Szeretem a férjemet, de nem olyan már semmi, mint 20 éve.... (beszélgetős fórum)
Főnix: ismerem ezt a viccet,jó :)
Szia,köszönöm kedves szavaidat. Sajnálom hogy téged is sok sérelem ért de örülök hogy megerősített és le tudtad zárni. Próbálkozom,köszi.:)
Igen,olvastam már korábban a naplódban. Sajnálom, hogy ilyen szörnyű dolgokon mentél keresztül! Ezek olyan dolgok, amit sajnos hurcolsz magaddal,elfelejtheted egy kis időre, de a legváratlanabb pillanatokban tör elő.
Én évekre lezártam,ha eszembe jut egy pillanatra a múltból valami, azonnal elterelem a figyelmem mással.Nem akarom már megérteni,nem akarok azon gondolkodni miért történt ez meg,egyszerűen csak nem akarok gondolni azokra a sérelmekre, amit elkövettek ellenem! Tény, hogy az első 30 évem nem jól indult, de ettől ma nagyon erősnek érzem magam!
Amit tudok tanácsolni,hogy próbáld meg a házasságodat egy kicsit színessé tenni. Nem kell hozzá pénz,hisz a legszebb dolgok nem pénzbe kerülnek. Egy kedves szó, egy reggel odasúgott "fontos vagy nekem","szeretlek",vigyázz magadra édesem","boldog vagyok,hogy vagy nekem" stb.
Ez mind jó, ha a másikban ott cseng egész nap, míg újra nem lát. A legtöbb házasság olyan, mint a székelyéké,vicc
20 évi házasság után megkérdi a székely asszony az urát:
- Te ember, vajon szeretsz-e még engem? Mert sosem mondod.
- Én egyszer megmondtam, ha változás van, majd szólok!
Nos nem, nem jó. Minden nap kell a gesztus, az ölelés, a huncut,pajkos nézés, a simogatás,csókok. Ápolni kell a kapcsolatot minden áldott nap. Nem szabad elfelejteni, hogy miért szerettük meg a társunkat,az évek alatt ugyan az az ember maradt, csak fel kell eleveníteni. Kell a bolondozás, a közös nevetés,a közös hallgatás, mikor csak nézed és melengeti a szíved, hogy látod. :)
Az udvarra kicsapsz a fa alá egy pokrócot és egyétek ott meg az uzsonnátokat. Beszélgessetek,adjatok hálát annak, hogy vagytok egymásnak. Ez egy kis változás, de megszakítod a monoton konyhában, tv előtt ülős napi rutint. :)
folytatás: Tehát randizgattunk és három év múlva összeházasodtunk. Amikor egy kezelés után el mertem mondani a dokimnak mi történt,apám már nem élt,nagyapám meg már öreg volt és beteges,azért nem vitték börtönbe. Sajnos örökbe sem fogadhattunk kisbabát,pedig ugyanúgy tudtam volna szeretni mintha én szültem volna :( Anyukám és húgom élt velünk egy házban. Anyukám is elment már sajnos :( Húgom még velünk él,neki a férfiakkal nincs szerencséje.. de ez egy másik történet. szóval nem is dolgozhatok,itthon teszek-veszek. Szeretem az állatokat. Voltak papagájaink,aranyhörcsögök.. Most van két kutyusunk és négy cicánk. Sok szeretetet tudnak adni,picit pótolják a gyerek hiányát.. Abban reménykedem hogy húgom aki mindjárt 36 éves lesz még talál társat és legalább keresztszülők lehetünk. Nagyon szeretnék babázni :( Gerinferdülésem is van,abból kifolyólag sokszor fáj a hátam derekam. Van hogy a lábaimba is sugárzik.. Néha járok gyógytornára,masszázsra ami kis ideig segít,valameddig jobb utána. aztán agykamra tágulatom is van,Debrecenbe járok kontrollra évente egyszer. Magas vérnyomás,illetve ingadozik mostanában és sokat fáj a fejem :( Pajzsmirigy problémák,. Van egy 20mm-es miómám,ha nem nő nem kell műteni. Múltkor uh. kimutatta hogy van valami cisztaképződmény.. Ha mensi alatt nem pukkan el,gyógyszerrel fogják elpukkasztani.. Hát,kb ennyi. Húgom konyhán dolgozik,alig van szabadideje.. Párom a Városgondozásnál szemétszállító. Így éldegélünk mostanában... Félek ettől a koronavírus járványtól...
hogy kicsit képbe legyetek..a múltam...
1979 április 17-én születtem. 13 éves koromig éltem az átlagos gyermekkort,bár Apám alkoholizmusa beárnyékolta azt.. De,ez még csak a kezdet volt. Nem bántott minket,de elég volt hogy szinte mindig részegen jött haza. Munka után leszállt a buszról,egyből irány a kocsma és még itthon is kellett hogy legyen ital. Állítólag Édesanyámat verte is,én erre nem nagyon emlékszem,később kiderül majd miért. Aztán kezdődött a szörnyűség. Ő és az apja,tehát nagyapám molesztáltak és fenyegettek,ha elmondom valakinek megölnek :( Nagyon féltem,mindent magamba fojtottam és sajnos szorongásos depressziós lettem. Sokat voltam kórházban,sokkoltak is (áramos kezelés),mikor ébren csinálták azt hittem meghalok.. Be is tiltották,mert sokan bele is haltak. Nem tudom,altatásba csinálják-e még. Ezzel tudtak annyira helyrehozni ahogy most vagyok,mert se beszélni sem mozogni nem tudtam.. Mesélték,mert nem emlékszem erre sem,mint ahogy sok mindenre abból az időszakból. Rengeteg gyógyszert kaptam,ma már sokkal kevesebbet de szedni kell már míg élek :( Sajnos gyerekem sem lehet :( Aztán történt,szerintem Isten akarta hogy találkoztam egy rendes fiatal emberrel. Én 18 voltam akkor,ő 23. Randiztunk,elmondtam neki mindent és így is szeretett/szeret kitartott/kitart mellettem immár majdnem 20 éve. A szomszéd faluban nőtt fel,szülei sajnos korán meghaltak. Bátyja elköltözött,megnősült azóta van két nagy lányuk. Párom kiadta a háza egy részét albérletbe egy családnak mielőtt bevonult katonának. A család megszerette és családtagnak tekintette. Mikor ide építkeztek két utcával odébb természetes volt hogy ő is jön velük. Jó 5 évre rá ismerkedtünk meg hogy ide költöztek. Egyenlőre ennyi,majd folytatom
Igen,depressziós is vagyok. igen,tudom ez a legfontosabb. Próbálkozom kö9szi :)
Vannak, akik nem mutatják ki látványosan a szeretetüket, ilyen típusúak. Ettől még ugyanúgy szeret. Próbáld ki, öleld meg, és mondd el, hogy erre szükséged van, nem olyan nagy dolog megadnia. Sőt neki is jólesik, csak kezdd el. Ennyinek szex nélkül is működnie kell. Lehetséges, hogy gyerekkorában naluk sem volt szokás érzelmeket kimutatni, hozott mintával viselkedik. Nem tűnik furcsának számára. Eleinte lehet, hogy berzenkedik, ne add fel.
Borzasztóan sajnálom! Annyira fiatal vagy még! :(
Tiszta szívből kívánok minden jót! Remélem hamarosan rendbe jössz,és nem lesz szükséged még egy műtétre!
Egy kis figyelmességet,egy kis huncut pillantást,flörtölést bele lehet csempészni a kapcsolatba. Tudom, most még beteg vagy,gyógyulsz,de ha van egy kis röpke jó pillanatod, akkor kapd el a konyha közepén a férjed és csak táncikáljatok egyet. Vagy csak megsimogatod egy váratlan pillanatban. Ezek ingyen vannak. Később, ha jól leszel, akkor csak valahova a pusztába, kertbe csináltok egy pikniket, ahol csak ketten vagytok és a természet. Picit beszélgetni, vagy csak csendben élvezni, hogy vagytok egymásnak! Ezek az apró gesztusok feltöltik majd a szíveteket, erőt adnak a holnaphoz. :)
*hozzáállásodon változtass, az szorul változásra
Depressziós vagy?
Fölösleges szerintem azon gondolkodni, kinek kellenel... Van társad, szereted is, kitart melletted jóban rosszban.
Nekem is úgy tűnik, hogy elsősorban a hozzaallasodon, magad felé, szorul 1 kis változásra. Vagy kérdezd meg tőle kérek perec, mit szeret rajtad, benned. Valamit csak csak! Húsz év után belefer 1 ilyen beszélgetés is simán 😶
Minden és mindenki változik.
Vagy jó, vagy rossz irányba.
Elsősorban magaddal vagy elégedetlen ezek szerint nem is a kapcsolattal ha jól értem.
Ha magaddal nem vagy kibékülve lehet melletted bármilyen hősszerelmes nem leszel elégedett.
Köszönöm,de ilyen betegesen nem kellenék senkinek és nem is szeretnék sokáig élni. Sajnos sokféle betegségem van amik csak szinten tarthatók gyógyszerekkel valamennyire. sajnos a férjem nem igazán szeret kimozdulni itthonról meg hát anyagilag is elég rossz a helyzetünk épp hogy kijövünk a jövedelmünkből. Én rokkantnyugdíjas vagyok,nem dolgozom. Havi 80 ezer körül kapok. Párom 130 körül.unalmas,monoton az életünk,bele vagyok unva hogy mindig csak a bajok betegségek. orvoshoz járkálok,itt fáj-ott fáj. befásultam... idén még csak a strandra se tudok elmenni mert márciusba kivették a méhemet és szövődmény alakult ki. örülök ha megúszom újabb műtét nélkül...
Meglepődnél hogy milyen kelendő a korosztályunk! Ne írd le magad. :)
Örülök, hogy nem a hála az ok.
Remélem, hogy mielőbb meggyógyulsz és élvezheted a hátralévő 50-60 évet! :)
Lehet a férjednek is egy kis lökésre lenne szüksége. Egy kis változásra. Kibillenteni a hétköznapokból, a monotonitásból. A megszokott napi rutint felborítani egy váratlan sétával, kirándulással,mozival.Olyan dologgal, amiben már rég volt részetek. Hívd randira. Menjetek fagyizni,persze a férfi fizesse. ;)
Nem,szeretem és tisztelem becsülöm. Ő is szeret,csak nem nagyon tudja kimutatni. Meg beteges is vagyok,kinek kellenék meg hát nah 44 múltam.
Ez nem hangzik jól. Hálából vagy vele?
Én sem várom el hogy meglepjen,minden nap virágcsokor stb. A legfontosabb hogy meg tudunk beszélni mindent,sokszor én engedek mert fontosabb a békesség. Kitartott mellettem mikor nagyon beteg voltam,most is egy nagy műtét után vagyok. Nem is panaszkodom..
Semmi sem olyan, mint 20 évvel ezelőtt, mi magunk sem.
IGEN!!!!
Én is így képzelem el!
Hiszem, ha ketten vigyázzák a szerelmi lángot, sosem alszik ki! :)
A kapcsolatot ápolni kell, nem csak egyik féltől!
Mi is minden nap teszünk a másikért.
Szerintem meg az is a rendje! Mi 48-ik éve vagyunk együtt, nem volt szerelem első látásra, de szépen azzá alakult és a házasélet mindig nagyon szuperul működött. Ma már azért nem a testiség van az előtérben, bár nem kopott ki az sem, de hála égnek a szerelem megmaradt, és napi szinten adjuk a jeleket egymás felé, hogy a másik ezt érezze is. Nekem sosem hiányzott a házasságból az, hogy virágcsokorral jöjjön haza, vagy ajándékot vegyen valami alkalomra. Sokkal többet jelentett és jelent a mai napig is, hogy reggel megpuszil, sőt naponta többször, megfőzi nekem a kávét, mellém bújik az ágyban, megdicsér ha csinosan felöltözöm, vagy megcsinálom a hajam, a nyakamba csókol főzés közben, vagy este lefekvéskor megfogja a kezem és úgy alszunk el, és bárhova megy szereti ha mindig vele megyek, érzem hogy szeret velem kettesben lenni. Nekem ezek az apró figyelmességek sokkal többet jelentenek, mint egy virágcsokor.
Azért remélem, hogy a "láv" dúl, csak kisebb a láng. :)
Igy van. Nem igazán van olyan házasság vagy élettársi kapcsolat, ahol 20 év után is dúl a láv. 😆
További ajánlott fórumok: