Nem vagyok alkalmas párkapcsolatra? (beszélgetős fórum)

:(

Senki nem tud körülötted segíteni? Testvérek, szülők, volt apósék, unokatesók? Senki?

De ettől, hogy így élünk, csak még kisebb porszemnek érzem magam, mert nem vagyok képes egy átlagos életszínvonalat megteremteni.

Rossz látni, hogy a környezetemben többnyire jobban élnek az emberek, vásárolnak, nyaralnak, csinosak...engem meg nyomaszt a nincstelenség.

Folyamatban van a harc, természetesen bíróságon van a dolog. Jogerős végzés is van már egy részére. Csak volt férj külföldön dolgozik, és egyszerűen nem tudják kötelezni semmire. Drága ügyvédeket nem tudok fizetni.

A múlt héten kijelentette, hogy ne is számítsak tőle semmire. A gyerekeit nem látta idestova másfél éve...

Sajnálom.

Esetleg abban kezdhetnéd az önbizalomnövelést, hogy a volt férjjel szemben kiállsz és kiharcolod a tartásdíjat. Hidd el hogy tök nagyot tud dobni az önbecsülésen, ha valamiért határozottan harcolsz és a végén győzöl.

Ezekről a dolgokról egyáltalán nem beszéltem neki. A balesetről tud, meg persze szemmel látható a lakáson, hogy nem élünk nagy lábon. De abból kifolyólag, hogy ismerjük egymást már évek óta, tudja, hogyan élek, és úgy vettem észre, ez egyáltalán nem érdekli. Nincs nálam rendetlenség, maximálisan tisztaság van, attól hogy kopottak vagy régiesek a bútorok.

Habár...lehet hogy a bonyolultság valahogy kiviláglik, aztán ennek nem kíván a részese lenni. De akkor amíg így élek, ne is számítsak társra? Nem segítséget várok a másiktól, csak ölelést és elfogadást.

Egyik napról a másikra élünk a gyerekeimmel. Hétközben dolgozom, hétvégente mosogatni járok 12-20 órában egy hotel konyhájára, hogy legalább nekik legyen normális kaja.

Magamnak nem vettem semmit már hosszú hónapok óta. Szeptemberben elütött egy autó, koponyatörés, agyrázkódás...egy hónapot voltam 65%os táppénzen.

Semmi segítségem nincs senkitől. Gyerektartást 13 hónapja nem kaptam a gyerekek apjától. Tüzelőm úgy 1-2 hónapig lesz elegendő.

Elfáradtam?

Lehet.

Szép álom amit javasoltok, de nem opció a vásárlás neg az imidzs-váltás...

Írjad, hogy légy boldog!:) Sokszor tévedek, hátha...

Igen, a kezdőlökés az nagyon fontos, van amikor a legleg.:) Kell az a nagy levegő, de van akinek aprólékosan meg kell szenvedni minden mozzanatát, másnak meg elég egy este, 1 pohár bor, esetleg egy kis pityergés és már ki is heverte.

:D Pedig pont azon gondolkodtam, mit írjak ennek a szomorú jóembernek.

Igen, tudom, hogy nem egyszerű, és kell egy lökés, ami ösztönzi az embert. Néha az sem elég; jó esetben ilyenkor jönnek a barátok, hozzátartozók.

Nálam csakis az segített, ha x idő szomorkodás után beláttam, hogy így nem megyek semmire, és eldöntöttem, hogy tojok mindenre, boldog leszek, ha egyedül, hát egyedül.

Ezt a lökést szándékoztam a gyenge mozimmal megadni a kedves kérdezőnek. Ha csak elmosolyodik rajta, már megérte. :)

Rohadjon le a durung ujjam, meg az összes telefon.

Nos, egy szomorú embernek messze nem elég egy "légy boldog".

Jön az új év. Húzz egy vonalat. Menj el ruhákat venni, ami eddig a legmerészebb volt, azt duplázd meg (nem közönségesre gondolok, hanem pl. élénk színek, magas sarkú, új hajszín, frizura, smink stb.)

Senki, de senki kedvéért ne változz, változz magadért!

Ha a pirosat ajánlják, de neked a hupilila tetszik, azt vedd! Most annak kell jönnie, hogy magadat figyeld, legyen naponta én idő, rengeteg tükörrel szemben töltött idő, próbálkozás, éneklés a kádban, őrültségek. Feszegesd a határaidat! Szaladj az esőben, ugrálj a pocsolyában, a megbotránkozó emberekre köszönj rá nevetve!

Legyél kicsit őrült, és szeresd nagyon magad!

A tested életeket adott, a kezeiddel dolgozol, hogy eltartsd őket stb.

Én azt látom, hogy elfáradtál.

Azért látsz mindent reménytelennek.

De ez csak akkor fog változni, ha másik szemüveget veszel fel, vagy ha megbolygatod magad körül az életet.

És amikor majd éppen azzal vagy elfoglalva, hogy belehuppansz a kanapéba, nevetve lerúgod a magassarkút és feltűzöd a ragyogó vörös hajad, akkor fog csengetni egy férfi (remélhetőleg nem Jehova tanúja, hanem az új szomszéd), akit majd könnyedén meghívsz egy kávéra és akit megbabonázol a lehengerlő egyéniségeddel. :)

- Szándékosan írtam ilyen fellengzős hangnemben. :)

De ez nem jelenti azt, hogy nem válhatna valóra.

Te döntesz: maradsz ebben a rossz érzésben, vagy megvalósítod a magad kis filmjét. :)

Nem az van, hogy nős?

Vagy elvált és nála vannak a gyerekek?

A kérdésedre válaszolva: majdnem napi szinten írogattunk, előfordult hogy órákon keresztül, hajnali 3ig. Minden témát átrágtunk, főleg lelki vonalon, a gyerekkortól a csillagászatig, a lótenyésztéstől az egészséges életmódig...tényleg mindent. Rengeteget segített, támogatott lelkileg, nagyon sokat tanultam tőle.

Az első csók után pár napig nem jelentkezett. Aztán megint ment minden tovább. A beszélgetések, elvitt ide-oda.

Az ő ötlete volt az első éjszaka együtt. Szó nélkül beleegyeztem. A többi alkalommal is ő jött.

Aztán egyszer csak nem írt többet. Egy hete. Tegnap találkoztunk más ügyben, rákérdeztem, azt válaszolta, időközben rájött, hogy mégsem akar kapcsolatot.

Köszönöm a kimerítő válaszod, sokat segítettél vele. Jól látod, nem huszonéves fejjel gondolkodó vagyok, nem szexkalandok hiányoznak, hanem az a megnyugtató biztonság, amit egy stabil, nyugis kapcsolatban kaphat meg az ember. Van aki tök jól elvan magában is-én nem ilyen vagyok. Lehet nem helyes, de nem érzem egész embernek magam, ha nincs mellettem társ. Illetve...lelkiekben már elég hosszú ideje magányos voltam az előző párkapcsolatban is, mostmár egyedül is élek a gyerekeimmel és eddig jól elvoltam. Nem hiányzott senki. Amikor ez a pasi kezdeményezett, akkor érintett meg a vágy, hogy talán jó lenne nyitni felé. Közben lehetett volna akárhány alkalmam kötetlen szexre. Eszembe sem jutott. Nem mondom, hogy azóta már nem hiányzik az is, de nem tudom mással elképzelni. Bennem a szex kötődést okoz. Ez normális vagy sem? Csuda tudja...

A szórakozásnak viszont adok egy esélyt. Ámbár nem tudom, hogy lehet egyedül nekivágni de majd szétnézek...

[link]

-----------

Szerintem nem olyan "jó ember" a volt lovagod. De amíg azt gondolod addig nem lépsz túl rajta...

Egyáltalán nem értek egyet azokkal akik azt írták, hogy kellene neked pár egyéjszakás kaland, attól majd ellazulsz. Nem hiszem hogy az a típus vagy aki erre vágyik. Én sem vagyok ilyen, és nem hogy jobban de rosszabbul érezném magam utána, szóval nem gondolnám, hogy a te helyzetedben ez a megoldás. És még csak azt sem javasolnám hogy ugorj ágyba bárkivel rövid úton (a lenti javaslatok alapján), mert akkor még inkább csalódásoknak lennél kitéve. Ilyen, hogy lelépnek a pasasok szex után mással is előfordult már. Nem a nő hibája, egyértelműen a pasasé. Szar ügy ha megkedvelted és tényleg tök kellemetlen hogy még ismeritek is egymást és nehéz lesz elkerülni, de idővel majd elmúlik. ..... ha egyáltalán tényleg végleg lekopott mert lehet, hogy még jelentkezik. Mióta nem hívott/írt amúgy és milyen gyakran kommunikáltatok előtte?

Szóval ne változtass az elveiden szerintem, továbbra is várj addig amíg megfelelőnek találod, és tök jó, hogy nem adtad "olcsón" magad. Ha a pasas nem tud megfelelőképpen értékelni, az az ő hibája.

Az viszont tök jó lenne ha el tudnál járni szórakozni ha ennyire kedved lenne hozzá, szóval azt próbáld megszervezni valahogy.

Ja és semmi gond nincs veled vagy ha van is, nyugtasd magad. Mindenkivel van. Az hogy a körülötted levőknek éppen van párkapcsolatuk csak egy dolog, nem fokmérője semminek. Nagyon nagy szerencse is kell ahhoz hogy megtaláljuk a kölcsönösen megfelelőt és az hogy a kapcsolatok előbb-utóbb tönkre mennek tény, nem csak veled esik meg. Lehet, hogy már a többiek lesznek egyedülállóak mire találsz magadnak párt, mivel szinte semmi sem tart örökké. A kapcsolatok meg végképp nem, szóval semmiképp se magad okold e miatt, szimplán így működik az élet ....

Van egy olyan paradoxon...hogy egy párkapcsolatnak, egy társnak nem az a célja, hogy terápia legyen a másik önbizalom hiányára. Csak egészséges önbizalommal lehet egészséges párkapcsolatot kialakítani.

Viszont ha azt érzem, hogy nem fogadnak el, nincs senkim és nem is akar velem lenni senki, akkor meg hogy legyen egészséges az önbizalmam?

Hát éppen ezaz...hogy nem látom magam iszonyat csúnyának, nem vagyok sem kövér, sem sovány, sem ronda...talán nem vagyok túl buta sem, tudok beszélgetni mindenről és hatalmas adag tolerancia szorult belém (mondjuk ez is lehet az önbizalom hiányától), dolgozom, nem ijedek meg semmilyen munkától otthon sem, villanyt szerelek és szobát festek ha kell, gyereket nevelek többé-kevésbé sikeresen de átlagban semmiképp nem rosszabbul, mint bárki más.

Elfogadtam magam, úgy-ahogy.

És mégis azt látom, hogy akik nem rendelkeznek több előnyös tulajdonsággal, boldog párkapcsolatban élnek.

És itt megakadok...hogy valamit mégsem jól csinálok...

Ezek szerint az is lehet, hogy inkább nagyon magánakvaló, zárkózott, és nem áll készen többre, mint ami volt. Ilyen is van. De lehet, hogy volt valami, valami apró dolog, ami miatt úgy érezte, hogy mégsem te vagy az igazi.

E miatt ne rágd magad, nincs értelme.

Ne mèrd magad másokhoz.

Sokáig én is így voltam,aztán elfogadtam magam olyannak amilyen vagyok.

Egészséges önbizalom kell neked is,ezt megérzik a férfiak és vonzó leszel.

Lehetséges, hogy nem tudom felismerni, mikor vagyok szerelmes?

Amikor volt az a tüzesnek nevezett kalandom, célirányosan érzelmektől mentesen, mindig olyan ócskának éreztem magam utána...úgy éreztem, megalázó, hogy csak arra használom a szexet, magamat, a testemet, hogy valaki megérintsen, átöleljen :(

Betűzzek?:)

Nem persze, mindenkinek jogában áll...

Amúgy csak össze kell tenni. Majd egyszer elmagyarázom talán.