Örökbefogadtunk, én mégsem tudok belenyugodni, hogy nem lehetek terhes (beszélgetés)

Ne haragudj,de aki NEM szült,az tudja??? Szerintem,az tudja igazán,aki szült!

Azt elhiszem,hogy ha valaki azért bánkódik,mert NINCS,NEM LEHET gyereke.Az szörnyen fájdalmas lehet!

De a topic indítónak VAN gyereke.

Nekem volt egy kolléganőm, aki szintén nem tudott megfoganni, majd örökbefogadtak egy babát, és amikor már nem volt meg a görcsös akarás, spontán teherbeesett!!

Még minden lehetséges, csak vidáman, optimistán:)♥

Aki szült, az nem tudja mi az ami hiányzik.

De egyébként nem is mindenki hiányolja.

Nekem még az is hiányzik, nem tudom milyen az a rosszullét... az érzés hogy megmozdul a pocakban...stb...

Ezt nem tudja senki más, csak aki nem szülhetett, hogy milyen a hiány érzése...

Az ilyes megkeresés nem szokott jól végződni...

Többről is hallottam a környezetemben.

Én megértelek. A terhesség is egy csoda - nem is akármilyen!

Mi is örökbefogadtunk, de én inkább attól féltem, ha a kisfiúnk nagy lesz, megkeresi a vérszerinti szüleit és itthagy minket. Aztán el kezdett oviba járni, s én a következő hónapban spontán terhes lettem.

Sok ilyen esetről hallottam.

Nálatok mi volt a baj? Nem lehetne újra el kezdeni, hátha sikerülne? Mostmár van egy kisgyerkőcötök, nem kellene azon aggódni, hogy mi lesz, ha mégsem sikerül. Talán nagyobb eséllyel indulnátok.

Megivel egyetértek, a terhesség a csodához vezető

ÚT. Az anyai ösztönök mozgatnak, és azért nem hagy nyugodni. Nekem két fiam van, én pedig egy kislányra vágyom, viszont már nem tervezünk több gyereket. Így döntöttünk, időnként elkap a vágy, hogy vajon milyen lehet egy kislány, de van ami nem adatatik meg.

Talán egy kistesó hiányzik, bár ha még 1 éves a kislányod, akkor nem biztos.

Azt szokták mondani, hogy minden fejben dől el, próbáld meg önmagadban tisztázni a gondolatokat.

Hát nem tudom...Ha megköveztek,nekem akkor sem volt semmi csodálatos benne:(( Végig hánytam,émelyegtem,szédültem,vizesedtem,dagadtam,fájt itt-ott,amott...De amikor megszületek a fiaim,akkor elfelejtettem mindent,mert átjárt az eufória ATTÓL,hogy a karomban tartottam!

Tudom,van,aki nem élte át,és csodálatos terhessége volt! Pl. a nővérem...Kérdeztem Tőle,mi a csodálatos? Azt mondta,hogy egyszerűen az,hogy nem azt érzi,amit én.Hanem mit érzel?-kérdeztem. Semmit. Olyan,mintha nem lennék terhes.Ennyi.

Max. belenyugszol... mást nem tehetsz.

Az egyik oldalon láttam, hogy 21 év után született kisgyermeke :)

Szóval van még remény. De örülj, hogy megadatott egy kisbaba, akit szerethetsz, nevelhetsz. Aki majd átölteli a nyakad és azt mondja, hogy anyu, mama...

Lassan majd te is vele együtt fogsz felnőni.

A gyermek ajándék, nem a miénk, csak "kölcsön" kapjuk őket az élettől... És mindez azért, hogy elengedjük őket...

Köszönöm.

Én meg már kezdtem azt hinni,hogy megbolondultam.

Az igaz,hogy egy csoda.A világ legszebb,...okosabb,...ügyesebb és még sorolhatnám. :)

A hiba az én gépemben van.:)

Mit tegyél? semmit. Az érzés meg fog maradni.

Hiányozni fog. Mindig.

Én is örökbefogadtam. Van egy 20 évesem és egy 11 évesem.

Hidd el..az az érzés még mindig hiányzik... az hogy a te testedben nőtt meg...hogy érezted..

Néha csendesül..szinte felejtésbe merül...néha előjön... és akkor rossz... aztán újra csendesül..

Meg kell tanulni ezzel az érzéssel élni. Sikerülni fog.

Sziasztok!

Egy éves múlt a kislányom,akit 4 naposan hoztunk haza a kórházból.Nagyon imádom,teljesen olyan,mintha a vérszerinti gyerekem lenne.Úgy éreztem végre teljes lett az életem,megkaptam,amire olyan nagyon vágytam.

Egészen eddig.Ugyanis mostanában elkapott valami,ami nem hagy békén.Folyton az jár a fejemben,hogy nem lehettem terhes és ezáltal kimaradtam valami csodás dologból.Legalább annyira vágyom rá,hogy átélhessem,mint a kislányunk érkezése előtt.Esélyem sincs rá,még lombikkal sem sikerült.

Mit tegyek,hogy végre bele tudjak nyugodni a megváltoztathatatlanba?