Neveletlen gyerekek? (beszélgetős fórum)

Feltettem az adatlapomra a nyári fellépőt.... ugyan itt még félkész volt, és a leányon is még rajt volt a téli kiskutyaháj, de azért látszik... :o)

Írtam alant, hogy hastánctáborban van most Horvátországban... teháááááát... :o)

Már nem nagyon fog változni...17 éves, kialakult a fejében az érték és nem érték fogalma. Csini... de sima párszáz forintos pólók vannak a szekrényében, néhány farmergatyó...egy alkalmi ruha színházba és ünnepélyre és egy csodaszép báli ruha (mert oda azért járunk. ... a könyvespolcán pedig.... hááát ne tudjátok meg... :))

... hja és két fellépő ruha... :o)

Az én lányom sem rajong a vásárlásért, inkább nyűg neki, de még csak 2,5 éves, csak nem érti a többiek miért nem szabadidőben mennek.:)

Hátha megváltozik a lányod...várj még pár évet!:)

Most meg örülj és jegyezd meg jól ezt az időszakot!:))))))

Hűű hát ritka z ilyen gyermek, mint a fehér holló! Nagy becsben tartsd! :)))

Ahogy visszaemlékszem már annak idején (Vagy 10 éve :) Ne nevessetek...)is megvolt az, hogy aki nem jár olyan szép ruhában, annak nem jár annyi tisztelet, mint annak aki márkás cuccokban jár. Hát mi ne mondjak, elég nagy szamárság, de a gyerekek fura értékrendeket látnak otthon, és azokat hangoztatják az iskolában is. Mondjuk ez inkább gimiben volt már jobban jellemző, nem ált. iskolában.

... szóval bemegyünk a boltba, leül az első székre... és oda hordom a ruhákat, cipőket.

Hazafelé pedig szabályosan vonszolja magát, annyira elfárad bele. Már gondoltam, hogy vásárlás-allergiája van. Hát milyen NŐ lesz ebből a lyányból?

Hih, de szerencsés vagyok... mindig azon szoktam vigyorogni, hogy ha a lányomat reggel betekerném WC-papírba, és azt mondanám, hogy irány a suliba, szívbaj nélkül elmenne. :o) Múltkor mondtam neki, hogy elmegyünk veszünk egy-két pólót nyárra.... mire ő: nem lehetne inkább az új Coelhot? (Paulo Coelho: A győztes mindig egyedül van c. könyve) :D

Fizikai fájdalma van, ha ruhát vagy cipőt vásárolunk. Az olyankor arról szól, hogy bemegyünk a boltba, odaviszek néhány pólót vagy cipőt, és ami jó méretre, arra közli, hogy jó lesz, mehetünk. :o))

Igen, ez a legjobb megoldás, amit tanácsoltál nekik...figyelmen kívül kell hagyni!

A lányom bölcsijében is megy a rongyrázás.:( Gondoltam én, naív szülő, hogy a bölcsiben játszanak, csúsznak-másznak, így nyugodtan ráadhatom a játszósnál kicsit jobb kategóriájú, de még ép, kényemes ruhát. A legtöbb gyereket úgy öltöztetik, mintha orvoshoz, vagy színházba menne.

És ebben az országban van válság.....!!!

A fiam egy egyszerű falusi suliba jár.

Van olyan osztálytársa aki tényleg full szegény, 2-3, de a többségaz átlagoz képviseli. Viszont van egy gyerek, aki mindent megkap. A legdrágább cuccokat, műszaki cikkeket, stb.Dicsekszik is állandóan és cikizi a többi gyereket, hogy nekik nincs ilyen, meg olyan.

És a gyerekek látják az anomáliát is: amikor a táblárakiírják, hogy ki mennyit hozzon ebédpénzt, ennek a kisfiúnak aneve mellett szerepel a legkisebb össszeg. Tehát a srácok ebből már levonják a következtetést, hogy itt valami nem stimmel. És a múltkor, mikor 5-6 srác nálunk volt, arról beszélgettünk, hogy mennyire zavarja őket ez az igazságtalanság. Meg, hogy mit kezdjenek ezzel a gyerekkel, mert már nagyon idegesíti őket a viselkedése és sokszor kerülnek vele konfliktusba.

Én azt javasoltam, hogy nézzenek rajta keresztül, mert ha nem tapasztal reakciót, akkor hátha abba hagyja. De nem biztos, hogy ez így is lesz!

Ők most értik, hogy nekik miért nem jut több mindenre, mert erről is beszéltünk, de értik-e, hogy a másik akinek mindenre tellik, az miért fizet olyan keveset a kajáért? 12 évesek. Mikkel kell már szembesülniük!!!!!

Persze a nevelés nem minden, ahogy írtam a környezete is befolyásolja a gyereket, formálja valamilyen mértékben, de a nevelés az alap.

Természetesen nem okolnék egy szülőt sem, aki lelkiismeretesen felnevelte a gyerekét, akiből később esetleg bűnöző lesz (csak példát írtam), ez nem róható fel a szülő hibájának. De így legalább a lelkiismerete tiszta lehet, hogy ő minden tőle telhetőtt megtett.

Aztán azt már csak a jóisten tudja, hogy miért sodródik el egy olyan gyerkőc, aki jómódban nőtt fel, vagy aki szerényebb körülmények között...

Alapítványi a koli, ahol dolgoztam és a legtöbb gyerek hetente! 20-30 ezer ft-tal jön el, és kedden már a pénteki buszjegyre kérnek kölcsön.:(

Itt a gond!

Szerintem nem minden a neveltetés.

Lehet szeretet nélkül nevelni ,láthatunk rá millónyi példát,amikor a gyerek ,vagy a már felnőtt ember elkallódik .

Ha szeretettel nevel az ember ,akkor nem árt sem a következetlenség ,sem semmi,mert azt adja ,amire a gyerekeknek elsősorban szüksége van.

A nevelés önmagába semmit nem ér.

Soha nem kérdőjeleztem meg senkinek a nevelési elveit, csupán a tapasztalataimat írtam le ezzel kapcsolatban. Az hogy a szülőkről egyes esetekben mi a véleményem, az az én titkom marad, nem osztom meg senkivel, legfeljebb levonom a tanulságot, hogy a sajátomnál ezt majd igyekszem kihagyni az életünkből (ha sikerül).

A gyerekeket legrosszab esetben is 1 hónap után megismerem (a legtöbbet fél év után jobban ismerem, mint a szülei) és büszke vagyok rá, hogy számukra fontosabb dolgokat inkább osztanak meg velem, mint otthon (habár ezt nem mindig tartom jónak).

Ahogy valaki írta a környezetnek is lehet építő vagy romboló hatása és a gyerkőcök sokszor nem ismerik fel a kettő közti határvonalat. Mivel nem töltöm minden percemet velük, sokszor én sem, csak amikor már késő (drogokra gondolok). Ebben én is hibásnak érzem magam!

Igazad van, senki sem jónak vagy rossznak születik, a neveltetésén múlik, hogyan tud beilleszkedni egy közösségbe és tolerál-e dolgokat, vagy nem, tisztelettudó lesz-e és még sorolhatnám.

Ahogy korábban írtam, sok szülő nem képes, vagy sajnálja az időt, hogy a gyerekével foglalkozzon (vagy nem tudom, mi lehet az oka)és inkább pénzzel váltja ki a szeretetet.:(

Láttam egyszer egy riportot egy anyukával, aki elmesélte a fiával való kapcsolatát. Nem hinném,hogy tulzott, miért tette volna. Igazi ideális, baráti kapcsolatban voltak, mindent megbszéltek egymással. Azután jött egy lány, aki mint utóbb kiderült drogozott és belevitte a fiut aki addig teljes testbedobással tiltakozott még a drog gondolata ellen is. Innentől megváltozott, anyukája mindent megpróbált, de teljesen elfordult tőle. 1 évvel később a fiu meghalt, tuladagolta magát. Ez a történet nagyon mély nyomott hagyott bennem, kötelezően levetiteném már az általános iskolában.

Akkor gondoltam először, arra amit az előbb leirtam.

:D

Hasonló volt nekem is... csak nem volt jólelkű nagymama ;) ... és én is ott állok a szüleim mellett... de ez egy más fórum témája lehetne.

Mi EQ-ból kaptunk sokat valakitől... és talán egy jó adag született intelligencia (nálam ezt mondták). :o)

Nem nagyon tudok hozzászólni. Tanultam én is ezekről a dolgokról. A tapasztalatom viszont az, hogy az én útmutatásom, az én példám az alap... azt már csak tökéletesítették a gyerekek ;). Tény, hogy nincs bűnöző a családban... vannak művészi hajlamú emberek, azt sikerült örökölni, humán beállítottságú a család jó része... ez is bennük van. Alapból szerető család vagyunk... ez is bennük van.

Ha valami "rossz" gén lett volna, és annak fedezném fel a jeleit náluk, akkor tudnék igazán véleményt mondani.

Az, hogy jó e mi döntjük el!

Nekem pl. jó, hogy nem hívattak be a suliba sosem, mert a fiam csúnyán beszélt, verekedett, stb.

Jó az is, hogy nem kell tartanom, attól, hogy drogozik, iszik, stb.

Jó látnom, hogyan viselkedik a barátnőjével, vagy a barátaival.

És jól esik, hogy mindig azt mondják rá, hogy mennyire udvarias, és jól nevelt.

Az is jó, hogy a munkáját rendesen végzi, amikor dolgozik.

És még sorolhatnám.

Tehát én úgy látom eddig, hogy jól csináltam, és a fiam is ezt mondja egyenlőre:)

É bármennyi "rosszat" kaptam a szüleimtől, ott álluk mellettük. Egyedül én. És nem vagyok velük tiszteletlen, csak néha türelmetlen. Segítek nekik, mert más nem teszi meg. - Csak azért írom, mert mostanában sok ellenséges véleményt kaptam ezzel kapcsolatban. - Engem gyakorlatilag a nagymamám nevelt. Ami jó bennem van, az tőle van. Nagyszerű asszony volt. Most boldogan élek, jól érzem magam a bőrömben a gondok és problémák ellenére is. És mindig úgy próbálok lavírozni az életben, hogy arra gondolok, ő hogy csinálná, ő mit mondana erre.

Akkor engem, most hogy neveltek????

Én milyen felnőtt vagyok?

Nagyon sok mindenben igazatok van, de egy valami szerintem kimaradt. Az hogy milyen ember lesz a gyerekünkből, sajnos nem csak a nevelésen múlik. Az alaptermészetét a génekkel hozza, persze lehet csiszolgatni, javitgatni.

A másik, ami szerintem igenis fontos, a körülmények, események, amik nagymértékben befolyásolhatják az életét mindkét irányba.

Tehát, sajnos ha mi szülőségből csillagos ötöst kapunk mindenkitől, még az sem zárja ki, hogy gyermekünkből mégsem az lesz amit szeretnénk. Lecsökkenti az esélyt nyilván, de nem zárja ki.

Én mindig azt írom, hogy én, hogy gondolom, hogy csinálom, mi a jó szerintem, mi felel meg nekem, stb.

És nem azt, hogy ő rosszul csinálja.

Ha valaki úgy érzi, hogy őt bántom, rosszul gondolja.

A citrom facsarómat sosem hagyom otthon:)

És arra mikor jövünk rá, hogy jól csináltuk-e? Mikor már nagyik leszünk. És akkor sem biztos, hogy az a jó, amit mi gondolunk.

Mert itt a nagy kérdés: Mi a jó(!) gyereknevelés?

És kinek jó? A gyereknek, az iskolának, vagy a szülőknek? Vagy mindenkinek? Ki dönti el, hogy ki, vagy mi jó és ki, vagy mi nem?