Összeköltözzünk a kommunikációs problémák ellenére? (beszélgetős fórum)

Ez jó, köszönöm! :)

Ma még csak telefonon hívott fel, dolgozom, de biztosan lesz valami amit majd meg fog tudni szólni és akkor rövidre zárom.

Köszönöm, pontosan, nem ezeken az ételeken van a hangsúly, hanem azon, hogy ezeket felhasználva rúg belém. Megmásítja a dolgokat, kioktat mint egy együgyű, kezdő háziasszonyt

( 2 napja: "a keksztekercset nem kell hűtőbe tenni" és meg kellett magyaráznom, hogy miért teszem be.

Majd tegnap a kérdése azzal a hangsúllyal ami még most is a fülemben cseng: "Na, és miért penészesedett meg a keksztekercs? Mert tegnap fél órát itt hagytad az asztalon.")

Nem én gerjesztem a vitát, hanem ő bánt és piszlicsáré dolgokba köt bele. Még jó, hogy nem attól lett penészes, hogy ránéztem.

Ja, és amikor kivágtam a szemetesbe, akkor rám szólt, hogy a dobozt (egy szar húsos, vagy zöldséges doboz volt, ilyenben árulják a boltokban ezeket) ne dobjam ki, mert az kell neki. Már bánom, hogy nem mondtam neki, hogy akkor vegye ki és mossa el magának, de otthon.

Igen, ez a szerencséje a fórumindítónak, hogy nem élnek együtt. Így könnyebben ki tud lépni belőle.

Nemcsak a testi bántalmazást hívják bántalmazó kapcsolatnak, hanem azt is, amikor valakit folyamatosan megaláznak.

Ó, még ma sem szakítottatok?

Bár nem engem kérdeztél, de a jövőben ha belém kötne kapásból mondanám neki, hogy itt a vége! Ezzel a beszólásoddal tetted fel az i-re a pontot! Kész, betelt a pohár! Én más bánásmódhoz vagyok szokva! Te pedig azzal szórakozzál akivel szoktál! Szia! Nem kell hagyni hogy elkezdje kimagyarázni, vagy bocsánatot kérjen, mert nem fog változni utána se semmi.

Tehát ha így boldog vagy vele fogadd el, ha nem, add ki az útját! Nézz a szemébe és nem veszekedve, röviden, és nagyon határozottan beszélj! Aztán hagyd faképnél mielőtt az első lélegzetet venné.

Miről beszélsz?

Ez nem is kapcsolat. :D

Összejárnak, folyton van valami probléma.

Ez egy nagy semmi.

Örülj neki, hogy soha nem voltál még olyan bántalmazó kapcsolatban, ahol az ember már egy keksztekercs/comb/pizza miatt összevész valakivel. Itt nem arról van szó, hogy mi van a keksztekerccsel vagy a pizzával, hanem hogy a másik fél ilyen pitiáner, hétköznapi ügyekben is képes megalázni a társát, annak igazságérzetét mélyen sértve, önbecsülését aláásva.

Akik nem voltak még ilyen helyzetben, azoknál gyakran megfigyelhetjük az áldozathibáztatást ("de h*lye vagy, képes vagy egy keksztekercsen összeveszni"), holott itt régen nem a keksztekercsről van szó.

Viszont akik nem voltak még ilyen helyzetben, azok is rengeteget olvashatnak a témáról, hogy legközelebb ne úgy álljanak a témához, hogy még egyet rúgnak abba, aki már amúgy is a földön van.

Hidd el, hogy nem jókedvemből írtam ki a fórumot, sőt, nem is tudtam, hogy mi a probléma.

Örülj, hogy te ki tudsz állni magadért, és lazán elküldöd talán már első alkalom után az ilyen pöcst. Én nem ilyen vagyok, amit meg tudok javítani, vagy helyrehozni, azt megpróbálom, és ő is más területen normális, és figyelmes.

Természetesen, főleg az elején még mondtam neki, de akkor vagy egy álnok cselszövő lettem aki veszekedni akar, vagy ha le tudta tagadni, akkor a szemembe hazudott.

Most is mondtam neki, hogy talán már penészes volt amikor idehozta, hisz nem néztem meg, de emlékezzen rá, hogy még ő mondta, hogy ne tegyem hűtőbe, most meg az a baj, hogy nem tettem be azonnal.

Azt tapasztaltam, hogy jobb ha nem szólok, mert én húzom a rövidebbet. Már teljesen lesüllyedek a szintjére, és ahelyett, hogy épülnénk, fejlődne a kapcsolatunk, egyre jobban leszedál.

A keksztekercs témánál Te mit mondtál neki ? Hallgatsz ilyenkor ? Amit nekünk leírsz, azt neki nem mondod ?

Én olyasmit mondanék, hogy " mivel én sok mindent rosszul csinálok, Te pedig tökéletes vagy, nem illünk össze. A meglevő önbizalmamat nem hagyom senkinek tönkretenni ! Olyan társat keresek, akinek érzem a szeretetét, akinél kölcsönösen azt érzem, hogy öröm,sőt boldogság tölt el, ha találkozunk. Veled kapcsolatban (már) nem érzek ilyet, sőt stresszelek, hogy megint mibe fogsz belekötni. " Aztán elbúcsúznék tőle. Nem is lakásban, hanem akár beülnék vele egy kávéra valahová, akár séta közben.

Tegnap meg akartam mondani neki, hogy vége, de nem tudtam, pedig újra adta önmagát.

(Tegnap megtudtam, hogy a több napos keksztekercs amit 2 napja hozott az anyjától, azért penészesedett meg, mert fél órára kint hagytam az asztalon. Persze kioktatóan, az orrom alá dörgölve stílussal mondta. - Lehet, hogy már akkor penészes volt amikor idehozta? Ráadásul amikor anno eltettem fél óra után, akkor kioktatott, hogy azt nem kell hűtőbe tenni...)

Arra gondoltam, hogy a legközelebbi kioktatásánál, hibáztatásánál fogok tőle elköszönni.

Esetleg valakinek van valami ötlete, hogy mit mondjak neki?

Szellemesen beleszőjem az aktuális beszólását, vagy csak simán mondjam, hogy szakítani szeretnék?

Lehet róla beszélni, de ezzel ki is fullad a történet. Amit ő csinál, nem a megbeszéljük és úgy lesz kategória.

Változni az alaptermészetünkön rendkívül nehéz. Igazán nagy-nagy motiváció kell hozzá. Nem a megbeszélés által fog változni, hanem mert annyira szeret hogy ezt megteszi érted. Azzal hogy szóvá teszed neki azt amiben újra- és újra hibázik nem közelebb húzod magadhoz, hanem távolítod magadtól. Még nem érzékeled, mert van amiben jó hozzád, de előbb vagy utóbb besokall. Mert amiben változást szeretnél, az nála alaptermészet. Igen. Vannak ilyen emberek.

Nem fogod soha tudni. Azt viszont tudod most is, hogy egy bizonyos dologban nem bízhatsz meg benne.

Amíg nem tudod biztosan hogy akarod-e vele az életet, addig nem akarod.

Ha még adsz esélyt neki és a kapcsolatnak, minden problémádat mondd el neki, ami vele kapcsolatos ! Mondd meg, hogy boldog akarsz lenni, nem pedig azon stresszelni, hogy betartja-e, amit ígért, hogy rossz-e a memóriája, vagy direkt hibáztat Téged, mert képtelen beismerni, ha elfelejtett valamit, stb.

Mondd el neki, hogy változtasson,vagy szakítasz vele !

Mivel én nem hiszek abban, hogy ebben a korban az emberek meg tudnak változni, én befejezném vele a kapcsolatot, de Te nem én vagyok.

Én is így érzem, mert nagyon lelkizős vagyok, és napokig tud bántani ezekkel, hiába kapok más téren tőle (most pl. meglepett a kedvenc sütimmel, nem engedte, hogy kifizessem a dolgokat amiket vett), ha a lentiekkel megbánt.

Többször jut eszembe az a mese a 2 egérről, amiben az egyik a mezőn élt, szűkösen, de békében, a másik a házban, tele finomsággal, de stresszben.

Nem fogom tudni soha, hogy ha megbeszélünk valamit, akkor az úgy is lesz, vagy szó nélkül változtatni fog és ott lesz-e amikor a legnagyobb szükségem lesz rá, mert ő azt másképp gondolja.