Nem vágyom gyerekre. (beszélgetős fórum)

nem azzal van gond hogy nincs ez az érzés-meg mások szerint kellene.

de aki úgy gondolja kell neki család gyerek-abban meg kell hogy fogalmazódjon-20-30 között nagyobb az esély gyermekvállalásra, azon túl pedig lehetnek gondok(nem jön össze stb.)szerintem ez is felelőség teljes érett gondolkodás.legalábbis nekem inkább ez volt,én nem akartam kísérletezni, vajon 30-40 között sikerül-e teherbe esni,végre babázni.ehhez én túl sok szenvedő párt nőt láttam.akik szintén kitolták valamilyen indok miatt a gyermekvállalásukat-utánna pedig a saját csapdájukba estek bele.évekig, volt aki tizen évig próbálkozott babával.volt akinek sikerült volt akinek nem és olyan is akinek már csak örökbefogadással lett gyermeke.ez nagyon szomorú-és az is hogy hogy a légy szingli légy szabad független szlogenből(ami szintén társadalmi elvárás lassan,kényszer)ez kimarad.ezt sehol nem tanítják egy nőnek, sehol nem mondják hogy figyelj ha sokat vársz esetleg előfordulhat hogy küszködni kell a babáért és lehet össze sem jön.sajna a petesejteink, hormonrendszerünk nem marad fiatal-sem arckrémtől, sem vitamintól sem plasztikai műtéttől.

én sem babázni akartam annyira de annyira-viszont úgy éreztem egy egészséges fiatal szülő kell annak a babának és a pénzt nem lombikra kezelésekre szeretném költeni évekig.a barátnőm még csak 27 lesz de ő is úgy gondolja kicsit már most is le van maradva a gyerekről,mert már a korban van.és ez nem nyomás hatására alakult,csupán a józan ész miatt.

És zavar ez az érzés, Bianka?

Vagy miért gondolod, hogy most kéne erősödnie?

Ki szerint?

Amikor még nem volt gyermekem egyszer egy kolléganőm akinek már volt és egyedül nevelte, mert sajnos a férje egyik percről a másikra 30!! évesen meghalt,azt mondta nekem ha majd szülni fogsz nem leszel ennyire érzékeny hogy majd sokkal jobban megismerem önmagamat is a határaimat és kevésbé fognak a külvilág elvárásai érdekelni mert majd a gyerek megtanít sok-sok ösztönös dologra.A mai napig a fülembe csengnek szavai.Az tuti,hogy amióta anya vagyok sokkal könnyebb befele figyelnem,sokkal jobban működnek az ösztöneim,nem csak az anyaság terén,hanem az élet több területén is! Könnyeben vállalom magamat bizonyos helyzetekben,és jobban érzem magamat a bőrömben is mint nő.Szóval első körben nekem ezt jelentette hogy anya lettem.Másodsorban megtanultam"szolgálni" ami azt hiszem szintén nagy teljesítmény,mert egyáltalán nem könnyű,de tudom kamatoztatni ezt is.Sokkal szívósabb lettem.

Arról a szeretet kapocsról meg ami kialakul egy anya gyerek kapcsolatban nem írok,mert nem lehet:)

nekem van egy barátom, baleset érte, majdnem lebénult.mióta jobban van fejébe vette hogy esküvőt családot akar, még csak 22 éves.előtte a buli haverok csajozás volt a minden.kicsit átértékelődtek a fejébe a dolgok.rájött hogy a buli, csajozás nem ér sokat.

amúgy trendi dolog a szülést gyerekeket családot valami természetellenes idegen dolognak beállítani,amitől jobb ha mindenki tartózkodik-ez a fogyasztói társadalom része és szintén elvárás.egy egyedülálló független gyerektelen munkamániás, akinek minden baja van jó fogyasztó, sokat költ és bármire rá lehet beszélni-hogy vegye meg attól majd még boldogabb még sikeresebb még jobb lesz neki.

egy családos emberrel ezt már nem olyan könnyű megtenni.bár a babaholmikon(gyerekeken) keresztül őket is próbálják rávenni a költekezésre.

A gyerekszülés nem séma!!!!!!!! Huuu ha az lenne már rég kihalt volna az emberiség:-))))))) Picit utána olvasgathatnál...csak úgy,ha már keresed a magasabbrendűséget:-DD

Az találja meg az élet értelmét,aki magába néz és megvalósítja belső vágyait késztetéseit,amibe bármi bele fér,és amit maradéktalanul fel mer vállalni!!.;-) Sok sikert!

Na, ez már így teljesen másképp hangzik.:-)

Szólj majd!:-)

Nem valóban nem:)))

Most elsősorban anya vagy.

Az utolsó pár sor elég zagyvára sikeredett,szóval úgy gondolom,a nevelő ,irányító státusznak kell megszűnnie,ha a gyerekek felnőnek és önállókká válnak,szóval a "szülő-nevelő"-ségnek.

Utána újra nőkké és férfiakká kellene válniuk az embereknek,akik tovább segítik,támogatják gyerekeiket,de az életük már nem róluk szól.

Az a hiba ,hogy mindenki sztereotípiákban gondolkodik,ha a másik oldalról van szó és bizonygatják ,hogy így vagy úgy a tutti,a másik oldal pedig nem lehet boldog.Pedig ez így nem stimmel.

A boldogság,vagy harmónia minden ember sajátja (ha meg van benne),tehát belülről fakad,ha nincs meg benne,akkor sem férj,sem házasság ,sem gyerek nem fogja ezt elhozni számára ,sem autó ,sem karrier,sem ház,sem semmilyen külső,akart vágyott dolog.

Ha valaki ezt állítja az hazudik.

Számomra az ,hogy valamit azért akarunk mert attól remélünk boldogságot ,nem állja meg a helyét.

Mert akkor egész életünk egy folytonos véget nem érő akarásba,és elégedetlenségbe torkollik.

Mindig lesz valami amit akarni fog,ami boldoggá teheti,talán....

Én úgy látom ,azok a boldog ,kiegyensúlyozott emberek ,akik már önmagukban véve is azok voltak,és csak hagyták hagy történjenek meg a dolgok az életükbe,és ezáltal még boldogabbá váltak.Kivárták a megfelelő embert ,a megfelelő pillanatot ,nem akartak semmit,aszerint cselekedtek ahogy azt az életük hozta.

Én úgy gondolom ,hogy a gyerekszülés az élet rendje ,a nők feladata,fantasztikus és csodálatos dolog,de csak egy oldal,egy rész az életükből,hisz a szülőségünk ,az anyaságunk csak egy ideig kellene ,hogy tartson ,és ezt a szerepet bizony le kellene tennie mindenkinek ,amikor a gyerekek kirepülnek a szülői fészekből.

Vagyis inkább tudni kell átalakítani egy szerető,lelkileg támogató,az irányító, nevelő státusz szerintem nem egy életen át tart ,arra való ,az első 18 év.

Utána a szülők újra emberekké válnak elsősorban.

Szerintem azok a nők sem tűnnek túl boldognak, akik szarrá dolgozzák magukat egy ki tudja milyen cég érdekében, és azt hiszik, hogy fontosak, valamint egyfolytában különböző élvezetnyújtó szolgáltatások között keresgélnek, például masszázs, léböjt, buli, shopping stb.

Szerintem valamilyen fajta nyomora minden embernek van, és a saját nyomora teljesen független attól, hogy van-e gyereke, vagy nincs.

És azért hallottam már gyermektelen sikernőt zokogni a hátsó ülésemen, mikor rájött, hogy le lehet cserélni mániákusan imádott munkahelyén.

meg hullámzó is az ember ilyenkor.

én is úgy éltem meg, kellett idő.most úgy érzem teljesen harmónikus az életem.

de a párom mondta, folyton változtam.pocakkal néha elviselhetetlen voltam(aggódtam jó anya leszek stb.), szülés után se röpdöstem állandóan.neki is voltak aggodalmai(elég erős férfi-e) -de egymást segítettük, támasztottuk-azt hiszem ezt hozza ki a gyerek, család-hogy össze tudunk dolgozni,a felhőket el tudjuk hessegetni.ha nincs gyerek ennek akkor is működnie kell!ja és erősödtem a gyerek után, most már simán el tudnám képzelni magunkat még vagy 2 gyerekkel.

nem hagynám ki az életemből a pocakosságot(pedig előtte annyira féltem tőle) és a gyereket sem.

előtte volt macskánk gyerekpótlóként-de nem volt elég:D

én is úgy gondolom a légy független vonzó sikeres fiatal gyerek nélkül kötöttség nélkül-nos ez is séma!

amúgy a gyereket nem érzem annak, mivel ez természet adta képességünk-ha valaki szül családozik-az valahogy annyira természetes(főleg akkor éreztem mikor pocakkal voltam vagy mikor besétáltam a szülőszobára).

nem szeretem mikor ezt valami idegen természetellenes dolognak festik le állítják be!

Igen a pasiknak csak annyiban könnyebb, hogy ők 50 évesen is lehetnek szülők.De tény hogy ha nem is a háztartás meg a gyerek, de a munka a mindent megteremtek férfi vagyok-rájuk szakad.

ezt a párom nem azért érezte mert külső nyomás érte.neki belülről jött, ott lett a baba,neki nem az etetés körül forgott annyira az agya, hanem hogy mindene meglegyen a gyerekének.

Látod ezeken a nőkön, hogy nem felhőtlenül boldogok??

Hidd el nem azért, mert gyerekük van..

És te sem azért leszel boldog, mert nem úgy élsz, mint mások, és nem szülsz..

Elég sarkított meglátásmód..Nemigen fog egyhamar kikristályosodni "az élet magasabbendű értelme", de kívánom, hogy így legyen. És akkor feltétlenül szólj, mert én is szeretném tudni:-)

Bár lehet már elkéstem, hiszen szültem már..és az a baj, hogy felhőtlenül boldog vagyok.:-)

Valóban nem mindig jó, ha az ember bevett sémák szerint él, de az legalább olyan rossz, ha azért küzd, hogy bárhogy, csak ne a bevett sémák szerint éljen, mert mindkettő nem belső meggyőződésből, hanem külső kényszerből fakadhat.

Szerintem tök mindegy sémák szerint, vagy azok ellenében él, a lényeg, hogy úgy éljen, ahogy neki jó, de ezt ne lázadásból tegye.

Azzal viszont nem értek egyet, hogy a pasiknak könnyebb lenne, nagyon sok teher van az ő vállukon is, rajtuk éppolyan nagy a nyomás ..... ők ugyanúgy vergődnek a saját ördögi körükben: megfelelni, mint férfi, mint családfenntartó - még akkor is, ha a feleség is keres .... ők ugyanúgy tele vannak bizonytalansággal és félelemmel.

ez igaz.

én valamikor ovis koromban gondoltam úgy hogy anyuka leszek-aztán iskolás középiskolás koromban el sem tudtam képzelni, valahogy rettegtem(szülés síró gyerek)aztán megint változott.De ehhez hozzájött, hogy én komolyan nem akartam 30 után szülni!

a gyereknél nincs magasabb rendű-szerintem.persze lehet jó munkád, élvezetes szórakozás ésatöbbi...de gyereket szülni, családot összetartani terelgetni őket...na ezeket csak nő tud...

mióta megszületett a gyerekem kaptam egy újabb szerelmet...legalábbis az érzés olyan, és úgy érzem ez nem múlik el.igen sok minden megváltozott magunk körül, sok sok dolgon mi változtattunk a gyerek miatt...és tettük ezt úgy, hogy teljesen természetes nekünk ő az első.

így sok mindenről "lemondtunk" és sok mindenből "kimaradtunk"-de ettől nem éreztük rosszul magunkat, mert elfogadtuk-hogy egy pici babát-és most itt főleg az első pár hónapot értem-gondozni kell,neki fontos a napirend.ez átmeneti, most már simán elvan a mamánál,most volt egy hetet lent-addig mi kikapcsolódtunk-borozgatás, mozi ilyenek.augusztusban megint leviszem.Lehet azért érzed hogy nem felhőtlenül boldogok, mert fáradtságos munka ellátni a gyerekeket,vezetni a háztartást(mnkatársam mondta, hogy a családot a melóhelyen piheni ki :D),és a hormonok miatt is kicsit más üzemmódban vagyunk olyankor.-de szerintem megéri az a pár év munka.Pl. az én gyerekem már sok mindenben segít(most velem teregetett),nem fogom hagyni, hogy minden megvárjon itthon.