Önző az a szülő aki csak egy gyermeket akar válalni? (tudásbázis kérdés)

Miért?Szerinted elítélendő,ha valaki úgy érzi,hogy csak egyért tud anyagilag felelősséget vállani és annak a jövőéjért aggógni??

Egy gyerektől is lehet szereteet kapni.Bár ha valaki csak azért szül többet,hogy több szeretet kapjon,akkor már meg is van,hogy ki az önző.Ő vagy aki csak egyet vállal??

A saját gondolatom,a tapasztalataim alapján.

Bár gondolom kérdés akart lenni a hsz-ed.

Nem.

Teljesen jogos.

Manapság éppen elég tisztességesen egy gyereket is felnevelni.Mind anyagilag,mind erkölcsileg.

Kedves Andika!

Itt nem az volt a kérdés, hogy mit tegyünk, ha nem akarunk több gyereket!

Hanem az, hogy önzésnek számít-e, ha nem akarunk többet?

Ez nagy különbség, de azért köszönjük!

:)

olvastam, de azért a gyermekeid jól megvannak egymással...

nevelés kérdése is. de nagyon jó tud lenni a testvér.

miért lenne önző?

lehet csak egynek tud megfelelő anyagi körülményt biztosítani.

Így utólag visszagondolva, egyáltalán nem bánom, hogy a lányomnak nincs testvére.

Hiszen nem érzi azt a belső szeretet a testvér iránt. Nem tudja átérezni, hogy mi az a testvéri szeretet, mivel sokféle szeretet van.

Erre egy példa: Mi ketten voltunk testvérek, nagyon jó testvérek. Jóban rosszban összetartottunk. Büszkén hordtam annak idején a kinőtt ruháit, vagy később a megunt dolgait. A szülők mindíg azt segítették anyagilag, aki éppen rászorult. Soha, de soha nem vágtuk egymás fejéhez, hogy persze Te többször kaptál mint én vagy... Aztán jött egy csúnya betegség... és már csak az emlékei vannak a szivemben. Ezt azért írtam le, mert a lányom a temetés után azt mondta, hogy Anyu most annak örülök, hogy ezt az érzést soha nem tudom meg, mi az EGY TESTVÉRT elveszíteni. Hiszen látta, hogy mennyire szenvedek és hiányzik, miért, miért, miért történt pont Vele...

Köszi, jól esik, bár már túl vagyok rajta. :)

Te meg talán, ha így álltok, várj pár évet, lehet,hogy azért sok a párodnak, mert most született a kicsi. Mindenkinek máshogy "veszi be a gyomra" a következő baba gyors érkezését. Neked sem lesz annyira megterhelő, ha van néhány év korkülönbség, neki meg talán majd megváltozik a véleménye, ha már a kicsi nagyobb lesz...

SZia! Azt hiszem végre megtaláltam amit igazán gondolok erről, és igazán nem tudtam megfogalmazni.

Nekem a dilemmám ugyanis a következő, szerintem nem vagyok egyedül. 6 hónapos a kisfiam, bár nem gondoltam volna, de szeretném ha lenne testvére. Párom nem egy bevállalós típus, mert: biztos tudjuk "majd anyagilag bírni?" aztán, "a kettő gyereknek az ember nem tud annyi figyelmet adni" dilemmák miatt kellőképp kétséges, hogy lesz e testvére. Azt persze tudni kell, hogy egyikönknek sincs testvére. SZóval nem tudom mi lesz...de jó volt olvasni a gondolataidat.

Köszönöm, hogy mellém álltál, mert nem volt egy szerencsés megfogalmazás, de pontosan így értettem, ahogy írtad. Hogy hol volt az anyjuk? Hoxán a legelső hozzászólásom erről szól. Olvasd el: "Második feleségnek lenni" c. topik 65. hozzászólása. Talán, ha elolvassátok, jobban megértitek azt, amit itt leírtam. :)

Ott írtam, hogy mostohatestvérrel nőttem fel. 18 éves voltam, amikor az anyukám férjhez ment, s kaptam egy 13 éves mostohatestvért, aztán 20 évesen elköltöztem.

ez a velejárói elég gázul hangzik. Mintha szegények tehetnének róla. Nem tudtam eldobni... hát nem tudom nem szerettem volna olyan mostohát, aki ezt írja rólam, bár lehet nem így gondoltad.

Nem tudom kinek mi az érték, de nekem tárgyak sohasem voltak értékesek. A kedvenc ruháomat is elajándékoztam, ha vmelyik barátnőmnek nagyon megtetszett, és unokatesóm is szívesen odaadott bármit szinte. na mind1, nem akartalak bántani, de sztem meggondolatlan volt az utolsó mondat.

Mindenki annyit vállaljon, amit nemcsak anyagilag, hanem lelkileg is be mer vállalni.

Számomra a "mindent megadni" annyit jelent, hogy a gyermeknek tudjak biztosítani nyugodt, kiegyensúlyozott gyermekkort és amikor ott kell lennem vele, akkor ott legyek.

Én egyedül nőttem fel, anyukám hormonzavar miatt nem esett többet teherbe. Kistestvér helyett az unokatesóim dobálták szét a féltve őrzött különleges szalvéta gyűjteményemet...

Ennek ellenére túlságosan is fejlett bennem az empátia, úgyhogy nem kell félni, nem az "egykeségen" múlik a talpraesettség vagy a jólelkűség.

Két kislányom van, (nem is volt kérdés, hány lesz, pedig albérletben kezdtük), felneveltem a férjem két lányát is, úgyhogy össz. 4 gyerekem volt. Utólag belegondolva nekem sok volt a négy. Miután kiröppentek, csak akkor tudtam lelkileg egyenesbe jönni a sajátjaimmal.

Őket nem tudtam eldobni, a férjem "velejárói" voltak, de a sajátot igenis meg tudjuk szabni, s végezetül is azt mondom, hogy mindenki annyit vállaljon, ahányat lelki sérülés nélkül be tud vállalni!