Összeköltözzünk a kommunikációs problémák ellenére? (beszélgetős fórum)

Csak az utolsó bejegyzésedet olvastam.

Azt nem mondom meg hogy te mit csinálj, de én nem költöznék össze vele az tuti! Úgy érzem, soha nem lenne nyugodt életem mellette.

Most már nem összeköltözésről, hanem szakításról van szó, mert hiába érzem jól magam vele, és más téren hiába figyelmes, ha ezt nem tudom kezelni, akkor szakítok vele.

Most már arra keresek ötleteket, tanácsokat, hogy ezt hogyan lehet kezelni, egyáltalán érdemes-e.

"meg kéne beszélni"

Igen, én is így gondolom, és éppen ez zavar, hogy sumák módon csinálja a dolgokat, miközben engem hoz ki bűnbaknak.

- Nem akart elvinni, ahelyett, hogy megbeszélte volna, nem vette fel a telefont amikor eljött az idő.

- Azt hittem, hogy kettesével van csomagolva a hús, mondtam neki, hogy 3 csomagot vegyen ki, ha jól emlékszem a kettes csomagolásra, ha hármasával van, akkor elég 2 csomag. (Többször említettem ezt, mert már volt pár félreértésünk korábban.) Ő vette ki, az ő fagyasztójából, és hármunknak, mert egyik gyerek itt volt.

Azt hitte, hogy kevés lesz hármunknak annyi comb, ezért vette ki az összeset, de nem megbeszélte, hanem fondorlatosan inkább a súlyt említette. Én meg bele sem gondoltam, hogy a 6 db comb hány kiló lehet. Viszont ő nagyon jól tudta, hogy az 9 db. Mégis semmibe vett, csinálta amit ő jónak látott!

- Nem tudta, hogy nem szeretem a füstölt sajtos pizzát, elmondhatta volna ezt is, elnézést kérve, de legalább úgy kommunikálva, mint egy normális ember. Ehelyett rám fogta, hogy ő mondta, csak ezek szerint nem figyeltem. (Figyeltem, még azt is kihangsúlyoztam, hogy félzsíros legyen, mert a light nem biztos, hogy rendesen elolvad a pizza tetején, a lágy sajtok jók a pizzára.) A füstölt össze is keményedett a pizzán, ropogott rendesen az egész.

A fentiek az utóbbi pár napos történések, de szinte naponta vannak ilyenek.

Ha tudnám kezelni, akkor folytatnám a kapcsolatot, mert más téren figyelmes, de nem csökken a frusztrációm, hanem egyre inkább nő, és egyre kisebb dolgokra, mert nem lehet vele megbeszélni, mindenben engem hoz ki hibásnak, akkor is, ha képekkel, üzenetekkel igazolom, hogy mi is a valóság.

"Soha semmi nem volt az ő hibája, semmit sem tudtunk megbeszélni, mindent úgy próbált kiforgatni, hogy abból ő makulátlanul jöjjön ki és én legyek a ludas mindenben."

Ezt tapasztaltam én is. Pl. amikor elmentünk pár napra nyaralni, akkor koszosan hagyta maga után a dolgokat, én pakoltam, takarítottam utána, és amikor megkértem, hogy legyen szíves, kicsit jobban figyeljen rá, akkor szemrebbenés nélkül azt mondta, hogy én koszolok.

Fogd rövidebbre és a lényeget írd le.

Az én párom is minig problémázik a gépekkel, csövekkel, ha beleszólok. Ez a férfiak szakterülete, hagyd hogy csinálják. Te sem örülnél, ha beleszólna abba, hogyan takarítasz. Ez az én véleményem.

Kezded kiismerni a szavahihetőségét. Tapasztalod, hogy elfelejt dolgokat, de később nem ismeri el. Miért kéne egyformán szeretnetek a pizzát vagy mást, meg kéne beszélni a bevásárlás miatt.

Te is gondolhatod, hogy 2 kg hús sok lesz kettőtöknek, akárhány comb. ( Egyébként én nem fagyasztok le egy kupacban 9 combot, mert lehet, hogy csak 2 db kell egyszerre.) Őt sem értem, ha egyedül lakik, minek egyben lefagyasztani 2 kilót ?

Ilyen kezdeti időszakban - alig ismeritek egymást - én nem hallgattam volna rá, biztos, hogy téligumi lenne a kocsimon.

Ez mind lényegtelen, csak ha összességében nézem, ez a férfi nem alkalmas igazi komoly párkapcsolatra. Nekem legalábbis ilyen tulajdonságokkal nem lenne az.

Elteltek az ünnepek, és most már nem tudom, hogy mit akar, mert egyszer sem aludtam nála, mintha arra várt volna, hogy én kezdeményezzem azt. Kétszer is volt olyan, hogy éjfélkor jöttem haza tőle.

Már nem szeretnék vele összeköltözni, mert most, hogy még többet voltunk együtt, kiderült, hogy valóban nem tudunk jól együttműködni.

A szakítást fontolgatom, de bizonytalan vagyok.

Nagyon figyelmes, ma is felhívott amikor boltban volt, hogy szeretnék-e valamit, és 8 ezer körül költött rám, amit nem engedett kifizetni, és meglepett pár különlegességgel amiről tudta, hogy szeretem.

Viszont ha olyasmit kérek tőle amit nem szeretne, akkor bólogat, én számítok rá, de azt teszi amit ő akar. Legyen szó arról, hogy elvisz valahová, vagy veszünk valamit, vagy csinálunk. Azt mondja, hogy "igen", közben "nem" lesz belőle.

Amikor jelzem, hogy egy felelős ember egyenesen elmondja a dolgokat, akkor bűnbakot csinál belőlem.

Nem jelentősek ezek, de egyre jobban zavarnak.

Pl. időre mentem valahová, megbeszéltük, hogy elvisz, felhívtam, mert nem jött, de le volt némítva a telefonja. Küldtem, neki egy üzit, hogy már ne jöjjön, elmegyek egyedül. (nyári gumim van, ő mondta, hogy ne cseréljem le, ha kell, akkor elmegyünk az ő autójával, de szerinte egyszerűbb volt egyedül mennem - de miért nem mondta???), vagy, ma megbeszéltük, hogy este pizzát sütök, miket vegyen hozzá, erre a trappista sajt helyett füstölt trappistát vett, és azt állította, hogy mondta, pedig nem mondta. Kiderült, hogy múltkoriban rendelt csupa füstölt pizzát, és az nagyon ízlett neki, vágyott rá. Én nem szeretem! Ha ezt elmondja, akkor meg lehetett volna úgy oldani ezt, hogy mindenki elégedett legyen. (Most megcsináltam a pizzát, és alig ettem belőle.) Szinte mindennap csinál ilyesmit!

Tegnap 5 db egész comb helyett úgy vett elő a fagyasztóból 9 db-ot, hogy szintén én lettem a bűnbak, ugyanis amikor kivette, akkor ő mondta nekem, hogy ez több mint 2 kiló, és én azt mondtam, hogy nem gond. Ebből tudnom kellett volna, hogy az 9 comb! Most legalább 2 db biztosan ki lesz dobva, de lehet, hogy 4, mert senki sem fogja megenni.

A fentiek miatt gondoltam, hogy kommunikációs probléma van közöttünk, ha lenne valakinek hasonló tapasztalata, vagy tanácsa, hogy hogyan lehet az ilyet kezelni, akkor azért adnék esélyt ennek a kapcsolatnak.

Ez az egész egy nagy semmi, ami köztetek van.

Te se vagy derű látó, ő nem akar veled élni.

Kíméljétek meg egymást.

Na, jól beletrafáltam. Ne ülj fel neki! Ez a pacák nem társat, hanem gardedámot keres, aki segítségére lesz az új otthonát berendezni, és GONDOSKODIK MAJD arról is, hogy azzal ne legyen hamarosan „egyre több probléma”, mint az előző lakásával. Ez az oka annak, hogy a közeledben vett ingatlant, nem pedig az, hogy együtt szeretne élni veled. Lásd be: nem te kellesz neki, hanem AKÁRKI (balek) segítsége! Én úgy otthagynám, mint a pinty. Vannak gyerekeid, a segítséged inkább rájuk fordítsd, mint egy ilyen manipulátorra!

Van egy egy olyan vélekedés, hogy amelyik férfi 40 éves koráig „nem kel el”, azzal valami defekt van. Elnézést a nyilvánvaló kivételektől! Ez a manus biztosan nem tartozik közéjük. Még együtt se éltek, és már csak sírsz miatta és az agyvérzés kerülget a dolgaitól? Gyáááá ...

Igen, van hová visszajönnöm, ha balul sülne el az összeköltözés, én nem adtam el a lakásomat. Ő adta el, mert egyre több probléma volt vele, nem akart rákölteni.

Azt pedig, hogy a közelemben vett ingatlant, úgy értelmeztem hogy kettőnkért tette, és mondta is, hogy nagyon szeretne velem élni, de úgy érzi, hogy én távolodom.

Új lendületet kapott a kapcsolatunk, mert már beszélgetni is alig beszéltünk addigra.

Pár héttel ezelőttig minden haladt is szépen, örömmel tervezgettünk. Aztán megrekedtek a dolgok, és hétvégére mintha az ellenségének tekintene, úgy viselkedett velem.

Mára megint imádni-való lett.

Lehet, hogy nemcsak agglegény, de sosem élt együtt egy nővel. Empátia sem szorult bele, nem érdekli, mivel bánt meg.

Ha nem szakítasz, ez így fog menni, hol normális lesz, hol nem. Te pedig hol reménykedsz, hol sírsz majd. Gondolkozz el ! Ilyen pasiról álmodtál ? Értelmes nőnek tűnsz.

Ez a pasi alkalmatlan párkapcsolatra. Nemcsak hibáztat Téged, hanem olyanokat hazudozik, amik egyértelmű, hogy nem úgy történtek. Ilyen hétvége és hétfő után még mit remélsz ? Max. a tesója lehetnél, akkor el kéne őt néha viselned. De nem a kedvese ! Nem szeret Téged, talán csak szexpartnert keresett. Minek hívogatod Te ??? Várd meg, még ő hív !

Én most azonnal befejezném vele a kapcsolatot, az biztos.

Igen, 53 éves, agglegény.

Ma reggel hívott, teljesen más volt, együttműködő, felajánlotta a segítségét (megpattant egy ér a szememben, csak sírok, hogy vajon miért vágott a fejemhez olyan fikciókat amiben előrevetíti, hogy én milyen gusztustalanul viselkednék ha..., amikor tegnap összevesztünk a mosdószekrény miatt, akkor teljesen hülyére vett, idegességemben küldtem el. Még jó, hogy nem agyvérzést kaptam!) , mostanra pedig küldött át képeket, linkeket dolgokról amiket venni kell.

Nekem viszont nagyon megingott a bizalmam, még válaszolni sem tudok neki, pedig előtte mindenhová elkísértem, örültem, hogy ennyi idősen ilyen normális férfi lesz mellettem.

Lehet, hogy megijedt az összeköltözéstől.

Ahogy írtam, egy ideje nem haladt előre semmi.

Pl. panaszkodott a csaptelepre is, mert csak akkor kapcsolt be az átfolyós bojler, ha teljes erővel nyomatta a zuhanyt, amit azért is muszáj volt, mert ha nem volt meg ez az erő, akkor visszakapcsolt csapra az egész, és szenvedett vele.

Szombaton nálam volt, és reggelikor beszélgettünk, hogy mik kellenének még, ezért (többedszer) javasoltam, hogy írja össze és nézzünk körül a boltokban.

Ekkor fogta magát, hogy neki sok dolga van, hazamegy, és majd csörög.

Este hívtam fel, hogy mizu, nem hívott, és akkor annyit mondott, hogy éppen aludt, előtte tett-vett. Mire mondtam, hogy akkor nem zavarom, és vasárnap este megint én hívtam, mert eltűnt egész napra.

Hétfőn meg megcsinálta a hepajt a mosogatószekrénnyel, megvádolva, hogy előre fondorlatos tervet szőttem, mert nem is akarok odaköltözni.

Rám fogott dolgokat, hogy én ilyen-olyan vagyok, és ezt meg azt csinálnám. Amikor kértem, hogy mondjon egyetlen alkalmat amikor ilyen gusztustalanul viselkedtem, amiket előrevetít, akkor meg csak annyit mondott, hogy hiába mondana, felesleges.

Van hova visszamenned, ha balul sul el az osszekoltozes?

Vagy felegetsz mindent magad mogott?

En nem tennem, foleg ezekkel a parameterekkel, ha mar a szekrenyen ilyen vita van.