Nem szeretem a férjemet, de nem akarok elválni (beszélgetés)
jó de a te eseted más. nálatok kihűlt a kapcsolat.míg ő sosem volt igazán szerelmes.
szerintem le tud...néhányszor, de 10-20 évig biztosan nem
Oké, de most már tök mindegy, azzal nem sokra megy, hogy nem kellett volna hozzámennie.
de te az elején érezted, de ő már az elején sem. ez nem mindegy. azért írtam hogy az elején kell válni, nem hosszú évek után
Engem nem emészt fel. Nincs emiatt semmiféle stressz.
Azt hitte, majd jobb lesz. Most már mindegy, ugyanoda jutott, mint én.
miért?egy hazug kapcsolatban nem emészti fel a stressz?dehogynem.
Csereljünk, en neked adom a paromat , te meg nekem a tiedet. En biztos hogy jol jarok de hogy te ? Az ember akkor tanulja meg ertekelni a jot, amikor egy szart kap.
Attól, hogy nem vagyok szerelmes belé, még nem undorodom tőle.
hidd el van olyan nő... és ez nagyon szomorú dolog sztem
a te eseted teljesen más... a forumindító viszont már az elején se lángolt a férjéért mégis hozzáment...
bár nem a fórum témája, de felmerült bennem... van olyan nő, aki le tud feküdni a férjével úgy, hogy nem szereti? egy életen át? nem csak a gyerek a házasság része, hanem a szex is... csak eszembe jutott...
Már ami a gyerekeket illeti.
Van egy közös lakásunk és kocsink plusz egy halom közös adósságunk. Mit csinálnék már egyedül két gyerekkel? Hova mennék, miből tartanám el őket? És ha ott lennék velük tök egyedül, akkor talán boldogabb lennék? Váljak el csak azért, mert nem érzem azt a lángolást, mint az elején?
ezek szerint mindkettő úton lehetséges ugyanaz az eredmény... akár elhagyja, akár nem...
te tudsz élni így ... én nem tudtam úgy élni h hazugság az életünk ... emberek vagyunk és szerencsére nem egyformák...
jahh és totál kiakad és törli magát ... :) volt már ilyen is :)
Én meg nem hagytam el és én sem vagyok stresszes, és az én gyerekeim is abszolút kiegyensúlyozottak.
én elhagytam a gyerekem apját és mégse vagyok stresszes a gyerek harmónikus életet él. az iskolában sincs semmi gond vele a magatartása kitűnő mindig vidám
a fóruminditója utoljára 15.30-kor volt itt:) Gondolom, van jobb dolga is, majd jön később, és nem győz visszaolvasni:)
nem arról van szó, hogy a férje egy szar alak, és utálja őt ezért-hanem, hogy nem SZERELEMMEL szereti...
Az pedig, akár bevalljuk, akár nem, elmúlik. Van, aki képes úgy élni, hogy jó neki, hogy "csak" szeretik, van, aki nem...
Néha a szeretet többet ér, mint a szerelem-mert az már egy letisztult állapot:)
De azok az idők rég elmúltak, amikor egy nőnek ki kellett tartania a férje mellett a gyerek(ek) miatt, akármilyen is volt a házassága...
Ez már nem a középkor, és az Élet oly rövid!
Ezzel nagyon egyetértek. Először mindenképpen meg kéne próbálni megmenteni ezt a kapcsolatot, a válást én csal legvégső esetre tartogatnám.
Gondoljatok akkor bele, mi lesz, ha elválik?
Eleve a válás maga is óriási trauma a gyereknek, utána anyuka egyedül marad vele, minden az ő nyakába szakad, akkor lesz csak igazán stresszes és feszült. Mennyivel jobb az?
20-30 év alatt egyébként bőven felnő egy gyerek...
volt már rá precedens h a forumindító kb 30perccel a kiírt tma után törölte magát és újra regisztrált
hát remélem olvas is minket,nem csak úgy kiírta, és mi csak írogatunk:)
További ajánlott fórumok: