legyen, vagy a saját pénzemen és energiámon készült frappáns feladatlapok, hogy nehogy unatkozzon szegény egy kicsit is.

Nos, volt úgy, hogy arra gondoltam, de szeretnék megint gyári munkás lenni! Persze minden megy tovább, ez is, mindenki cipeli a saját keresztjét, csak épp mindenkinek más az.

Persze, egy-egy gyenge képességű gyereknél érthető, de mondjuk 30-40%-os bukási aránynál is?

Igen a szubjektív viszonyok nem egyszerűek... :(

Nehéz ez.

A tanár teljesítménye nem mérhető úgy, mint egy gyári munkásé. Ha egy nagyon gyenge képességű gyerekből kihozza a kettest, abban sokkal több energiája és nagyobb tudás van, mintha a kiemelkedő képességűvel országos versenyt nyer. Csak látványosságában ez fordítva működik :(((

A másik: az iskolában a főnök és beosztott személyes, napi kapcsolatban áll egymással, ebből következően a viszonyok szubjektívek. Így, ha a barátja abszolút alkalmatlan is, akkor sem azt rúgja ki alkalomadtán. :(

Az biztos, hogy a tanárok fizetésemelésével nem javulna az oktatás színvonala!

A differenciált bér viszont azért veszélyes, mert azt az igazgató dönti el. És mivel ő is ember, nem feltétlenül az arra érdemeseknek jutna több pénz :(((

A szülők és gyerekek véleményére azonban legfeljebb papíron kíváncsiak, a gyakorlatban nem használják fel, ha nem egyezik az iskolavezetés nézetével. Nálunk erre is volt példa...

Általánosságban én sem arra gondolok, de a megvesztegethető tanároknak nincs helye szerintem... csak letették szakmunkások közé, értük ugye nem kár... pff....

És akkor ezzel mit lehet tenni? Mert nem kevés van...