Nem szeretem a férjemet, de nem akarok elválni (beszélgetős fórum)

Nem írt semmi olyat, hogy a férje rajongásig szereti, csak annyit, hogy szereti és jó hozzá.

Milyen lelki sérülése lenne már a gyereknek ettől? Ekkora baromságot... A gyereknek akkor lesznek lelki sérülései, ha a szülők veszekednek vagy feszültség van köztük.

Nem értem, miért kell bántani a fóruminditót?!

neki van egy problémája, hogy miért hült ki a kapcsolat, az most mellékes. Tanácsot kért, egy kis együttérzést, nem kioktatást: hol van a női empátia??

Hasonló a helyzet, csak régebb óta vagyunk együtt, és részemről pár éve hűltek ki az érzelmek. mikor összeházasodtunk, akkor még teljesen odavoltam érte. Szóval ezt nem lehet kiszámítani, és állítólag egy bizonyos idő után elmúlik a szerelem, nem olyan már, mint az elején.

Én megértelek. Talán nem kellett volna így hozzámenni, de annyi dolog játszik ilyenkor közre...

Próbáld meg valahogy feléleszteni a tüzet (ha sikerült, szólj, hogy hogy csináltad...), vagy esetleg keress valakit titokban. (Nem szép dolog, tudom, de amiről nem tud az ember, az nem fáj, és ki tudja, esetleg pont így jössz rá, hogy mégis a férjed kell neked.)

Én személy szerint nem bírom az ilyen rinyálásokat. A saját döntéseid következményeit kell(ene) elviselned és élni vele... A házasság, a gyerekvállalás mind olyan döntés amit nem "majd ettől jó lesz minden" alapon hoz meg az ember...

Én tanácsként csak azt tudnám mondani, hogy "edd meg amit főztél" és próbáld belőle kihozni a legjobbat!

szerinted a férjednek jó, hogy egy olyan nővel él együtt, aki nem szereti?

gondolod, hogy nem veszi észre...vagy a gyermeketek ebből nem fog semmit sem érzékelni?

Sziasztok!

32 éves vagyok, 7 éve élünk együtt a férjemmel, van egy 3 éves kisfiunk.

Sajnos úgy érzem már nem szeretem a férjemet. Elkövettem egy nagy hibát, már a házasságkötésünk előtt is éreztem, hogy részemről kezd kifulladni a kapcsolat, de hittem benne, hogy meg lehet menteni, s majd a gyerek mindent megváltoztat. Persze nem így történt.

Ő tulajdonképpen nagyon jó hozzám. Szeret engem és a gyereket is. Én mégis boldogtalan vagyok mellette.

Nem akarom elhagyni, képtelen lennék elvenni tőle a gyerekét, de én úgy érzem belebetegszem a boldogtalanságba. Hogy lehet ezt kezelni? Van erre megoldás?