Otthonszülés! Geréb Ágnes (beszélgetés)
VARRÓ GABRIELLA:
Bűnös nők
Az otthonszülés kriminalizációja Magyarországon
Magyarországon becslések szerint évente 200-300 nő szül kórházon kívül. Habár a szülés helyszínének és módjának megválasztása a nők alkotmányban garantált joga, ezzel a joggal csak korlátozottan tudtak élni. Az otthonszülés hazánkban az európai országokhoz hasonlóan sosem volt tiltva, ugyanakkor azoktól eltérően 2011 áprilisáig szabályozva sem, aminek komoly következményei voltak/vannak mind az otthonszülést választó családokra, mind a szülést kísérő szaksegítőkre (bábákra, doulákra) nézve. Szabályozás hiányában az otthonszülést titkolózás övezte az azt választó családok részéről, és el-utasítás a különböző intézmények és hatóságok oldaláról. Nemegyszer fordult elő, hogy az otthonszülés mint kvázi bűncselekmény helyszínén még a vajúdás során megjelent a rendőrség, ahogy az sem volt ritka, hogy azokat a nőket, akik a szülésnek ezt a módját választották, az ÁNTSZ beidézte kihallgatásra. Az utóbbi években a média reflektorfényébe került „bábaperek" irányították először a figyelmet az ott-honszülésre. Nem láttunk még magyar orvost bilincsbe verve, szabadságától megfosztva: az otthonszülést elindító orvos-bába, Geréb Ágnes volt az első. Emellett a nyilvánosság előtt megjelenő szerencsétlen kimenetelű egy-két kórházon kívüli szülés töltötte meg hetekre a sajtót, jelentősen felnagyítva az otthonszülés veszélyeit és szinte megsokszorozva az esetek számát. Mindeközben úgy alkothattunk csak véleményt, hogy az otthonszülések hátteréről, a választás mögött álló motivációkról és a komplikációk gyakoriságáról gyakorlatilag semmilyen információval nem rendelkeztünk. 2010 októberében kérdőíves kutatást végeztem otthon szült nők körében. A kutatási mintában szereplő, a hazai otthonszülések nagy részét lefedő 1095 otthonszülés vizsgálata-kor arra voltam kíváncsi, kik és miért választják a szülés ezen módját, milyen tapasztalataik vannak az egészségügyi intézményrendszerrel és a különböző hatóságokkal.
A fenti tények és a kutatás megállapításai is abba az irányba mutatnak, hogy Magyarországon az otthonszülés erősen kriminalizálódott, az egészségügyi rendszer és a különböző hatósági szereplők egyértelmű elutasítása övezi. Annak ellenére, hogy az otthonszülés közben fellépő komplikációk semmivel nem gyakoribbak, mint más országban, a negatív kimenetelű kórházi szülésekhez képest pedig számuk elenyésző.
Nem vezetnek, kísérnek
Az otthonszülés versus kórházi szülés a világban mindenhol időről idő-re vita tárgyát képezi. Bár a közbeszédben mindig Hollandiáról esik szó, ahol az otthonszülés valóban a legnagyobb arányú (30 százalék), a kórházon kívüli szülés számos más országban is a társadalombiztosítás által támogatott szülési forma, még akkor is, ha kevesen élnek vele. (Például Franciaországban, Belgiumban, az Egyesült Királyságban, Írországban, Németországban, Dániában, Norvégiában, ahol az otthon-szülések aránya az összes szülés 1-2 százalékát teszi ki). Bár épp a szabályozás hiánya miatt nincsenek pontos statisztikáink, a védőnői lejelentések alapján a tervezett intézményen kívüli szülések aránya az összes szülés 0,1-0,2 százalékát teszi ki Magyar-országon, ami jóval a nemzetközi átlag alatt van. Az otthonszülés ellenzői felelőtlenségnek és kockázatosnak, vagy egyenesen a gyermek veszélyeztetésének tartják, szemben a kórház adta biztonsággal, pártolói épp a szülés medikalizálódását kritizálják, az orvosi beavatkozások szükségtelenségét és a szülésre, születésre gyakorolt káros hatását hangsúlyozzák. Az otthonszülés és a kórházi szülés között mind szemléletében, mind gyakorlatában óriási a különbség. Az otthonszülésnél alkalmazott bábai modell abból indul ki, hogy a várandósság és a szülés normális élettani folyamat, ideális esetben nincs szükség semmilyen orvosi beavatkozásra. A szülés spontán zajlik, elegendő a várandósság, illetve a szülés kísérése, és csupán komplikáció esetén kell a vajúdót kórházba irányítani. Az orvosi modell ezzel szemben az esetek többségében akkor is igény-be veszi a műszeres vizsgálatokat és különböző beavatkozásokat, amikor nincs semmilyen komplikáció. (Ilyen például a rutinszerűen alkalmazott gátmetszés az először szülő nőknél ). A hagyományos szülészeti és a bábai modell szóhasználatában is elkülönül egymástól: míg az orvos „levezeti" a szülést, a bába „kíséri". A XX. század első felében a nők még otthonukban hozták világra gyermeküket bába segítségével. Egészen az 50-es évekig Magyarországon sem volt hagyománya a kórházi szülésnek, az 50-es évek közepétől azonban egyre inkább medikalizálódott a szülés folyamata. A hiányos kórházi infrastruktúra miatt eleinte vidéken megjelentek a szülőotthonok, majd hamarosan a szülés helyszíne kizárólag a kórház lett, és ezzel a bábák szerepe is visszaszorult. Az első tervezett otthonszülések 1989-ben történtek. Az első évben kettő, 1990-ben már húsz otthonszülés zajlott. Akkor – és még legalább két évtizedig – szabályozás nélkül, a legalitás és illegalitás határán. Az otthonszülésben segédkező bábák, doulák többször fordultak a magyar államhoz azzal a kéréssel, hogy rendezzék az otthonszülés helyzetét. A szabályozás körüli érdemi vita megkezdéséhez azonban a média figyelmével kísért botrányok kellettek. Az otthonszülés iránt a sajtó a bábaperek, majd később dr. Geréb Ágnes 2010. őszi letartóztatása kapcsán kezdett intenzíven érdeklődni. A néhány tragikus kimenetelű otthonszülés hetekre megtöltötte a sajtót. Az otthonszülés jogszabályi rendezésével kapcsolatos 2001-bem kezdődő és többször elakadt tárgyalások ekkor, 2010 végén értek fordulóponthoz. A jogalkotó munka felgyorsításában feltehetőleg nagy szerepet játszottak az akkori események: dr. Geréb Ágnes letartóztatása és az ennek kapcsán elindult civil és emberjogi hazai és nemzetközi kampány, lobbi. Ekkorra már öt bába ült a vádlottak padján, és több szülő ellen is eljárás indult. A kutatás kérdőíveinek felvétele 2010 októberében, az otthonszülést szabályozó rendelet megszületése előtt zajlott. Az adatfelvétel közben tartóztatták le dr. Geréb Ágnest.
Kik és miért szülnek otthon?
Az otthonszülést választó családok társadalmi összetételét vizsgálva azt tapasztaltuk, hogy a szülők magasan kvalifikáltak, jellemzően mindketten főiskolát vagy egyetemet végeztek. Az érettségizettségnél alacsonyabb végzettség igen ritka. Az otthonszülés erősen főváros- és nagyvároscentrikus: a szülések fele Budapesten és 20 kilométeres vonzáskörzetében történik; nyolcvan százaléka 20 ezer fős lakosságúnál is nagyobb városban. Miközben Magyarországon a születések száma folyamatosan csökken, ezek a családok az átlagosnál lényegesen több gyereket vállalnak. A hagyományos kétgyerekes családmodellel szemben minden harmadik családban három vagy annál több gyerek van. Az otthonszülést választó nők motivációi között nagy szerepe volt a kórházzal kapcsolatos ellenérzéseknek. Nagyrészük úgy érzi: a kórházak nem tudják biztosítani a nyugodt, háborítatlan szülést. A magyar egészségügyi intézményrendszerről is sokat mond, hogy minden második nőnek volt már negatív tapasztalata a kórházakkal, ami erősen befolyásolta döntésüket. Az otthonszülés során alkalmazott bábai modell a kórházi protokolltól gyökeresen eltér. Az otthonszülésnél hangsúlyos elem, hogy a vajúdás és szülés menetébe normális esetben nem kell beavatkozni. A kórházi szülésnél ezzel szemben az orvosok az esetek többségében számos olyan fogást alkalmaznak, amely felgyorsítja a szülést, így például az oxitocin adagolása, a méhszáj kézzel való tágítása, a kitolási szakaszban a hasra gyakorolt nyomás vagy a gátmetszés. A bábai modell vitatja ezek rutinszerű alkalmazását. A megkérdezett nők 90 százaléka többek között ezeket az orvosi beavatkozásokat akarta elkerülni, amikor az otthonszülést választotta. A nők kiszolgáltatottságát a kórházi szülésnél jól mutatja, hogy a vajúdás során mégis kórházba kerülő nők közel kétharmada nem tudta, mi fog vele történni, nem kapott semmilyen felvilágosítást az orvosi beavatkozásokról. Kisebb arányban az ismételt császármetszéstől való félelem is motiválta a kórházon kívüli szülést. A kórházi gyakorlatra jellemző, hogy korábbi császármetszéssel végződő szülés esetén a következő szülésnél már szinte automatikusan alkalmazza ezt az amúgy életmentő műtétet. Magyarországon a császármetszések aránya 2006 óta növekvő tendenciát mutat, 2009-ben az országos átlag 32 százalék volt, szemben a WHO 15 százalékos ajánlásával. Ugyanebben az évben ráadásul a kórházak 46 százaléka (33 kórház) esetében aránya meghaladta az országos átlagot is. A nők 7,1 százaléka többek között ezt a beavatkozást akarta elkerülni, amikor az intézményen kívüli szülést választotta.
Kölcsönös bizalmatlanság
A nők és az egészségügyi rendszer szereplői közti kölcsönös bizalmatlanság legjobb mutatója, hogy az állami terhesgondozást igénybe vevő nők fele eltitkolta a szülész-nőgyógyász és a védőnő elől, hogy otthon fog szülni, az otthonszülést felvállalók pedig az egészségügyi dolgozók rosszallásával találkozhattak. Az orvosok negyven, a védőnők harminc százaléka azonnal ellenséges lett. Ez esetenként odáig fajult, hogy az orvosok elutasították a nők terhesgondozását (minden nyolcadik várandós esetében), a gyermekorvosok pedig az otthon született újszülött vizsgálatát (minden hatodik orvos). Jelzésértékű az is, hogy minden huszadik várandós nem vette igény-be az állami terhesgondozást. (A terhesgondozást a vonatkozó jogszabályok szerint a háziorvos, a védőnő és a szülész-nőgyógyász szakorvos közösen végzi. A terhesgondozáson való részvétel nem kötelező, ugyanakkor például a szülés után igényelhető egyszeri anyasági támogatás folyósításának feltétele.) Ők az otthonszülésre való felkészítés keretében részesültek bábai gondozásban, amely a várandósság kezdetétől egészen a szülést követő gyerekágyas időszak elejéig terjedt. Az otthonszülés körüli titkolózás nemcsak a terhesgondozásra volt jellemző, hanem kórházba kerülés esetén is. Az egészségüggyel kapcsolatos negatív tapasztalatok és a rendezetlen jogi helyzet miatt valószínűleg nem véletlen, hogy a nők harmada igyekezett eltitkolni a kórházi személyzet elől, hogy tervezett otthonszülés történt. A szüléskísérő bábák és a kórházi szakszemélyzet közötti együttműködésről sokat mond, hogy az esetek negyedében nem engedték be őket a vajúdóhoz. Kérdés, hogy az együttműködés – a vajúdás menetével kapcsolatos információk átadásának – hiánya mennyiben késleltette a vajúdó ellátását.
Hamis kép
A média nagy része szinte kizárólag az otthonszüléssel kapcsolatos negatív híreknek ad teret. Az otthon szülés közben fellépő komplikációk gyakoriságának vizsgálatakor ugyan-akkor azt tapasztaltuk, hogy itthon semmivel nem rosszabb a helyzet, mint más európai vagy Európán kívüli országban, ahol több évtizedes hagyománya van a kórházon kívüli szülésnek. Az összes tervezett otthonszülés 14 százaléka fejeződött be kórházban vagy kórházba szállítás közben, ami megegyezik a nemzetközi átlaggal. Egyes években ugyan a kórházba szállítás aránya megugrott (2008-ban 15,9 százalék, majd 2009-ben 21,5 százalék), de még így is a normális értékhatáron belül mozgott. További vizsgálatokat igényelne, hogy a kórházba szállítások emelkedése összefügg-e az otthonszüléssel, a kapcsolatos bírósági eljárások megindulásával és a rendszeressé váló hatósági kihallgatásokkal. A bábaperek, a szülők elleni eljárások és a negatív médianyilvánosság ha-tására kialakult fokozott stresszhelyzet következtében elképzelhető, hogy a vajúdó saját kérésre vagy a szüléskísérők javaslatára már a szülés korábbi szakaszában, komplikáció nélkül is kórházba került.
Boszorkányüldözés
Az otthonszülést kísérő bábák tevékenysége engedélyköteles, szabályozás hiányában azonban nem kaptak engedélyt munkájukhoz, ezért ha otthonszülésnél segédkeztek, szabálysértést követtek el. A helyzetet tovább dramatizálta az a tény, hogy a bábák ellen folyamatosan eljárások, büntetőperek indultak - akár olyan, kórházban normálisnak számító esetben is, ha egy szülést követően az édesanyának erősebb vérzése volt. Míg Nyugat-Európában a bábák saját szakmai fórumuk előtt felelnek esetleges hibáikért, Magyarországon kizárólag büntetőeljárás keretében vizsgálják az ügyeket, melynek következtében a bábák minden esetben a vádlottak padján ülnek.
A rendezetlen jogi helyzet miatt azonban nem csak az otthonszülésnél segédkezők, hanem az otthonszülést választók is számtalan támadásnak voltak kitéve. Az egészségügyi intézményrendszer szereplői és a hatóságok is több esetben úgy viszonyultak az otthonszüléshez, mint-ha bűncselekmény lenne. Ezt egy-értelműen mutatja, hogy a szüléshez kihívott mentő nyolc esetben azonnal értesítette a rendőrséget is, két esetben pedig a kórház tett feljelentést, amiért az anya a szülést követően saját felelősségére hagyta el az újszülöttel a kórházat. Utóbbi azt is jelezheti, hogy az ambuláns szülésnek – más nyugat-európai országokkal szemben – nincs elfogadott gyakorlata Magyarországon, még ha a vonatkozó jogszabályok nem is tiltják. Az ambuláns szüléssel kapcsolatban meg kell jegyezni, hogy az Országos Egészségbiztosítási Pénztár (OEP) finanszírozási rendszere egyenesen ellenérdekeltté teszi a kórházakat a szülő nők és az újszülött gyors hazaengedésében: az OEP csak három kórházi tartózkodási nap után nyújt teljes támogatást a kórházaknak a szülés levezetéséért. Ha a szülés alatti és szülés körüli bonyodalmakat el is kerülték, a szülők több mint negyede a szülést követően a gyermek anyakönyvezésénél ütközött nehézségekbe, mivel az önkormányzatok különböző gyakorlatot alkalmaztak, és a meglévő jogszabálytól eltérő dokumentumokat próbáltak bekérni. Bár a kórházon kívüli szülésekre vonatkozó anyakönyvezési eljárásnak korábban is megvoltak a jogszabályi alapjai, ennek ellenére többször előfordult, hogy az önkormányzatok attól eltérő gyakorlatot folytattak. Így gyakran nehézséget okozott például az orvosi igazolás be-szerzése a szülés tényéről (a szülést kísérő bába igazolását ugyanis nem fogadták el), illetve az is megesett, hogy kórházi papírok hiányában egyáltalán nem akarták anyakönyveztetni az újszülöttet. A legextrémebb esetben ez a folyamat öt hó-napig tartott. Az általunk vizsgált szülések 3,4 százalékánál indult az otthonszülés miatt valamilyen eljárás, 14 alkalommal a szüléskísérők, 15 alkalommal a szülők ellen. A szülőkkel szemben kiskorú veszélyeztetése miatt vizsgálódtak, illetve az is gyakori volt, hogy az ÁNTSZ ennek ürügyén behívatta a szülőket kihallgatásra, és a szüléskísérők kilétét tudakolta. Azt tapasztaltuk, hogy minden megpróbáltatás ellenére az otthon szülő nők mégsem tesznek panaszt, még akkor sem, amikor szerintük jogos lenne. Bár a nők negyede érezte úgy, hogy otthonszülése miatt valamilyen sérelem érte, csak alig 8 százalékuk tett panaszt. Így, bár 122 esetben fordult elő, hogy a felkeresett gyerekorvos elutasította az otthon született újszülött vizsgálatát, ezzel kapcsolatosan csak egy fő emelt kifogást. A 43 személy közül, akiknél problémát okozott az anti-D szérum beadatása, összesen ketten tettek panaszt. A rendőrség ellen egy esetben folyik jelenleg is kivizsgálás adatvédelmi okok miatt. A legtöbb panasz az anyakönyvezéssel, illetve az anyasági támogatások megítélésével volt kapcsolatos, valamint a szülést vezető orvossal és magával az ellátással. Passzivitásukat legtöbben azzal indokolták, hogy nem érezték fontosnak (31 százalék), illetve nem bíztak a panasztétel sikerében (28,5 százalék). A válaszadók borúlátását igazolta, hogy a panasztételnek az esetek kétharmadában valóban nem lett következménye.
Felemás rendezés
Az otthonszülés háborítatlanságát kétségtelenül veszélyezteti a nőket ért számtalan elutasítás és zaklatás. Bár a kutatás adatfelvétele után meg-született az otthonszülés jogi szabályozása, az nem feltétlenül jelenti mindezek automatikus megszűnését. Az egészségügyi szervek és különböző hatóságok, de a közvélemény attitűdváltozásához is jóval több idő kell. A szabályozó rendelet óriási előrelépés, hiszen húsz év mulasztást rendez, ugyanakkor továbbra sem jelenti az otthonszülés dekriminalizálódását. A bábák elleni büntetőperek 2012 elején folytatódnak, a rendelet nem teszi semmissé a szabályozás előtt megindult eljárásokat. Nem rendezi a bábák felelősségre vonásának kérdését sem, továbbra is büntetőeljárás formájában fogják vizsgálni az esetleges hibákat. (Ellentétben azokkal a kórházi műhibákkal, amelyek esetében polgári kártérítési perek indulnak.) Míg más országokban az otthonszülést kísérő bábák ügyeiben főként szülészekből álló szakmai testület vizsgálódik és ítélkezik, nálunk az eddigi gyakorlat szerint kizárólag kór-házi orvosok adnak véleményt, akik nem rendelkeznek semmilyen tapasztalattal az otthonszülés terén. A rendeletnek a hazai otthonszülés alakulására több hatása is lehet. Például jelentősen visszavetheti az amúgy is igen alacsony otthonszülések számát, mivel nem élvezi a társadalombiztosítás támogatását. A jogszabály által előírt követelmények teljesítése annyira megdrágít-hatja a szülés költségeit, hogy az ki-zárja az otthonszülésből a családok egy részét, és a tehetős réteg kiváltságává teszi. Ha így lesz, a rendelet nem kínál valós alternatívát, a választás szabadsága csak keveseknek adott.
(A szerző szociológus)
Nem.
Csak az nem veszi ezt észre, aki vak, vagy szemellenzőt hord.
Sajnos úgy látom én is, igazad van.
Szerintem szégyen az országra nézve, nemcsak ez, sok-sok eu-s vélemény... Ha van valami, ami Európán belül elfogadott, általános, egyetemes értékrend, nemes egyszerűséggel mondhatnánk, hogy úgy normális, és kis hazánk bármily kérdésben ellene megy, azon én mindig ki vagyok akadva, témától teljesen függetlenül.
:))
Vegyestüzelésű kazán-tapasztalat: a reklám újságokkal csak kínlódni lehet. Előbb-utóbb azért elég. :) Olcsóbb, mint a gáz, ugye, ingyen dobják be. A lakásban viszont 2x70 literes kuka van, egyik az égetnivaló, másik a szerves. Ha pedig valamelyik csemetém nem jó helyre dobja a papírt, és észreveszem, kénytelen kukázni egyet. :)
Lehet, botrányos, de nekünk van tv-nk, ezernyi csatornával. Az már más kérdés, hogy alig-alig nyitjuk ki. Mivel van digi-box, beprogramozom, felveszem a jó és értékes filmeket (nem a hollywoody akciókra gondolok!!!), majd családilag nézzük őket, ezzel is nevelve a gyerekek ízlését. A legutóbb pl. Mozart: Varázsfuvoláját néztük musical-ben...
Viszont, amiben csak lehet, törekszem a természetesre, a környezetvédelemre. Pl., amióta megjelentek a közelben a szelektív kukák (előtte sajnos nem, mert túl drága lett volna a benzin, hogy emiatt autózzak a város túlsó felére), külön gyűjtjük az üveget, elemet, stb... Hetente egyszer a gyerekek dolga elmenni, és szortírozni. Az ablakból szoktam figyelni őket, mennyire élvezettel dobálják be a lyukakon. :)
Épp írni akartam valami frappánsat... Aztán olvastam ezt a hsz-ed.
Egyik alapvető vád szokott lenni, hogy az osz divat. Pedig nem. Sajnos biztos létezik az a kategória, aki az "ezt is meg tudom csinálni" elv alapján áll neki, de mint írod te is, és az is bizonyíték, az ilyen hozzáállásnak általában kudarc, azaz kórház a vége.
Mint Hannipanni írta, a legfontosabb maga a bábai szemléletmód, ami nem helyhez kötött. Ettől függetlenül, a szabad választás végett mindig is lesznek olyanok, akik nem óhajtanák a kórházat, ha a legnagyobb körültekintéssel alkalmazzák a bábai modellt, akkor se. Másoknak meg nagyon jó lenne. Ha meg még születésházak is lennének...
Mint írtad, te is kacérkodtál a gondolattal, majd rájöttél, nem az a te utad, s így felelősségteljesen tetted, amit a szíved diktált. Ugyanígy vannak azok is, akik az osz-t választják, akár a bábai modellen túl is. Ők is felelősségteljesek. Nem divatot követnek, hanem döntenek. Szabadon, a saját útjukat járva.
Csak sajnálni tudom azt, aki nem belülről, ill. nem őszintén, magát is becsapva dönt bármelyik lehetőség mellett, mert a test-lélek harmóniájában lévő zavar a szülés alatt biztosan kiütközik. Ráadásul rontja az összképet. :)
A kommentelők egyike megemlíti,mikor lábbilincsben vezették a Gerébet,meg volt testüregi motozás,meztelenül guggoltatták stb.
Más híres letartóztatottaknál ezt nem alkalmazták.Én találom ki,hogy ellenszenv van a magyar társadalomban Geréb iránt??
De van a perköltség megfizetésén kívül vmi eredmény ebből?
Olyan ez az EUs dolog a politikusoknak,hogy ha vmi kell nekik,akkor lobogtatják,hogy az EUban kötelező.
Ha meg az érdekük ellen van,akkor sz.rnak rá,mi az EUs előírás.
A You tube -on vannak olyan felhasználók,akik szerint ez a jelenet tartalmaz 18 év alattiaknak nem való tartalmakat.
A delfines jelenet a First cry-ból.
"Szerintem meg a szembenállítás marhaság, és mesterségesen szítja az indulatokat.."
Persze.Én találtam ki,hogy a 2 tábor szembenáll....
Igen,az egyik 10 pontot az otthonszülősök szokták szajkózni,a másik 10 pontot meg a kórházasok!!
Már bocsánat,nem szülési élményeket írtam le,hanem amit itt 1 év alatt olvastam tőletek!!
Mi az,amit nem mondtatok ezekből?Kérem a cáfolatot!!!
Mi is a kályhával etetjük meg. :-) Mindig megrökönyödöm, ha egy vendég a szemetesbe dobja a papírzsepit. Nyáron meg van annyi szabadtéri tűz, ami feleméssze...
Mondjuk a reklámújságok egy része nem igazán ég. :-(
Én a kályhának is meg szoktam köszönni...a meleget is, meg a szemétégetést is.
Lehet, hogy a középhülye kategóriából is kilógok?????? :-)
Nekem a kiöntött mosogatólé szokott bűntudatot okozni, főleg tavasztól őszig, amikor kint mosogatok. :-)
Nekem a legökobb mosogatószer is durva vegyszernek érződik ilyenkor:-)
A klubban benne vagyok! :-)
A kulcs pedig az, amit a gyerekeknek adunk, mert ez a minta megy tovább. És nekik ez a természetes. Boldog vagyok, hogy a kicsik nálunk már itt a hegyen nőnek fel, ahol egész más dolgokat látnak, mint egy játszótéri gyerek. Itt rókát meg zöld küllőt nézünk az ablakból, és nem villamosokat. Nekünk a bogarak természetes részei az életnek, igaz a darazsakat nem szeretjük, de tisztában van vele a 2,5 éves is, hogy ők is itt élnek, és részei a NORMÁLIS azaz természetes környezetünknek. Rendszeresen gyönyörködünk az égi fényekben, naplementében, szivárványban. Gyakran elhangzik: apa hova ment? Hát csak ide az erdőbe...
Nálunk egy szimpla séta is olyan, mint másnak egy kirándulás, hisz mellettünk az erdő. Nekik ez a hétköznapi megélésük. Nagyon hálás vagyok ezért, még ha sok áldozattal jár is ez az életforma. Mert a városi lét is áldozattal jár, csak azt nem mindig látja ennyire az ember...
..és megalapíthatnánk a "középhülye mérnökök" női klubrészlegét a szakszervezeten belül...:)))
Kikopóban van a mifajtánk, én is azt látom... Vagy a divat megy, vagy az ész nélküli fanatizmus. Nekünk sincs tv-nk, de dvd-zni néha szoktunk. Nekem pl. ebben az a fontos, hogy nem ragadok elé, hanem akkor, és azt nézem, amit eltervezünk, és nem amit ránkzúdítanak...
Én is igyekszem környezetbarát módon élni, de múltkor levittem egy adag papírt a kukába, nagy lelkifurdalások közepette.. Van ilyen.. De azért a gyerekek már látnak egy kicsit más szemléletet..
Az a nő mondjuk más tészta...kicsit mint a mai Waldorf, hogy 10 éve még csak az "alternatívak" jártak oda, ma meg akik megengedhetik maguknak. A barátnőm most vette ki a lányát, mert nem tudta fizetni...az osztályból csak nekik nem volt tv-jük.
Az első gyerekeknél (az első házasságomban) én is éretlen voltam rá, fel sem vetődött az osz lehetősége. Aztán hozta az élet, és abszolút a tudatosodás lépcsőfokaként tekintek rá. Én is ismerek hisztis anyukát, akiről el sem tudom hinni, de tényleg otthon szült. De ez egy ember, az összes többi nem ilyen. Bár valószínűleg mi kicsit kilógunk a sorból, mármint "mások" vagyunk még itt is, ebben a körben. Nekünk fontos a természetesség, és ha nem is fanatikusan csináljuk (a mosógéphez is ragaszkodom...:-) ), de igyekszünk minél harmonikusabb életet kialakítani, nálunk az asztali áldás nem eldarált sablonszöveg, hanem egy tényleges hálaadás Földanyának, amiért gondoskodik rólunk. Nem a szavak fontosak, hanem az érzés.
Igyekszem öko módon mosni, mosogatni, ami nem mindig jön össze, de olyankor is tudatában vagyok, hogy ez így nem jó, és igyekszem minden tőlem telhetőt megtenni. Nekem a szülés is egyfajta kapcsolódás a természethez, a mindenséghez. Ezt a babát úgy fogadtuk, hogy a fogantatásakor már érzékeltük a jelenlétét-pedig nem terveztünk már gyereket...de akkor ott tudtuk, hogy jön, mert jönni akar, és én megköszöntem, amiért bizalmat ad nekünk, és minket választ.
Ez nem egy tipikus városi karrierista hozzáállás.
És nem vagyok egy ősanya, ha sikerülne a szakmámban elhelyezkedni, akkor szívesen dolgoznék mérnökként, tehát nem vagyok eleve "elvadult"...
Nyilván ez nem arra igaz, akire nem igaz... :))
Annak is örülök, hogy érted, miről beszélek, már ez se kis szó... Sajnos a legtöbbekkel még beszélgetni se lehet, mert a tizedét se érti a gondolataimnak..
Én pont olyanokat láttam, akikre eléggé igaz, bár senkinek a megítélése nem az én dolgom. Az egyik kedvencem anyám kolleganője volt, olyan, aki 35-ig gyerekről sem akart hallani. Mindenben sikeres volt, mindent el tudott intézni. A fejébe vette, hogy ő ezt is "megcsinálja". Gerébnél akart szülni. Aztán x óra után a doktornő mondta neki, hogy kedves, indulás a kórház... Ő meg iszonyat hisztériát csinált, ott is, sőt majdnem a kórházhoz is rendőrhívás lett a vége... Aztán valahogy csak megszült szegény.. Ebben pont az látszott, hogy őt már igazán semmi sem érdekelte, csak az, hogy a saját maga által kitűzött célt elérje... No itt van nekem a bibi.. Sokan lelkileg alkalmatlanak erre, - sok ok miatt - viszont ezt kiszűrni szinte lehetetlen..
Anno az első gyerek előtt én is kacérkodtam a gondolattal, de szerencsére képes voltam felmérni, hogy ez nekem nem való.. Attól még másnak való lehet persze, a gond csak ott van, ha valaki nem tudja felmérni...
Mondjuk a negyediket - ha lenne - már asszem meg tudnám szülni bárhol, de ehhez nekem kellett az éles tanfolyam..
Nekem a legnagyobb született a Baross utcában (nem tudom az az I vagy II). Csilivili volt, egyágyas, meg minden, de akkor még a hozzáállás messze nem volt ott...
A helyi kórház szülészetéről pedig a "mészárszék" jelző kering...
Szóval van még minek javulnia, de jó úton van az ügy.
Egyébként én nem szeretem az "otthonszülés" kifejezést, mert a legtöbben nem ezt akarjuk mindenáron, hanem a bábai modellt, és az nem kötött helyhez.
És itt bejön a lelkiség, és Isten a szülőszobába, legyen az hálószoba, vagy kórház...
Nálunk pl a viszony rendben van. És komoly vezettetés volt, ahogyan "megkaptuk" a Bábánkat.
Nálunk nem szokás másokat hibáztatni sem, ha ismered a Ho' oponopono-t, akkor erről nemigen kell többet mondanom. Na azért még van mit tanulni, gyakorolni. :-)
Mikrónk soha nem volt, tv-nk 12 éve nincs...
Persze van telefon és net, de ez nem akadálya az ősi erőhöz való visszatérésnek.
Aki otthonszülőt ismerek, egy sem divatból csinálja (persze biztos van olyan is, de szerintem nem ez a jellemző, hanem a tudatosság), jópárnak autója sincs (épp nekünk sincs, de ahol lakunk, ott elég gáz így, a világ végéről a faluba 45 perc gyalog, szóval lesz megint)
Nekünk a bio az nem csak vegyszermentes, hanem sok sajátkezűleg, szeretettel nevelt (meg jópár nem bio a CBA-ból, de ez egyre csökken), nem álltunk át még teljesen, de ez a cél. Én pl mostanában nem sütök kenyeret, de szülés után ha visszaállok fizikailag, hogy bírjam, akkor újra fogok. Nem vagyunk fanatikusak, de tudatosan építjük le a vacakságokat, és teremtjük a jót fizikai és szellemi síkon egyaránt.
Szerintem itt is vegyes a kép, de nem a divatozás a jellemző motiváció, ez biztos.
A szülünkosztcsók-os írásban van egy nagyon jó felosztás (DODICA linkelte pár napja)
Ilyen szempontból én összevonnám az általa minimalistának nevezett csoportot és az otthonszülőket, mert mindannyiuk motivációja hasonló, és SOKKAL közelebb állnak Istenhez (vagy nevezzük bárhogy), mint a tömegek és a technokraták.
Valóban, nyilván ez az egyik legjobb, hiszen a "Bálint dolktorok" voltak az elsők, akik a Geréb Ágnes féle hangulatot kórházi körülmények között képzelték el... De ma már egyáltalán nem ez az egyetlen, sőt, egy csomó kórház ma már bababarátabbnak van nyilvánítva...
Pl. az István tuti, és asszem Gerébnek is oda voltak kapcsolatai, oda küldte azokat a kismamákat, akiknél ő is úgy döntött, hogy most irány a kórház..
Az is igaz, hogy ez a főváros felé koncentrálódik..
Viszont szerintem éppen ezért legalább olyan fontos cél lenne ennek a szemléletnek az országos terjesztése - hiszen még mindig a legtöbb nőt ez érinti - mint kizárólag az "otthon"-szülés hangoztatása.. Mindamellett, hogy természetesen mindenkit illessen meg a szabad választás joga..
Én is bízom egyébként ebben..