Mivel lehetne értelmét találni az életemnek? 30 feletti vagyok és se saját lakás, se jó munka, se rendes párkapcsolat, se család? (beszélgetős fórum)

Par hónappal később se mehettem vissza. Ha utcára kerültem volna, akkor se kaptam volna segítséget. Mindez 25 éves kor alatt.

Utólag, egyedül jöttem rá, hogy szellemileg vannak problémáim és testileg a meglévő rendellenesség miatt , nem vagyok képes olyan munkavégzésre, mint mások. Ezzel a tudattal küzdöttem mindenhol. Hiába sajnáltak, azzal nem sokra mentem. Betanított munkához lassú és ügyetlen vagyok , tanulni meg hülye. Ez az igazság.

Sokaknak nem is kicsit segít, hanem szinte újjászületnek egy kezelés után.

Akkor ezek szerint nem fővárosi vagy? Mert akkor úgy valóban nehezebb minden.

Miért van ilyen sok az életével elégedetlen ember? És főleg fiatalon. Sorra nyílnak ezek a fórumok.

Itt írta valaki, hogy a lakás nem fontos. Dehogynem. Nagyon fontos, hogy legyen egy biztos otthonunk, ahová hazaérünk.

Biztos enyhítene kicsit a problémán.

8-16ig dolgozok és a közelben nincs orvos. Így nehéz.

Fizikai munka ,nem nehéz. Hajolgatás miatt fáj a gerincem mellett ,mindig máshol.

Zavar az is, hogy nem szakmában dolgozom, amit szeretnék is.

Éppen most láttam egy végtaghiányos birkózó fiatalembert. Azt mondta, az az álma, hogy egyszer ő lehessen a világ legbefolyásosabb embere.

Legyen! Én szívesen élnék olyan világban, ahol egy végtaghiányos is a lehető legjobban boldogul!

Szerintem az elmúlt 10-15 évben hozott döntéseid vezettek a jelenlegi helyzetedhez.

Akit sodor az élet és soha nem vállal felelősséget a sajátjáért az így jár.

Sajnálom, hogy így élsz, de tenned kell ellene! Először is szerintem a legfontosabb hogy legyen egy támogató baráti / haveri köröd. Mert ha épp minden szar, legalább velük le tudsz ülni 2 jó szóra. Vannak barátaid?

Másodszor pasiknak taka. Rövid időn belül. Lassan nyitnak a szórakozóhelyek, vessd bele magad kicsit és élj!

Lakás kérdés sztem tök nem fontos. Azzal ráérsz.

Munka..na igen, kepépességednek megfelelő ahol most dolgozol?

A célokért tenni is kell. A szüleidnek semmi köze a mostani életedhez. Elmúlt, most kell megélned az életet. Lehet sírni is, hogy szerencsétlen vagy, de attól még cseppet sem lesz jobb az életed, sőt...

' A boldogtalanság azon az ajtón jön be, amit te magad hagytál nyitva előtte.'

Lehet hogy ilyenkor hasznos lenne a terápia, feldolgozni a múltbeli traumákat, sérelmeket egyebeket. Valahogy azt kellene számításba venned, hogy min és hogyan tudsz változtatni. Pl. ha szar a kapcsolatod, akkor attól csak egyre nyomorultabbul fogod magad érezni minél tovább tart.

Tudnál másik munkát keresni? Tovább/átképezni magad? Az egészségügyi problémáidra van kezelés, megoldás, bármi? Ez így egyszerre elég sok minden, de szerintem ha lassan nekiállsz és/vagy szakember segítségét veszed igénybe, ki tudsz jönni belőle. Azért 30 felett még baromi messze a vége, bőven van időd változtatni.

Bocs FI a kis kitérőért.

Sajnálom a gondjaidat, és tudom, nem vigasz, de lehetne pokol is az életed.

Fel a fejjel, örülj, hogy nem az.