Nők, akiket a férjük tart el (beszélgetős fórum)
Hát sasjnos igazad van ha jobban belegondolok. Én 24 évesen elkzdtem építeni egy bizonyos karriert, majd 29 évesen önállósodni tudtam.Aztán 30 évesen hirtelen babám született és 1 év után abbahagytam az önálló vállalkozást. Már most tudom, hogy nem fogok visszamenni, egyszerűen nem lesz rá anyagi lehetőség, hogy kísérletezzek felfuttatni a "boltot". De nem bántam meg, hogy így alakult, a kisfiam 1000x többet jelent nekem bármilyen karriernél.Majd keresek valami állást és tudom, hogy nem lesz könnyű.
Amíg szeretitek egymást és minden rendben a kapcsolatban, addig OK. De ha nézeteltérés lesz közetetek? Vagy te szeretnél valamit megvenni, amit ő nem helyesel? Akkor kinek a szava fog dönteni? Szerintem kiszolgáltatott helyzet valakitől anyagi függőségben élni. Engem is rendkívül nyomasztana. Ráadásul az ember önbizalmának sem tesz jót, hogy ő semmire sem jó (legalábbis én hasonlót éreznék). Nem akarok megbántani senkit, csak a saját érzéseimet írtam le.Én is kerülhetek hasonló helyzetbe, de nagyon nem szeretnék.
Szia!
Nem vagy egyedül ebben a helyzetben.
Én 7 éve vagyok itthon a férjem egy cég vezetője. Nekünk ugyan már van két gyerekünk. A háttér munka igenis nagyon fontos! Ezt az én férjem elismeri és soha nem mondja, hogy menjek már el dolgozni. Bár én szeretnék, de csak max. 6 órás állásba.
Az viszont tény, hogy mindent elintézek és a férjemnek nem azzal kell foglalkozni, hogy mikor haza jön akkor még mit kell elintézni! Ő azt mondja, nem csak nekem, hogy igen is fontos, hogy nyugodt legyen és ne kelljen olyan dolgok miatt idegeskednie, hogy esetleg csöpög a csap és szerelőt kell keresni!
Ha gyerekeid lesznek, akkor meg megint egész más lesz a helyzet! A fiúk nagyon örülnek, hogy én itthon vagyok, mindent megbeszélünk, van rájuk időm és ez nagyon fontos nekik! Ők attól rettegnek, mi lesz, ha elmegyek dolgozni. Sajnos most nem olyan egyszerű munkát sem találni, az otthoni munka is munka!!
Szóval én szeretek itthon lenni, nem dolgozom kevesebbet, mintha munkahelyen lennék. Ám este nem vagyok ideges, és mindenkire van időm!! Ami nagyon fontos!!!
Nekem nincs felső fokú diplomám, csak egy mérlegképes könyvelői végzettségem, amit nem igazán gyakoroltam.
Nem egyszerű a hlyzet, a döntés a tiéd!
Bocsi, hogy ilyen hosszú voltam!!
Bizonyara vannak itt Miskolcrol vagy Nyiregyhazarol regisztraltak, de a gyokertelensegnek mi koze ahhoz, hogy tisztan latom az orszagban zajlo gazdasagi nehezsegeket es a munkavallalok problemait?
Igen, én is azt gondolom, hogy ebben a történetben te vagy a fontos. A fő kérdés, hogy neked mi kell ahhoz, hogy boldog légy.
Egyebirant, Lina, pedig egyetertek az elottem szolokkal, hogy ha ez az allapot teged nem zavar, akkor ne torodj masok velemenyevel, csak azzal, hogy neked/nektek mi a jo, elfogadhato. Ha te elfogadod ezt az allapotot es talalsz magadnak olyat eletcelt (legyen ez gyerek, hobbi, jotekonykodas, akarmi), ami kitolti az eletedet, akkor nem latom, hogy hol a gond.
Ha jol emlekszem, a multkor a gyokertelenseggeddel "dicsekedtel", de ebbe tenyleg nincs ertelme belemenni. Miert gondolod, hogy en elfelejtettem? Nem mindenki indul am Nyiregyhazarol, Kazincbarcikarol, Miskolcrol...hogy ne soroljak meg "igeretesebb" helyeket...
Egyetertunk, hogy nem feltetlenul ertek. Sot, abban is, hogy nem minden no ilyen formaban tud kiteljesedni. Abban azonban nem ertek egyet, hogy helyfuggo/orszagfuggo lenne, hogy az ember mennyire igenyesen alakitja a sajat sorsat (OK, tudom, idonkent a szerencse is kozbeszol...).
Szia Lina! Szerintem egy csöppet se foglalkozzál azzal,hogy ki mit mond.Így van,ahogy itt többen már mondták,akik ebbe beleszólnak,azok csak irigyek,vagy karrieristák.Nagyon szép feladat a férjed háttérmunkáját segíteni,és a háztartást vezetni.Túl fiatal vagy még azon rágódnod,hogy mi lesz..gondolom,nem sokára úgy is szülni fogsz,és akkor már tényleg észre se veszik...
Az talan dicseretesebb, hogy nem felejtettem el, hogy honnan is indultam. ;)
Nem is a karrierrol irtam, az egy masik fogalom, kerdes szuksege van-e ra minden nonek, nem mennek ebbe bele, de elhiheted, hogy vannak talan fontosabb ertekek is az eletben. Magyarorszagon tudod sokan azt vallaljak el, amit talalnak, ritkan engedhetik meg maguknak, hogy valogassanak.
Ez is igaz...:) Bar a karrier es az ocska allas, mint fogalom ritkan osszeegyeztetheto:D. Mindenesetre a pozitiv eletszemlelet dicseretes!
Felfoghatod ugy is, hogy raersz kenyelmesen munkat keresni, es nem kell minden ocska allast elfogadnod. Igy valogathatsz, mert nem hajtanak a mindennapos megelhetesi gondok.
Ebben sajnos a tapasztalatom miatt nem ertek egyet. Ha 30 eves korodig nem epitettel karriert, vagy legalabbis nem alapoztad meg azt, hogy a babak utan visszaterj egy felepitett palyara, akkor ha nem is lehetetlen, de borzasztoan nehez kesobb. Attol is fugg persze, hogy hol elsz (USA-ban pl. 50 evesen sem keso, de Europa tulnyomo reszen mar 30 evesen is lecsusztal rola, ha addig nem ment)... Becsulom az ilyen eltartott helyzetben levo nok batorsagat, vagy szemellenzosseget (nevezze mindenki annak, aminek akarja). En a magam reszerol biztosan soha nem mennek bele egy olyan kapcsolatba, ahol ilyen szinten fugg az egzisztenciam, a jovom, az eletminosegem, es meg sorolhatnam, egy masik embertol. Vagy ilyen esetekre van ott a hazassagi szerzodes?? Persze, ez is egy opcio. En mindenesetre egeszsegesebbnek tartom a kulon bankszamlat es onalloan eletkepes ket egzisztenciat.
Élvezd a helyzetet. Ne törődj másokkal. Ha 30 éves vagy, bitos hamarosan gyerekeitek lesznek, miattuk úgyis otthon maradnál. Karriert ráérsz utána is építeni. Most elkezdeni dolgozni majd hamar abbahgyni úgysem lenne érdemes. Szerintem dolgozhatsz később majd ha úgy érzed szeretnél.Ha nem az sem baj. Megteremteni a családban a Hátteret- nagyon szép feladat és nem is könnyű.
Nem a férjed számít,hanem ,hogy te akarsz e máshogy érvényesűlni az életben,nem csak párként!
A férjem szerint felesleges lenne, keres annyit, ami kettőnknek elég.
Igazad van, nem számit ki mit mond.
Örölök, hogy a "háttérből" segithetem a férjem munkáját, de ezzel a diplomám, amiért évekig tanultam semmit nem ér.
Nem azt mondom, hogy nem tetszik ez a helyzet, csak valahogy úgy képzeltem a jövőmet, hogy én is dolgozni fogok.
Én így 47 évesen nagyon szeretnék "eltartott" lenni!! Bár imádom a munkámat, de az egyenjogúságot nem én vívtam ki...csak elszenvedem!
Ha bánt a dolog,akkor miért nem vállalsz munkát?
Ugyan már4 Ha Neked és férjednek igy jó,akkor kit érdekel a "kivülállók véleménye"?! Csak irigykedjenek:-)
Miert foglalkozol azzal, hogy ki, mit mond?
Szamit?
30 évesen olyan helyzetbe kerültem, hogy a férjem tart el. Gyerekünk még nincs. Igazából nincs szükség arra, hogy dolgozzak.
Mégis elég nehéz sokszor feldolgoznom, hogy úgymond "kiartott nőnek" tartanak.
Ez engem sokszor bánt, bár a férjem ezt nem érezteti velem.
Vagy ne is rágódjak ilyesmin?
További ajánlott fórumok: