Miért vágyok mindig rossz párkapcsolatra? (beszélgetős fórum)

Megértelek, alapvetően én is ezen az állásponton vagyok, de próbáltam az FI-vel azonosulni és neki segíteni.

Azt gondolom, hogy attól, hogy nekem sem jön be a féltékenység, attól még az nem abnormális és éretlen dolog, csak más.

Én pl. totál bántalmazva éreztem magam, amikor nem mertem találkozni a barátnőmmel, mert a gyomrom is összeugrott amiatt, hogy hogyan fogom találni a birtokló pasimnak, és vajon mekkora balhé lesz belőle...

Nem tűrném el, ha a férjem féltékeny lenne, a telefonomban kutatna, vagy számon tartaná hogy kivel beszélek, stb. Attól, hogy együtt vagyunk még nem ketten vagyunk egy, hanem két külön ember vagyunk, szabad akarattal. Tiszteljük egymást, nem számoltatjuk el egymást, mert bízunk egymásban. És nem uralni akarom a férjem életét, hanem együtt élni. Nem egy a kettő, van különbség. 🙂

Az érzelmet meg nem a féltékenységgel kapom meg... Hanem azzal, hogy számtalanszor úgy vár haza ha ő van előbb otthon, hogy a kedvencemet főzte. Vagy azzal, hogy ha nélküle megyek valahova, akkor (ha kérem) akár az éjszaka közepén is értem jön.

Vagy azzal, hogy figyel rám, és kielégíti a testi igényeimet.

Ha vitás szitu van igyekszünk nem balhézni, hanem megbeszélni úgy, hogy mindenkinek jó legyen. Van persze, hogy ez nem jön össze... 😀

És végtére is azzal, hogy mellette nem tulajdon vagyok, nem egy tárgy, hanem egy akarattal rendelkező felnőtt, szabad ember, aki következmények nélkül dönthet úgy, hogy pl. hétvégén bárhova elmegy.... Mégis együtt vagyunk egy úton járunk az életben, mert bízunk egymásban.

Elszámolni kamaszként kell anyunak és apunak. Felnőttként nem alá-fölé rendelt kapcsolatra van szükség, hanem társra.

Aki birtokol meg féltékeny az az én szemben nem társ, és mindennek érzem csak nem szeretetnek az ilyesmit.

De ha két ember ebben boldog, legyen. Ettől függetlenül nem a legérettebb személyiség az, aki az gondolja, hogy ezektől van érzelmileg biztonságban egy kapcsolatban.

Érdekes amit írsz, mert vannak olyan fétisek, ahol pont a megalázás meg a fizikai bántás a cél. Akkor az már egészségtelen? Végülis ki dönti el, hogy mi az egészséges és mi nem? Ahol két ember boldog és elégedett, ott végülis rendben van minden, nem?

Én pl. egészségtelennek tartom. Volt féltékeny palim régen. És semmi egészséges nem volt abban, mikor 10 perc miatt is el voltam számoltatva, vagy mikor már a gondolattól is szó szerint görcsbe állt a gyomrom, hogy mi lesz, ha megtudja h találkozni akarok pl. a barátnőmmel. És rövid időn belül menekültem is. Brrrrrr, a rémálmaimban kísért maximum. 🙂

Számomra enni semmi köze a szeretethez. Sőt, tisztelet sincs ebben. Inkább birtoklás, tulajdonként kezelés. Na de kinek mi. Aki ezt szereti éljen így, persze.

Leírtad, hogy szerinted milyen a rossz kapcsolat.

Sztem nem bántalmazó, ha a párod féltékeny. Nem vagyunk egyformák, de sztem a legtöbben vágyunk arra, hogy érzelmeket is kapjunk 1 férfitól. Legyen féltékeny, érdekelje, hogy mit csinálok, akarjon velem lenni... Persze ez mikor, hogy nyilvánul meg, de sztem ez alapvetően normális.

Szted, milyen a jó kapcsolat? Mire kellene vágynod?

És volt már dolgod egy törődő, békés, nem birtokló, normális pasassal? Aki nem kért számon? Ha igen, annak mi lett a vége?

Akkor végülis te szeretsz veszekedni?

A bizalmatlanságot nem viseli el pl. Egy egészséges, érett felnőtt ember nem féltékenykedik. Nem kér számon, és nem is igazán tűri el a rendszeres számonkérést, meg az ilyesmi miatt kialakult parázs vitákat.

A másik fél, ha ilyen, akkor már ott bibi van. Szerintem.

Amúgy ha téged nem zavar, hogy veled ilyenek, akkor nem értem mi a kérdés. Bár én nem tudom elképzelni, hogy hogy lehet jól élni egy ilyen kapcsolatban. Ez nem a szeretet és az érdeklődés jele, hanem a birtoklásé, az érzelmi szuttyongatásé.

És igen, én pl. igen hamar menekülőre fognám. 🙂 Mondjuk ehhez tapasztalni kellett milyen pokol egy ilyen kapcsolat.

A korlátozásra azért van szükség, mert valamin össze kell veszni. Ha normális a pasas, min vesszen össze vele?

Na ez peldaul megint egy baromi jo meglatas. Valahogy ezt a kettőt en meg nem kötöttem sose össze.

Ez nem támadás akar lenni. Ez egy vélemény. Te feltettél egy kérdést, én válaszoltam,nem támadtalak, nem írtam durva stílusban sem, sem trágár szavakat.

Ha nem utálod magad, az alábbi kérdéseket tedd fel magadnak:

Ha nem utálod magad, miért vágysz rossz párkapcsolatra?

Ha nem utálod magad, miért írtad azt, hogy idézem "szeretem a veszekedéseket"?

Miért írtad azt, hogy azt akarod, hogy idézem "állandóan korlátozzanak"? Ez szerintem nem az önszeretet jele.

Ha nem utálod magad, miért nem tartod többre magad és miért nem egy jó párkapcsolatot keresel inkább?

Jó, az hogy utálod magad lehet picit erős.. Viszont azt fenntartom, hogy nem becsülöd magad eléggé, azt gondolod, hogy nem érdemelsz jobbat.

" Miért vágyok rossz/bántalmazó/egészségtelen párkapcsolatra? (Kinek mi)

De közben gondolok arra, hogy legyen a másik féltékeny például. Vagy arra, hogy "korlátozni" akarjon, tudni akarja hol járok, kivel, mit csinálok. Valamiert a nagy veszekedeseket is szeretem. Vagy, ha a másik fél már-már betegesen ragaszkodó. "

Ezek alapján süt rólad, hogy mélységes az önutálatod és ezt nem rosszból mondom, már ne is haragudj.

Ez a kérdésed:" Miért vágyok rossz/bántalmazó/egészségtelen párkapcsolatra? (Kinek mi) " Meg írtad azt, hogy idézem " szeretem a veszekedéseket."

A válasz: Azért, mert utálod magad, vagy nem tartod magad elég szerethetőnek és meg vagy győződve róla, hogy te nem érdemelsz jobban egy rossz, bántalmazó kapcsolatnál. Ezt te magad írod! Nem az én agyszüleményem.

Én csak leírtam a meglátásaimat, nem kell ez a támadó hangnem. Csak segíteni szeretnék neked.

"Annál inkább köze van a kisebbségi komplexushoz pl.(úgyis másra vágyik, nem vagyok elég, talál jobbat, hülyének néz és hasonló rossz gondolatok)."

Nem, nem erre gondolok, megmondom őszintén.

Hanem arra, hogy úgyis atver es sokszor az a szep, hogy megcsak nem is felrelepesre gondolok.

Hanem akarmilyen hazugsag, borzaszto rosszul kezelem ezt.

"Szinte biztos, hogy totál fejletlen vagy érzelmileg, és ezen dolgoznod kéne. "

Ezt elfogadom, lehet benne valami.

"Már csak azért sem, mert ezt egy egészséges énképpel és érzelmi fejlettséggel rendelkező ember se fogja tőled elviselni hosszabb távon."

Na ezt nagyon erős tulzasnak erzem megint. Mit nem visel el, hogy tudaklom (talan az atlagnal jobban), hogy mondjuk hol járt a másik?

Nem panaszkodott erre sosem senki.

Vagy mire gondolsz mit nem visel el?

A feltekenykedest? Nem mondanam magam féltékenyek, szerintem egy teljesen egeszseges szinten van.

Az elején leis irtam, hogy inkabb arrol van szo, hogy a másik feltol nem zavar ez.

Gyűlölöm magam?

Nincs olyan pontja az eletemnek amit gyulolnek. Plane magamban nincs ilyen te ezt megis miből szurted le? Ezt is kerlek masold be.

Soha senki nem mondta, hogy barmi rosszat erdemelnek, sőt.

Pont annyit gondolok magamrol amennyi vagyok, sem többet, sem kevesebbet.

Rólad azt gondolom, hogy nagy baj van a fejedben.

Milyen bántalmazóm irant erzek vonzalmat? Masold at, hol beszélek erről.

Ki bantott, mikor, hol?

Teljesen igy erzem en is.

Termeszetesen, ha félelem legaprobb szikrajat is megerzem egybol minden vonzalom elmúlik. Nem errol beszéltem.

Kérdező srác fujta fel ezt egy kicsit.

Kérdező srác.

Ha kettőnk közül valaki bolond hát az te vagy.

Teljesen abszurd és neharagudj, hulyesegeket beszelsz.

Kétségem sincs afelől, hogy nagyon sokan élnek/szenvednek bántalmazó párkapcsolatban (vagy bántalmazó családban, barátok között).

Ilyenkor pedig az egyetlen járható út, ha megszakítunk minden kapcsolatot a toxikus, bántalmazó emberrel.

Mondom, aki ebben a helyzetben van, ne szégyelljen segítséget kérni, sok ilyen szervezet van, ami ezzel foglalkozik. Mert lehet először csak szavakkal bánt, de lehet hogy következő lépésként meg felpofoz, megver. Ne várd meg ezt! Lépj azonnal.

Semmi baj, nem a Te hibád. :D

Legalább megtaláltuk az egyik okot, hogy miért tartasz ott, ahol.

Nem fekete-fehér, de ez a 2 fő szín. A világon nagyjából minden dolog felosztható jóra és rosszra, ez egy duális világ.

Duális világ, azaz: Van jó és rossz, nappal és éjszaka, nő és férfi stb.... A pokolba vezető út meg sosincsen jó szándékkal kikövezve.

De ez nem segítség. Leírja pont az ellenkezőjét annak, amit ír. Elhiszem, hogy azt gondolod minden ilyen egyszerűen fekete-fehér, de nem az. Egyéb iránt:

A pokolba vezető út is jó szándékkal van kikövezve....