Nem mondhatom el senkinek... (beszélgetős fórum)

Ez nem ilyen egyszerű. Velem is megtörtént, és akivel ilyesmi történt valaha, abban a sokk, a félelem, a bűntudat és leginkább a szégyen olyan erősen kezd munkálni, hogy nagyon bizalmas kapcsolat kell hozzá, hogy észrevegye a szülő. Arról nem is beszélve, hogy sok szülő, anya nem elég erős ahhoz, hogy szembenézzen a helyzettel és az áldozatot hibáztatja vagy el sem hiszi, ha elmondja neki. Főleg ha családtagról van szó. Márpedig tényleg igaz, hogy az elkövetők zöme közeli ismerős vagy közvetlen családtag. Nem annyira a "cukrosbácsitól" kell félteni a lányokat...

A pszichiáterről annyit, hogy a fenti érzések elkerülésére mindent megtesz az ember egója, vagyis teljesen megpróbálja bebetonozni és elfedni, sőt akár teljesen elfelejteni az emlékeket és érzéseket. Hosszas kezeléssel sem könnyű a közelébe jutni az ilyen sebeknek. A cikkíróhoz hasonlóan és is eljutottam depresszióval egy elég jó dokihoz, aki semmit sem vett észre. Sőt még egyhez, aki szintén nem. Kb. 10 év telt el, mire magamtól mentem el az elsőhöz és mindjárt elsőre kitálaltam mindent. Ő maga is alig hitte el, hogy annak idején hogy nem vett észre semmit. Előszedte a régi feljegyzéseket, újra átnézte, de semmi nem utalt arra, ami valójában történt. Az ember - és főleg egy gyerek - lelke mindent elkövet a túlélésért, ha nem tudja feldolgozni azt, ami történik vele. Ennél sokkal kisebb megrázkódtatásokat is jó mélyre tudunk temetni magunkban...

A cikkírónak boldog, teljes életet kívánok. Én azt ajánlom, hogy a párjával ossza meg a titkát, mert csak akkor lesz igazi társa, fordított helyzetben ő is tudni szeretne erről. Egy kapcsolat alapja a bizalom, de bizalom nem épül ott fel, ahol titok van.

A családdal csak akkor érdemes ezt megosztani, ha valami feszültség, rendezetlenség van és ez helyre tenné a dolgokat. Pl. hogy neheztel még az anyjára, vagy hogy felróják neki, amiért alig volt kapcsolata férfiakkal.

Atttyaég... :/ Ezt nem észrevenni... :(

És az a pszichiáter is...

Örülök, hogy végülpárra találtál, neki szerintem is elmondhatod

én egyszerűen nem értem, hogy egy anya ezt hogy nem veszi észre, miközben valamit észre vett, mert elvittek pszichológushoz,

de ott sem merted elmondani

azt gondolom, a vőlegényednek el kellene mondanod, ez hatással lehet a házasságotokra, még akkor is ha azt mondod túl vagy rajta, ne kezd ilyen szörnyű titokkal a házasságod

el sem tudom képzelni, hogy ilyen borzalmon túl lehet-e egyáltalán lenni

kívánom, hogy megtaláld a lelki békédet ebben a borzalomban, és tudj boldog lenni a testi kapcsolatban

Ez a történet maga az iszonyat.

FELEJST! S örülj, hogy az élet megoldotta a problémádat!

Ha túl lennél rajta,akkor ez a cikk nem íródik meg.

Keress fel egy szakembert,mert bár te úgy érzed minden ok,de közel sem!

Sőt. soha senkinek (kivéve pszich.doki) ne mondd el már, mert visszaélhetnek vele - különösen hajlamosak ilyesmire az ún. "legjobb barátnők", ha valami miatt megorrolnak...

Bocs, a véleményért, de ez tapasztalat... nem feltétlenül saját, de azt hiszem, sokan tudnának példát rá...

A páromnak mindenképpen elmondanám, mert ha lesz egyszer egy lányunk, nem fogja érteni miért féltem olyan nagyon. Ha ismeri a múltamat, együtt könnyebben tudnánk kezelni a túlzott aggodalmat, ami esetleg a családi élet rovására menne...

Minden jót és nagyon sok örömöt kívánok neked az életben!

Kívánok sok boldogságot nektek!

Szerintem ezzel a cikkel kibeszélted magadból, a bűnös megkapta büntetését (rák) és meghalt.

Nem tartom jó ötletnek elmondani a párodnak, sztem lehet, hogy ártana a kapcsolatotoknak.

...ahogy írod! Már nagyon utána vagyunk, de én nem értem, az anyukája hogy nem vette észre, hogy gond van?!

Pszichológushoz járt....nem értem.

Olvastam valahol, hogy az ilyen molesztálós eseteket valami nagyon magas %-ban családtagok követik el! Eszméletlen.

Én is ölni tudnék az ilyenért...

Olvasva a szomorú történetet, az jutott eszembe, hogy ma már a kisgyermekek figyelmét nem csupán a cukrosbácsira kell felhívni, hanem sokkal többre... szinte letaposva a lelkük tisztaságát is, hogy ilyen helyzetbe juthatnak.

És tudatosítva bennük, hogy nem ôk a hibásak, ne hagyják zsarolni magukat, és azonnal szólni a szülôknek, az orvosnak.

Borzasztó dolog történt veled, amit szerintem meg kéne osztanod a pároddal. A szüleiddel már nem, mivel "Béla" nem él. Nekik akkor azonnal kellett volna elmondanod, és biztosan melléd álltak volna, az a szemét állat pedig börtönbe került volna a tettéért.

Nagyon boldog életet, és harmonikus párkapcsolatot kívánok neked!!!

Velem soha nem történt még csak hasonló sem, de 11 éves a lányom. Biztos, hogy meg akarnám ölni, aki ezt tenné vele.

Nem hiszem, hogy el kellene mondanod a családodnak. Már semmit sem tudnak tenni, kárt ezt a terhet rájuk rakni, te azonban kérj segítséget, mert nem biztos, hogy túl vagy rajta.

Sajnálom, ami történt veled.

Borzalmas dolog történt Veled. Nem értem, hogy nem vették észre a szüleid, főleg, hogy véreztél is.

Kívánom, hogy nagyon boldog életed legyen!

Jézusom....Lehet, hogy tényleg jobb lenne, ha elmesélnéd a vőlegényednek, biztos még nagyobb kő esne le a szívedről, arról nem is beszélve, hogy ez lehet, hogy később is nyomasztani fog.

Az ilyen pasiknak életlen ollóval, órákig nyiszatolnám a töküket, az tuti. Aztán mehetnének a kóterba, a saját nemüket kedvelő rabok közé. Ott aztán megtudnák, mi az az erőszak.

Szemét g.ci Béla! Az ilyeneket kellene kiirtani erről a világról.

Szerencséd, hogy túltetted Magad ezen, mert nem mindenkinek sikerül.