Nem tudok segíteni a fiamon, kudarcot vallottam mint anya.... (beszélgetés)

Persze, lehet ezt ésszel csinálni. Egy kis fiatalkori piától, fűtől még senki sem csúszik le, ott más alapprobléma van, amit a cucc csak tetéz, fontos hogy az embernek célja legyen az életben, akkor nem téveszti el az irányt.

Na meg a cucc minősége is iszonyú sokat számít, minden cart nem szabad elfogyasztani. Nincs az az Isten hogy valami dizájnerdrogot bekóstoljak, a jóég se tudja mi van benne és mi a hatásmechanizmusa.

Ismeretségi körben egy ideje a koko dívik, drága, de ésszel jól kontrollálható, a használói - egyelőre - urai a helyzetnek, sportolnak, családjuk, egzisztenciájuk van, ez csak ilyen vagánykodás, felvágás, majd megunják.

Nálam a lány lassan célcsoportba ér, mivel a tiltást ökörségnek tartom, a külvilágtól kívülről megvédeni nem lehet, így belülről próbálkozok, arra trenírozom, hogy sose legyen elveszett, akkor olyan nagy baj nem történhet.

A füvet pedig gyógyászati célból már rég legalizálni kellett volna.

Szeretem, ha így hívnak:DDDD

Én is ittam apámmal, bulikon is szoktam inni, de csak rövidet iszok és nem ízesítettet, nem édeset (pálinkát, vodkát, rumot).

Ha minden nap buli van, akkor minden nap iszok, ha 1 évig nincs buli, akkor 1 évig nem iszok. Lerészegedni nem szoktam.

Apám asztalos volt, és sok olyat ismert, akik szipuztak, na meg abban az időben ez volt a kábítószer, így elzárta, hogy eszükbe se jusson.

En figurakat csinaltam a lassan kifolyatottbol, gondolod, atol vagyok hujjjjjjjjjjjjjjjjjje?

Amugy a heritage meg nem dobott fel, de az anyam monta, hogy a mas reszen hantaasok voltak. Ennek ellenere a DSN igazolta a sztorit.

Szerintem az, hogy naponta többször elmegyünk kocsmák előtt, nem ok arra, hogy alkoholisták legyünk, ahogy az sem, hogy csocsózás közben inni kell.

Én is jártam csocsózni, de csak kólát ittam;)

Nem, most már tuti, hogy nem vagyunk rokonok;)

Nálunk senki nem próbált sem füvet, sem mást.

Apám zárt szekrényben tartotta a technokolt és az egyéb ragasztókat, hígítókat is.:DDDD

Igen, erről beszélek!

Nem nevelik, támogatják, segítik őket, hanem kioktatják...

Áááá, nem hiszem. Az én apám kisöccse 4 éves volt;)

A te anyukád kisöccse 5 éves.

Ha csak nem tudod rosszul a korát;)

Szerencsétlenek. A szülők is, meg a gyerekek is.

Megértem már, valahol máshol keresik a boldogságot.

Nekem volt olyan jogász ismerősöm, akik kokainozott. 1-1,5 milliót simán elköltött rá havonta...

Bele lehet ebbe sajnos szocializálódni is, a nyolcadik kerületes példát amiatt hoztam fel. Ahogy a piálás természetes volt, úgy a drogozás is nem sokára az lesz.

Mikor általános iskolába jártam az utam két kocsma előtt ment el, mindkettő tele volt szinte már kora reggeltől kezdve. Amikor kamaszodni kezdtünk, eljártunk a kocsmába biliárdozni, csocsózni, nem nagyon volt más szórakozás és hát ittunk is. Van olyan, aki már azóta alkoholista lett. :(

Nem tudom miért kellett ezeket az intézményeket megszüntetni. Nagy felelőtlenség.

Könnyű ezt mondani, nekik lenne jó egy olyan példa, amikor valaki olyat látnak, aki fullra le van csúszva. Lehet annak több visszatartó ereje lenne.

Divat lett azt mondani, hogy szar az életük, de miben nyilvánul ez meg?

en ebben nem versenyzem.

Mindenkit

2 hujje telefon, de egyet sem vertem foldhoz

Persze, hogy en vagyok. csak a laptoprol.

Nagy problémának látom, hogy sokan egy kis füvet támogatnának.

Nem, azt sem kellene támogatni, mert első lépés ahhoz, hogy drogfüggő legyen.

Írtam már arról, hogy mire gondoltam a megelőzésben, de teljesen igazad van!

Mo-n valóban nem létezik semmi ilyen, ahogy természetesen más sem.

Ha már eljut valaki a függőségig, akkor tuti, hogy segítséggel tud csak kijönni belőle.

Volt egy osztálytársam, aki gyógyszert szedett és ivott rá. 15 évesen kezdte és 19 évesen vitték el egy "szanatóriumba";)

Sajnos ezeket is bezárták, így fogalmam sincs, hogy milyen lehetőségek vannak a börtönön kívül, mert az ugye tudjuk, hogy nem csak a drogdílert küldik börtönbe, hanem a fogyasztót is (a vásárlót), ami a jogalkotók szerint tuti megoldás, de valójában meg nem.

Hát nem tudom...

A nagyapám öngyilkos lett. Szintén felakasztotta magát még 1959-ben. Sosem ismertem. A nagybátyám találta meg, aki akkor 4 éves volt. Nem lett öngyilkos hajlama és senkinek a családban.

Szerintem ez nem örökölhető.