Nők, akiket a férjük tart el (beszélgetős fórum)
örültem volna ha olyan párom letvolna aki eltartott volna de nincs özvegy vagyok 11 éve
Ha téged bánt és úgy érzed akkor menj el dolgozni, nem jó a lelkednek ha nem nyugodt.
Prsze, vannak ilyenek. Ezt minden nőnek, aki vállalja, hogy otthon marad, be kell kalkulálnia. Sajnos egy ilyen világban élünk. :(
Lehet hogy nagyon pesszimista vagyok, de egész közeli rokonsáágomban is láttam olyan példát (nagy szerelem 15 évig, aztán a férj félrelép a három gyerek mellett, és csak azért nem hagyja ott az egész családot, mert a nő, akivel félrelépett szintén férjezett, és utolsó pillanatban úgy dönt, hogy mégsem válik).A feleségnek meg mindezt szó nélkül be kellett nyelnie, mert 10 éve nem dolgozott.Persze ezután elvégezte az egyetemet, és azóta is dolgozik,ha a férj esetleg megint megpróbálná otthagyni, ne kelljen éhen halnia.
Sajnos, amilyenek mostanában a válási arányok, egy nőnek csak úgy szabad gyereket szülnie, hogy ha úgy adódik, egyedül is fel tudja nevelni. Ez pedig, ha nincs szülői segítség, munka nélkül nem megy. Mindez a férfiaknak is köszönhető. persze, lehet régen sem bántak másképp a nőkkel, de akkor még a nőknek sem volt pont amiatt lehetősége, hogy kilépjenek egy ilyen helyzetből, inkább egész életen át tűrtek és szenvedtek. Nem a luxusért, a megélhetésért. Kérdem én akkor mi a nagyobb áldozat: önmagad kiszolgáltatott helyzetbe hozni, vagy dolgozni egy kicsit?
Bocs, de mégegy gondolat: még nem volt szó arról, hogy az egyik legnagyobb gond a NÉPESSÉGFOGYÁS.
Hát, tényleg szomorúan nézek a jövőbe, mert az olyan elképzelések miatt, amilyen a tiéd Soline, nem is fognak szűlni a nők, így mire nyugdíjasok leszünk, már nem is lesz ki adót fizessen.
Ja! Annak is utána nézhetsz, hogy mi az eredménye annak, ha kis "kulcsos" gyerekek szaladgálnak az utcán, mert a szülők dolgoznak, és nincs senki, aki hazatérve megkérdezze tőle, hogy: Milyen volt a suliban?, vagy bármi mást.
És a "becsületesen dolgozókról, és adózókról" annyit még: minimálra van bejelentve, feketén megkapja a fizetésének egy részét (a munkaadóval együtt elcsanak legalább 50.000,-Ft-ot)(tisztelet a kivételnek), és így a tényleg becsületesen dolgozókat, adózókat tovább vágják a megemelkedett adókkal.
(Egy GYES-es, htb-s anyuka kap 23.000,-Ft-ot, míg egy munkanélküli 35.000,- -70.000,-FT-ot.)
Az a probléma, hogy több az adót csaló, mint a htb-s anyuka!!
Már ne haragudj, de szerintem, ha a férjtől, aki úgymond eltartja a feleségét, nem vonnának le adót, hanem bevezetnék az úgynevezett családi adózást (ahogy az említett helyeken írod), akkor talán még több nő megtehetné, hogy otthon maradjon a gyerekekkel.
Az őskort pedig csak azért említettem, mert ez az ember alaptermészete, aminek ha szeretnéd utánna olvashatsz. Egész egyszerűen azért, mert más a férfi biológiailag.
Szerintem csak azért hiszed, hogy bárki is irigyel, mert te titkon mindig is erre az életformára vágytál.
Antea,Te Londonba költöztél????? :DDDDD
Ja, meg annyit, hogy Antea talan megerosit abban (aki tudomasom szerint Londonban elo htb), hogy mindezt lehet maskent is csinalni. Egyszeru a megoldas: ha van egy ferj, aki az eltartast vallalja, akkor o fizeti a no helyett a mindenfele biztositasokat, egyebeket. Ez itt is igy megy Franciaorszagban es eppen ezert mas megitelese van a ferjuket otthonrol tamogato felesegeknek/edesanyaknak.
Mar ne haragudj, de az oskor ota azert fejlodott nemit a vilag, hogy a tarsadalmi berendezkedesrol, tarsadalmi felelossegvallalasrol es egyebekrol ne is beszeljunk. Sokaknak nem fog tetszeni, amit most irni fogok, de vallalom a velemenyem. Az a problemam ezekkel az otthon gyereket nevelo es a ferjukre tamaszkodo asszonykakkal, hogy nem csak a ferjuk tartja el oket, hanem az osszes olyan becsuletes ember, aki adot, TB-t fizet, ugyanis ne legyenek mar illuzoink, a jelenlegi helyzetben ugy nez ki (ez talan a reformokkal egy picit valtozni fog...), hogy ha ez a draga jo asszony, aki sem adokat, sem jarulekokat nem fizet, ha megbetegszik, ha egyedul marad es az allam mindenfele juttatasokat ad neki, akkor az bizony azoknak az elvonasaibol kerul kifizetesre, akik becsuletesen dolgoznak es fizetik a levonasokat. Mondom, ez valtozni tud azzal, ha a htb-knek is kell TB-t fizetniuk, stb, azonban igy sem fognak reszt venni abban, hogy a sok-sok ingyenelo, urugyokkel leszazalekolt, evekig-evtizedekig a munkabol kieso es magukat az allam (ertsd becsuletes adofizetok) joindulatara bizo polgartarsuk szamara mgteremtsek a tuleleshez felteteleket, hogy a sokmillio es egyre novekvo szamu nyugdijasrol ne is beszeljunk. Nekem tobbek kozott ebbol lett elegem, mielott eljottem Mo-rol, hogy havonta kb. 500k Ft levonasom volt a fizetesembol es lattam, hogy mikre/kikre megy el az a penz, miutan befolyik a nagy kozos kasszaba. Ez igy eleg messzire vezeto gondolatmenet, elismerem, de muszaj volt leirnom...mert a dolgoknak sokfele olvasata van.
Kedves Anyatigris, örülj hogy ilyen szép családod van, a párod szeret a kisfiad gyönyörű otthon lehetsz vele nevelheted kényeztetheted. Ovastam a naplódat és annyi testi szenvedés és lelki gyötrelem után megérdemled, hogy otthon lehess békébezben. Ne akarj elmenni dolgozni, a pénznél többet ér hogy látod felnőni gyermeked. Folytasd a naplód irásat,mert jól és érdekesen irsz.Minden jót kivánok Neked, üdv. Mamma2
Szeretnék dolgozni, de a párom azt mondta, hogy ne dolgozzak (nem mintha ezen a tanyahelyen olyan sok munkahely lenne), inkább a gyerekkel legyek.
Így itthon vagyok, és tetoválok.
Én 25 éves vagyok 3 éve döntöttünk ugy inkább ne dolgozak most várjuk első babánkat és tök jo,hogy nem kellett aggodnom kirugnak a baba miatt???ENgem is sokszor piszkálnak e miatt de nem érdekel hagy irigykedjenek:)))
Hát ne rágodj ilyeneken,hogy éljek a szavaiddal!
Inkább Ő tartson el, mint Te Őt!
Mondjuk az tényleg felháborító ha a pasi megköveteli a nőtől, hogy ugyanúgy dolgozzon,mint ő, amellett pedig tip-top legyen a lakás is, a nő is.Főleg, ha anyagilag egyáltalán nicsenek rászorulva.Az ilyen pasi megérdemli, hogy ha öreg és beteg lesz behajítsa az asszony egy otthonba. Elvégre ugyanolyan a helyzet, nem? Ha már nem képes dolgozni,pénzt keresni, akkor nincs is rá szükség.A házasság persze pont nem erről szól.
Persze, de ha nem dolgozik, akkor el kell viselniea pofonokat, hacsak nem akar éhen halni (mert ugye, ha otthagyja a férjét, akkor valszeg hasonló sors várja).
A 29. hozzászólásomban éppen a kiesett munkáról írtam. Valóban ez nagy gond. Sőt, ha valaki bármilyen okból dolgozni szeretne, vagy úgy érzi, hogy muszáj, menjen. (Bizonytalan házasság, anyagiak, szereti a munkáját, stb...)
Én csak azt tartom egy kicsit felháborítónak, ha valaki az miatt, hogy az otthoni munkát választja, egy másik elkezdi érte piszkálni. Szerencsére még vannak olyan kiegyensúlyozott házasságok, ahol mindkét fél értékeli ezt. És ilyen esetben biztos vagyok benne, hogy a nő nem érzi, hogy ő eltartott, ill. a férfi azt, hogy lenézheti a nőt. Az a pofon pedig akkor is elcsattanna, ha a nő dolgozna. Ha az a féfi olyan... Ez nem attól függ, hogy a nő dolgozik-e vagy sem.
Én is itthon vagyok három gyerekkel. A férjem tart el minket. Persze jobb volt anyagilag a helyzetünk mikor még dolgoztam - akkor még csak egy gyerek volt - és jó érzés volt hogy én is letettem az asztalra a magam keresetét.
De nem érzem úgy hogy most kevesebbet érnék.
Lehet ez lenne a természetes, de sajnos ezzel együtt jár az is, hogy a nő alá van rendelve a férfinak. Régen is ez volt a szokás, ha az ősasszony pattogott, kapott egy jó nagy pofont az ősembertől, mert akkor a fizikai erő alapján dőlt el minden. A saját kereset lehetőség a nőnek, hogy bármikor megromlik a kapcsolat, anyagi okok miatt (ekkor ezek igen nyomósak, hiszen ha valaki évekig nem dolgozik, már csak a szoc. segély jár ami 20ezer Ft körül van)ne kelljen egy esetleg őt akár lelkileg, akár fizikailag bántalmazó, lehet hogy már gyűlölt emberrel együttélnie. Ha meg gyerekek is vannak, az még rosszabb, hiszen ilyen esetben a válással őket is nyomorba taszítod.Így aztán egy olyan kiszolgáltatott viszony jön létre, amiből nincs kiút. Én akkor is dolgoznék, ha nem kellene a keresetem, legfeljebb az összes általam megkeresett pénzt egy saját bankszámlán gyűjteném, és nem nyúlnék hozzá. Nem vagyok pesszimista, csak reálisan látom a dolgokat.Aki évtizedekre kiesik a munkából, annak nagyon nehéz a mai világban újra állást talánia. Esetemben például lehetetlen volna (orvos vagyok).Max. WCpucolónak mehetnék el utána egy állomásra.
Nem értem, miért érezné magát kínosan egy nő, ha eltartja a férje.? Ez a természetes! Már az őskorban is a férfiak mentek el otthonról, és hozták, vadászták a betevőt. A nők inkább az otthoni feladatokat látták el.
Azért, mert egy eltorzult világban élünk, ahol sok olyan nőnek is dolgoznia kell, aki szívesebben látná el az otthoni teendőket?
Úgyhogy, aki úgy érzi jól magát, hogy otthon van, és "csak" úgymond háttérmunkát végez, egy percig se aggódjon. Szerintem ez a normális!
És a férfinak is szüksége van arra az érzésre, hogy a felesége, gyermekei gondját viseli, legalább anyagilag. Sokkal kiegyensúlyozottabb ebben az esetben mindkettő. Legalábbis az a pár példa, és ellenpélda nekem ezt muntatja.
Lényegében engem is eltartanak,én "csak" a háztartást vezetem,gyerekeket nevelem.
nem tudnám elképzelni, hogy engem eltartsanak.. kínosan érezném magam..
Szerintem az a gond, ha sok év kiesik a munkából, akkor már hová mész? És manapság vigyázni kell, ha nincs megfelelő anyagi háttér, mert bármikor bármi történhet.
Az biztos, hogy a családnak az a legjobb, ha a nő otthon biztosítja a megfelelő hátteret. Másokkal pedig nem szabad foglalkozni.
A családi harmóniához pedig nem csak anyagiak kellenek. Mindenki beleadja amit tud. (Lehet, hogy a többi még fontosabb is, mint az anyagiak.)Amúgy meg még mindig jobb, ha a férj tartja el a feleségét, mint fordítva.
Teljes mértékben egyetértek veled Borzi.Mindenre gondolni kellenne,nem lenne szabad csak a jelennek élni,De szerintem az én férjem nem fog elhagyni.Inkább attól félek történik vele valami,mert ugye ezt sem lehet tudni annyi a baleset stb..Ne adj Isten.És ekkor vissza kellenne mennem dolgozni mert rá lennék kényszerülve,de most nem vagyok.
Persze, nem is jó 3 műszakban dolgozni, de mi van ha a férjed egyszercsak elhagy, megbetegszik vagy meghal?Minden 2. házasság válással végződik. Hogy neveled akkor a kislányodat? Persze nem kell mindig a legrosszabbra gondolni, de napjainkban sajnos mindezek reális veszélyek. Mi van ha nem hagy el, csak mondjuk megcsal? Eltűröd majd, mert úgysem hagyhatod el,különben éhenhalsz a gyerekeddel együtt (vagy ő mehet állami gondozásba, te meg hajléktalannak).Szép dolog a bizalom, de azért nem árt az óvatosság sem.
Én sem dolgozom.32 éves vagyok van egy négy éves lányom és a gyes után ÉN ugy döntöttem hogy nem megyek vissza 3 müszakba dolgozni.A férjem ebben támogatott sőt ma már ő mondja hogy milyen jól döntöttünk.Nem vagyok "idegbeteg"a sok teendő miatt mindent nyugottan elvégzek.És én imádok itthol lenni.Mások engem is piszkálnak,de ők csak irigykednek hogy én ezt megtehetem.Kit érdekel.Mondjuk hálistennek nincs szükség a fizetésemre.
40 évesen maradtam itthon,közös döntés volt.A fizetésem hiányzik,de a túlhajszoltság kicsit sem.Nekem vannak gyerekeim,és azt hiszem,már rég ezt kellett volna tennem,itthon lenni,anyukának lenni,és feleségnek.A gazdasági helyzet olyan,hogy csak az Isten tudja meddig lehetek "kitartott nő".
Kedves Lina!A konyhatündérből,háziasszonyból összevonva én házitündérnek nevezem magam.Vettem a kínaiaktól 100 dinárért kötényt,cicák vannak rajta.Tudod,a látszat:)Igyekszem legjobb tudásom szerint sütni-főzni,elérhető lenni mindháromuk számára(a férj...mintha még egy gyereked lenne).Még szokni kell az új státuszomat.Majd 21 munkaév után nem mindegy,de most ez van.
Amit leírtál,annak alapján a kérdésedre egy válasz van:Ne rágódj ezen!!! És ha halkan megjegyezhetem:ez most egy jó időszak,nyugodt,minden adva van egy babához.Szép napot neked!:)
Én el tudtam volna képzelni,hogy eltartson a férjem,én pedig megteremtem itthon a nyugodt hátteret,nevelem a gyerekeket,és az apró cseprő gondokat leveszem a férjem válláról.Sajnos,úgy alakult,hogy egyedül neveltem fel a gyerekeket,mert a férjem fiatalon meghalt,és mindig keményen dolgoznom kellett.Ma már nem tudom elképzelni,hogy függjek bárkitől,és ha venni szeretnék magamnak valamit,kérni kelljen rá a pénzt.Azt gondolom,nem kell törődnöd azzal,ki mit mond,ha nektek megfelel ez a helyzet,ha megengedhetitek magatoknak,akkor csak az számit,hogy nektek mi a jó.
További ajánlott fórumok: