Nem tudom, mi ez az érzés, de nagyon rossz (beszélgetés)

Szégyellem magam előtte,nem akarom,hogy azt higgye,ő mindent megad nekem,mégsem vagyok boldog.

Nem lelkizős egyáltalán.

Hogyan sikerült kilábalnod belőle?Mit tehetnék,hogy jobb legyen?

Nem gondolok rossz dolgokra,elterelem a figyelmem,de nehéz.

Hogyan nézzek szembe a problémákkal,ha nem tudom megfogalmazni,mi bajom van konkrétan?

Igen,egyik napról a másikra.Azt hittem,a szokásos női probléma előtti nehéz napok.De nem akart elmúlni.

És sírnom kellett,olyan szomorúság volt bennem,azt elmondani nem tudom.

Sok mindenen átmentem,lehet,ez valami késleltetett dolog,most jön elő?

Tanácstalan vagyok,nem akarok senki idegeire menni,de nehéz a látszatot fenn tartanom,hogy egy erős,határozott,vidám nő vagyok.

Kapálózok csak,úgy érzem,nem találtam meg,azt,amitől most jobban érezném magam.

Igen,ebben lehet valami.

De nem szeretnék rszokni semmire,Viszont egyedül nem megy,az tény.

Kikészít ez az egész,igyekszem jó képet vágni a dolgokhoz,az biztos,hogy sokkal jobb ember lettem,amióta ez tart,másképpen viszonyulok a világhoz,segítenék mindenkinek,akinek lehet,ez okoz örömet.

Talán a sikerélmény is hiányzik.

De,van férjem,a fiam az apjánál,egy éve,a munkám bizonytalan,bár ezt tudtam,amikor elvállaltam,de úgy örültem,hogy van valami.

Már egyszer átrágtam magam ezen az egészen,itt is,a "Depresszió vagy csak rossz passz"c.fórumon.

Tudat alatt biztosan van valami,de magam sem tudom,hogy mi és ez megijeszt.

Meg ez az érzés,hogy milyen rosszul érzem magam hirtelen.

Tegnap volt a szülinapom,a férjemmel elmentünk csavarogni,este vacsora a húgomékkal,olyan jó volt.

Most olyan boldognak kéne lennem,reggel nem is volt gond.

Erre most,kész vagyok.

Nem lenne okom panaszkodni,azt hiszem.

Nem is akarok,boldog szeretnék lenni,megint,de valami blokkol,nem enged.

Lehet, hogy akkor amikor értek dolgok nem agyaltál rajta, úgymond fel sem vetted, de ennek a hatása utólag is simán kijöhet.

Ha hormoncsökkenés is van a szervezetedben(amit írtál) akkor megfontolandó a bogyó szedése.

Egy darabig jól viszonyultak.Aztán már nem.A férjem sem érti,ő egy rendkívül gyakorlatias ember,nem érzelgős,egyáltalán.Mindent meg tud oldani,ami "kézzel fogható",úgymond.De ezzel nem tud mit kezdeni.

A testvérem segített,de aztán ő is nehezen fogadta,hogy megint nem vagyok jól,aggódott miattam,sajnos ő is szorong,de kettőnk közül ő az erősebb,leküzdi.

Igen,ért,nem is kevés.

De azon nem agyaltam.Elfogadtam a történéseket.Azt hiszem.

De ha depressziós lennék,reggel sem érezném jól magam,nem?

Vagy délutánra elfogy az optimizmusom?És attól "lemerülök"?

Nem akarok ilyen lenni.De tehetetlennek érzem magam.

Képtelen vagyok,annyit láttak bőgni az elmúlt egy hónapban.

Úgy szeretnék megint "normális "lenni.

Nem tudom.Egyedül vagyok,sokat jár az agyam.

Igyekszem elfoglalni magam.Van,amikor sikerül.

De ezt megfigyeltem,reggel,ha felkelek,már jobb,mint volt,elvagyok délutánig,és akkor elkezdődik.

Hatig dolgozom,sokszor az utolsó órát kibírni már nagyon nehéz.

A bizonytalanság is padlóra küldhet ennyire?

Bár én ezt eddig optimistán vettem fel,de lehet,a tudatomban legbelül,ott motoszkál,hogy mi lesz,ha...?

És attól vagyok ilyen kedély állapotban?

depresszió, pánikbetegség

ha nem tudod saját magad legyűrni, akkor sajnos csak az orvos marad, aki úgyis valami gyógyszert ír föl, amiről majd épp elég lesz szokni akkor, amikor már jól leszel

pedig biztos van, maskulonben nem erezned.

probalj rajonni, hogy mi valtja ki.

mitol felsz?

Úgy érzem megfulladok,sóhajtozom,folynak a könnyeim.

És csak az van bennem,jaj istenem,mi történik velem?

Nem akarok a családomnak panaszkodni megint,örülök,hogy azt hiszik,jobban vagyok.

De ezt az érzést nem lehet leírni,nagyon rossz.

Voltam.Azt mondta,nagy stressz hatására kiürült az endorfin a szervezetemből.

Írt fel kedélyállapot javítót,de nem váltottam ki.

Amilyen pocsékul voltam egy hónapja,ahhoz képest lényegesen jobb.

De ez a mindennapi "őrületérzés",ez kikészít,nem tudom az okát,nincs is okom ezt érezni.

Egy hónapja nagyon rosszul éreztem magam a bőrömben.

Két hete már jobb lett,tudok aludni,homeopátiás szert kaptam,az segített.

De azóta is minden délután,hol később,hol hamarabb rám tör a szorongás,valami nagyon rossz érzés,a sírás kerülget,úgy érzem alig kapok levegőt,és csupa negatív gondolat vesz rajtam erőt.

Mi lehet ez?Mit tegyek,hogy elmúljon?

Ez őrület,olyan rossz.