Óvónők (beszélgetős fórum)

...és miég mielőtt bárki félreértené: nem nézem le a segésmunkásokat, vagy bármelyik más foglalkozásban dolgozókat. Nincs fontosabb, vagy kevésbé fontosabb munkák, csak lusta emberek.

Ez azonban nem ennek a fórumnak a témája, úgyhogy itt én befejezetm.

Bocs az offért.

Igen eltartottak a szüleim.

Vagy te úgy gondolod, hogy egy orvos, tanár, óvónő stb, keressen ugyan annyit, mint egy segédmunkás?

Igen,én megnéztem,sőt a cikk elolvasása után egyből azt néztem meg,sőt azóta is olvasom a naplóját,és drága kislányának a weblapját is.

Egyébként sem értem,miért estetek neki,hisz lehet neki is igaza,ha ezek a tapasztalatai.Érdekes,hogy mint szülő,nagyon kevesen álltak mellétek,talán egy kettőt ha olvastam,és nekem is megvan a külön véleményem az óvónőkről,még ha nem is nyilvánítom ki.

Én megnéztem, csak nem akartam ilyen formában leírni...

Én is nagyon sajnálom Anikó!

Igazán nem akarok személyeskedni, de megnéztétek a cikk írójának az adatlapját?

Szerintem, ha megnézitek a képeket rájöttök mitől ilyen megkeseredett ő :(

És komolyan szívből sajnálom. Sajnálom, hogy a mérgét ránk öntötte ki :(

De talán így már érthető miért utálja az "egész világot"...

Kedves Anikó!

Szívből örülök,és áldom a sorsot,hogy nem Te vagy a daduskanénim...azt hiszem lenne 1-2 összecsattanásunk...(mivel mi 3-an,az óvónénik és a dadus TÉNYLEG összedolgozunk,és nem azt nézzük,ki, mennyit pihen,keres,ki törölte ki többet a gyerekek fenekét)

Tudod,ha jobban belelátnál a csoportos óvónők munkájába,nem így vélekednél...

Ha így gondolkozol a munkahelyedről,és a kollégáid munkájáról,vajon hogyan viszonyulhatsz a gyerekekhez?

p.s.Vajon szoktak a gyerekek az öledben ülni? :-)

Anikó!

Ez egy fórum,mindenki ír véleményt.

Köszönöm a gúnynk szánt jelet,a privát üzenetet.Meg is van rólad a véleményem,de a jó

modor tiltja,hogy le is írjam ide.

Kinek írtál még vajon????

Csak annyit tennék hozzá (mert eddig kussoltam, mint hal a szatyorban), hogy az óvónők és dajkák is közalkalmazotti bértábla szerint vannak besorolva, ami nem igazán sok, mert ugye ami a közalkalmazottnak adható, azt a köztisztviselőnek kötelezően jár. De ez más tészta.

Jómagam tanítónő vagyok, eléggé kiverte nálam a biztosítékot ez a cikk.

Angol szakkört tartottam nagycsoportosoknak, 20 perceset, de akkora volt az igény, hogy 2-szer 20 percet tartottam, mert egyedül nem bírtam volna 30 gyerekkel, bevallom.

Így is minden foglalkozás végére szakadt rólam a víz, mert amíg figyeltem 3 gyerekre, addig 2 összeveszett, összeverekedett, 3-nak pisilni kellett, zsebkendő kellett, stb.

Ami a szabadságot illeti: tévedés, hogy milyen jó a hosszú szünet. Nem is olyan hosszú az ám! Tanévzáró és -nyitó értekezlet, szülői, kirándulás, farsang, most már Halloween, gyereknap, nemzeti ünnepek, anyák napja...soroljam még, mennyit kell az óvónőknek, tanároknak készülni? Nem is beszélve az adminisztrációról. Sokmindenre fel kell készülni a szünetben, mert év közben nem mindenre jut idő. És év közben meg nem mehetünk el csak úgy szabira, hogy elintézhessünk olyan dolgokat, amit esetleg csak időpontra lehet. (Nekem azért nem hosszabbították meg a szerződésemet, mert mindig időpontra kellett dokimhoz, és a főnökömnek nem tetszett, de ezt hagyjuk, más.)

Úgyhogy én megemelem a kalapom az óvónők és dadusok előtt (is), hiszen nem könnyű a dolguk, mert gyerek van sokféle, nem lehet millió felé szakadni. Ők is szülők, és ne felejtsük el: a legtöbbjük a gyerekekért van, hivatástudatból és -szeretetből. De ezt a cikk írója nem ismeri, sajnos. Legalábbis az előbbit.

Annyi mindent leírtatok már előttem...nem ragoznám mennyi munkával jár ez a hivatás.

Hogy van negatív tapasztalatotok?Biztos akad.De kinek nem?Hiszen az élet minden területén vannak "hibás"láncszemek-nem akarok a végletekig elmenni,de gondoljatok csak a pedofil papokra...Isten ments,hogy most őket szekáljam,egyáltalán nem...csak a könnyebb megértés miatt írtam.Nem lehet minden óvónő TÖKÉLETES.Nem lehet minden dajkanéni TÖKÉLETES.Mert tökéletes ember nincs...

Anikó!Sajnálom,hogy ilyen tapsztalatod van.A mi csoportunkban nem így működnek a dolgok:hárman EGYÜTT dolgozunk a gyerekekért!!!Mondom mégyegyszer :a GYEREKEKÉRT!!!

Ui:nem szép dolog szerintem ,amit tettél-de ez már csak olyan kis személyes megjegyzés volt...

32 éve vagyok óvónő. Elvégeztem minden iskolát, ami csak lehetséges, értve ez alatt az óvónőképző szakközép iskolát, a 3 éves főiskolát, három 1-1 éves tanfolyamot Porkolábné Balogh Kati néninél (Nyugodjon békében), majd befejezés képpen az ELTE PPK karán végeztem, tehát nem egy diplomám van. Havonta 115 ezer Ft.-ot viszek haza tanácsosi címpótlékkal együtt. Soha, senki nem hallott panaszkodni, hisz azt csinálom, amit szeretnék, én választottam, ez a HIVATÁSOM és nem a munkám! :)

Az én "dajkám" a társam, a kolleganőm, akinek messze menően köszönöm a munkáját, hisz egymást segítve-kiegészítve látjuk el maradéktalanul a gyerekek testi-lelki nevelését.

A cikk írója egy sértett ember, akinek "nagyon jó a viszonya az óvónőivel". :)

Tiszta szívből kívánom, hogy ez a jó viszony maradjon meg köztük a cikk nyilvánosságra kerülése után is! :)

Nem, pont erről beszéltem.

Azért az iskola padban eltöltött éveket csak el kell ismerni valahogy.

Nevetni fogsz, én sírtam és nem csak mondom, hanem elsírtam magam, amikor megkaptam a fizetés papírom, mivel az év utolsó 4 hónapjában még ennyit sem kapok meg kp.-ban, az adó szabályozások miatt!

És nincs kaja jegy se ajándékutalvány se SEMMI!!!

Biztos bennünk van a hiba...

Az anyagiakról meg csak annyit, hogy az óvónénik panaszkodnak a bérük miatt, ami szerinted pont arányos az elvégzett munkával, de te nem végzel egy fősülit, mert nem fizetik meg az óvónőket:

"Nekünk dajkáknak is sokszor mondják:miért nem tanultatok?Az-az igazság, ha én tovább mennék főiskolára, /amin gondolkoztam már/, biztos csak abban az esetben vállalnám, ha annak kézzelfogható eredménye lenne. . . Viszont ha már emelett döntenék, akkor ugye tudjuk jó idelye, mennyire van megfizetve ez a szakma."

Most akkor hogy is van ez? Vagy ezt is félreételmeztem?

"Sokkal rosszabb körülmények között dolgoznak emberek,sokkal kevesebbért." És mit csináltak ezek az emberek, addig amíg egy óvónő a vizsgáira készült, görcsölt, tanult, és a családja tartotta el? Na ezért dolgoznak rosszabb körülmények között kevesebbért.

Tudod nekem a nagyfiam rossz ovis élményei után nagyon nagy dolog volt mikor a kicsifiam azt mondta hogy köszi anya hogy ebbe az oviba irattál be engem!és hogy majd a kistesóját(aki még pocakban van) is Süni csoportba irassam mert Andika néni Margó néni és Marika néni nagyon kedvesek...

Ne törődj a rosszindulatu emberekkel!:)

Én részemről kiszállok ebből a meddő vitából. Elegem van abból, hogy magyarázkodok, pedig nincs is miért. Kicsit elkeserítő, hogy az ember lelkesen végzi a munkáját,és mások ezt semmibe veszik.Nem hagyom, hogy ilyen megjegyzések elvegyék a kedvemet a munkámtól!

sziasztok!

A mi városunkban külön kisebbségi lakótelep van.......

A minőségi bérpótlékot meg törvény írja elő!

Gyönyörű hivatás a miénk, és a gyerekek szerete kárpótol mindenért! A nem megfelelő bérezésért, és a rosszindulatú megjegyzésekért is!

Nincs annál szívmelengetőbb érzés, mint amikor bemegyek az óvodába, és repülnek hozzám a gyerekek, meg amikor altatáskor úgy alszik el a kis csöppség, hogy a karjával átfonja a karomat.

És nyári szünetben egy-egy napra visszajönnek az iskolások még harmadikos negyedikes korukban is, mert úgy szeretnek (szerettek) itt lenni!!!

A legtöbb, az elhivatott óvónők nem a pénzért csinálják! (bár jó lenne ha meg tudnánk élni a fizetésünkből)

Én pl a nyári szünetben, a szabadságom alatt is bejárok, olyankor pl Mici mackót festek a falra, vagy vágom-öntözöm az udvaron a füvet(mert udvarosunk nincs).Hogy mire jönnek a gyerekek, rendben legyen minden.

És a dajka nénim is bejött velem a saját szabadsága alatt segíteni, nem azért mert én kértem, hanem mert ő is elhivatott....

-Ti milyen cikket olvastatok?

Arról volt szó csupán,hogy a bérük miatt vannak kétségbeesve olyan emberek,akiknek nincs rá okuk.Sokkal rosszabb körülmények között dolgoznak emberek,sokkal kevesebbért.meleg van,étel van,nyugalom van-és kedves segítőkész szülők!mi meg napi szinten halljuk:"mennyire nem becsülik a munkánkat!"Senki nem nézett itt le senkit-és nem mondta senki,hogy nem csinálnak semmit.Az ÖNÁLLÓ MUNKVÉGZÉSRŐL VOLT SZÓ....és a munkahelyen eltöltött óraszámról...

...de vérig vagytok sértve!

Több óvónéni volt az udvaron egy kupacban:(

és egy hinta!!!

..de ez már kb...12 éve volt!(ettől nálunk még ma is egy kupacban vannak,ha nincs ott a vezető!

-Minőségi bér?

Ez kérlek XXXXXXX város...sok művésszel,kocsmával,és kisebbséggel.Kell a pénz másra!

Ezt akartam írni én is!

Nagyon klasszul megírtad!Kér,hogy aki úgy gondolkodik,mint a cikk írója,nem fogja szerintem megérteni.Nagyon nehéz az ilyen embereket meggyőzni.

Lehet rossz tapasztalata van,de ország-világnak ilyet írni ennek a gyönyörű hitatásnak a tudóiról,végzőiről......Sokat ártott,mert az sem biztos,hogy aki a cikket elolvassa itt marad a fórumon,és elolvassa a véleményeket.S, akkor az általad említett pedagógusi megbecsülés csúszik tovább lefelé.

Ó, én teljesen nyugodt vagyok:-) Minden tiszteletem az Óvónőké. És igen biztos vannak rossz pedagógusok, meg jók. Pont úgy ahogy régen, de hogy valaki általában lehúzza a szakmát...és ráadásul benne dolgozik...Ez engem is felháborít, pedig mint írtam nincs hozzá közöm.

De ahol az óvó nénik ilyenek (bár én nem igen hiszem), ott a dadus sem lehet jobb.

A cikket mar tegnap vegig olvastam, hogy magyaros legyek, kiverte nalam a biztositekot. Mar az elejen szeretnem leszögezni, hogy en magam nem dolgozom ovonőkent, de Nagymamam egeszen 75 eves koraig volt aktiv, Edesanyam meg a mai napig is aktiv, tehat nalunk egy „kicsit” mindenki ovonőnek született, beleertve a csalad ferfi tagjait is.

Nem szeretnem megegyszer leirni, hogy az ovonők milyen munkat vegeznek, mert azt előttem mar jo paran megtettek, de a legjobban ZIZI 81 fogalmazta meg.

En meg emlekszem olyan estekre, amikor az egesz csalad Anyukamnak segitett a masnapi bemutato foglalkozasra valo előkeszületekben, ilyenkor nem csak en, hanem Apukam is kivette reszet, a vagasbol,hajtogatasbol, ragasztasbol, vagy eppen ezredszerre hallgattuk vegig az aktualis ének foglalkozas anyagat.

En magam edzőkent dolgoztam eveken keresztül, es a föiskolan tanultam pedagogiat, pszichologiat es szociologiat is. Mindig az akkori tanarom szava jut eszembe, aki azt mondta: „Gyerekeim egyet ne felejtsetek el, ha gyerekkel akartok foglalkozni, akkor ezt a harom tantargyat, nem tankönyvböl kell megtanulnotok, hanem a veretekben kell lennie”. Szerintem ez maximalisan igaz, az ovonők eseteben is.

Azt hiszem a cikk irojanak el kellene gondolkoznia, hogy alkalmas-e arra a munkara, amit vegez, mert szerintem nem teljesen. A cikk szerint, ő nem segiti, hanem hatraltatja az ovonő munkajat.

Tegnap óta követem az eseményeket és azt hittem mára túljutok a bennem dúló feszültségen,de nem.

Felháborít a „cikk”.Olyan érzést kelt az írás,mintha a cikk írója vezetné az óvodai csoportot a vele dolgozó óvó nénik csak melegedni járnának be az óvodába.

Néhány mondatban felvázoltad a munkánkat-pontosan úgy,mint egy tudatlan átlagember,aki nem lát bele az óvodai nevelőmunkába.Pedig a dajka nénik igenis belelátnak,hiszen óvó néni,dajka néni,gyerekek úgy élnek együtt,mint egy nagy család.Legalábbis jobb esetben.

De így leegyszerűsíteni és lebecsülni az óvónők munkáját?!

Bár a saját óvodádról szól az írás-mégis az „Óvónők” címet adtad neki-ami akárhogy is,de általánosít.

Valóban sokfélék vagyunk.Vannak rátermett és kevésbé rátermett pedagógusok,de akármelyik típus mellett dolgolzol is,mindenkinek megvannak a kötelező feladatkörei,amit hónapról-hónapra teljesítenie KELL!Ez így van-mégha nem is számolnak be erről rendszeresen.

Ha nem tennék a dolgukat,akkor a három tanév alatt,amit a gyerkekkel töltenek „csak” úgy eltelne?És talán maguktól válnak a gyerekek iskolaéretté?

Ha tényleg így van,ahogy leírtad akkor oda vagy problémamantes kis angyalok járnak,akik még a játékon sem vesznek össze vagy a szülők mind bugyuták és tűrik,hogy a gyerekek egymás kupán nyomva döntsék el melyik játékkal ki játszik?

Ugye nem?Akkor talán valamit nem figyelt meg jól a cikk írója...

Dajka néni vagy és pontosan megfogalmaztad a feladatkörödet.Valóban nagyon nagy szerepetek van,hogy az óvodai élet gördülékenyen menjen-hiszen a kezünk alá dolgoztok.Mindig megbecsültem a dadus nénink munkáját.Benneteket fizikailag terhel le és kevésbé szellemileg.Bizony mi is elfáradunk.Fizikailag,de leginkább szellemileg.

Bár ugyanúgy segítkezem az étkezések alatt a gyerekek kiszolgálásában,a délutáni pihenő megszervezésében-ágyak rendezésében-éppen nem mosogatok vagy takarítok.

Délelőttös óvó néninek nem csak „40 perc”-et kell teljesítenie.Nincs idő csevejre,mert állításoddal ellentétben már reggel megkezdődnek a mikrocsoportos foglalkozások-még,ha az egy kívülálló szülő számára nem is egyértelmű.Úgy tűnik,mintha „csak” játszanánk a gyerekekkel,de bizony ott komoly tervezőmunka valósul meg.Lehet,hogy egy kívülálló számára „csak” könyvnézegetésről vagy mértani formák jobbra-balra rakosgatásáról van szó,de emögött sokkal nagyobb fejlesztőmunka áll.Ezért sem „csak” 40 perc a foglalkozások ideje,hanem egész délelőtt folyamatos.Mert ugye nem 40 pec alatt foglalkozok 30 gyerekkel egyszerre,hanem mikrocsoportos formában(ami 5-6 gyereket jelent)annyiszor,amennyiszer nem kerül sorra,mind a 30 gyerek.De legalább 5-6x!Ami ugye az egész délelőttöt igénybe veszi.Egy délelőttös óvónőnek fel kell előző nap készülni a foglalkozásra.Verset tanulni,ismételni,tervezni-mit,hogyan mondok,mire szeretném felhívni a gyerekek figyelmét,mi lesz a fogalkozásom mondanivalója,feladata,milyen módszereket használok majd.Mindezt differenciálva úgy,hogy a gyengébb képességű gyerekek is érzékeljenek valamit belőle és a tehetséges gyerekek számára se legyen unalmas.Legyen komlex és figyelemfelkeltő,színes.Legyen benne ének,mondóka,vers,mozgás vagy egy izgalmas játék.És közben arra is figyelni,hogy a foglalkozáson éppen nem résztvevő gyerekek játéktevékenysége is zavartalan legyen.

30 gyerek életét irányítani nem olyan könnyű ám,ahogy te azt leírtad.

Közben persze orrokat törlök,esetleg kakis feneket,ellenőrzöm,hogy betartják e a higiéniás szabályokat.

A délelőtti levegőzés alatt valóban nem vagyok egyedül.Ebben az átfedési időben kerül megbeszélésre mi történt délelőtt.Hogyan vették a gyerekek a napi akadályokat.Tapasztalatot cserélek a váltótársammal vagy esetleg megkérem ismételjék át a délelőtt tanultakat.Ismét zsebkendőt osztogatok,orrokat fújatok,cipőket kötök,sapkát,sálat igazítok.

De a délelőtti levegőzés állhat városi sétából vagy játszótér látogatásából vagy esetleg egy fodrászat,cipész,gyógyszertár,bolt,piac látogatásából-ami egy előzetes élményszerző séta esetleg a következő napi foglalkozáshoz-mégha sok szülőnek vagy járókelőnek csak lézengést jelent a városban...

A délutános feladata nem „csak” az altatás.Alvásidőben sem a hátsófelemet meresztgetem vagy újságot olvasok,hanem csoportnaplót írok,tevékenységi tervet írok,nevelési tervet írok vagy éppen elemzek,statisztikát számolok,esetleg szakmai véleményt fogalmazok,szülői értekezletre készülök,felkészülök a másnapi foglalkozásokra,eszközöket készítek hozzá és összekészítem másnapra.Faliújságot szerkesztek,dekorálok,pályázatot írok,rendezem a gyerekek rajzait,amit esetleg délelőtt készítettek,színházi látogatást szervezek,mozit szervezek vagy a minőszégbiztosítással kapcsolatos papírhalmazba fulladok éppen bele...

Ébredés után sem karba tett kézzel nézem,ahogy a dajka nénink rakja az ágyakat.Segítek a gyerkeknek öltözni,megfésülöm őket,tornázunk,mosdót látogatunk,uzsonnázunk,az elmenő gyerekeknek csomagolok.A délutáni különfoglalkozásokra(torna,tánc,hittan,zeneovi stb)készítem őket-felszerelést keresünk(tornazsákot,váltócipőt),öltöztetem őket-míg a többi 20 gyerek uzsonnázik!Leülni nincs időm...

Óvodai újságokat osztogatok és szedem az árát,a 88 féle fényképet árulom és válogatom.És emellett folytatom a délelőttös óvónéni által megkezdett feladatok mélyítését.Ismétlünk,esetleg tehetséget gondozok vagy éppen egy gyenge képességű gyerekkel foglalkozok-és nem csak ott ülök mellettük,hogy mikor jön már érte a szülő...

És utoljára hozzátenném,hogy bizony 80ezer ft egy kezdő óvónő bére-pedig sokat tanultunk ezért és a nyugdíjas óvónénik sem mentek akkora fizetéssel nyugdíjba,hogy fényűző életet éljenek,még 40 év munkaviszony után sem.És mikor 60 ezret fizetünk csekkekre,esetleg van munkanélküli a családban-bizony a 80-90ezer foritos fizetéstől nem kapok röhögőgörcsöt.És azért,ha mindenki belegondol nagyon nagy felelősség van a vállunkon.

Az elsős tanító néni pedig nem tudná karácsonyig megtanítani az ABC összes betűjét a gyereknek,ha mi óvónők nem fejlesztettük volna az értelmi képességeiket(emlékezetét,figyelmét,problémamegoldó képességét,türelmüket,kitartásukat)az érzékszerveit(a testsémát,a hallásukat,tapintásukat,látásukat,nem foglalkozott volna a téri irányokkal)nem fejlesztett volna a verbális képességeiket,a mozgásukat.De nemhogy az a tanító néni olvasni nem tudná megtanítani a mi előkészítő munkánk hiányában azt a 7 éves gyereket,de még a torna óra is kudarcba fulladna,ha nagymozgástól a finommozgások felé haladva nem foglalkoznának az óvodásokkal.

A sokféle ábrázolási technikáról,kísérletről nem is beszélve.Hol tanulja meg a gyerek az egyenletes lüktetést vagy a ritmusjátékot,ha nem az óvodában az óvó nénitől!

És bár valóban nincs a tanító néni mellett dajka néni,de ugye az iskolában már iskolaérett,feladattudatos,társas kapcsolataikban viszonylag fejlettebb,magasabb viselkedési szinttel rendelkező gyerekekről beszélünk.És ha az óvónéni az udvaron csak egyszerűen szélnek ereszti a gyerekekeket és minden korlát nélkül hagyja őket céltalanul rohangálni,akkor az iskolában olyan fontos erkölcsi szokások,viselkedési szokások,udvariassági szokások,éritkezési szokások nem lennének megalapozva...

És itt ugye nem azokról a gyerekekre gondolunk,akiket úgy ad be a szülő az óvodába,hogy az óvó nénitől várja a a viselkedési normák megalapozását-mert az ugye az első 3 évben történik a gyermek otthonában,a szülők,de főként az édesanya irányítása alatt.És bizony a gyermek első 3 évéből származó hiányosságokat még én sem tudom pótolni...

Baleset az óvodában?Dehát gyerekekről beszélünk!Izgő-mozgó,szaladgáló,mindent kipróbálni vágyó gyerekekről.Olyanokról,akik nem ismerik a veszélyt!

30 gyereknek nem lehet a kezét fogni...ugye ezt mindenki belátja.Azt meg azért nem tudom elképzelni egy óvónői pályát választó társamról sem,hogy ha látja a veszélyforrást,azt nem szünteti meg vagy éppen nem előzi meg a balesetet.

Biztosan sokminden kimaradt,de úgy éreztem meg kell védenem az "Óvónőket".A szülők egyre nagyobb elvárással vannak felénk és ezzel arányosan egyre több a munkánkat semmibe vevő ember.

A pedagógusra több száz évvel ezelőtt polihisztorként tekintettek,aki minden tudományban jártas és nagy tiszteletben álló személy volt.És ma?No,de ez már egy másik szívfájdalom...

Mégis azt mondom érdemes bejárni dolgozni,mert többségben vannak a kedves családok,akik nem csak elvárnak,de tesznek is kis közösségünkért.

Nagyon sajnálom,hogy az óvónői tárasadalomnak rossz hírét keltetted...

Nagyon szánalmas ez a cikk. Persze, hogy mindenhol vannak nem odaillő emberek, és mindenki szeret a fizetése miatt panaszkodni, de a kedves cikkíró nem pontosan ugyanezt teszi?

Lényegtelen, hogy miről szól a cikk, már az az alap hiba, hogy egyáltalán megíródott és nyilvánosságot kapott.

Nyilvánvaló, hogy a cikk íróját (vélt vagy valós) személyes sérelem érte az óvónők részéről, és ezt rázúdította a világra. Egy nagyobb felelősséggel járó és más feladatokkal járó munkakörben dolgozó embernek több a fizetése mint neki. Na bumm. Hihetetlen. Nem mintha bárki emberhez méltó bért kapna ebben a szférában.

Azt már csak mellékesen tenném hozzá, hogy akkor ezek szerint aki nem kétkezi munkát végez, az lazsál, nem érdemli meg a fizetését.

És egyetértek az előttem szólókkal: nem sz*runk oda ahonnan eszünk.

Ja, és közöm nincs a szakmához, még gyerekem sincsen.

Kedveske!Legyél nyugodt! A legtöbb oviban ez nem így van, de ha hasonlót tapasztalsz, jelezd nyugodtan a vezető óvónőnek! Az óvoda a gyerekekért van!!

:)

Nekem semmi közöm a pedagógus szakmához, de most állunk ovi választás előtt. Ha józan ésszel belegondolok, hogy ennyire nem csinálnak semmit az óvónénik, akkor az én fiam két nap után kirúgná az ovi falait, és minden nap szaros fenékkel jönne haza. Ezt mint szülő finoman szólva sem tolerálnám. Vagy a szóban forgó oviban minden gyerek egy angyal, vagy a szülőket nem érdekli ha lehanyagolják a kölyküket. Ezt azért nehen hiszem...

Én nem szeretném olyan oviba járatni a gyerekem ahol a DADUS így áll a munkatársaihoz.