Összeköltőzési pánik (beszélgetés)

Nem kikuncsorgás, csak mikor beszéltünk én megemlítettem, de nem azt hogy menni akarok, csak hogy miért mondja mindenkinek, hogy együtt élünk, amikor ez nem az!

Ezzel nem mondtam ki azt akarok költözni ,csak érdekelt mit gondol.

Ez szerintem megegyezik azzal, amit írtál, hogy beszélgessünk. Én elkezdtem ,csak máshogy reagáltuk le a dolgot.

Sajnos manapság ez van amit leírsz.Szerintem nagyon kétségbe ejtő hova vezet ez a fajta gondolkodás életmód.

Én a magam részéről örülök is neki,hogy találkoztunk a férjemmel,mert lehet,hogy nem sok pasi gondolkodik még így ahogy én és Ő.És igen,Ő kezdeményezett mindent,szemetet visz,vásárol ha kell(habár azt többnyire én meg a gyerekek,mert nekünk szórakozás),saját feladatának felelősségének érzi a családja anyagi biztonságának megteremtését,Ő nyír füvet...stb,mindent ami hagyományosan egy férfi feladata.(Persze ha van rá ideje,mert sokat dolgozik,olyan a munkája,hogy nagyon leköti az idejét)Persze ez nem azt jelenti,hogy én ne dolgozhatnék,akarok is,végre lejárt a gyesem:)

De én úgy látom magam körül,hogy nem működnek túlságosan hosszú ideig azok a kapcsolatok,ahol felcserélődnek a szerepek.

Szerintem azzal sincs baj, ha a nőben merül fel előbb, mert mi nők szerintem máshogy gondoljuk.

Látszik az én példámból is, én éreztem ő nem és megijedt, mert azt hitte az összeköltözés az már házasság. Ezt el kellett magyaráznom, meg magának is rá kellett jönnie.

Nem csinálhatunk mindent helyettük, de azt se lehet elvárni csak rájuk várjunk!

Azt tudom tőlem azt nem fogja hallani vegyen el ,mert az tényleg a férfi dolga, de az összeköltözés nem!

Ő kérte vigyek mindent, mert akkor érezhetem teljesen otthon magam!

Ruháim vannak ott és pipere, meg dvd.

Hétvégén megy a tv, és a maradék könyv.

Egyedül a díszítő "mütyürjeimet" nem viszem, azt majd a lakásához közösen választjuk ki.

Az én lakásomba össze is pakolok és ki lesz adva!

ÉS megbeszélünk mindent ezt beláttuk kell és elengedhetetlen.

Most minden jó, de még friss, tudom a neheze még jön ,de megbeszéltük ,akarjuk ezt!!!

Az a gond, hogy két különböző világban élünk. Tök szép és jó lenne, ha mindent, amit a férfinak kéne csinálnia, meg is tenné..

Manapság egy nő már sok mindent kezdeményezhet, és kell is, mert a nők "férfiasodnak", a férfiak "nőiesednek". Ez ellen Te, én, nem tehetünk semmit. Max. alkalmazkodunk..

Jó neked, ha a férjed megcsinál mindent, ő kezdeményezett mindent, ő kezdeményezi a szexet, ő vásárol, CSAK Ő dolgozik, Ő megy a postára és csak ő mos autót, és kiviszi a szemetet.

Nagyon szuper, ha nálatok ez van, de ez ma már sajna nincs így..:S

És ne bánts mást azért, mert más "korba" született, mások a szabályok is..

Nem töltöttem be még a 100-at,de annyira soha nem adtam volna le,hogy én udvaroljak egy férfinak,én keressem a kegyeit.Az csak egy dolog,hogy mi merül fel,az meg egy másik,hogy mit teszünk mondunk ki.Én mindezt anno a férjemtől szerettem volna hallani először,hogy mit gondol kettőnk és a majdani családunk jövőjéről,és soha elő nem hozakodtam volna a témával,ha nem Ő kezdeményezi

még akkor sem,ha a guta üt meg érte.Milyen kapcsolat alakulhat abból,amit egy nő kezdeményez,kuncsorog ki?

Én nagy problémának látom,hogy feje tetejére állt manapság minden,többek közt az is,hogy a nők udvarolnak,sőt könyörögnek a férfiak kegyiért.

Azért ez túlzás.. Nem hinném, hogy megalázó, ha egy nőben felmerül az összeköltözés. Szerintem a fura, ha nem..

Nem tudom hány éves vagy, de manapság ezek a dolgok már nem úgy mennek, mint régen, hogy minden a férfi dolga. Mióta szavazati jogot kaptunk, és dolgozunk, azóta nem úgy megy az...

Már elnézést, de én egy másodpercig sem mondtam, hogy 1-2 hétre tervezzen. Locsi-fecsi. Köszike:)

Még szerencse, hogy orbitális a tapasztalod ebben:D:DDD (nem sértés, csak jól hangzott:))

Amikor a párom hozzám költözött, áthozott 6kg ruhát, amitől én teljesen kiakadtam, hogy mi az hogy ez ennyire gyors, és stb. Ha én kiakadtam, akkor az a pasi, aki már attól szakított, hogy a lányzó össze szeretne vele költözni, szerintem szívinfarktust kaphat "esetleg", ha valaki megjelenik nála első körben a wc deszkától kezdve a konyhapultig mindennel..

De amúgy igazad van, a kommunikáció iszonyú fontos, és az a legtisztább, ha ez már végig van zongorázva, meg van beszélve.

Még mindig szurkolok nekik, mert minden jó, ha a vége jó.

Ja, bocs....késett a hozzászólásom:)

De ez teljesen jó:)

Gondolom, hogy eddig is voltak ruháid, meg piperéid nála. Ezzel most nem változik sok minden, csak annyi, hogy a megszokottnál több van nála a te dolgaidból. Ha komolyan gondoljátok a költözést, akkor ne csak 1-2 hétre tervezz. Az felvet néhány kérdést benne is, mely újabb konfliktushoz vezet. Egyszerűbb lenne szerintem, ha ezt nem a többi fórumozós "locsi-fecsi, hasonló helyzetekkel küszködő" (nem sértésnek szánom, ne vegyétek annak) lányoktól/nőktől kérdezed, hanem egyenesen a pároddal beszéled meg.

A kommunikáció mindennek az alapja. Én úgy nőttem fel, hogy a családunkban nem beszélgettünk (és ezt szó szerint kell érteni).

A párommal most meg mindent meg tudunk beszélni a legapróbb részletekig.

Én drukkolok nektek. Igaz, hogy nem könnyű megfelelni a közös élet mindenféle kihívásának, de ez a "küzdelem" a legcsodálatosabb. Élni és élni hagyni, élni tudni közösen, és ami a legfontosabb, hogy ne hagyjuk azt a kezdeti lángot, a szerelmet kihúnyni.

Most pakolok!

Csak nem tudom mennyire pakoljak?

Első körbe ruhákat és piperéket tettem el!

De nem tudom a könyveimet és mindent is vihetek?

Szia, jól köszi

Bár most 2 nap külön volt, de jó volt ez így. Egyik nap nekem volt olyan programom, másik nap neki. De ma tali és akkor beszélek is vele!

Remélem nem gondolta meg magát.

Bár aranyosan szervezne programokat, most lelkes, remélem kitart és mindent helyrehozunk!

Nem tudom! Szerintem pénteken!

Én akarnám és erre vágytam! ÉS amikor nem hivatalosan laktam ott ,tökéletesen működött!

Csak közbejött az ő megfutamodása!

De tudom így legalább kiderül, ha meg működik akkor minek várni:-)

Jól van, remélem tényleg sikerül.. Az összeköltözés lehet minden megoldója, és lehet minden elrontója.. Én már csak tudom:D:D

Mikorra adsz neki választ?

Nem akarok taktikázni, annak nincs helye! Szeretnék menni! De: kicsit még bennem van ,hogy megbántott és fájt nagyon, csak úgy most odacuccolni. De azt is tudom, megint ingázva nem lenne jó.És mivel ott bicsaklott meg a dolog, hogy költözés és most szeretné, valószínűleg jól átgondolta.

De úgy is érzem, akkor jönne még jobban rá a továbbiakban is a hiányomra.

De azt is tudom ,ha meg mégse működik ,előbb derüljön ki!

Naaa, ez édes.

Jobbulást Neki!

Nem döntöttél, vagy még taktikázol az idővel?

Igen nem akartam egyedül maradni, de nem azért mert egyedül rossz,hanem mert nélküle! Én hiszem és bízom magunkban, hogy ezt kijavítjuk.

Hát aranyos volt és félénk. Kaptam egy óriás rózsacsokrot, és lekezdte a beszédét, bocsánatot kért és kérte hogy szeretné jóvátenni, persze ha még van esélye, mert tudja megbántott. Erre én kérdeztem, hogy hogyan képzelné. És akkor mondta hozott nekem valami, és egy dísz zacsiban volt a lakáskulcs és azt kérdezte, lenne -e kedvem vele élni ott nála? Mert szerette a közös életünket, de ezt szeretné jobban folytatni, mint korábban ,teljesen együtt. De mondta annyi időm van gondolkozni, amennyit szeretnék nem sürget.

Én mondtam neki, hogy igen, egy kicsit szeretnék ezen gondolkodni.

Beszéltük, hogy tudjuk nem folytathatjuk csak úgy ahogy abbahagytuk ,de előről sem építkezhetünk teljesen, de úgy csináljuk, hogy jó legyen mindkettőnknek és többet beszélgetünk.

Röviden ennyi. Mert utána a baleseti ügyeletre mentünk, mert hétvégén becsípte az ujját és nagyon lila volt. Kiderült eltört!

De tegnap is beszélgettünk, de én még nem döntöttem.

Hát jól van. Örülök, hogy úgy lett, ahogy akartad.. Bár még eléggé nyilvánvaló volt, hogy nem vagy kész egyedül maradni.

Hogy volt? elmeséled, mi volt?

Sok sikert a továbbiakban. Azért ne hagyd magad, rongy baba üzemmódba kerülni!

Remélem boldogok lesztek!