Neveletlen gyerekek? (beszélgetős fórum)

... én tudtam azonosulni azokkal, amiket írtál lejjebb... mármint ahogy neveled a gyereket.

Azzal nem tudok azonosulni, hogy ha valaki másképp csinálja, az feltétlenül rossz. :o) ... mert az ugye nem így van. Csak sokára, nagyon sokára fogjuk megtudni, hogy jól csináltuk-e... és ezzel mindenki így van.

Most én is azt érzem, hogy nagyon jól csinálom... vagyis inkább csináljuk együtt, mert a gyerekek is alakítanak rajtam rendesen... és ez így van jóóól! :o) (Hih, engem nem így neveltek... nagggggyooooon nem. :oD)

Nem emelem a hangom, nem is tudom:)

Nem kell elkerülnöd, majd én megteszem:)

Gondolkodtam írjam-e vagy ne, de most erre ez az aktuális válasz. Tehát írom.

Nagyon közeli házaspár. Egy gyerek, 6 éves kislány. Szülők diplomásak intelligensek. Nem szegények, nem gazdagok. Normális körülmények, család a közelben, nagymamák, testvérek stb. Apuka sokat van otthon, a munkájából adódóan.Anyuka pedagógus. Normális érzelmi és értelmi háttér.

Eddig tökéletes, igaz?

A kislánynál értelmesebbet keveset láttam. Nagyonn sokat foglalkoznak vele. Gyönyörűen beszél és fejezi ki magát, nagyon okos....de! nála hisztisebb, akaratosabb, szemtelenebb, önzőbb gyereket, az életemben nem láttam. Az anyjával, nagyanyjával úgy beszél, hogy néha a bicska kinyílik a zsebemben. Az apját viszonylag tiszteli, de vele szemben is megenged néha olyan dolgokat, amit még én a "laza" szülő sem tűrnék el. Tudom, hogy nem fog elkallódni, ha felnő, de milyen ember lesz így belőle?

Szóval a kivétel erősíti a szabályt???

Sajnos nem tudom rá a választ:) Én nem tudom elengedni a gyereket...:)

Bár azt hittem, hogy igen.

Az én fiam is jár focizni, bulizni, van barátnője, stb. Ő is járt táborba, ő is dolgozott szünidőkben, most nem mert nem talál munkát. Én segítem őt mindenben, ősztől főiskola kezdés, de a vélemények erről is megoszlanak. Én úgy tűnik nem engedem el, nem nevelem önállóságra, stb. Beleszólok az életébe:)

De jobb lenne, ha 18 évesen kidobtam volna? Legyen önálló jelszóval? Jobb szülő lennék, ha ráhagytam volna mindent, és most elviselhetetlen lenne? Szerintem nem. Amint írtam: engem is így neveltek, és azt adom tovább. Tudom, hogy jól csinálom:)

Figyelj! Én is munka nélkül vayok több mint fél éve, sőt már majdnem egy. Egy fizetésből élünk. A helyzetet megbeszéltük a gyerekkel. Én itt már csak a 12 éves fiamról beszélek, mert már csak ő van itthon.

Leültünk, átrágtuk a dolgot. Mire fog jutni, mire nem. Megértette. Elmagyaráztuk neki, nem csak asaját, de az ország helyzetét is. Megértette,

Én most nem is bánom, hogy itthon vagyok, mert így többidőm jut rá, meg arra, hogy szilárd hátteret biztosítsak a páromnak és a gyereknek ahhoz, hogy nyugodtan dolgozhasson és tanulhasson.

Én is tanulok, hátha azáltal tudok váltani. A Danival mindezt megbeszélem. Ő is érzi és igényli, hogy most többet lehetünk együtt, mindent át tudunk beszélni, az ő gondjait, gondolatait is, Tudok segíteni a tanulásban, stb. De ennek ellenére hagyom, hogy önállóan láthassa a világot. Legyen véleménye.

Próbáljuk ezt a nem könnyű helyzetet úgy fordítani, hogy siránkozás és esetleg ivás helyett, a jó oldalát nézzük.

Az én szüleim, mondjuk ki nyíltan alkoholisták voltak. Ezt láttam gyerekkorom óta. Ez engem arra sarkallt, hogy én ne így tegyek. Ebből tanultam.

Az első férjemtől is ezért váltam el. A gyerekeim is látják a rossz példát és hála istennek tanultak belőle. Remélem a kicsi is.

Ha nálunk valami gond van a családban, amitől a gyerek esetleg változhat, akkor én általában szólok a tanárnak, hogy most figyeljen, mert ez és ez van és nem tudom a gyerek hogyan fogja megélni. És a tanárnő hálás ezért s visszajelez, hogy mit tapasztalt. Így tudjuk a gyereket a helyes irányba fordítani. Együtt és őszintén.

A 17 éves lányom legjobb barátnője vagyok. Imádja a családi programokat.... és nem akar elszakadni, nem akar leválni. "Össze vagyunk kötve" ... "fogva tartjuk egymást a szeretetünkkel" ... ilyeneket szokott mondani. :o) Tartalmas, vidám életet él. De tény és való nincs Meki a barátokkal, nincs játszótéri szotyolaköpködés... helyette van olvasás, tánc, színház, koncert, családi progik...

Nem tudom, milyen lesz a leválás... egyáltalán mi az hogy leválás. Most Hvar szigetén van Hastánc-táborban, egyedül... pedig csak 17 lesz, de teljesen önálló, és intézi a dolgait... vasárnap hazajön, kedden már dolgozik és végig dolgozza a július-augusztust, mert tervei vannak, pénzt akar keresni... szóval szerintem levált... vagy mégsem?

Én 18 évesenn mentem férjhez. Az anyukám nem mondta, hogy ne! A nagyikám mondta, hogy tán nem kéne, de rá akkor egyszer nem hallgattam.

De nem bánom, mert ebből is nagyon sokat tanultam. És én a nagy szerelmet és az igazit, pont annak köszönhetem, hogy egyszer(!) az életbn rosszul döntöttem. De ezt akkor nem tudtam, ahogy igazán más se. A nagyi is talán csak érezte.

Az első házasságomból született a két nagyfiam. Azt azért nem csinálnám vissza. A boldogságért igenis meg kell küzdeni. Van akinek így, van akinek másképp. És biztos olyan is van, akinek jön magától.

Én arra nevelem a srácokat, hogy bárhogyan is alakuljon az életük, tudjanak küzdeni érte, tisztességgel. És ha lázadni akarnak az ellen ami nem tetszik neki, tegyék, de csak úgy, hogy közben emberek maradhassanak. Tisztességes, becsületes emberek.

Ez viszi a világot előbbre.

Az útravaló megvan, neki kell beosztania, hogy mikor eszi meg!

A mi dolgunk, hogy elég és megfelelő útravalót csomagoljunk. És megtanítsuk "enni".

Ez így igaz! Sajnálom, hogy nem jó a szüleiddel a kapcsolatod, de nem mindenki van ezzel így.

Én amíg otthon laktam 21 éves koromig, elfogadtam mindent, amit a szüleim mondtak. Időre jártam haza, az öltözködésemről, sminkemről, stb. mindenről szinte megkérdeztem a véleményüket. Nem zavart, ha beleszóltak a dolgaimba, hiszen ők a szüleim:)

És, amíg éltek a szüleim, valamint a nagyszüleim, mindig kikértem a véleményüket, tanácsukat még akkor is, amikor már külön költöztem és férjhez mentem, gyerekem volt. Mindig megtiszteltem őket, avval, hogy nem morgolódtam, nem beszéltem csúnyán velük, stb. Az én gyerekemet pont így neveltem, tehát neki sem terhesek a szülei:) És ha nem változik meg külső hatásra, ebben a nagy demokráciába, akkor, amíg élünk ő is így fog velünk viselkedni:)

Tisztában vagyok azzal, hogy könnyebb a szülőknek letenni egy gondot a vállukról, főleg ha a gyerekük lázadozó és nem kíváncsi a véleményükre, de nálunk ez nem szokás. Mi nem ezt hoztuk magunkkal. Nálunk az idősebbeket tisztelni szokás, és nem nyűgnek érezni a jelenlétét. :))

Általánosságban irnám a véleményem, ha lehet. Szóval szerintem a fórum címe, neveletlen gyerekek. Én ugy gondolom,hogy husz évesen már nem gyerekekről, hanem kész felnőtt emberekről beszélünk.Akiknek már önálló élete, esetleg családja, gyereke van.

Az enyémek még kicsik, tehát még csak elképzelésem van róla, hogy milyen lesz ha nagyok, felnőttek lesznek. Bizom, benne, hogy akkor is kikérik majd a véleményemet. Ha nem, akkor sajnos tudomásul kell venni. Háttérből segiteni, tanácsot adni lehet, de nevelni akkor már nem.

Kedves Fegu. Már megint emeled a hangod, miért gondolod, hogy mindenki veled veszekszik. Vélemények lehetnek ám eltérőek, vagy akár hasonlóak, mint már néhány fórumon tapasztalhattad, ahova véletlenül mindig utánam szóltál hozzá. Ennyi volt a személyeskedés, bocs a többiek felé, részemről itt ezt be is fejeztem.

Ezért írtam korábban - és most, bocsi, nem személyeskedés - hogy sokszor a szülőket kellene megnevelni. A gyerek így éli meg, ha valami nem jót érez a családban. És még a jobbik eset,ha felhívja a figyelmet erre. Mert van amelyik magába fojtja és nem derül ki, hogy baj van, csak már sokkal később, amikor már baj van.

A nevelési tanácsadók, meg ott meg szoktak állni, hogy a gyerekkel semmi gond...de a szülőt már nem nézik. Pedig a kettő összetertozik. Meg a körülmények is.

20 éves korom után már én sem hallgattam az anyámra, pedig addig jó volt a kapcsolatunk. De én már a saját életemet akartam élni. Jól, vagy rosszul, az már nézőpont kérdése.

Az ő tanácsai nem biztos,hogy segítettek volna. De akkor az ember azt érzi, hogy saját maga akarja megoldani a dolgait. De azért hangsúlyozom újra, gyereke válogatja, van aki igényli a nevelést, vagy itt már inkább tanácsokról beszélünk, van aki nem. De ekkor már nem tudsz sokat változtatni rajta. És szerintem tök természetes, hogy mikor "kirepülünk", akkor a magunk életét akarjuk élni. De az alapokat akkor már hozzuk magunkkal. És abból építkezünk jól vagy rosszul.

Nem azt mondtam, gyere/gyertek, de nem kell mindig belém kötni. Tegnap is ez történt.

Ha Ti úgy gondoljátok, hogy hülyeségeket írok, nem kell reagálni rá.

És a téma lezárva részemről:)

További jó gyereknevelést:)

Ha nem vetted volna észre, nem csak veled beszélgettem, hanem a témáról mondtam véleményt. Vagy szelektálnom kell, ahol te vagy oda nem mehetek?

Sajnos, hogy most nem volt más a fórumon, mert más véleményére is kíváncsi lennék.

A gyereknevelés témában.

Nem bántottál meg!

De az sem zavar, ha azt akarod:)

Csak az az érdekes, hogy ti csak velem akartok gúnyolódni. Tegyétek:)

Neveljétek a gyerekeket, nekem már nem kell, így lépek innen:)

Egyszer csak lesz olyan fórum, ahonnan közületek lép valaki:)

Ne kezd megint! Én a véleményemet mondom, ahogy te is. Nem is konkrétan neked mondom, ha nem vetted volna észre.

Miért kéne mindenkinek egyetérteni mindenben?

Semmi kedvem személyeskedni, tehát én sem várom, hogy mindent magadra vegyél.

Miután van három gyerekem, gondolom én is tapasztalhattam egyet-mást az életben a gyerek nevelésről. Én így látom, te úgy. Nem vagyunk egyformák. Ahogyan a gyerekeink sem lesznek azok.

Bocs, ha megbántottalak!

Miért gondolod vajon, hogy a barátnő előtt kioktatom, lehordom a sárga földig, stb.?:)

Miért gondolod, azt, hogy olyanokért szólok rá, amiért 3 évesen kellett volna?:)

Miért gondolod azt, hogy számomra kevés volt 20 év a nevelésre?:)

És vajon miért gondolod, azt, hogy ellent kell mondanod nekem, vagy kioktatnod?:)

Tudom, hogy miért!:))

Az első mondatom az volt, hogy gyereke válogatja.

A második meglátásom viszont az, hogy nem azt mondtam, hogy eldobom magamtól, hanem, hogy ilyenkor már csak finoman lehet nevelni. Ha ő jön tanácsot kérni, magától, akkor nem fogom elzavarni.

Ha van barátnő és az esetleg komoly is, akor meg azért nem szólok bele, mert nem fogom a renoméját aláásni. Más az, hogy esetleg négyszemközt, finoman elmondom a véleményem. Ha kíváncsi rá. Ha nem, akkor meg nincs mit tenni. Minden gyereknél más, de tudni kell elengedni is!

Konkrétan nevelni a gyereket, arra van éppen elég időnk!

Hogy sülhetne el rosszul? Hiszen az anyja vagyok, eddig is én neveltem. Ha van barátnő, ha nincs.

Velem él, ha valami zavar csak megmondhatom neki.

Szerintem ez is gond, hogy sok szülő azt hiszi, hogy betöltötte az X évét a gyerek, már semmi közöm hozzá, ő felel mindenért, az ő élete, stb.

20 évesen is érezheti magát elhanyagolva nem? Akkor is találkozhat érdekes emberekkel, átveheti a szokásaikat, lehet, hogy fel sem tűnik neki, ilyenkor kell, hogy valaki szóljon neki, és még mindig jobb ha én szólók, mint egy idegen.

A gyerekem tudja, hogy én nem ellene, hanem vele vagyok, és bármit teszek, mondok, nem bántás csak terelgetés az élet rögös útján. :)

Eredendően rossz gyerek valóban nincs, de a környezete megteszi hatását a legjobb nevelés ellenére. Sajnos, a gyerekek szeretik egymást utánozni, ez elkezdődik az oviba és folytatódik a sulival, középiskola, stb.

Van mitől féltenünk a gyerekek, és nagyon oda kell figyelni a szülőnek, hogy a gyerek ne kezdjen el követni rossz szokásokat. És itt jön elő a szülök nemtörödömsége.

Lehet, hogy rosszul csinálom a nevelést, volt, aki ezt mondta, de én a mai napig rászólok a gyerekemre (20 éves), ha valami nem teszik a viselkedésébe. Sokan azt mondják, hogy így a saját egyénisége el lesz nyomva, nem lesz önálló, stb., de szerintem, akkor is ezt kell tenni. Még 20 éves fiúnak is lehet mondani, hogy "nem szabad":), és inkább teszem ez, mint azt, hogy nem tudok vele mit csinálni....kijelentést tegyek:)

Én nem hiszek abban, hogy a gyerek eredendően rossz lenne, és nem lehet vele bírni, nem lehet vele mit kezdeni. Jó sok odafigyelés, jó sok szeretet, és jó sokszor azt kell mondani: nem szabad :) Ezzel már sokat poénkodtunk is, hogy a gyereket majd kérdik mit mond a kutya. vau vau, mit monda maci? brum brumm, mit mond anya? Nem szabad :)

Rengeteget mondókázunk, énekelünk, verseket olvasunk együtt, egész nap játszunk, de ha kell akkor fél órát, akár egy órát is eljátszik egyedül az ágyában, és nem bömböl, mert elmagyarázom neki, hogy be kell fejezzem a kaját, különben mit eszik apa. EGész nap be nem áll a szám. Egyszer elment a hangom két napra, és a gyerek nagyon furcsán nézett rám, hogy mi van anyu? Én azt látom az utcán, játszótéren, hogy nagyon türelmetlenek az anyukák. Siettetik, ráncigálják, fejbe kólintják, ha úgy adódik, hogy még a gyerek csak kiborítana egy sütit, mikor már rég menni kellene :( És a legnagyobb baj, hogy én pl nem tehetek semmit, mert mindenki úgy neveli a gyerekét, ahogy akarja. Azt azért mondhatom a játszótéren az anyukának, hogy Te figyelj már a fiadra, mert már harmadszor próbálta eltalálni labdával az egyévesemet. De igazából ez nem sok minden, mert egy mosollyal el is van intézve....